05
08/2008
4

Nyelvlecke

Egy kedves barátomtól kaptam ezt a versikét láncemail formájában, de nekem tetszik, így megosztom itt is:
 
Gyimóthy Gábor: NYELVLECKE
 
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
 
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
 
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
 
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
 
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
 
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?
 
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezõn átvág,
De tán vágtat valahol.
 
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
 
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
 
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt õz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
 
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen õgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
 
Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
 
Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
 
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármû robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
 
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
 
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
 
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
 
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, õdöng, csavarog,
Lõdörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
 
Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?
 
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
 
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet.

Címkék: vers nyelvlecke

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr13601260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Babarum · http://babarum.hu 2008.08.05. 14:19:32

Zseniális! :)
Kár, hogy a lánclevelek többségében nem ilyen gyöngyszem lapul...

limon · http://www.limonilunari.freeblog.hu 2008.08.05. 19:23:53

Köszi, hogy megosztottad velünk. Ez nagyon jó. Rendesen kedvet kaptam, hogy magyarul beszéljek. Megint.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.08.06. 12:52:17

Hát igen, el lehet hagyni a hazát, de a nyelvet elfelejteni nem éri meg. Megdöbbentő tud lenni egy ilyen "nyelvlecke" :)

Krónikás · http://bonnikronikak.hu 2008.09.06. 00:40:08

Nagyszerű versike, nekem nagyon tetszik!

Megpróbáltam lefordítani Nagydarabomnak, és kiderült, hogy németül is megvannak a kifejezések. Nem csak gehen, laufen, rennen, spazieren...