Nos, a múlt hét végén volt egy hallássérült buli, amire engem is meghívtak. Az esemény apropója, hogy a Hamburgi Egyetem Német Jelnyelvi Intézetében (Institut für Deutsche Gebärdensprache) 100. napja van egy hallássérült professzor is, bizonyos Christian Rathmann. Ő egyszemélyben az első siket professzor európai egyetemen. Érdekesnek találtam, és kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy hallássérült party. Nagyon pozitív élmény volt, örülök, hogy részese lehettem.

Az esemény a "hamburg del mar" nevű helyen került megrendezésre. A neve alapján talán sejthető, hogy egy úgynevezett beach barról van szó, egy nagy terület homokkal felszórva, pálmákkal, nyugágyakkal, koktélokkal, stb. Az egész az Elba partján, gyönyörű kilátással a folyóra és a kikötőre.

Rengetegen voltak, néha alig lehetett mozogni, mint a Szigeten. Valahogy amíg nem láttam ezt a sok embert, nem is realizálódott bennem, hogy mekkora közösségról van szó. Ha az ember nincs kapcsolatban valamivel, nincsenek információi, akkor nem is tudja elképzelni, illetve nincs tudatában a mibenlétének, kiterjedésének. Én is gyakorlatilag belecsöppentem ebbe a világba, és meglepődtem, hogy mekkora, milyen jó arcok mozognak benne, az egész, eltekintve a nyelvtől, pont ugyanúgy működik, mint hallók esetében. Nyilvánvaló, hogy így van, de ahogy mondtam, egyszerűen eddig nem volt kapcsolatom a témával és abből kifolyólag teljesen elkerültük egymást, az egész újdonságként hatott rám.

Egészen véletlen a Confrontation játékpartnerem jelbeszéd-tolmács, aki szintén ott volt, így könnyebb volt nekem szót érteni a többiekkel. Valószínűleg én voltam az egyetlen olyan, aki nem tudott jelnyelven "beszélni". Olyan pedig biztosan, aki tanult némettel próbált a német jelnyelvvel boldogulni :). Ennek ellenére megismertem néhány kellemes arcot és kiderült az is, hogy elég sok informatikus akad köztük. Nyilván adja magát a szakma, ahol sok az írásos kommunikáció. Barátságos volt mindenki velem, többen, amikor megtudták, hogy nem ismerem a nyelvbeszédet, próbáltak velem beszélni, általában kevesebb, mint több sikerrel.

A party részét képezte egy kb 2 órás programsorozat, amely egy sátorban felállított kis színpadon talált helyet. Ebből nem sokat értettem, mert még a haverom sem értett mindent és nem tudott mindent lefordítani. Akadt emlékezés siket komikusra, aki nemrégiben elhunyt, ennek keretében vetítés, majd valamiféle előadás, amelyben a szcéna ismertebb alakjai mesélték el, hogyan élték meg a professzor felvételét, eddigi munkásságát, személyét. Aztán valaki egyfajta stand-up comedy-t adott elő jelnyelven.

Rengeteg érdekes benyomásom volt azalatt a pár óra alatt, amit a buliban töltöttem. Például hogy voltak, akik táncolgattak a zenére, és megtudtam, hogy sokan érzik a ritmust a tüdejükben, ha a basszus elég hangos. Egyesek kifejezetten szeretnek táncolni és jól is tudnak.

Aztán érdekesnek találtam a különféle jeleket is. Jópofák, fantáziadúsak, soknál tényleg szinte érteni lehet, hogy miről van szó. A nyelveket általában is szeretem, a jelnyelvet  pedig  már csak azért is érdekesnek találom, mert az egyetlen olyan teljesértékű nyelv, ami nem verbális kommunikációra épül. Ugyanúgy más országról-országra, vannak dialektusok, tájszólások, mondások, versek, viccek, mint akármelyik másik nyelvben.

Korábban még sosem volt kapcsolatom hallássérültekkel, illetve siketekkel. Nem is nagyon tudom, hogyan illik magyarul mondani a különböző állapotokat, ha vétettem valahol, akkor ezúton is elnézést kérek. Most, hogy kapcsolatban vagyok a fent említett párral, megtanultam, hogy legalább három különféle halláskárosodás van: vannak a siketek, akik születésüktől fogva azok, aztán olyanok, akik az életük során süketültek meg, és vannak a nagyothallók, akik nem teljesen siketek, de műszeres segítség nélkül nem hallanak sokat. Azok, akik életük során vesztették el a hallásukat, jól tudnak beszélni, míg a születésüktől fogva siketek kevésébé, vagy egyáltalán nem. A hallássérült pedig egy összefogó fogalom az összesre. Azt hiszem. :)

Abban sem vagyok biztos, hogy a jelnyelv a megfelelő kifejezés-e, ugyanis a német hallássérültek nem szeretik ezt a szót használni (Zeichensprache). Az okait nem ismerem, de úgy tudom, hogy lekicsinylőnek érzik a szó jelentését. Ehelyett a Gebärdesprache szót használják, amelynek fordítása talán a mozdulatnyelv lehetne. A különbséget nehéz megfogni, talán egy hozzáértőnek jobban menne :). Mindenesetre a magyar interneten a jelnyelvvel találkoztam legtöbbször, így én is ezt alkalmaztam.

Összesenben véve nagyon kellemes élmény volt résztvenni a rendezvényen, elmélyítette a kapcsolatom a siket közösséggel, és a szomszédékkal is. Mesélte valaki, hogy itt a közelben van valami hallássérült egyesület, ahol vannak jelnyelv tanfolyamok. Gondolkozom rajta, hogy lenyomok egy alapfokút.