11
06/2008
6

Egy kis hamburgológia 2

Nos, Hamburg egy német város, és talán nem meglepő, hogy ez tükröződik is rajta. Van az a bizonyos közhiedelem, amely a németek precizitásával, szabályszeretetével, merevségével, stb kapcsolatos. Ez nyilván nem általánosítható 100%-ban, de akárhogy is néztem, nem tudtam nem észrevenni, hogy a dolog nem alaptalan.

Németország baromi nagy ország, a lakosai, szokásai, sőt nyelve is területről területre változnak. Egy hardcore svábot vagy bajort megérteni nem minden ember számára adatik meg, még a németeknek maguknak is nehezükre esik, nemhogy egy magamfajta tanult némettel vegetáló ausländernek. Az az igazi, amikor egy ilyen dialektust beszélő arc nyilatkozik a tévében németül és németül feliratozzák. Tehát az ember és szokások változnak, a fenti állítást így nem tudom egész Németországgal kapcsolatban elemezni, csak a hamburgi tapasztalataim alapján áll módomban kicsit fejtegetni, ami természetesen csakis az én elméletem, az én nevemhez fűződik és csak az enyém :).

Mielőtt ezen a vonalon továbbmennék, érdemes talán kitérni a külföldiek arányára is. Itt most a németek szempontjából érdelmezendő a külföldi szó, tehát a nem németekről van szó, mint én. Hamburgban meglehetősen magas a külföldiek aránya, számomra mindenképpen, aki a Budapesten nőtt fel, ahol turistákon kívül igen alacsony a nem magyart beszélők száma. Nyilván nem vetekszik mondjuk Londonnal. A statisztika azt mondja, hogy 2007 végén 15% körül volt a külföldiek aránya, ami 257825 lakost jelent. Ennek ötöde török állampolgár, 8% lengyel, 6% szerb és 5% afgán. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az utcán sétál az ember, akkor gyakran lát vagy hall külföldit. A környékünkön több család is él, engem is beleértve, ahol a családok, vagy részük nem német állampolgár. Németség viszonylatban nem annyira mérvadó, de érdemes azt is tudni, hogy Hamburgban él a legtöbb olyan ember Németországban, aki nem tartozik egyetlen valláshoz sem, ezek aránya 52%.

A magas külföldi arány ellenére mindenhol érezhető ez a tipikus németség. A zárkózottság, a szabályszeretet, precizitás. Ez biztosan amiatt van, ahogy magamon is tapasztaltam, hogy az itt éléssel az ember akaratlanul is asszimilálódik, felvesz bizonyos szokásokat, mentalitást a környezetből. Feltéve, hogy nem valamelyik nagyobb mennyiségben előforduló nemzet tagja, például török. A törökök nagyrésze még németül sem beszél, hiszen minek, ha egyszer mindent meg tud oldani törökül is, a zöldségestől kezdve az ügyvédig. Csak tanulni, iskolába járni, nem nagyon tudnak törökül. Ez komoly problémát is jelent az ország számára, egyre-másra jönnek elő ötletekkel, hogy hogyan lehetne a nem német anyanyelvű fiatalságot integrálni a társadalomba. Vannak integrációs iskolák, óvódák, és egyéb intézmények. Ezek elég macerás dolgok itt németföldön, mert ha egy kicsit is erőteljesebben lépnek fel a témában, akkor azonnal előjön a történelem, hogy a németek milyen rasszisták és hasonlók, bár én meg tudom érteni, hogy legalább annyit elvárnak az itt élőktől, hogy a nyelvet beszéljék.

Tehát miben is nyilvánul meg ez a mentalitás, magatartási forma?
Amikor először kiléptem Hamburgban a reptér épületéből az elém küldött akkori kolleganővel, meleg levegő helyett rögtön a jólszervezettség csapott az arcomba. Amilyen állapotban egy ilyen külföldre költözés alkalmával van az ember, még gyakorlatilag fel sem tudtam ocsúdni a repülőútból, már a számomra előzetesen kibérelt, bútorozott lakásban találtam magam a bőröndjeimmel a lábaim mellett, a kezemben papírokkal, új kulcscsomóval, menetjeggyel és egy térképpel, amelyen be volt jelölve hova kell mennem hétfőn dolgozni. Az egész hétvége ott volt előttem, azt se tudtam hol vagyok. Esetlenségemben az első dolgom volt, hogy rövid úton eltelefonáltam az előzetesen gondosan feltöltött telefonkártyámat, majd tettem egy kis sétát a környéken, hogy legyen már egy képem arról, milyen is itt. Aztán észrevettem, hogy a hűtő tök üres (ejnye-ejnye, itt egy kicsit megbikkanhatott a szervezés), de már elég késő volt, volt még nálam otthonról ez-az, így gondoltam majd holnap. Másnap Vasárnap volt, és természetesen itt vasár- és ünnepnapokon minden zárva van. Szerencsére úgy egy órányi gyaloglás után találtam egy benzinkutat, ahol tudtam venni magamnak pár dolgot a túléléshez. Séta közben elsőként az tűnt fel, hogy a járdák nem aszfalttal, hanem járólapokkal vannak fedve és minden ház vörös téglából épült. Rengeteg a fa és egyéb zöldség. Aztán észre kellett vennem, hogy ha csak úgy át akarok menni az úton, akkor csúnyán ledudálnak és ökölráznak az autósok, azonban ha szabályosan a zebrán közlekedek, akkor akkor is megállnak, ha égen-földön sehol egy másik autó. Meg sem érdemes próbálni átadni az elsőbbséget, megállnak és átintegetnek. Ha meg nem, akkor morcosak, hogy mit szórakozok velük. És ezt a nap bármelyik órájában. Későbbiek során egy buliból hazamenet, éjjel háromkor, egy kertvárosi utcában ugyanígy. Jön egy, azaz 1, darab autó, lelassít, megáll és türelmesen megvárja, amíg az alkoholtól kissé elnehezedett lépteimmel átslattyogok az úton. Simán elmehetett volna, én még csak közelítettem a zebrához és direkt lassítottam, amikor észrevettem, hogy jön egy autó. De nem. A szabály az szabály, a zebrán a gyalogosnak van elsőbbsége.

Evvel parallel a gyalogosok a jogaik tökéletes tudatában közlekednek, és úgy lépnek le a zebrán az utcáról, hogy körül se néznek. Babakocsis anyuka, néni járókerettel, überlaza tini mereven előre tekintve a legnagyobb nyugalommal mennek át az úton, anélkül, hogy megbizonyosodnának felőle, hogy nem közeledik egy félig alvó sofőr a 7 és fél tonnás platós teherautóval. Biciklisták szintén. Ha csak a megfigyelés alapján kellene ítélnem, azt állapíthatnám meg, hogy a biciklisták felsőbbrendű lények az utakon. Az utakat kerékpárutaknak építették igazából, az autósoknak csak megengedik, hogy menjenek rajtuk. Nagylelkű, nem?

Kicsit hosszan fejtegettem ezt az autós témát, de ez úgy nagyjából általános jelenség minden területen. Maguk a németek is úgy vallják, hogy egyes esetekben egész extrém magasságokba tör a rendszeretet. Ilyen példa a Vasárnap. Vasárnap nem szabad zajongani, füvet nyírni, barkácsolni, ilyesmi, és nem szabad ruhát a kertben kiteríteni(!), feltéve, hogy az embernek olyan kertje van, ahova belátni kívülről. Illegális fűnyírás miatt már magam is részesültem fejmosásban az egyik szomszéd részéről. Boltok sincsenek nyitva, leáll az élet. A Vasárnap az pihenőnap, ha pihenni akarsz, ha nem.

Aztán a németek, tapasztalatom szerint, meglehetősen nehezen engednek be új embereket az életükbe. Korosztálya és országrésze válogatja, a fiatalabbak rugalmasabbak általában, de például itt a szomszédságban is van egy fiatal pár, 33 körül, akik mindig nagyon barátságosak, kedvesek, de valahogy a kapcsolat mégis felületes marad. Többször voltak közös kerti partik, grillezés,  sőt görkorizás, mégsem lett a dologból barátságnak nevezhető valami, mert az autókon, politikán és társaikon kívül nem nagyon esik szó személyesebb témákról. A népek kevésbé hivalkodóak, inkább az understatement jellemző, mint a kávézó utcaasztalánál telefonnal, subnotebookkal, PDAval és BMW kocsikulccsal felszerelt zsírtarkós-terpeszkedős arc, aki  szerint az autókerék papucs, és lehetőleg hangosan ordít a telefonba, hogy a szembeoldalon is hallani lehessen mit bizniszel. Na jó, hasonlók itt is vannak, bár inkább az integrációs háttérrel rendelkező fiatalok köréből kerülnek ki.

Bürokrácia. Nyilván máshol sem modható jónak a helyzet, de itt valami katasztrófa. Minden extrém túl van bonyolítva, nehéz elérni amit akar az ember, rengeteg időbe és kilincselésbe telik. A hivatalok nyitvatartási ideje valami felfoghatatlan rendszer szerint működik, szinte biztos, hogy pont akkor éppen nincs nyitva, amikor idő lenne rá. A hivatalnokok jórészének fogalma sincs pont arról, amit meg szeretnénk kérdezni, de ha mégis, akkor általában azt mondják, hogy ezzel a problémával máshova kell menni. Ugyanakkor, ha sikerült minden papírt, űrlapot kitölteni, pecsétet megszerezni, a megfelelő hivatalnokokkal beszélni, akkor általában halad a dolog.

Megvannak azért ennek a németességnek a jó oldalai is. Itt van például a tömegközlekedés, ami Hamburgban nagyon jónak mondható. Rengeteg metró és HÉV vonal van, továbbá ezeket kiegészítő buszhálózat. Villamos nincs. A járatok általában pontosak, a csatlakozások úgy vannak megoldva, hogy ha az egyik éppen hamarabb ért oda, akkor megvárja a másikat. A vonatok, buszok, állomások  relatív tiszták, sok helyen liftekkel is segítve a babakocsis, illetve tolókocsis utasok közlekedését. A buszok is megbillennek a járda felé, sőt kis rámpát is kidugnak, ha valaki nehezen tud felgurulni. Jegyet lehet a buszvezetőknél is venni, ami pont ugyannyiba kerül, mint bárhol máshol. Az árak természetesen sokkal magasabbak errefele, egy menetjegy Hamburg városra,  tetszőleges átszállással 2,60€. A város egyébként zónákra van osztva, így lehet olyan, olcsóbb, jegyet is venni, ami behatároltabb területre érvényes csak. A járatok elég gyakran is járnak ahhoz, hogy ritkán alakul ki tömött jármű. Olyat még nem is éltem meg itt, hogy ne tudtam volna valamire felszállni, mert olyan sokan voltak rajta.

Hasonlóan a vonatok is rendkívül pontosak, bár természetesen a német mindig elégedetlen velük. Nyilván nem jártak még Magyarországon vonattal :). Kétségtelen, hogy könnyű a jóhoz hozzászokni és ha már hozzászokott az ember, akkor duplán rosszul érinti, ha egyszer késik a vonat 20 percet. Ilyen esetekben egyébként ingyen üdítővel, utalvánnyal, illetve komolyabb késésnél pedig a jegy árának visszatérítésével kedveskednek az utasoknak.

Nagyon szimpatikus az online boltok sokszínűsége és pontossága. Egy nagyobb helyen ha megrendelek valamit reggel, az másnap délelőtt meg is jön, de kisebb oldalaknál sem szokott sokkal tovább tartani. A fizetési lehetőségek sokfélék, mindenki megtalálja a neki legjobban mgefelelőt. Jobb online ruhaüzleteknél pedig a nem passzoló, nem tetsző dolgokat díjmentesen vissza lehet küldeni, így általában lehet azt csinálni, hogy megrendelek egy rakat cuccot, akár több méretben is ugyanazt, itthon felpróbálgatom, megnézegetem, majd ami nem tetszik, az megy vissza. Egyébként minden más termékre van egy 14 napos határidő is, amíg indoklás nélkül vissza lehet küldeni és a kereskedő köteles a vételárat visszatéríteni.
A posta, ami egyébként tapsztalatom szerint rendkívül megbízható, mellett más társaságok is szállítanak küldeményeket, amelyeket vagy elvisznek háztól házig, vagy leadhatóak a felvevőhelyeiken.

A szolgáltatásokat tekintve az ország egyébként iszonyú drága, legalábbis magyar szemmel. Fodrászok, autószerelés, csempézés, mindegy. Az ember többször meggondolja, hogy nem próbálja-e meg inkább maga megcsinálni. Ha már autószerelés, a szakszervíz óradíja 60€ körül van, lakkozás esetében  simán 100€ fölé megy. Szerencsére fair módon a munkaórákat nem kerekítik, ha csak fél óra kellett, akkor annyit számítanak fel. Egy férfifodrásznál is ott lehet simán egy huszast hagyni, bár mostanában terjednek az úgynevezett cut & go szolgáltatások, ahol 10-ért lezúznak. Felteszem, itt bizonyos minőségromlással is számolni kell, magam még nem próbáltam.

Mindent összevetve, nem rossz itt élni, ha az ember megszokta a kohónyelvet és a sok esőt.  Ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha is 100%-osan otthonomnak fogom tudni mondani Hamburgot. Valahogy nem az igazi, de nem tudom, hogy meg tudom-e fogni, mi az ami hiányzik. A nyelv, biztos, de időközben tudok annyira németül, hogy annyira nem jelent problémát kifejezni magam. Barátok, akad itt is egy-kettő már, a régiek nagyrésze pedig lemorzsolódott az idők folyamán, aki pedig nem, avval tartom a kapcsolatot továbbra is. Család, na ez otthon maradt, de lett itt is saját családom, ami  időközben nagyon le is foglal. Élem az átlagos családapák életét. Valami mégis hiányzik, de erre majd megpróbálok egy másik post keretein belül rájönni. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr62497799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sonic SaintHog · http://www.kab.be 2008.06.16. 17:39:49

Hát, igen. Nos, úgy van. Jól beszélsz. ÷]

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.06.16. 20:42:38

Olyan szó, hogy evvel nem létezik. :P

Mi lenne az szótő? Az ev? :) Ez, ezzel. Az, azzal.

Másrészről viszont érdekes írás. Ne hidd egyébként, hogy olyan sokkal drágábbak a dolgok, ha átszámolod, akkor csak egy kicsivel drágább, mint Mo.-n, itt viszont sokkal rosszabb a fizetés.
3k itt is elmegy férfifodrászra, 10k szakszervízre, 350 forint vonaljegyre. Mondjuk az árak olyan másfélszeresek, a fizetések viszont átszámolva legalább háromszorosak. Az sem véletlen, hogy kormányt, joysticket németországból hoztam haza. Elég szinpatikus az a 10% körüli adótartalom a magyar 20%-hoz képest.

A nagyon pozitív közlekedési morált én is sokszor tapasztaltam, idehaza talán soha nem lesz olyan. A tisztaság és mondjuk úgy, hogy az emberekből sugárzó nyugalom is egy olyan dolog, ami magyarországon hiánycikk.

Simán irigyellek, hogy kijutottál ebből a szutyok, szakadék, gusztustalan országból, de tudom hiába is mennék el, soha nem lennék "nem magyar".

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.06.16. 21:14:18

Eszembe jutott. Nem a tanár látott meg, hanem egy amúgy is idegesítő, köcsög kis csaj fújt be, aki annyira dagadt volt, hogy nem tudott átmászni a kerítésen, ezért kénytelen volt körbedöcögni és persze baszta a csőrét, hogy mi rövidítünk. Ritka gusztustalan, egy árulkodós kis picsa volt és ráadásul egy padban ültem vele. Valószínű, hogy ez is valami büntetés része volt, de már nem emlékszem. Nem voltam valami jó gyerek. :) Biztos ezért lettem ilyen szar felnőtt is.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.06.16. 21:16:03

Jajj, röviden azért leírhatnád, hogy pontosan hogy is fest ez a kezdő futós izé tréning, talán még a végén kipróbálom. Rámférne...

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.06.16. 21:17:22

Basszus félrekommenteltem. :) Az előző kettő a futós poszthoz ment volna. :)

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.06.17. 10:28:10

:D

Oké, majd lefordítom az ide vonatkozó részt, a táblázatot meg bepötyögöm.

Nekem tényleg sokat segített, hogy a doktor mondta, hogy kéne csinálnom. Magamtól nem hiszem, hogy nekiálltam volna. Bár kétségetlen, hogy nagyon fonnyadtul éreztem magam néha. A rengeteg üldögéléstől még a saját házunkban a 26 fok lépcsőmászás is megfújtatott.

Ami meg a kijutást illeti, itt sem kolbászból van a kerítés. Vannak dolgok, amik jobbak, nyilván fejlettebb az ország, családtámogatás, más a morál, stb, de azért itt is divat mostanában az elvándorlás, már olyan méreteket ölt, hogy a hírekben emlegetnek statisztikákat, hányszázezren mennek el évente.

Én sem leszek sohasem "nem magyar". Nem is áll szándékomban. :)