10/20097
Október
Eltelt ez a hónap is, meglehetősen eseményetelenül, már ami a blogaktivitásomat illeti. Ezért elnézést is kérek attól a néhány olvasómtól, akik még mindig kitartanak :) Mivel nem ez a fő bevételi forrásom, hajlamos vagyok hanyagolni a dolgot. Az egész napos gép előtt ülés és monitornézés után általában nincs kedvem tovább maradni. Alternatíva a munka helyetti blogírás, de az meg nem mindig megoldható, különösen most, hogy órára fizetnek.
Ezt a postot is már második napja írom és a második bekezdésnél tartok.
Harmadik nap. :)
A hangulatom a béka segge alatt van, annak ellenére, hogy apró örömök is fűszerezték az elmúlt napokat. Az egyik ügyfelemmel nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy kellene, kis részben önhibámból, nagyobb részben az ő határozatlanságából, pontatlanságából és főként a köcsög személyiségéből fakadóan.
Az én hibám az, hogy nehezen kezelek olyan embereket, akik az együttműködés legcsekélyebb jelét sem mutatják. Az rendben van, hogy ő a megrendelő, ő fizet, én dolgozom neki, de hogy még nekem kelljen a seggét rugdalni, hogy a kifizetett pénzéért ugyan adjon már valami munkát, és gyakran még akkor sem reagál, az valahogy nem fekszik nekem. Általában az van, hogy ha sikerült elérni, akkor azt mondja, hogy tegyek neki az outlookjába egy időpontot, akkor majd beszélünk. Az outlook naptára full tele van, de azért berakok valahova egy negyedórás telefonidőpontot, legrosszabb esetben egy másik időpontjával ütköző helyre. Ekkor általában visszaküld egy másik időpontjavaslatot, amit én, totális flexibilitásról téve tanúbizonyságot, mindig elfogadok. Eljön az időpont próbálom hívni az irodában, nem veszi fel. Hívom a mobilját, nem veszi fel. Rámondok valamit a voice mailjére, majd írok egy emailt, hogy megpróbáltam hívni. Semmi reakció. Általában egy napra rá próbálom hívni megint, innentől már úgy, hogy 1-2 óránként próbálkozva. Előbb-utóbb felveszi, és azt mondja, hogy most épp nem jó, visszahív egy fél óra múlva. Rendszerint nem hív vissza. Próbálkozom tovább és nagy nehezen elérem, vagy csodálatos módon mégis visszahív, csak sikerül megbeszélni amit kell.
Egy projektről van szó (illetve kettő hasonlóról), ahol a munkálatok nagyrésze lezárult, egy kerek program fut, kisebb változtatásokra, hibajavításokra van szükség. Erre a célra egy 20 munkanapból álló kontingens lett év végéig leszerződve, heti max 2 napban limitálva a felhasználási iramot. Hozzá kell tenni, eredetileg senki nem gondolta volna, hogy ekkorára nő a dolog, így MS Access alapokra kezdték építeni, a kedves ügyfél kérésére. A kedves ügyfél ugyanis maga is konyít valamicskét a dolgokhoz és szeret túrni benne, alkalmanként egy-egy reportot belerakni, átalakítani, módosítani, ilyesmi. Ez eleve totális katasztrófa, mert az access file-ok nem text alapúak, így nem lehet a változtatásokat összefésülni. Másik probléma, hogy már 1Gb körül van az adatbázis, amit a felhasználók (90+ személy) minden reggel egyszer frissítenek, ami azt jelenti, hogy letöltik egy szerverről. Teljesen beteg megoldás, de mint mondtam, eleinte egy kisebb kaliberű dolognak szánódott 1-2 ember számára.
Én menet közben vettem át valahol félúton a projektet. Már harmadik ember vagyok, aki dolgozik rajta, tele van gányolva, ahogy az már lenni szokott. Eleinte elég zötyögősen is indult a téma, beleestem a hidegvízbe anélkül, hogy valaki elmagyarázta volna a cég és a programmal lefedett folyamatok működését. Innen adódóan voltak dolgok, amiket máshogy értelmeztem, mint ahogy a kedves ügyfél képzelte, kezdetben tehát volt néhány súrlódási pontunk. Ezek aztán elmúltak, kaptam kiképzést, egészen mostanáig problémamentesnek mondható a munkaviszony (a kapcsolatteremtési problémáktól és a projekt selejtes természetétől eltekintve). A feladatok nagyrészét szokatlanul részletesen leírva kaptam meg, el kell ismerni, hogy a kedves ügyfél legalább a szakmáját jól nyomja. Mindenesetre a legutolsó, egy kevéssé körülírt, probléma miatt most megint nézeteltéréseink támadtak. Egész odáig, hogy a kedves ügyfél megkérdőjelezte a belém vetett bizalmát. Gondolom itt feléledtek benne a kezdeti bonyodalmak is, talán szerepet játszik az is, hogy nem vagyok bennszülött és nem tudom magam minden esetben 100% tökéletesen kifejezni. Régóta motoszkál egy ilyen érzés bennem.
Szerintem rossz hangulatban van mostanában, talán sok a stressz, összevissza változtatja az elképzeléseit, pontatlanul fogalmaz. Például November 2-án rukkolt elő vele, hogy ő bizony a kérdéses változtatással November 1-én el akart kezdeni dolgozni... Eleinte titok volt a változtatási kérelme, csak meg kellett volna saccolnom, mennyi idő kell rá. Most meg hirtelen tegnap el akart vele kezdeni dolgozni.
Ilyennel nem sok mindent lehet kezdeni. Az én problémám meg az, hogy nem vagyok elég rámenős, próbálom a problémákat lehetőleg kevés interaktivitással megoldani, és nem járok folyton a sarkában hülye kérdésekkel. Pedig minden kis kérdéses lószart le kellene vele egyeztetni. Akkor viszont az lenne, hogy felbaszná magát, hogy nem vagyok képes önállóan dolgozni. Kicsit 22 csapdája a dolog, de ahogy kinéz, én húzom a rövidebbet.
Tulajdonképpen nem is bánom, csak azt, hogy a céget, ami ide kiküldött, egy jó arc ismerős vezeti, akit nem akarok nehéz helyzetbe hozni. Egyelőre nem tudom hogy lesz tovább. Tegnap volt egy negatív hangulatú telefonkonferenciám a kedves ügyféllel, aminek a vége nyitott volt bármelyik irányba.
Főleg ez nyomaszt most. Próbálom nem hagyni, hogy nagyon meghasson, de nem megy olyan jól.
Apró öröm, hogy az egyik fotóm, amit legutóbb Flickr-re feltöltöttem, bekerült az Explore szekcióba és (számomra) elég sok kattintást és favot gyűjtött. Ha nem lett volna ez a nyomorult probléma és nem éppen azon lettem volna, hogy megpróbáljam korrigálni, akkor azonnal mentem volna fotózni, amikor ez kiderült :).
A hét végére pedig egy szintén itt élő magyar sráccal és haverjaival megyünk fotósétálni a belvárosba. Már alig várom, hogy szombat legyen, remélem, hogy az idő is velünk lesz. Most éppen elég ramaty az időjárás, tipikus Hamburg...
Vasárnap lesz a fiam 5, a héten pedig még másik két szülinapra is hivatalos a kölyök, tehát el leszünk foglalva :)
Lányom meg nagyon tanul beszélni, lassan jönnek belőle is az aranyköpések, lehet ezt a szálat is folytatni majd. Minap azt mondta nekem:
Papa, mókusz ... ott, komm bitte!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Flyby · http://utazasrepulovel.wordpress.com 2009.11.04. 17:40:09
A fotódhoz meg fiad születésnapjához gratulaaaa!:-) Kislányod meg tüneményes:-)
mebarak · http://www.mebarak.hu 2009.11.05. 14:34:57
stampoasis · http://hamburgfoto.wordpress.com/ 2009.11.07. 10:22:31
ilyen bolond "kevdes ügyfelek" sajnos mindenhol akadnak. a legjobban azt szeretem, amikor hirtelen úgy csinálnak, mintha nem értenék meg a nem német ajkút. pedig sokszor egészen bizonyos vagyok benne, hogy igenis jól fejezem ki magam, mégis úgy tesznek mintha.... az már mindig is feltünt, hogy intelligens emberek így nem viselkednek és nem éreztetik a másikkal, hogy nem anyanyelvü. minnél bunkóbb és müveletlenebb valaki, annál nagyobb az esélye, hogy így viselkedik. viszont ez többet mond el az illetö személyiségéröl, mint gondolná. a vacak az egészben, hogy sajnos az ügyfél fizet:-( ráadásul, ha már kicsit vacakul indult az együttmüködés (mégha nem is te voltál az oka), akkor az már sokszor tényleg olyan, hogy "wo der wurm drin ist...." - szóval érted. próbálj meg arra gondolni, hogy valamikor ennek is a vége, aztán jön valami új, jobb;-)
még én is tanulom, hogy ne idegesítsem fel magam az ilyeneken, néha már sikerül;-)
Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.11.10. 01:01:53
Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.11.10. 01:12:22
Röviden és tömören. A megélt valóságod vasveretes bakancsal tapossa a betonba a "szabadúszó programozó" ideálom álomvilágát. Valahol mélyen persze mindig is tudtam, hogy a valóság már mint a bennem felépült utópia, de mivel az annyira elérhetetlen volt, ezért a romlatlanságát is megőrizte.
Erre jössz és bedarálod, mint peroskát a hegyirém. :(
Igazából persze nem haragszom, illetve nem rád. De a valóság mostanában fájdalmasan mély sebeket hasítbelém és ezeken a woundokon lassan kicsorog belőlem minden élniakarás. Ebben persze csak részben ludas az összeomló álomvilágom a programozók vidám Nakongszipánjáról.
Őőő, megint elszálltam. :)
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.11.10. 11:36:53
A többiről meg majd beszélülnk privátban, most viszont mennem kell szivatni magam :)
balucapitan 2009.11.11. 10:37:37
Ahogy olvasom soraidat, eléggé letört vagy mostanában, ezért gondoltam jó kedvre derítelek, és ez úton küldök egy kis energiát! ;))
www.youtube.com/watch?v=Kpg1uKV0bdM&feature=fvw
RSS Feed
Kütyük
|
|