16
06/2008
9

Sport? He, én?

A változatosság kedvéért elmélkedek egyet a sportolás témáján.

Mm, hát az úgy volt, hogy elég gyakran fájt a fejem, átlag heti 3-4 alkalommal, nem ritkán minden nap. Aki nem tudja milyen a fejfájás, az nyilván azt mondja: mit nyavajgok annyit, nem rosszabb az, mintha bevágnám a térdem. Nos, de. Rosszabb. Sokkal rosszabb. Idővel megtanul vele együtt élni az ember, rájön módszerekre, dolgokra, amikkel lehet enyhíteni, és nem fajul el minden alkalommal hányásig a dolog, de azért még mindig elég szar ahhoz, hogy gyógyszer nélkül nem lehet kibírni.

Én valahogy mégis elég sok éven át kibírtam, amíg odáig nem romlott a dolog, hogy kénytelen voltam elmenni orovshoz, és kivizsgáltatni. Elmentem a háziorvoshoz, fingja nem volt mi van, elküldött más szakorvosokhoz vizsgálatra. Nem térek ki minden részletre, a lényeges a neurológusnál tett látogatás volt. Nem, nem vagyok idegbeteg, a fejfájás minden jel szerint az ő lapjára tartozik. Korábban én sem tudtam, hogy ez így van, de hát mindig tanul az ember. Bár sok konkrétumot nem tudott kideríteni, azt mondta, hogy szerinte feszültségből adódó fejfájásaim vannak. Elég kompetensnek tűnt és mondott pár dolgot, amit ki kellene próbálnom, vezessek migrén naptárt, csináljak autogén tréninget, és menjek el sportolni.

A migrén naptárat természetesen mindig elfelejtettem jegyezni. Az autogén tréninggel se mentem sokra, bár kiderült, hogy volt pár dolog a fejfájás elleni küzdelmemben, amelyhez hasonló gyakorlatok léteznek ebben a módszerben. Maradt a sport. A tanács szerint valamilyen aerob dolgot kellene csinálnom, állóképességre gyúrni, futni például. Esetleg úszni, biciklizni, ilyesmi. Mivel sosem sportoltam előtte, és egy lusta szarzsák vagyok amúgy is, enyhén szólva nem nagyon motivált a dolog.

Pár héttel, talán hónappal rá, egy újságban összeakadtam egy terjedelmesebb cikkel, ami a futásról, kocogásról szólt és történetesen a totál kezdőknek (is) volt címezve. A bogár ugye benne volt a fejemben a dokitól, így elolvastam.

Tudni kell, mindig is utáltam futni. De nagyon. El nem tudtam képzelni, hogy mi a jó abban. Unalmas, hosszadalmas, fárasztó, szar, na. Hogy honnan ered ez az utálat, nem tudom, de gyanús, hogy az iskolában ásták alá a sport iránti szeretetemet. Az iskolában ugye kényszerfutás volt a program, a lényeg, hogy a testnevelés tanár nyugisan ki tudja tölteni a naplót anélkül, hogy a szünet rámenne. Csak üldögél a célvonalnál, kényelmesen simogatja a pociját/bajszát, nyomogatja a stoppert, alkalmanként felírja az időket és úgy tesz, mintha nagyon fontos lenne amit csinál.

"- Gyerekek, menjetek futni a pályára!"
"- Mennyit?"
"- Csak menjetek, majd szólok ha vége van. Bemelegítünk. Utána kislabdahajítás lesz."

Így hát futottunk, vagy legalábbis úgy tettünk. Általában az óra fele így ment el. Amint nem nézett oda a tanár, illetve kikerültünk a látóköréből épületkörbefutás esetén, azonnal gyalogolni kezdtünk. Alkalmanként egy bokorban vártunk meg egy kört. A lényeg, nagyon utáltuk, ami talán arra vezethető vissza, hogy senki nem mondta el, hogyan kell futni.

Az említett cikkben viszont elég részletesen írtak tanácsokat a kezdetektől a maratonfutásig mindenféle futók számára. Volt továbbá még négy tréningterv is mellékelve, egy a nulláról kezdőknek, egy 10km-es futásra, egy félmaratonra és egy maratonra készülőknek. A kezdőknek szóló nem volt olyan rémisztő, így megfordult a fejemben, hogy akár meg is lehetne próbálni. Elvégre, ha tényleg segít az átkozott fejfájástól megszabadulni, akkor simán megéri.

A terv 8 hétre volt elkészítve, heti három alkalommal írt elő kocogást. Az első héten minden nap 9 x 2 perc kocogás, köztük 1 perc séta. Második héten 7 x 3 perc futás, 1 perc gyaloglással, harmadikon 6 x 4, és így tovább, egész a 8. hétig, amikorra a 32 perc szünetmentes futás szintjét kellene elérje az ember.

Bár sajnos később kiderült, hogy nem volt a neurológusnak teljesen igaza, azért csak elmentem egy nagy sportáruházba (hiba volt, de akkor még nem tudtam) és vettem egy futócipőt magamnak. Egy pár napig állt a cipő otthon, de a fejfájások végül csak nem hagytak nyugodni és végül  is legyűrtem  a még megmaradt ellenérzéseimet és nekiálltam a kezdő tréningnek.

Eleinte ez a 9 x 2 perces futás is elég megterhelő volt és szenvedtem mint a kutya, de annyira nem volt élvezhetetlen ezekkel a sétaszünetekkel, így - magam is meglepődtem - nem ment el azonnal a kedvem a futástól. Egy ilyen hét tényleg elég ahhoz, hogy az ember kicsit hozzászokjon. Eleinte a váltások sem voltak annyira félelmetesek hétről hétre, mindig csak 1 percel nőtt a futás ideje és egyel csökkent a számuk. Emlékszem még viszont, mennyire bizonytalannak éreztem magam amikor a 4 x 7 -ről a 3 x 10-re kellett váltani, de valahogy csak sikerült és nem is volt olyan nehéz. Nyilván kezdetben egy-egy ilyen kocogós session után mindig meglehetősen ki voltam készülve, zselés lábak és lépcsőmászási nehézségek követték őket. Még másnap reggel is éreztem, hogy előző nap futni voltam.

Rafkós ez a terv egyébként, mert nem állít olyan nagyon nehéz feladatok elé, mégis megvan az az érzése van az embernek, hogy fejlődik. Hétről-hétre többet tud és könnyebb végigcsinálni. És tényleg így is van. Azt hiszem egy hetet megismételtem egyszer, a 2 x 15-öst, mert úgy éreztem, hogy még nem vagyok érett a 32 perces futáshoz, de ettől függetlenül komolyabb problémák nélkül sikerült is teljesíteni az előírt mennyiséget.

Ez a motivációs elem végül magával ragadott és a vége felé már akkor is elmentem kocogni, ha esett az eső, hó, hideg volt, vagy sötét, illetve ezek tetszőleges kombinációja. Csak megmaradjon a rendszeresség. Megtanultam, hogy lehet úgy is futni, hogy ne szakadjál meg benne, fejlődj közben, és még élvezni is lehet. Az eredeti célt nem értem el vele, de a kemény ülőmunkában széttespedt testem sikerült kicsit gatyába rázni és az átlagos közérzetem nagyságrendeket javult.

A fejfájáson végül is érezhetően nem sokat segített, de ma már gond nélkül futok akár egy órán át, egy-egy alkalommal átlag 7-8 kilométert, 2-4-szer hetente, és tudom, hogy ha rendszeresebben tudnám csinálni, akkor még többet is tudnék. És szeretnék is.

Beteges, mi? Magam is így gondolom. Üssetek. :)

PS: Egy ideje felfedeztem magamnak a jogmap.de oldalt, ahol vezetem a futásaimat. Baloldalt látható az éppen aktuális kilométerállás.

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr70524142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.06.16. 21:09:58

Hehe, voltam oly balga és rákattintottam a Jogmap linkre. :) Sturcenstircen, smirczensturten, szart se értek belőle. :)

Becsüllek ezért a futás dologért, én magam is írtózom tőle. Valószínűleg szintén a tesiórai kínzások hatására.

Híres ellenőrzőkönyvi beírásaim egyike egy intő volt, amit egy tesiórai futás alkalmával gyűjtöttem be, mivelhogy okosan levágtam a sztenderd iskola-óvoda-bölcsöde kört úgy, hogy valahol az óvoda környékén átmásztam(tunk) a kerítésen, ilymódon majdnem megfelezve a letöltendő távot. Persze a tanár észrevett és lebuktam(tunk), asszem valami oknál fogva csak én kaptam beírást, talán csak engem vett észre, pedig még a jó futó osztálytársaim is simán levágták a kört, ha már unták a 72. menetet. Szóval megkaptam a büntetést egy vicces intő formájában, mégpedig: "Kerítésen való átmászásért, tanárának és társainak becsapásáért szaktanári intőben részesítem." Arra emlékszem, hogy anyu jót röhögött rajta és aláírta. Én persze fostam rendesen, hogy kikapok, meglehetősen sok intőt hordtam haza. Problem child, FTW! :) :P

Sonic SaintHog (törölt) · http://neuronbomba.blog.hu 2008.06.17. 13:34:26

Bezzeg én tesitagozatra jártam heti 5 tesiórával, + edzés, és mindig is utáltam futni. Főleg, mikor nyúlt a bokám, és fájt, mint kurvaisten, és futtattak tovább bőszen... Nade ha egyszer végre kész a lakás, megyek vissza iaido-zni (meg ha a Hunor visszavesz...) Az úgy tűnik, mintha könnyű lenne, aztán pedig nem. ÷] Első alkalmakkor már a terem japános felmosásánál kifulladok az elején... ÷]

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.06.17. 14:07:51

A felmosás kevésbé tartozik nálam a sport kategóriába, de sosem ismertem ki magam a japán harcművészetekben :)

Futásilag, ha kicsit odafigyel az ember, akkor simán elkerülhetőek a sérülések. Kulcsfontosságú, hogy milyen cipőben futsz, különösen hosszabb távokon. Ezen nem érdemes spórolni. Megaztán nem hajt a tatár, annyit kell csak csinálni, amennyi jólesik. Előbb-utóbb eljön úgy is az az idő, amikor úgy érzed, már mehetne több is.
Nekem a bokámmal szerencsére semmi baj, viszont van helyette asztmám, amit szintán pátyolgatni kell, ha nem akarok megfulladni. Suliban volt olyan, hogy előjött futás közben, de nem engedték meg, hogy megálljak. Na akkor tényleg úgy éreztem, hogy mindjárt meghalok. Szerintem a tanárnak fogalma sem volt róla, hogy mi bajom, mint ahogy nekem sem, és azt hitte szimulálok.

Egyébként, azt elfelejtettem hozzátenni, hogy 105 kilóról indultam, ma reggel 92,7-et mértem :)

szisz 2008.06.18. 12:37:02

óóóó de jól jött ez a sok futásos info!
talán rávesztek engem is, mintha én írtam volna az elejét! remélem a végével is így leszek...

Sonic SaintHog (törölt) · http://neuronbomba.blog.hu 2008.06.18. 17:40:50

Ha fogsz egy rongyot, és furva végigtolsz vele csíkokban egy kosárpálya méretű tesitermet, sztem rá fogsz ébredni... Próbáld ki legközlebb, amikor nagy üres tornateremben jársz, és van nálad rongy, meg vödör. ÷]

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.06.18. 23:09:43

A hülye, takarításnak látszó technikák hozzátartoznak a japán harcművészetekhez, a valószínű, hogy tradícionális takarításról van szó.

Ne feledjuk el pl. a híres Karate Kid filmet! :)

Jobbra töröl, balra töröl, vagy mifasz. :)

atléta-warrior 2008.07.01. 16:54:34

Gratulálok! De azért, arra is emlékszem, hogy voltak idők, amikor napokat görkoriztunk végig... az se volt kispálya, ugye;-)
Szerintem nagyon fontos lenne látni, hogy az ember fizikailag nem alkalmas az állandó ülésre, ezért alapvetően sokkal többet kellene mozognunk.
Én most már kevesebbet járok edzésre, de azért a heti két thai-chi illetve otthoni edzés még megvan. Egy időben - főleg Leuvenben - sokat futottam, és a végén már nagyon élveztem. Itthon is igyekszem...
A futásban nem csak a fizikai terhelés a lényeg, hanem a rendszeresség is. Egyfajta keretet ad a mindennapoknak, ami szerintem fontos.
Egy szó mint száz, mindent bele, és párás-esős időben, sötétben is lehet jókat futni, ezt már megtanultam Belgiumban. Kitartás!

atléta-warrior 2008.07.01. 18:27:01

Skulo: karate-kid az amúgy: felken-fényez-felken-fényez... :-)

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.07.02. 08:44:00

Jaja, de az is elég régen volt már.

Ahogy mondod, a rendszeresség a fontos, ha pár hónapot kihagynék, utána majdnem olyan lenne, mintha előről kezdeném.

Karate kid rulzorz :-D