05
08/2008
1

Hamburgi szeret, nem szeret

A hétvégi düsseldorfi kiruccanásom alkalmával merült fel bennem, hogy meg kellene örökíteni, mik azok, amiket szeretek a városomban, ahol lakok, és mik azok, amelyeket nem. Erre teszek most egy kísérletet. Persze a hétvégén nem volt olyan sok alkalmam megnézni Düsseldorfot, illetve a közeli várost, ahol az iroda van, Neussot, azért kialakult bennem egy benyomás, amit arra ösztönzött, hogy megpróbáljam összehasonlítani az itteniekkel.

Neussnak az a része, amelyhez szerencsém volt, meglehetősen ipari jellegű. Hatalamas irodaépületek egymás hegyén hátán. Nem felhőkarcolók, maximum 10 emelet körüliek lehettek, de olyan kocka, üveg, beton, és acél kombó mindegyik, összedobálva, amiben semmi érdekes nincs. Egy részük ráadásul üresen is áll, ami elég nyomott hangulatot kölcsönöz a környéknek. A repülő Düsseldorfban tett le, ott várt minket egy taxi, amely elvitt az irodába. Az út folyamán az a benyomásom volt, hogy Neuss nem is áll másból, mint irodaépületekből. Ezt az érzésemet kérdésemre egy kollegám meg is erősítette. Javukra legyen mondva, legalább elég sok volt a zöld közöttük.

Ami Hamburgot illeti, van néhány jellegzetes eleme, amit megpróbálok összefoglalni. Kísérletképp lista helyett a szeretem dolgokat zölddel írom majd, a nem szeretemeket pedig pirossal. Nehéz lesz az általános német dolgoktól elkülöníteni az olyanokat, amelyek csak ittenre jellemzőek, de megpróbálom. Vannak olyanok is, amelyeket nem is lehet elválasztani szerintem, de mivel az itteni életet befolyásolják, meg kell említeni őket.

Ilyen például rögtön a vásárlás témája. Az üzletek jó esetben este 10-ig vannak nyitva, olyan, hogy non-stop bolt, nincsen. Nemhogy non-stop TESCO. Vasár- és ünnepnapokon ugyanez a helyzet, akkor semmi nincs nyitva egész nap, kivéve éttermeket, benzinkutakat, ilyesmiket. Az elmúlt évek során javult ugyan a helyzet, és remélem, hogy ez a tendencia meg is marad, bár a jelek egyelőre nem erre utalnak. Mikor kijöttem még tesztelgették, hogy hogy működik az este 8-ig való nyitvatartás. A helyi bevásárlóközpontban csütörtökönként 8-ig voltak nyitva. A többi napokon 6-kor bezárták a kapukat. Ez bevált, a dolgozó embernek mégiscsak praktikus. Nagyjából egy éve kezdték el az este tízzel kísérletezni. Na ez, úgy tűnik, nem válik be annyira. Valahogy a németek nincsenek erre beállítva, hogy akár este 10-kor is lehet menni vásárolni. Néhány áruházlánc nem is próbálkozik tovább, mások még kitartanak. Talán idővel rászoknak a népek.

Ami nagyon bejön Hamburgban, az a sok zöld. Korábban a hamburgológus írásomban emlegettem, hogy rengeteg sok fa van, parkok, tavak, stb. Az emberek túlnyomórészt ápolják a kertjeiket is, amelyek sokszor nincsenek elkerítve sem (ha el is van, akkor is leginkább szépen nyírt sövénnyel). Nem tudom máshol mi a szokás, de követendő példa, hogy ha például egy építkezés során útban van egy fa, akkor azt csak külön engedéllyel lehet kivágni és valahol máshol kötelezően újat kell helyette ültetni. Minél nagyobb és idősebb egy fa, annál kevésbé adnak engedélyt a kivágására. Egy egészséges fa nagyobb ágának levágásához is engedély kell, amelyet szintén nem adnak meg olyan könnyen. Az egyik szomszédéknál egy ág alacsonyan lóg a tető fölé, és bár nem jelent közvetlen veszélyt (még), preventív le akarták volna vágni, ha kaptak volna rá engedélyt.

Talán a sok zöld ennek köszönhető, mindenesetre nekem nem kerülte el a figyelmemet, hogy az esős napok száma mennyivel nagyobb, mint Budapesten. Egy gyors netes kereséssel a következő statisztikákat találtam: Hamburgban az átlagban évente az esős napok száma 190, Budapesten 78. Nem tudom, hogy mennyire közelítik a meteorológiai valóságot ezek az értékek, mindenesetre az érzést azt elég jól közvetítik. Nem ritka az sem, hogy heteken át nem látni a napot, de az sem, hogy egy napon belül háromszor váltja egymást esőzés és napsütés. Olyan különleges összetételeket is sikerült már többször megfigyelnem, mint az  eső + napsütés, hóesés + napsütés,  jégeső + napsütés, jégeső + hóesés, vagy amikor az ég egyik fele fekete a viharfelhőktől, a másik meg szikrázó kék, napsütéssel.

Időjárásfüggő még, hogy nagyon kevés hó esik. Az éghajlatból kifolyólag itt télen sincs nagyon és kitartóan hideg, így ha esik is hó, nem marad meg sokáig. Budapesti éveim alatt ahhoz szoktam, hogy  telente szánkózni lehet menni, néha méteres havak esnek egy menetben és meg is maradnak, a motoros futárok meg a hóba ragadt autósok között lavíroznak haláltmegvető egyensúlyérzékkel és bátorsággal. Itt ilyen nincs, szánkózás mint olyan felejtős, nem éri meg megvenni sem azért, hogy 4-5 évente egyszer használni lehessen. Hószerető ember vagyok, így ez piros.

Hamburg nagyrésze csúnyán le lett bombázva 1945-ben, aminek folyományaképp keresni kell a régi épületeket benne. A város kinézete, hangulat emiatt alapvetően modern, bár nem annyira, mint például Frankfurt a tornyaival. Sokkal inkább széltében-hosszában terjeszkedik, ami számomra valahogy emberközelibbé teszi. Kevés benne a lakótelep is, belvárosra inkább ilyen 4-5 emeletes bérházak, távolabb a központtól pedig inkább terjeszkedős, sorházas, családiházas építkezés a jellemző. A város egyébként tiszta és gondozott, kevés elhanyagolt helyet találni.

A német nyelv nem kifejezetten Hamburg sajátossága, de egy olyan vonás, amit nem tudok kihagyni. Én ugyanis nem szeretem a német nyelvet. Időközben megszoktam, megismertem, képes vagyok látni a szép oldalát is, és mostmár nem viszolygok tőle annyira, mint korábban, mégsem lopta be magát a szívembe teljesen. Az általános iskolai kényszerorosz után jött a rendszerváltás és középiskolában átállították a tanárnőt németre, így kényszernémet volt a választási lehetőségem. Frau Illyés akkoriban három-négy leckével járt előttünk a könyvben, el lehet  tehát képzelni az oktatás színvonalát.  Ezt két éven át volt szerencsém művelni, kimenetele hasonló lett az oroszéhoz: hamar a felejtés lejtőjére került. Mindenesetre adott egy alapot, ha beszélni nem is tanultam meg. Akkoriban  egy olyan érzést keltett bennem a nyelv, mint amit a Terminátor című kasszasiker végén a kohó.  Ennek megfelelően sokáig kohónyelvnek tituláltam a németet. Ez a része az irományomnak marad egyelőre fekete, bár lassan átfordulóban van zöldbe.

Az éjszakai élet Hamburgban meglehetősen koncentrált. A legtöbb szórakozóhely a belvárosban, a Reeperbahn környékén található, továbbá van még néhány kisebb "csomópont", mint pl Altona. A választék szerintem nagyon jó, jól lehet pub hoppingolni (de szép szó), így egy további zöld Hamburgnak.

Hamburgban elég sok a külföldi, volt szerencsém pozitív és negatív tapasztalatokhoz is ezen a téren. Azt hiszem Hamburgra elmondható, hogy a tolerancia elég jó, bár tény, hogy nem mindenhol látják őket szívesen. Velem is megesett, hogy egy alkalommal az orvos búcsúzóul megkérdezte, hogy mit keresek itt, mikor amúgy is olyan magas a munkanélküliség... Ugyanakkor a legtöbb itt élő külföldi, akit volt szerencsém megismerni, nagyon jó arcnak bizonyult. A dolog pozitív oldala még, hogy magam is nyitottabb lettem, bár ez valószínűleg egy közös hatása a külföldön élésnek és a multikulti környezetnek. A vegyes élmények miatt ezt a rész marad fekete.

A tömegközlekedése a városnak példamutatóan jó, mindehova könnyen, és relatív gyorsan el lehet jutni. A sok metróvonal és az azokhoz kapcsolódó buszjáratok elég jól lefednek mindent. Az éjszakai közlekedés is elég jól szervezett, a metrók is járnak, ha nem is olyan gyakran, mint nappal (értsd 10 percenként helyett 20 percenként). Telente példás az utak takarítása és hómentesítése.

Számomra a kikötő egy olyan elem, ami akárhányszor arra járok, mindig lenyűgöz valamivel. Hol egy sokárbócos vitorlás, hol egy 6000 konténeres monstrum, hol a dokkok és a bennük álló hajók, hol szimplán csak az olajozottan folyó bonyolult logisztika, vagy az éjszaka kivilágított épületek, daruk, gépek. De tengeralattjárót is láttam már egyszer. Egy külön kis világ Hamburgban, ami sosem áll le és mindig történik benne valami.

Azt hiszem, egyelőre ennyi. Ha akadnak további pontok, akkor majd írok egy második részt is. Ami azt illeti, az írkálás során komolyan gondolkoznom kellett azon, hogy mik azok, amiket nem szeretek itt. Hamburg szép város, kényelmes, kellemes. Sokban hasonlít Budapestre, nem igényel komolyabb megszokást. Sokban különbözik is, de nem olyan, mintha hirtelen Addis Ababában kellene élnem :).

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr7601480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Snowqueen 2008.08.06. 11:45:31

De jó ez a leírás!A sok zöld valóban előny,ezt be lehetne itthon is vezetni(nemrég nagyon kiakadtam azon,hogy már a Népligetben is lesz lakópark:-( A csodába,hát minden zöld helyet ki kell irtani a városban? :-(
A kikötő biztosan nekem is nagy kedvencem lenne...Egyébként ez a hétvégi nyitvatartás nem sok helyütt "divat",úgyhogy szerintem abból nem lesz semmi...Amúgy meg biztosan Addis Abebában is vannak nagyon jó dolgok,amiket hamar meg lehetne szokni...Pl. kevés embernek tudom elmagyarázni(lásd kényszerorosz és hasonlók:-),hogy Pétervár egy nagyon szép város és érdemes megnézni,de azért néha sikerül,sőt-most megy jópár ismerősöm ki:-)