16
08/2009
5

Heldenlauf tréning - 4. Hét

A hét a múlt hét végén elmaradt futás egy lájtos pótlásával kezdődött. Hétfő reggel elmentem egy körre az Elba felé, aminek 10,76 km lett a vége 01:07:33 alatt. Nem éreztem magam nagyon jól a futás második felében, valahogy mintha nem vett volna fel a tüdőm elég oxigént, olyan nehézkesen ment. De azért megvolt.

Kedden kihagytam a 3 x 1000-es tempófutást, amit aztán szerda reggel pótoltam be. Ez egész jól ment, átlag fél perccel gyorsabban futottam az ezreket, mint az tervszerinti 5:20. A fenti fura érzés néha itt is előjött, de szerencsére egy idő után elmúlt. Összesen 8,21 kilométert futottam valamivel kevesebb, mint 50 perc alatt.

Az új cipő mostanra betörtnek mondható. A korábbi problémák elmúltak, térdem nem fájdogál már baloldalt, talpam nem töri jobboldalt. Erről az utóbbiról, azt hiszem, még nem is írtam. A probléma szerencsére rövidéletű volt, az első két futás után merült fel. A jobb talpam belső felét két pontban valamiért kitörte a cipő. Egyet futottam a régi cipőmben, majd megint az újban, és ekkorra már nem éreztem semmit. Próbáltam megtalálni, mi okozhatta, de nincs benne semmi felűnő az adott pontok körül. Talán helyrerázódott, talán kiesett, nem tudom, lényeg, hogy elmúlt.

A csütörtöki 50 perces laza futást péntek reggel tartottam meg, az is 40 perc lett. Sietnem, illetve rövidítenem kellett, mert volt egy időpontunk egy biztosítási tanácsadóval. Ez utóbbit nem emlegetem inkább, csak ideges leszek tőle. A futás valamivel több, mint 6 kilométerre sikeredett, problémamentesen.

Amit észrevettem viszont, hogy még mindig bennem van az előzési vágy, ha valaki fut, vagy gyalogol előttem. A rövid idő miatt most egy olyan útvonalon futottam, ahol gyakran találkozok más futókkal és nordic walkingolókkal. Igyekezetem, hogy alacsonyan tartsam a pulzusom, hatásosnak is bizonyult, egészen addig, amíg egy mellékutcából ki nem kanyarodott elém két futó néni. Nénit írok, mert nem abból a fajtából valók voltak, akiket szívesen mustrál az ember hátulról. A lábaim valahogy automatikusan nagyobb és gyorsabb lépésekre váltottak, és mire észrevettem, már vagy 10-15-el feljebb jártam pulzusilag. Ez többször megesett más futókkal/gyaloglókkal is. Nem katasztrófa, csak említem, hogy ez az előzési hajlam még most is erős.

Pénteken házassági évfordulónk is volt, elmentünk vacsizni egyet, utána kis éjszakai Reeperbahn bumlizást tervezve, ám asszonykám elég hamar kidőlt, szegényke nincs már szokva az ivászathoz. Éjjel 2 körül taxiba ültünk hát és hazamentünk. Ahogy az már lenni szokott, pont ez után jött az a reggel, amikor a fiam 6 órakor kelt és nem is mutatott hajlandóságot további alvásra. Jófej srác lévén felkeltem és foglalkoztattam a gyerekeket kb 10-ig, amikor anyuci is kidugta a fejét a paplan alól. Lényeg, hogy a fogyasztott alkohol és a kevés alvás eredményeképp nem voltam valami fitt szombaton. Azért csak elmentem futni, amikor kislánykám déli szunyára hajtotta fejét. Kellemes 24 fok volt, szellővel napsütéssel, és némileg abban is reménykedtem, hogy felfrissít a futás kicsit. És tényleg így is lett. Igaz, hogy csak kb 35 percet futottam, az nagyon jól ment és jól is esett. Azt hiszem az első olyan alkalom volt, hogy ténylegesen sikerült az edzéstervben előírt pulzusarányt tartani, sőt talán még alatta is maradtam.

Szombat este még esedékes volt egy szomszédi összeröffenés, ahol meglehetős mennyiségű sört fogyasztottam. Nem túl szerencsés konstelláció, tekintve, hogy vasárnapra a 10km-es tesztfutás volt programon, 54 perces célidővel. Az 5:40 kilométerenként, ami egy elég szép tempó 10 kilométerre. 

Vasárnap reggel aztán úgy döntöttem, hogy gyorsan, ébredés után, letudom a dolgot, úgy még marad egy kis családi quality time a délelőttből is. 8:40 körül már úton voltam és nagyjából 2 km bemelegítés után nyomtam egyet a Lap gombon és nyomás. Természetesen túlságosan gyorsan kezdtem, az első két kilométer után lassítanom kellett, nem bírtam tovább. Szerencsére jött egy lejtő, ott kicsit fellélegeztem, majd sikerült egy tartható tempót találni, amit kb a 8. kilométerig egész jól tudtam vinni. Onnantól aztán meredeken esett a teljesítmény, szinte csak az órát néztem, mikor lesz már vége. Szenvedtem, de egy kerek 53 perces idővel zártam, tehát a teszt sikeresnek mondható. 

A szenvedés mértéke aztán felhozta bennem a gondolatot, hogy ha nekem ezt a tempót kétszer ekkora távon tartani kell, vajon sikerül-e? Egyelőre kérdéses, de azért még reménykedek :)

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr451305518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flyby · http://utazasrepulovel.wordpress.com 2009.08.18. 00:32:11

Gratulálok a házassági évfordulóhoz!
A futás meg:sikerülni fog! :-)

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.08.18. 11:23:27

Köszi :)
Sikerülni fog, azt nem kétlem, de mennyi idő alatt? :)

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.08.18. 22:41:06

Úgy rémlik az esküvőtök olyan jó buli volt, hogy nekem is meg kéne ünnepelni évente! :)

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.08.19. 10:01:44

@Skulo: jaja, simán, neked még könnyebben is megy, mint nekünk :)

@Flyby: Időm mint a tenger, tönkretenni sem akarom magam, de azért jó lenne, ha nem menne nagyon 2 óra fölé... :))