12
09/2008
13

Kétnyelvű gyerekek

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeim beszéljék az én nyelvem, és ezáltal kultúrám részesei is legyenek, már amennyire lehet ekkora távolságból. Én csak és kizárólag magyarul beszélek velük, igyekszem mindenféle mesefilmeket, könyveket, mesekazettákat, játékokat magyarul megszerezni, hogy a lehető legtöbb irányból kapják a jót. Még egy magyar egyesület is van a városban, akik havi rendszerességgel rendeznek gyerekdélutánt is. Ha éppen nem máshol vagyunk, akkor ide el szoktunk menni. Akárhogy is igyekszem azonban, a mindennapi életben én vagyok az egyetlen csodabogár számukra, aki olyan furán beszél (az asszonyka német és nem is beszél értékelhető szinten magyarul :) ).

A fiam most lesz 4 éves Novemberben. Már hároméves korában szinte perfekt volt németből és magyarul is elég jól tudott ahhoz, hogy általában ha valami a lelkét nyomja, akkor azt el tudja mondani. Ez azóta csak javult, nagyon örülök neki és büszke vagyok rá, hogy ilyen jól csinálja.

Nem mondom, hogy könnyű, ha legszívesebben elfeküdnék az ágyba és szunyálnék, vagy beteg vagyok, vagy simán csak rossz kedvem van, akkor is általában leülök vele, ha kéri, hogy olvassunk egy mesét. De nem érezném jól magam, ha valami tanult nyelven kellene a gyerekeimmel kommunikálnom, úgyhogy már csak emiatt is megéri a fáradtságot. Néha apróbb nézeteltéréseink támadnak az asszonyommal emiatt, hogy én folyton a magyar dolgokat tolom, legyen az mesekönyv, DVD, mondóka vagy bármi más.

Lényeg, hogy bár nem mindig tudok erre koncentrálni, néha nem sikerül a rosszkedven/betegségen/satöbbin felülkerekedni, meg engedni kell néha a német nyomásnak is, azért az eddigi eredmény minden várakozásomat felülmúlja. Nem nagyon olvastam korábban semmit a témában, egyszerűen természetes volt számomra, hogy magyarul beszélek vele, fel sem merült, hogy másképp tegyek. A jelek szerint be is vált.

Említettem, hogy alkalmanként eljárunk a magyar gyerekdélutánra, ahol sok másik itt élő családot megismertünk. Vannak köztünk olyan vegyespárok, mint mi, és vannak olyanok, ahol mindkét szülő magyar. Mindkét szülő magyar esetben más problémák merülhetnek fel, nyilván ott a gyerek csak magyarul tud addíg, amíg oviba nem kerül és ott kezd el németül, vagy egyéb helyi nyelven, tanulni. Maradjunk tehát inkább a vegyespároknál, az én szempontomból az az érdekesebb.

Két különböző nemzetiségű szülő esetén is kétféle felállás lehetséges, az egyik, amikor az anyuka magyar, apuka más, a másik pedig fordítva. Ha az anyuka magyar és szeretné is ezt a gyermekei felé továbbadni, akkor neki még mindig könnyebb dolga van, mint egy apukának a teljes környezettel szemben. A gyermek az első három évének túlnyomórészét a mamával tölti, így nem okozhat neki különösebb gondot a nyelvet megtanulni. Nekem viszont, mint papának több erőfeszítésembe kerül, napközben ugye a dolgos apukák általában nincsenek otthon, rossz esetben csak akkor érnek haza, amikor a gyerek már ágyban van. Maradnak neki a hétvégék.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mostanában elég sok időt tölthetek a fiammal. Korábban, majd' másfél éven át, ingáznom kellett Berlin és Hamburg között,  hétfőn oda, pénteken vissza. Ez egy elég szerencsétlen időszak volt, de szerencsére vége, és amióta így van, minden nap én viszem a kölyköt oviba, ebéd után el is hozom és még esténként is van 1-2 óránk együtt. Amit igyekszek is kihasználni.

Ami meglepett ezeken a találkozókon, hogy több olyan vegyespárosbeli szülővel is találkoztam, akik nem próbálták meg a gyererek magyarul tanítani. Talán ezt így erős kijelenteni, de mindenesetre nem erőltették meg magukat különösebben. Ha a gyerek németül mondott valamit, akkor németül válaszoltak neki. Vagy magyarul. Mikor hogy. A gyerekek persze mindig németül válaszoltak, értelemszerűen az a könnyebb nekik. Egyik-másik mamával el is beszélgettem erről, egyiknek a fia (volt már vagy 6) nem nagyon beszélt magyarul, bár megértett mindent. Ő túl macerásnak gondolta a dolgot és azon a véleményen volt, hogy elég neki az, amikor nyaranta hazaküldik a nagymamához egy-másfél hónapra.

Nem mondom, hogy perfekt vagyok németből, de elég jól beszélek már, és akár, elméletileg, németül is beszélgethetnék velük. Elképzelni viszont nem tudom, hogy így is tegyek. Akármennyire is jól beszélek, sosem fogok olyan jól, mint magyarul és ha egyszer a gyerek is meg tudja tanulni, gond nélkül, akkor miért ne? A kényszer néha bennem is megvan, túl régóta élek már itt és mostanában már inkább a scheisse csúszik ki, mint a bazmeg :) Hasonlóképpen működök más hirtelen érzelmi kifakadásokon alapuló helyzetekben is.

Valahogy a gyerekeimmel mégsem így van. Még más gyerekeivel is alapból magyarul kezdek beszélni. Így szoktam meg és nem érdekel, hogy senki más nem ért semmit a környezetemben belőle :). Ez néha kicsit macerás is, mert ha konzekvens akarok lenni és a saját gyerekemmel csak magyarul akarok beszélni, akkor is ha más gyerekek is ott vannak, akik ezt nem értik, akkor kialakulhatnak felemás helyzetek. Ezt továbbfűzve kérdéses az is, ha később, amikor a gyerekek nagyobbak lesznek, milyen nyelven tartunk majd családi kupaktanácsot? Talán addigra szellemileg is érettebbek lesznek, és mindegy lesz.

Egy volt kollegám portugál volt, akinek a lányai úgy 5-6 éves koruk körül kijelentették, hogy ők nem hajlandóak többet portugálul beszélni, mert a papi az egyetlen aki ilyen fura nyelven beszél és tudják, hogy megérti a németet is. Mindketten perfektek voltak már portugálul is, tehát nem okozott volan gondot szerintem. Nyilván a fentebbi komikus helyzetek elkerülése miatt volt ez jobb nekik. Mivel onnan már eljöttem és a kapcsolat megszakadt, nem tudom, hogy hogy alakult a dolog, elkezdtek-e megint portugálul beszélni, vagy elkezdték elfelejteni?

Kicsit aggaszt néha, hogy velem is megtörténik ez, de remélem, hogy nem megy olyan könnyen ki a fejükből a nyelv, mint amilyen könnyen belement :).

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr56660002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Babarum · http://babarum.hu 2008.09.12. 16:44:50

Érdekes kérdés, én először néhány évvel ezelőtt szembesültem vele. Egy ismerősünk francia férjet választott, aki - bár jól beszél magyarul - csak franciául szól a gyerekhez. Itt is látható a mama előnye, néha sztrájkol a gyerek, és hiába ért mindent franciául, kioktatja a papát, hogy az csoki és nem chocolat! :)
Én ezt egy jó dolognak tartom, a legegyszerűbb arra, hogy kétnyelvűvé tedd a gyereket! Nagy segítség, mert nem iskolapadban, szavakat magolva sajátítja el a nyelvet.

Emőke · http://svedasztal.blogspot.com/ 2008.09.12. 16:54:22

Szia,

Én pont a múltkor találtam egy nagyon jó leírást a témában: www.bertok.com/magyartanulas.shtm

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.09.12. 17:05:00

Emőke: Pont így van, ahogy itt leírják. És egy kicsit attól is félek, hogy a kislányom nem fogja olyan jól megtanulni, de nem adom fel. Lehet, hogy átszervezzük kicsit a dolgokat és próbálok velük többet hazamenni. Az nekem se árt :) Kösz a linket.

Snowqueen 2008.09.12. 17:11:46

Én mint már felnőtt,kétnyelvű(de,ugyebár,én is voltam gyerek) tudok nyilatkozni.Szerintem nagyon jó dolog,hogy magyarul beszélsz a gyerekekkel,mert gyerekkorban a legkönnyebb elsajátítani a nyelveket,s magunkévá tenni a jó kiejtést.Aztán,ha a gyermek majd idősebb lesz,akkor a pároddal németül fog beszélni,veled meg magyarul.Én legalábbis 2 különböző nyelven beszélek a szüleimmel-mindegyikőjükkel azon,ami az ő anyanyelve,s a párom szintúgy.(Ő is kétnyelvű,csak a magyar mellett teljesen más nyelvet beszél,mint én).A majdani csemeténk meg minimum 3 nyelvű lesz-mert én beszélek hozzá a saját anyanyelvemen,az apja a sajátjáén,a nagyszülőkkel meg vegyesen fog beszélni -ez családi megállapodás.Én csak bátorítani tudlak!

Emőke · http://svedasztal.blogspot.com/ 2008.09.12. 22:01:10

Szia,

Szívesen :-) Nekem az volt a meglepő, hogy ennyire nagy hangsúlyt kell helyezni az anyanyelvre (mi mindketten magyarok vagyunk, de még nincs gyerekünk), de végülis logikus, hogy ez a gyerekek szemében egy "fura" nyelv és macera...én is pont egy olyan sztorit hallottam ismerőstől, hogy amikor a gyerek először Magyarországra látogatott, leesett az álla, hogy mások is magyarul beszélnek, nem csak a szülei.

Szerintem is érdemes következetesnek maradni, mert a gyerekek (pláne a kicsik) nyilván nem tudják felmérni, hogy ez nekik jó és hasznos. Más példa, de mégis hasonló: én is abbahagytam a zeneiskolát, amikor a barátnőm nem járt tovább (pedig állítólag tehetséges voltam és élveztem is)...a szüleim pedig nem erőltették rám - most sokszor eszembe jut, hogy lehet, hogy erélyesebbnek kellett volna lenniük?

Emőke · http://svedasztal.blogspot.com/ 2008.09.12. 22:09:06

Most látom, hogy ugyaninnen az angoltanulós rész is nagyon tanulságos:
www.bertok.com/angoltanulas.shtm

nuca · http://kansas.freeblog.hu 2008.09.13. 03:59:01

Szerencsések a Srácaid, hogy így odafigyelsz, hogy beszéljenek magyarul. Én sok olyan tiszta magyar szülőpárossal találkoztam még Atlantában, magyar összejöveteleken, ahol egyik szülő sem tartotta fontosnak, hogy a gyerekei megtanuljanak magyarul:(

Manka · http://www.manqci.blogspot.com 2008.09.13. 17:54:11

Én anno tanultam kétnyelvűségről ezt-azt, és az az általános elfogadott nézet, hogy mindenki az anyanyelvén beszéljen a gyermekkel, egyrészt mert akármilyen jól ismered az adott idegen nyelvet, vszínűleg nem ismered annyira vagy nem vagy annyira biztos a gyermeknyelvi formák használatában, amit ők megéreznek, másrészt ha te konzekvensen magyart használsz, akkor is, ha ő csak németül hajlandó válaszolni, előbb-utóbb rájön, hogy van apanyelv is, és az más :)
A legtöbb szülő ott rontja el, amikor keveri a két nyelvet, vagy amikor beadja a derekát, mert különböző okokból "könnyebb", "kényelmesebb" stb. az idegen nyelv használata.

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.09.15. 09:56:37

Snowqueen: a háromnyelvűség már betehet egy gyereknek. Nyilván a gyerektől is függ, hogy milyen a felfogóképessége, de 3-al már nem biztos, hogy tisztán megküzdenek. A szomszédságan van egy elég vegyes pár, a papa olasz-horvát, a mama német-brazil, a gyerekekkel olaszul és portugálul beszélnek, plusz az oviban németül tanulnak. Az idősebbik már négy éves volt, mire megszólalt, és bár megérti, amit modnanak neki, beszélni inkább csak németül beszél, de azt is elég nehézkesen. A fiatalabbik fiuknak jobban megy, az beszél is, legalábbis portugálul.

Manka: Jaja, az egyetlen amit tudtam róla, hogy fontos, hogy szigorúan konzekvensek legyünk. Van az oviban egy albán pár, akiknek a gyereke nem beszél albánul. Náluk az játszik szerepet, hogy nagyon kisebbségben érzik magukat és néha csak pusztán emiatt, vagy félelemből, hogy leausländerezik őket, nem beszélnek konzekvensen a gyerekkel albánul, ha mások is vannak a környéken.

Nuca: Számomra ez magától értetődő :) Sajnálatos, hogy ott sokan nem így gondolkoznak. Talán arra gondolnak, hogy ott úgyse megy vele semmire...

Gerik 2008.09.15. 12:46:48

azért ha hazajössz jelentkezz mert akkor egy sört bedobunk az arcunkba. :)

nori · http://www.mygastronomy.blogspot.com 2008.09.17. 09:50:53

Örülök, hogy rám találtál és ksözi a kommentet a blogon. Sok érdekes témát feszegetsz és a magyarok a nagyvilágban link gyűjteményed is érdekes.

Nia 2008.09.23. 17:52:40

Én személy szerint nagyon sajnálom, ha valaki megfosztja a saját gyerekét egy nyelv elsajátításától, főleg, ha az a gyerek a saját gyereke és legfőképpen az illető saját anyanyelvéről van szó.

Eleinte a kisgyerek - mivel azt sem tudja, hogy mi az a nyelv - észre sem veszi, hogy kétféleképpen beszélnek hozzá. Ez számára tökéletesen mindegy és egybeolvad. A gond abból lehet (de nem szükségszerű, függ a szülőktől), hogyha rájön az egyik nyelv korlátozott hasznára.
De azért furának tartom, hogy csak azért, mert az korlátozottan használható, a gyerek megtagadja a használatát... azért ott egyéb gondoknak is lennie kell.

Amúgy pedig amilyen gyorsan tanul a gyerek, ugyanolyan gyorsan felejt. (Tapasztalatból tudom.) De az tény, hogy sok évvel később, ha újra kezdi tanulni a már nem használt nyelvet, sokkal egyszerűb dolga van. Könnyebb az agyban már tárolt dolgokat előhozni, mint valami egészen újat és idegent megtanulni.

Számomra csak az az elképzelhető, amit te teszel, bár elfogadom, hogy mindenki úgy éli az életét, ahogy csak akarja és ezt nem bírálatnak szántam (mások felé).

Euthymia · http://lapszelen.freeblog.hu 2008.09.23. 19:44:09

Szia, szerintem is szerencsések a gyermekek, hogy 2 nyelvet tanulhatnak "anya-apa"nyelvként meg! Én nagyon fontosnak tartanám, ha lenne gyermekem, hogy magyarul és (adott ország, adott férj, feleség) másik nyelvén is tanuljanak.
Egyértelmű, hogy a feleséged a németet nyomja, de gondolom, azért általában elfogdja, hogy te meg a magyart, még akkor is, hanem akartok Magyarországon élni.
Milyen jó kis előnnyel indulnak az életben - gondolj erre és esetleg később még 1-1 tankönyvet is szerezz be nekik, írásra, olvasásra tanítás céljából elsősöknek valót..
Szép napot!