29
05/2008
1

Egy kis hamburgológia

Gondoltam, hogy ha már itt élek, akkor írok kicsit arról, hogy milyen is a város, illetve milyen itt élni. Még nem vagyok benne biztos, hogy különösebben érdekes írás lesz, meglátjuk.

Szóval Hamburg. Hamburg Németország második legnagyobb városa nagyjából 1.8 millió lakossal. Teljes nevén úgy nevezik Freie und Hansestadt Hamburg, mivel ő egy hanzaváros volt, és egyike azoknak a kevés városoknak, amelyek önmagukban egy tartományt (Bundesland) alkotnak. Egy érdekes adat még Hamburggal kapcsolatban, hogy a legnépesebb olyan város Európában, amely nem főváros is egyben.

Fekvését tekintve nagyjából 110 kilométerre a tengertől, az Elba tölcsértorkolatának csücskénél található. A folyó a városnál két részre szakad és a közte keletkező szigeten épült meg a kikötő. A két részre oszlott várost alagutak és hidak kötik össze. A városban több híd van, mint Velencében, vagy Amszterdamban, amiben szerepet játszik az Elba egyik mellékfolyójából, az Alsterből kialakított két tó, továbbá a számtalan kanális, apró csatorna, és vizesárok is, amelyek a belvárost szelik keresztül-kasul.



 
Fontos jellemzője a kikötője, amely Európában a második legnagyobb, de világviszonylatban is a top10-ben van. Ez úgy látszik is rajta, ha elsétál arra az ember. A sétánál viszont sokkal részletesebb betekintést nyerhetünk, ha részt veszünk valamelyik, a kikötőt bejáró, hajótúrán. Aki erre jár, mindenképp fizessen be egy ilyenre, ha még nem látott volna hasonló kikötőt közelről. Szerencsés esetben áll néhány panelházakkal vetekedő méretű konténerhajó valamelyik terminálnál, esetleg egy dokkban. Lehengerlő élmény, amikor a kis 50-60 fős bárka bemegy egy ilyen konténerhajó orra alá és a fejünk felett egy, óvatos becslések szerint is, minimum 2 tonnás horgony függ. A kikötő este, sötétben is nagyon szép, amikor teljes kivilágításban láthatjuk.


A város egyébként érzésre inkább lapos,  terjengős város, mint égbetörő. Akadnak ugyan lakótelepek, de nem jellemző annyira, és toronyházak se nagyon vannak. Kellemesen sok a zöld, a park, akadnak tavak, kiemelt említést érdemel a város központjában fekvő Alster. A város zöld jellege nyilván abból adódik, hogy errefelé elég magas az évi csapadékmennyiség, Hamburg  ugyanis a mérsékeltövi óceáni éghajlatú városok közé tartozik. A hőingás sem olyan nagy, nyáron nincs olyan meleg, télen nincs olyan hideg, mint például Budapesten.

A város nagyrésze 1945-ben teljesen megsemmisült, ezért nem nagyon találni régi épületeket.  Csak a belvárosban és a kikötő egy részében akadnak még régi házak, raktárak eredeti formájukban. A város többi része, talán nem meglepő módon, újnak mondható.

A város nem az a tipikus turistacélpont, ami a statisztikákat megfigyelve is rögtön feltűnik a figyelmes szemlélőnek: az átlag tartózkodás ideje 2007-ben két éjszaka volt. Ennek ellenére akad néhány dolog, amit érdemes megnézni, ha erre rántja az embert a sorsa. Nem is tudom mivel kezdjem, nem láttam még én sem minden részét a városnak. Azt hiszem a legjobb, ha azoknál maradok, amiket én is láttam.


Szerintem elsőként érdemes a fent már említett kikötőt megszemlélni, egy hajótúrán részt venni. Nem csak az irdatlan méretű hajók miatt, maga a kikötő, a csatornák útvesztője, a vámraktárak (Speicherstadt), a dokkok, zsilipek és a folytonosan pezsgő élet miatt is hiba lenne kihagyni. Én legalább ötször voltam már, minden alkalommal volt valami érdekes, amire korábban nem figyeltem fel.

Ha már itt vagyunk, akkor innen akár gyalog is mehetünk St. Pauli és a Reeperbahn irányába. St. Paulinál megnézhetjük a régi Elba alagutat (Alter Elbtunnel), amelyen át át lehet kelni az Elba alatt. 1911-ben nyitották meg és azóta üzemel is, bár manapság már inkább csak látványosság, mint közlekedési útvonal. Érdekessége, hogy az autókat rámpa helyett egy lifttel viszik le az alagútba. Manapság az autósok inkább az új Elba alagutakat használják, amelyeken könnyebb az áthaladás. Van belőle 4 vagy 5, mindegyik kétsávos.

Innen vagy metróval, vagy egy kis sétával továbbállhatunk a Reeperbahn felé, amely talán a város leghíresebb része, a város éjszakai életének főutcája és vöröslámpás negyed. Itt aztán tényleg mindent megtalálni, amire egy napi városi bumlizás után a fáradt turistának szüksége lehet. Színház, éttermek, kocsmák, zenés-táncos helyek, sztriptíz bárok, szexboltok és múzeum, de az is megtalálja a számítását, aki többre vágyik. Már a Reeperbahnon, a Burger Kingtől kezdődően találkozhatunk prostituáltakkal
(és most finoman fogalmaztam, lehet, hogy jobb lett volna úgy mondani: megpróbálhatjuk lerázni őket), de aki komolyabbra vágyik, az a Herbertstraße-n próbálkozik, aminek a két vége le van paravánozva és 18 évnél fiatalabbak, illetve nők nem mehetnek be. Azt hiszem ez le is írja az utca természetét.
Nagyon jó bulihely, nem válik hamar unalmassá, és reggel amikor már minden helyet bejártunk, amit tudtunk, átmehetünk a Halvásárcsarnokba (Fischmarkt) afterpartyra, ahol ilyenkor kezdődik a zene, a kolbászsütés, a buli. Érdekes ilyenkor az erre kószáló embertömeg összetételét megfigyelni, melyben megtalálhatunk hawaii-inges, fényképezős japán turistákat, babakocsis, nyálkendős anyukákat és csoffadt-részeg partiarcokat a hányástócsa mellett.

A Halvásárcsarnok önmagában is érdekes célpont, egyetlen hibája, hogy nagyon korán kell kelni, ha az ember a történések részese akar lenni. Vasárnap hajnal háromkor kezdik el felépíteni a pavilonokat, elárusító kocsikat és 5-kor kezdődik az árusítás, ami nagyjából 10-ig tart, amikor elkezdenek bontani és takarítani. Az árusítás érdekes mivolta a harsányan kiáltozó eladókban rejtőzik, akik egyes esetekben szinte letámadják a bámészkodókat, vásárlókat. Ez a speciális stílus híressé vált és vonzza a turistákat, de az eladók valóban az eladásból élnek, nem pedig holmi fizetett utcai komikusok.

Térjünk át kicsit történelmibb vizekre. A Szent Mihály templom (St. Michaelis Kirche, röviden Michel) Hamburg leghíresebb és legnagyobb temploma, amely egyben a város jelképe is, mert a beérkező hajókról is jól látható. A torony 132 méter magas. A barokk stílusú templom 1762-ben készült el, 2500 embernek ad helyet, 3 orgonája és számos harangja van. A torony turisták számára is látogatható és gyönyörű panoráma nyílik róla a városra. Egyik érdekessége még az óra, amely a maga nemében a legnagyobb Németországban a 8 méteres átmérőjével. A nagymutató majd' 5 méter hosszú, a kismutató 3.6 és mindkettő 130 kilogrammot nyom.

Kevésbé történelmi jelentőségű, de mókás részlet, hogy a torony tetejéről lenézve, rálátni az egyik közeli edzőterem tetőteraszára, ahol nyáron gyakran pihengetnek a fárasztó edzés és szauna után meztelenül a vendégek. :-)

Az épület már a harmadik ezen a helyen.  Ebben a formában 1912 óta áll. A Második Világháborúban a környék erősen megsemmisült, a templom mégis meglepően ép maradt.

Kevésbé volt szerencsés a St. Nikolai templom, melynek csak a tornya maradt meg.  2005 óta azonban ennek is lehetséges felmenni a tetejére, ahol egy kilátót alakítottak ki. A kilátás kitűnő, különösen a közelben található Speicherstadtot lehet jól látni.

A Vámraktárak, avagy Speicherstadt, a világ legnagyobb facölöpökön álló raktárrendszere. 1991 óta műemléki védelem alatt áll. Nagyjából egy másfél kilométer hosszú és 200-250 méter széles területen épült. Manapság már nem használják raktározásra, a konténerek és az automatizált rendszerek hamar átvették a főszerepet, melynek folyományaként a vámszabad területet is áthelyezték innen. Az épületekben néhány említésre méltó néznivaló vette át a terepet.

Egyik legérdekesebb ezek közül a világ legnagyobb H0-ás modellvasút létesítménye, a Miniatur Wunderland,  amely közel 1200 négyzetméteren napokra elegendő látványosságot biztosít az érdeklődőknek. Az épületek, járművek, terepek, lakók annyira részletesen vannak megcsinálva, hogy még az is biztosan felfedez valami újat, aki már  sokadjára látogat el ide.  A készítők időt és energiát nem kímélve még vicces apróságokat, úgynevezett Easter Egg, azaz húsvéti tojásokat, is elrejtettek. Érdekesség még, hogy 15 percenként szimulált éjszaka következik be, amikor kigyullad a kivilágítás és éjszakai fénybe kerülnek a járművek, városok.

Másik érdekesség a londoni Dungeon mintájára készült Hamburg Dungeon. Egyfajta történelmi kiállítást képzeljünk el,
amely bevonja a látogatót is a témákba. Ezek a témák viszont főleg a hátborzongató történetekből, eseményekből állnak össze, tehát nem olyan sétálgatós, bambulós, képnézegetős dologról van szó. Itt vannak statiszták, akik ijesztgetnek, fröcsög a vér, leégnek a házak, terjed a lepra és ítélkezik az Inkvizíció. Mindezt apróbb szellemvasútszerű elemekkel is megspékelték. Akit érdekel az ilyesmi, annak érdemes bemenni és borzongani egyet.

Található itt még néhány múzeum: a Vámmúzeum (Speicherstadtmuseum), Fűszermúzeum (Gewürzmuseum), Afgán múzeum (Afganisches Museum) és Játékmúzeum (Spielzeugmuseum). Emellett egy érdekes kiállítást is meglátogathatunk, melynek neve Dialog im Dunkeln, ahol teljes sötétségben vakok vezetnek bennünket végig, így megélhetjük milyen is vaknak lenni, milyen vakon az élet. Megtudhatjuk többek közt, milyen egy séta egy parkban, milyen egy hajóutazás és rendelhetünk magunknak enni-, innivalót a Sötét bárban, amit helyben el is fogyaszthatunk.

Ugorjunk tovább. A belváros innen nincs messze, ahol a főpályaudvartól (Hauptbahnhof) kezdve egy sétálóutcát találhatunk.
A pályaudvar nem különösebben érdekes, olyan pályaudvarszerű. 1906 óta áll és állítólag a legforgalmasabb Németországban, de lehet, hogy ezt a státuszát elvesztette, mióta megépült Berlinben az új főpályaudvar. A vásárlóutca (Mönckebergstrasse) végénél található a Városháza (Rathaus), ami szintén megér egy pillantást és innen könnyen kijuthatunk a Belső Alsterhez (Binnenalster) is, ahol akár egy hajótúra keretében pihentethetjük a lábunkat. A közelben található a Chilehaus is, ami egy tízemeletes, masszív, vörös tégla épület, melynek alakja a hajót formál. Ilyen hajóalakú épületből egyébként több is van Hamburgban, én legalább hármat láttam már.

Azt hiszem, sikerült összeszednem az érdekesebb látnivalókat. A lista természetesen közel sem teljes, de magam ezeket ismerem a legjobban. Városnézés célból érdemes egyébként egy jegyet venni valamelyik városnéző buszjáratra, amivel ott és annyiszor szállhatunk le és fel a buszokról, ahol és ahányszor akarunk, mindezt egy optimális, a fontos látnivalókat összekötő útvonalon.

Eddig tehát a szárazabb ismertető, bár beleszőttem itt-ott a saját élményeimet is. Legközelebb egy szubjektívebb leírás következik, ami tényleg arról fog szólni, hogy milyen itt élni.

A bejegyzés trackback címe:

http://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr63493776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.06.16. 20:00:44

Száraz ismertető, hm. Minimum felveszi a versenyt, akár a Discovery-n, akár a Travel Channel-en látható útleírásokkal, de sokuknál még jobb is. Az egyetlen dolog amiben azok jobbak, hogy ott ugyebár folyamatos filmélmény is társul hozzá. Mindenesetre, messze nem nevezeném sem száraznak, sem unalmasnak. Ez egy igazán jól sikerült város bemutató lett. Keményen oda kéne tenni magam, ha megpróbálnék egy hasonlót összedobni Budapest-ről. Egyszóval szép munka, nincs rajta semmi szégyelnivaló. :)

Talán egy picit több kép, esetleg a tórol, a halpiacról, a kurv akarommondani a vigalmi negyedről. :)