17
07/2008
4

Élet hallás nélkül

Talán említettem már, hogy a szomszédságban lakik egy hallássérült pár. Nem a születésüktől fogva siketek, tudtommal egy betegség során vesztették el hallásukat mindketten, de elég korán, kisgyermek korukban. A férfi talán 1-2 éves lehetett, a nő idősebb, és ez meg is látszik azon, hogy mennyivel jobban tud beszélni a férjénél. Őt teljesen jól meg lehet érteni, látszólag nem is annyira megerőltető számára a beszéd. A férje viszont elég nehezen érthető, és küszködik is a beszéddel. Ő nyilván úgy tanult meg beszélni, hogy nem hallotta már amit mond. Eleinte nagyon nehéz volt megértenem mit vartyog. Halmozottan hátrányos a helyzetem, mert németül sem tudok annyira jól, hogy szájról olvasva megértsem, és ő sem beszél olyan tiszta németet, hogy evvel megkönnyítené a dolgomat. Idővel ez sokat javult, mostanában már nagyjából tudom, hogy milyen hangok mit jelentenek nála, így könnyebben boldogulunk.

Mivel nekik is van egy fiuk, aki egyébként jól hall, ezért gyakran találkozunk a kertben, a kölkök egymást nyúzzák, mi meg kávézunk, vagy ilyesmi. Sajnos mivel számukra az egyetlen út a szájról olvasás, hogy megértsék, mit mondunk, ezért a beszélgetések általában nem különösebben mélyenszántóak. Elég frusztráló ez néha, bár ha van papír, meg mobiltelefon, akkor le tudjuk írni a meg nem értett kifejezéseket.

Nos, a múlt hét végén volt egy hallássérült buli, amire engem is meghívtak. Az esemény apropója, hogy a Hamburgi Egyetem Német Jelnyelvi Intézetében (Institut für Deutsche Gebärdensprache) 100. napja van egy hallássérült professzor is, bizonyos Christian Rathmann. Ő egyszemélyben az első siket professzor európai egyetemen. Érdekesnek találtam, és kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy hallássérült party. Nagyon pozitív élmény volt, örülök, hogy részese lehettem.

Az esemény a "hamburg del mar" nevű helyen került megrendezésre. A neve alapján talán sejthető, hogy egy úgynevezett beach barról van szó, egy nagy terület homokkal felszórva, pálmákkal, nyugágyakkal, koktélokkal, stb. Az egész az Elba partján, gyönyörű kilátással a folyóra és a kikötőre.

Rengetegen voltak, néha alig lehetett mozogni, mint a Szigeten. Valahogy amíg nem láttam ezt a sok embert, nem is realizálódott bennem, hogy mekkora közösségról van szó. Ha az ember nincs kapcsolatban valamivel, nincsenek információi, akkor nem is tudja elképzelni, illetve nincs tudatában a mibenlétének, kiterjedésének. Én is gyakorlatilag belecsöppentem ebbe a világba, és meglepődtem, hogy mekkora, milyen jó arcok mozognak benne, az egész, eltekintve a nyelvtől, pont ugyanúgy működik, mint hallók esetében. Nyilvánvaló, hogy így van, de ahogy mondtam, egyszerűen eddig nem volt kapcsolatom a témával és abből kifolyólag teljesen elkerültük egymást, az egész újdonságként hatott rám.

Egészen véletlen a Confrontation játékpartnerem jelbeszéd-tolmács, aki szintén ott volt, így könnyebb volt nekem szót érteni a többiekkel. Valószínűleg én voltam az egyetlen olyan, aki nem tudott jelnyelven "beszélni". Olyan pedig biztosan, aki tanult némettel próbált a német jelnyelvvel boldogulni :). Ennek ellenére megismertem néhány kellemes arcot és kiderült az is, hogy elég sok informatikus akad köztük. Nyilván adja magát a szakma, ahol sok az írásos kommunikáció. Barátságos volt mindenki velem, többen, amikor megtudták, hogy nem ismerem a nyelvbeszédet, próbáltak velem beszélni, általában kevesebb, mint több sikerrel.

A party részét képezte egy kb 2 órás programsorozat, amely egy sátorban felállított kis színpadon talált helyet. Ebből nem sokat értettem, mert még a haverom sem értett mindent és nem tudott mindent lefordítani. Akadt emlékezés siket komikusra, aki nemrégiben elhunyt, ennek keretében vetítés, majd valamiféle előadás, amelyben a szcéna ismertebb alakjai mesélték el, hogyan élték meg a professzor felvételét, eddigi munkásságát, személyét. Aztán valaki egyfajta stand-up comedy-t adott elő jelnyelven.

Rengeteg érdekes benyomásom volt azalatt a pár óra alatt, amit a buliban töltöttem. Például hogy voltak, akik táncolgattak a zenére, és megtudtam, hogy sokan érzik a ritmust a tüdejükben, ha a basszus elég hangos. Egyesek kifejezetten szeretnek táncolni és jól is tudnak.

Aztán érdekesnek találtam a különféle jeleket is. Jópofák, fantáziadúsak, soknál tényleg szinte érteni lehet, hogy miről van szó. A nyelveket általában is szeretem, a jelnyelvet  pedig  már csak azért is érdekesnek találom, mert az egyetlen olyan teljesértékű nyelv, ami nem verbális kommunikációra épül. Ugyanúgy más országról-országra, vannak dialektusok, tájszólások, mondások, versek, viccek, mint akármelyik másik nyelvben.

Korábban még sosem volt kapcsolatom hallássérültekkel, illetve siketekkel. Nem is nagyon tudom, hogyan illik magyarul mondani a különböző állapotokat, ha vétettem valahol, akkor ezúton is elnézést kérek. Most, hogy kapcsolatban vagyok a fent említett párral, megtanultam, hogy legalább három különféle halláskárosodás van: vannak a siketek, akik születésüktől fogva azok, aztán olyanok, akik az életük során süketültek meg, és vannak a nagyothallók, akik nem teljesen siketek, de műszeres segítség nélkül nem hallanak sokat. Azok, akik életük során vesztették el a hallásukat, jól tudnak beszélni, míg a születésüktől fogva siketek kevésébé, vagy egyáltalán nem. A hallássérült pedig egy összefogó fogalom az összesre. Azt hiszem. :)

Abban sem vagyok biztos, hogy a jelnyelv a megfelelő kifejezés-e, ugyanis a német hallássérültek nem szeretik ezt a szót használni (Zeichensprache). Az okait nem ismerem, de úgy tudom, hogy lekicsinylőnek érzik a szó jelentését. Ehelyett a Gebärdesprache szót használják, amelynek fordítása talán a mozdulatnyelv lehetne. A különbséget nehéz megfogni, talán egy hozzáértőnek jobban menne :). Mindenesetre a magyar interneten a jelnyelvvel találkoztam legtöbbször, így én is ezt alkalmaztam.

Összesenben véve nagyon kellemes élmény volt résztvenni a rendezvényen, elmélyítette a kapcsolatom a siket közösséggel, és a szomszédékkal is. Mesélte valaki, hogy itt a közelben van valami hallássérült egyesület, ahol vannak jelnyelv tanfolyamok. Gondolkozom rajta, hogy lenyomok egy alapfokút.

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr86572741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.07.22. 12:47:12

Kareoke bár volt? :)

Azt akartam mondani, hogy a szomszédok biztos nem őrültek meg a hangos zenétől, erre kiderül, hogy mégiscsak volt zene. Most minden hangos poén ki lett húzva a lábam alól. :(

A sztori egyébként jó.
Ha még egyszer leírod, hogy avval kimegyek és megverlek! :) Mi a szótő (teee, nyelvszerető nyelvész), az AV? Az-azzal. Olyan nincs, hogy avval, bár Zseti ezt cáfolja, de az írott nyelvben akkor sincs. :P

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.07.22. 13:49:36

Ezt most hallom először, de majd utánanézek :)

Egyébként nincs is benne avval :)

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.07.22. 13:52:08

Tessék, nem is tartott sokáig: teljes hasonulás

bazsu.atw.hu/iskola/nyelvtan.htm

;)

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.07.22. 16:14:40

"olyan tiszta németet, hogy evvel megkönnyítené a dolgomat"

Ez-ezzel. Az-azzal.

A v betűs toldalákok szeretnek hasonulni a utolsó mássalhangzóhoz és nem fordítva, csókolomjónapotkívánok. Ha már linkeltél nyelvtant legalább olvasd el az idevonatkozó részt. :P
Illetve csak beszédben léteznek, írásban nem.

Najó most fejezem be. Én sem vagyok egy nyelvtan tanár. (pl olyan szó sincs, hogy najó). :o)