27
08/2008
10

Kivándorlás vagy maradás

Egy barátom tervezgeti, hogy kivándorol Londonba a barátnőjével. Többször jártak arra, ismerik valamelyest a környéket, a hangulatot, a várost, megszerették. Evvel párhuzamban egyre több problémájuk támadt az otthoni élettel, az emberekkel, a hangulattal, a hozzáállással, stb. Ezek személyes problémák, a bennem felmerült kérdéshez nem kapcsolódnak szorosan, így nem merülök el bennük. A lényeg, hogy felmerült bennük, mi lenne ha kiköltöznének, majd az álmodozásnak döntés lett a vége: meg akarják tényleg próbálni. Pár hónapja már tervezgetik, információt gyűjtenek mindenféle témában, lakásbérlés, városrészek, munkavállalás, álláslehetőségek, megélhetés, és amit még ilyenkor úgy megnéz az ember. Végeztek hozzávetőleges számításokat, hogy ideális/nem ideális esetben mennyi jövedelemmel és kiadással számolhatnak, hetente bújják az internetes börzéket, expat blogokat, egyszóval megalapozzák a kiköltözést. Azért írom ezt mind le, hogy látszódjon, véleményem szerint alaposan terveznek, átgondolják.

Namost a blogján a srác írt az utazási tervekről, igaz, első menetben kevésbé a kiköltözés, mint inkább a jelenlegi magyarországi helyzet volt a téma. Írt arról, hogy elszomorítja, milyenek az emberek, durván elhajtják ha tízezressel fizet a péknél reggel, nem engedi át az autós a zebrán, vagy a rendőr addig szívat igazoltatáskor, amíg nem talál valami kivetnivalót, hogy megbüntethessen, stb. Kezd elege lenni, hogy minden irányból hasonló hozzáállással találkozik, a közeg, amiben él, mennyire romlott és milyen kevés figyelmet szentelnek egymásnak az emberek. A tülekedés, ravaszkodás, a politika hibáztatása, egymás szívatása az alap. Emiatt elsősorban az élet minősége, a legális keretek, normális emberek az, ami jobb külföldön szerinte, nem is a magasabb fizetés, lehetőségek és hasonlók miatt érdemes kivándorolni.

Erre azonnal parázs vita alakult ki az olvasók közt, akik úgy vélték, ő kánaánnak akarja látni Londont és csak keresi a hibákat, nem hajlandó a szépet és jó észrevenni, mert ő már magában eldöntötte, itt szar és csak másutt jó. Tiszteletben tartják a döntését, de nincs igaza, Magyarországon is pont olyan jó, vagy rossz mint bárhol máshol. Vajon tényleg így van?

Aztán olvastam EZT a cikket is a mai nap folyamán, inkluzíve kommentek és olyan érzésem támadt, mintha mostanában bűn lenne, ha valaki kivándorolt, vagy kivándorolni készül. Ott a kommentek között valaki még azt is a kivándorlók fejéhez vágta, hogy neki, szerencsétlennek, aki otthon gürcöl, neki kell az otthon maradt rokonok nyugdíját kiizzadni, továbbá, hogy minden kivándoroltnak vissza kellene fizetni az állam által az oktatására költött pénzt.

Én nem érzem magam egy cseppet sem bűnösnek mert ott mertem hagyni a szülőországomat, ha úgy tetszik, hazámat. Véletlenül alakult így, de ha most kellene megtennem ezt a lépést, habozás nélkül újra kiköltöznék. Talán nem ide, de mennék. Lehet, hogy az adóm nem a magyar államkasszába folyik, de erős a gyanúm, hogy ha otthon dolgoznék, akkor nem lennék bejelentve, vagy talán minimálbérre, esetleg számláznom kellene, és a pénzem nagyrészét feketén kapnám. Melynek folyománya a nulla nyugdíj, a szar egészségügyi ellátás, nyomorgás, keserűség.

Régen nem voltam otthon és nem tudom magam olyan jól beleélni a mostani helyzetbe, így nem próbálok meg okosnak látszani. Tény viszont, hogy sokat hallok barátoktól és rokonoktól, és komolyan kellene keresgélnem, ha valami pozitívat akarnék találni. Ennek lehet, hogy az az oka, hogy főleg ezek foglalkoztatják őket, ezekről beszélnek többet, de emellett éppen elég pozitív dolog is megesik velük. Én azonban kétlem. Ha éveken át csak olyanokat hallani, hogy ez rossz, az rossz, itt csesztek ki velem épp, vagy ott, annak nem lehet más oka, mint hogy valami tényleg nem kerek.

Szeretem Magyarországot. Sőt, mondhatom, hogy szeretjük Magyarországot, a feleségemet is beleértve, aki német. Nekem a hazám, szép országnak tartom, rengeteg kellemes emlékem fűződik hozzá. Ha tehetjük, hazalátogaunk, ott nyaralunk, stb. A gyerekeimet kitartóan tanítom magyarul, szeretném, ha a nyelven kívül egy kicsit a magyar kultúrából is részesednének. Viszont az az irány, amerre az ország megy, az nem tetszik. Sem politikailag, sem emberileg, bár a kettőt nehéz szétválasztani. Ha tényleg úgy van, ahogy mondják és sokan elhagyják az országot mostanában, akkor a hibát nem bennük kell keresni, hanem a közegben.

Ahogy a fent említett cikkhez fűzött kommenteket olvastam, nem tudtam nem észrevenni, hogy a kivándorlás téma elég egyértelműen kétfelé osztja a népet: vannak akik mellette vannak, illetve nem bánják, ha elmegy néhány ezer ember, a másik oldal meg mereven elutasítja. A kettőnek van egy kis metszete, azokból, akik már éltek külföldön és hazamentek. Ezt a két csoportot szerintem nem lehet közelebb hozni egymáshoz. Azok, akik elutasítják, mindig is el fogják utasítani akik pedig mellett vannak, általában mellette is maradnak, kivéve talán ha valami rossz tapasztalat miatt hazaköltözni kényszerültek.

Én örülök, hogy magam azok közé sorolhatom, akik nem ellenzik a kivándorlást. Sőt, az a véleményem, hogy minden olyat, aki mereven ellenzi, egyszerűen ki kéne telepíteni egy kicsit, hadd húzzon le egy-két évet külföldön. Kitágítaná a látóterét rendesen és nem vélekedne tovább úgy, hogy minden kivándorló elárulja a hazáját, aki pénzt és energiát ölt a taníttatásába, stb. Mindenki döntse el maga, hogy hogyan és hol akarja leélni az életét, de ezt a döntést lehetőleg ne a szociális keretek közt belevert, beleivódott ismeretei alapján döntse el, hanem próbálja ki.

Azt viszont nem tudom megítélni, hogy ez vajon csak azért van így, mert már lehúztam pár évet külföldön, vagy akkor is így lenne, ha még sosem tettem volna ki a lábam Magyarországról?

Ez most így kibukott belőlem, mert eléggé igazságtalannak éreztem sok kommentelő "érveit", és értetlenül állok a sok vakon ellenkező előtt, aki azt sem tudja, miről beszél.  Az ilyen nem-szeretem-sosem-ettem hozzáállás, illetve struccpolitika ki tud hozni a sodromból.

A fenti cikk zárómondatát beidézem ide, szerintem találó:

És ennek nagy része nem Gyurcsányon meg Orbánon múlik. Hanem rajtunk, azon, hogy milyen velünk egy országban élni. Hogy le tudja-e győzni ez a társadalom a jóra való restségét. Amúgy nem csak az múlik ezen, hogy milyen velünk élni, hanem hogy milyen itt nekünk élni, magunkkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr42636409

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: Turulcsirip - st_ark 2008.08.28. 00:10:48

[...]entry: Kivándorlás vagy maradás: Egy barátom tervezgeti, hogy kivándorol Londonba ..[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zseti 2008.08.27. 21:46:57

Hűűű, ezzel beletenyereltél:))
Magyarországon is lehet jó, ha olyan helyen élsz, olyan helyen dolgozol, olyan életet élsz, ami neked épp megfelel. De ez ugye utópia általában.
Én pl. röghözkötött vagyok, azaz mereven elutasítom, hogy más országban éljek... igen, ilyen tekintetben szűklátókörűnek lehet mondani. Mondjuk nem hiszem azt sem, hogy ej de kártékony dolog másik országban tanulni, élni:) Az igazság valahol középen van.
S hogy melyik ország fizette a taníttatást?? S tartozik -e azzal bárki, hogy annak az országnak adózzon??? Hát nem az EU-ban élünk, aminek az egyik alapszabálya a "szabad munkavállalás", másik a "szabad költözködés" ... Jaa, hogy csak a "szabad kereskedelem" rákfenéjét éljük meg épp... azt se kéne csak dícsérni.
Persze elszomorodom, amikor arról szólnak a hírek, hogy az orvosok kivándorolnak, orvoshiány van... s idehaza pedig feltűnnek az arab orvosok...
De igen, a közhangulat, a morál, mintha nem ütné meg azt a szintet, amit mondjuk elvárhatnánk. Az idősebbik generáció még visszasírja a szocreált, a mostani meg még mindig csak tanulja a kapitalizmust. Felháborodunk a vad kapitalizmuson, de szidjuk is szociális háló hiányosságait. Valami nem kerek itt.
Most pl. fehérítenék a gazdaságot, legalizáltatnák a fekete pénzeket. Valami tizeniksz % adóval. Érdemes volt tisztességesnek lenni ? Néha vérlázító ez az ország. De szerintem mindenhol vannak igazságtalanságok és kivételek, csak nálunk több.

ui: jó a blogod, csak eddig kétszer tévedtem ide, és nagy adagokban olvastam:))

Amby · http://theitalianjob.hu 2008.08.28. 00:51:09

Szerintem nem kell kipróbálni az expat létet ahhoz, hogy véleményt lehessen nyilvánítani róla :-)

Van akiben fel sem merül, hogy elhagyja Magyarországot és ez így van jól. Van, akinek meg mindegy, hogy hova születik, állandóan mehetnékje van ;-)

Az egyetlen, amit sajnálok, hogy mindenki hatalmas elméleteket gyárt a saját igaza mellé. Persze, érzelmileg annyira megterhelő döntés külföldre menni, hogy gyakran kell az önigazolás hozzá (vagy éppen ellene). Pedig igen egyszerű a dolog: ha valaki megy, akkor azt nem a csúnya rossz magyarok, cigányok vagy politikusok miatt kell tennie, hanem saját maga miatt.

Mi jól éltünk Magyarországon és nem volt gondunk. Párom ki akarta magát próbálni külföldön is, hát itt kötöttünk ki. Nem rosszabb, vagy jobb Olaszországban sem. De mi például találtunk egy fontos különbséget: ugyanabban a felelősségteljes munkakörben sokkal kisebb a stressz. És mivel mindketten komolyan (túl ;-) vesszük a munkánkat, ezért jól jött egy olyan környezet, ahol ha hajtasz, akkor a vele járó stressz még nem káros az egészségre.

(Pénzügyileg rosszabbul jártunk, de a stressz-szint miatt nekünk mégis megéri.)

Manka · http://www.manqci.blogspot.com 2008.08.28. 02:16:14

Az első Montreálban töltött évemben sokszor olvasgattam a NőkLapja fórumjait, és sajnos ott ugyanez a tendencia mutatkozott: hazaáruló, aki el mert menni, vagy dicsérnivaló minta? Már nem nagyon fórumozok :)
És azt sem szeretem, amikor azt mondják, az nem lehet, hogy ne legyen honvágyad. Nincs. Hiányoznak hangulatok, barátok, család, de nem Mo. (Pedig én az voltam, aki el sem tudta képzelni az életét külföldön. Aztán jött a párom, és feje tetejére állított mindent a jól berendezett kis világomban.)
Abban meg egyetértünk, hogy mindenkinek jót tenne 1-2 év külföld, az önállóság fejlesztésére, és tapasztalatszerzésnek, hogy (hogyan) lehet másként.

atléta-warrior 2008.08.28. 09:38:45

Szerintem, ha történeti perspektívába helyezzük a kérdést érdekes következtetéseket lehet levonni. A 20. század során több nagy kivándorlási hullám söpört végig a magyarságon: első VH előtt a fő cél az USA volt, majdnem 1 millió ember, 1945-öt követően újra elindult, egyelőre kisebb "patakokban" és ez 1956 novemberét követően tetőzött (a szélrózsa minden irányába) és úgy tűnik, hogy az EU csatlakozást követően szintén egyre nagyobb mértéket ölt... Szóval lehet valami a Kárpát-medencében, a magyarságban, a hazai helyzetben (nem tudom mi a jó szó rá), ami arra inspirálja az embereket, hogy kifelé mozduljanak. Szerintem ennek csak egy eleme a gazdasági-politikai helyzet, sokkal inkább lélektani okai vannak (a magyar karakterisztikára oly jellemző állandó elégedetlenség, csodavárás és légvárépítés).
A kivándorlástól élesen el kell választani a külföldi tapasztalatszerzést, mert az ha valaki rövidebb vagy hoszabb ideig kinn él, csak gazdagítja a személyiségét.
A konfliktust én abban látom, hogy aki kinn megismer egy másik, normálisabb, nyugat-európai világot és életformát, az már nagyon nehezen tud visszailleszkedni mutyizós-bratyizós, teljesítményhiányos magyar valóságba... Szerintem sokan ezért maradnak kinn...
Személy szerint én már számtalanszor megbántam, hogy hazajöttem, de mégsem döntenék másként. Egyszerűen csak azért, mert mégis csak ez az én hazám. Flandria számomra egy olyan hely, ahova bármikor visszamehetek és jól érzem ott magam, és ebből lehet erőt meríteni az itthoni szélmalomharchoz. Adyval szólva - Leuven az én Bakonyom.
Szóval, szerintem butaság bárkit is bármilyen ilyen irányú döntésért, pro vagy kontra, hibáztatni - biztos nem véletlenül döntött úgy, ahogy...

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.08.28. 09:43:43

Beletenyereltem, mert bele akartam tenyerelni :)

Én is teljesen jól éltem Magyarországon. Legalábbis az akkori paramétereimmel: egyedülálló, főiskolát végző fiatal. Eleinte kalandként fogtam fel a kiköltözést, bár az első két-három évben aztán kicsit sok is lett nekem a kalandból, többször voltam nagyon közel hozzá, hogy hazamegyek. Volt honvágyam is rendesen. A terv az volt, hogy dolgozgatok 1-2 évet itt, tanulok nyelvet, gyűjtök tapasztalatot, de aztán az élet közbeszólt és itt ragadtam. Egy darabig eltartott, mire megbarátkoztam a gondolattal, hogy az 1-2 év sokkal több is lehet, és hogy itt élem az életem tovább, de aztán sikerült. A honvágy is elcsitult.

Az évek megszűrték az otthoni baráti körömet is, megmutatták ki azok, akik tényleg barátok és kik azok, akik kevésbé. Természetesen sajnálom, hogy nem tudok velük gyakrabban találkozni, de többekkel beszéltük, hogy a mostani életünket vezetve valószínűleg akkor sem tudnánk sokkal több időt együtt tölteni, ha otthon lennék.

Korábban én sem tudtam elképzelni az életet külföldön. Jobban mondva fel sem merült bennem a lehetősége, szerintem tudat alatt én sem bíztam benne, hogy megbírkóznék egy ilyen feladattal. Aztán mégis :).

Ami azt illeti, szerintem is bárhol lehet jól és rosszul élni, itt sem kolbászból van a kerítés, megvannak a politikusok, akiket szídni kell, a cigányok, akiket utálni kell, a bunkó közalkalmazottak, átverős benzinkutasok, magas adó és benzinár, ésatöbbi. Lehet, hogy nem pont ebben a felállásban, de megvannak. Ahogy Amby is mondta, a legrosszabb, hogy mindenki mindenféle elméleteket gyárt köré, és ragaszkodik ahhoz.

Szerintem a külföldön élés azért is tesz jót, az említetteken felül, mert egy más nézőpontba, egy más közegbe helyez, és onnan tekintve bizonyos dolgokra, azok egész más oldalukat mutatják. De ezt az oldalt tényleg csak úgy lehet megismerni, ha ott vagy, és te magad nézed, tapasztalod meg a saját bőrödön, elmesélni nem igazán lehet. Az okoskodóknak pont ez hiányzik és ez az ami miatt én is kiakadtam kicsit, hogy hogy lehet úgy valamit véleményezni, hogy nem tudod miről van szó. Halovány fogalma sincs róla, hogy mit vállal az, aki kivándorol, de azért szerinte szemét ingyenélő, mert kineveltette magát magyar pénzen, aztán lelép. Meg nem tesz semmit az országért, hanem inkább elmenekül.

kisvirag · http://ehetovirag.kisvirag.net 2008.08.28. 10:17:01

Ez a megosztottság annyira jellemző. Valahogy egy réteg - főleg azok, akik hangot is adnak maguknak - nem tudja, csak feketén vagy fehéren látni a dolgokat, esetünkben épp a kivándorlással, bár én ma már nem biztos hogy annak nevezném, sokan nem is úgy indulnak neki. Mi sem úgy tettük, csak 1 évnek indult, aztán helyi szerződés lett belőle.
Habár egyre halványabban, a mai napig él bennünk a gondolat, hogy egyszer haza fogunk menni, én nem is lennék itt, ha párom nem itt kapott volna munkát.
1-2 helyen írtam már róla, ott is vegyesen jött le, hogy én (is) úgy érzem, hogy otthon inkább a fejekben van baj, mármint, az emberek nagyobbnak gondolják a bajt és a rosszat, mint amilyen valójában.
sokan, sokat panaszkodnak.
Ami számomra a legnagyobb változás volt idekinn, az az egyébként sem igazán negatív életszemléletem még pozitívabba fordulása. Hogy nem azt keresem a dolgokban, hogy mi a rossz, hanem még a szar helyzetekben is próbálom meglátni a jót. Talán ez kellene az otthoniaknak is. Ha kicsit meg tudnák változtatni a gondolkodásukat. (és amikor ezt kifejtettem, jöttek nekem, hogy hány meg hány ember él munka nélkül, nem bejelentve, vagy alig pártízezret keresve, nyomorogva, a napi betevővel gondban, hogy is kívánhatnám, hogy ők pozitívan gondolkozzanak, vagy ne legyenek elkeseredve...) Erre hoztam példát, hogy nem azon kellene puffogni, hogy a szomszéd Józsinak miért van Mercije, és vajon miből lopta össze, hanem örülni annak, hogy van egy szép lakása/háza, működő, jó autója az embernek, családja, gyerekei, barátai akik szeretik, és egy jó/tűrhető munkahelye.
Valahol azt érzem, hogy sosem jó az, ami van, és félek attól, hogy ha jobb lenne, sem lenne elég jó, hiszen mindig van jobb...
itt mosolygós, kedves emberekkel találkozom. Ezt hiányolom az otthoniakból. Persze sokszor mondják, mert mit tudok én az otthoni dolgokról. Nem hiszem, hogy az elmúlt 1 évben (azóta vagyok kinn) fordult minden ennyire hihetetlenül meg, és igazából én ezt már az egyetem alatt is érzékeltem, csak akkor még nem láttam: van, lehet másként is, ezért nem bukott ki annyira belőlem. Persze mivel külföldön élő vagyok, ezért alapban vesztes állásból indulok, mikor próbálom erre rávezetni az otthoniakat, hogy lássák meg a szépet is maguk körül, ne csak panaszkodjanak állandóan, hiszen én külföldön élek, mit tudhatok, és egyébként is...
Egyébként párszor észrevettem, hogy akik bár fennhangon elutasítják a kiköltözést, és kvázi lehazaárulóznak, nos, azoknak a szemében azért ott csillog a mérhetetlen irigység. (ez persze nem általánosítás, csak szerény észrevétel)

Gerik 2008.08.28. 13:58:08

szerintem itthon a fö baj az hogy azt büntetik leginkább aki bérböl és fizetésböl él.

Bp. VIII kerületében élek és látom hogy kikre megy el az adóm.

Zseti 2008.08.28. 18:30:36

Addig, amíg mindenütt az ügyeskedés megy, nem tudom, mi fog változni. A dolgozó egy kizsákmányolt réteg.. megdöbbentő dolgok vannak.
De ugyanez van a vállalatok terén is. A multi adókedvezményt kap, a kis és középvállalkozó meg kiskapuzik.

Valóban igaz, hogy a magyarnak semmi sem jó, semmi sem elég tökéletes. A szomszéd fűje meg mindig zöldebb. De néha ez lendíti át az embert, hogy jobbá tegyen maga körül valamit:)

Véleményt alkotni meg ma már (szerencsére), mindenkinek lehet.

Visszatérve az orvosos példára.. legyen mondjuk patológus (Csak mert ők csúszópénzt sem kapnak). ......Lehet azt mondani, hogy "a mi adónkból tanult, maradjon itt".. de egyrészt jóformán az oktatás része az, hogy kimennek más országok kórházaiba tanulmányútra, konferenciákra, hazahozzák az új technikákat, világot látnak, nyelvet gyakorolnak, elvárja az oktatás, hogy publikáljanak neves lapokban... majd hazajönnek, szakvizsgáznak, és azt várjuk el tőlük, hogy egy hazai átlagkeresetért dolgozzanak??? És ezek után még meg is kell őket sárral dobálni, ha karriert mernek építeni kis hazánkon kívül?
Épp ezért a hazai viszonyokkal is jobban tisztába kéne annak lenni, aki ilyet kiejt a száján..

Babarum · http://babarum.hu 2008.08.29. 01:04:32

Aki élt már külföldön, az nehezen érti meg, ha valaki kioktatja, hogy miért hagyta itt Magyarországot. A szelídebb verzióban ez egyszerű kioktatás de - mint a kommentekből is látható - minősített esetekben eljutunk a hazaáruló minősítésig is. Értelmes ember ezt nem veszi fel és nem is reagál.
Fontos a motiváció, miért megy valaki külföldre? Ha az ok menekülés - és sokan menekülnek - az nem a sikert vetíti előre. Tapasztalatból tudom, hogy nagyon sok külföldön élőnek igencsak nehezen megy a sora, de marad és inkább éhezik, mert nem akarja elveszíteni az arcát. Olyan munkákat vállalnak, amilyet itthon még viccként sem említettek volna meg, életszínvonaluk az itthoni alatt van.
Természetesen vannak sikertörténetek is, amelyeket örömmel hallok. Valamennyire táplálja ezt az "itthagyom ezt a szart" típusú kivándorlási lázat az a tény, hogy inkább a sikertörténeteket halljuk vissza, a kudarcaival senki nem dicsekszik.
Hiszem, ha valakinek az élet szar, az mindenütt szar lesz, nehezen hiszem, ha valaki képtelen boldog (nem "anyagi" boldogságról beszélek) lenni Magyarországon, az máshol boldog lesz.
Két éve élek Koreában és még nem találkoztam rosszindulatú, ártani akaró koreaival. Több olyan magyar turistával is találkoztam azonban, akik 1-2 hetes ott tartózkodásuk alatt számtalan sztorival támasztották alá a szemét kóreaiak (sic!) aljas húzásait.
A világ olyan, amilyennek megéled. Bárhol is vagy. Van akinek ez szívás, nekem öröm.

hetfo · http://www.ritafulop.com 2008.09.06. 21:57:23

Nekünk nem volt más választásunk, menni kellett. Nem válogattunk, örültünk a bevándolrótelepnek is, ahová jutottunk. Hiszen megszűnt az a létbizonytalanság, amiben őrlödtünk, és ahonnan nem volt kiút. Nincs lelkiismeretfurdalásom, mert megalázóan rossz helyzetbe hozott bennünket, sok-sok év kemény tanulás és gürcölés után, a gazdasági helyzet. Vagy mondjak inkább országot? Nem az igazságtalan lenne. Ja, nem tagadom, orvosok vagyunk, a lúzerfajtából persze: röntgenorvosok- hiszen így tekintettek ránk nem titkolt lenézéssel a velünk egykorú, sikeresebb szakmát választók.
Hat év alatt megismertünk egy másjfajta éltvitelt, a toleranciát, a tiszteletet. A munkánkat valóban a szakma szabályai szerint, tiszta lelkiismerettel végezhetjük. Mindez nem lenne elég ahhoz, hogy kinn maradjunk: a gyerekekről van szó. Nyitott, előítéletektől mentes, más nyelvű és színűekkel szemben elfogadó, több nyelven beszélő gyermekeinket szeretnénk megvédeni attól, ami ma otthon van. Legjobban, azt hiszem, ők sérülnének.