30
08/2009
8

Heldenlauf tréning - 6. hét + Félmaraton

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, így a félmaraton futás után félkába állapotban zsonganak a fejemben a gondolatok, élmények. Talán a legjobb, ha a megszokott kronológiai sorrendnél maradok :)

A héten kicsit ellazsáltam a futásokat, a keddire például egyszerűen nem tudtam magam rávenni. Úton voltam ügyfélnél, hotelben, de nagyon nyomott, esős, idő volt, meg sötét is, mire a szobámba kerültem, így aztán elmaradt. Ez lett volna az utolsó komolyabb edzés, ezután már csak két kisebb, laza futás volt a tervben a félmaraton előtt, amiket le is futottam.

A maradék két futást, egy 60 és egy 30 percest, nem volt kihívás lenyomni. Mind a kettő nagyon jól ment, bár a félórást nem szombaton, hanem péntek este csináltam meg, már sötétben. A kiválasztott útvonalam, a régebben sokat használt közeli tavat kerülő kör, valahogy nem volt hívogató ebben a kései órában, így, azt hiszem, az eddigi leggyorsabb eredményem értem el a távon :).

Szombaton egy kirándulás volt a program, meglátogattuk Riveráékat, akik kb 250 kilométerre laknak tőlünk. Az utat festőien talán úgy lehetne leírni, mint egy aranyrögöt, amit egy nagy rakás szarba dugtak :D. Sajnos nem tudtuk, hogy az arra vezető A1-es autópályán éppen hídépíthetnékjük támadt a kollegáknak, melynek keretében teljes szélességében lezárták a pályát. Szombaton, fényes nappal, szünidő végén. A keletkezett 15 kilométernyi háromsávos autóoszlopot, pedig előrejelzés nélkül, ráterelték egy egysávos lámpás kereszteződésre. A két, maximum kétésfél órásra tervezett odaút tehát majd' 6 órásra hízott, ami két gyerekkel a hátsó ülésen nem kifejezetten az az élmény, amit egy szülő, kirándulás címén, kíván magának. Erről nem tehettünk, megszívtuk, tanulság: legközelebb ilyen utak előtt informálódni kell. 

Sajnos nagyon kevés időnk maradt, amit ott tölthettünk, az viszont nagyszerűen telt, jól éreztük magunkat. Az időjárás mondjuk szintén nem állt az oldalunkon. Egész addig, amig oda nem értünk, sütött a nap, álltunk a dugóban, izzadtunk. Elvétve volt egy-két zápor is, de semmi vészes. Odaérünk, leparkolunk, abban a minutumban égszakadás, jégeső, kiszállni alig tudtunk a kocsiból. Totál átáztam. Szerencsére aztán kiderült megint, így sikerült beszorítani egy kis grillezést, sörözést a következő esőig, aztán a maradék időt inkább házon belül töltöttük.

A visszaút hasonlóan telt, a változatosság kedvéért 2 helyen is le volt zárva az autópálya. A forgalom azonban nem volt olyan nagy, így egy nagyjából 4 órás út végén, hajnal fél 1 körül haza is értünk.

Második nehezítés, hogy múlt hét péntektájban elkezdett fájni a torkom. Megpróbáltam mindent, csináltam népi trutymót hagymából, fokhagymából, mézből és citromból (yyuck...), gargalizáltam sós vízzel, rengeteg gyümölcsöt, zölséget és vitaminokat ettem, különféle szopogatós tablettákat szopogattam, de javulni nem javult. Rosszabb se lett szerencsére, amit aztán riveratól kapott Tantum Verdével zsibbasztottam a félmaratonra. Bevált :).

Egy ilyen nap után 5 óra alvás nem hozott csúcsformára, de seráfütty. Reggelire benyomtam egy zsömlét mézzel, aztán összekészültem és asszonykám kifuvarozott a starthoz. Jött velünk a szomszéd is, aki 15 évvel idősebb nálam és durván ennyi percel lett gyorsabb is a végén. Az idő esősnek indult, de szerencsére a startra előbújt a nap és egész idő alatt száraz maradt. 

A futás a körülményekhez képest jól indult, bár egyértelműen túl gyorsan kezdtem. Azt mondtuk a szomszéddal, az első 3-4 kilométeren próbálunk együtt futni, de nagyon hamar elveszítettük egymást a tömegben. Nehéz abban a tolongásban saját tempót tartani, vagy valaki mellett maradni. Aztán később elhúzódott annyira a mezőny, hogy lehetett menni, ahogy jólesett. A 18. percnél találkoztam az első gyaloglóval. 

Az útvonal első részében, néhány rövidebbtől eltekintve, nincsen lépcső, se meredek vagy hosszú emelkedő. A 10. kilométernél jött az első lépcső, szerencsére nem túl hosszú, és még elég sokan is voltak, hogy nem nagyon lehetett rajta gyorsan felmenni. Innentől sík, vagy lejtős szakasz következett, amit egész jól vettem is. Próbáltam a lejtős részeket pihenésre használni, nem mentem őrült mód lefele, mint sokan mások. Általában kerestem magamnak valakit, aki hasonló tempóval haladt, mint én, és mentem mögötte. De, ugye, ha lemegyünk valahova, akkor onnan fel is kell jönni. És tényleg, az utolsó 10 kilométerben még egy elég gyilkos és néhány kisebb lépcső, továbbá emelkedők egy válogatott variációja várt. Nem is tudom melyik a rosszabb, az enyhe, de hosszú emelkedő, vagy a rövidebb, de meredekebb...

Az útvonalon a szervezők 3-5 kilométerenként vizet osztottak, később banánt is. Érdekes módon kínáltak szénsavas vizet is, amit valahol a 16. kilométer körül sikerült is kifognom és lehajtottam egy pohárral. Nagy hiba volt, a rohadt szénsav se előre, se hátra nem mozdult, teljesen felfúvódtam. Már-már a hányás környékezett, belassítottam, sőt sétára váltottam és akkor megadta magát és távozott. Megkönnyebbülve folytattam az utam, próbálva kerülni a buborékos italokat. Jófejek voltak a helybéli lakosok is: Egyesek saját kis asztalkájukról kínáltak italokat és banánt a futó népnek. Egyik ilyentől egy pohár szőlőcukros vizet kaptam, az jól esett. 

A 17-18. kilométertől már elég szenvedős lett a dolog, minden bajom volt, a zonki begyűrődőtt és feltörte a talpam, a bal vállamba beleállt a fájás, tüdőm szúrt, a gyomrom ellenkezett valami ellen, csurom víz volt mindenem, még a bézbólsapkám sildjéről is minden lépésnél 2-3 csöpp izzadság indult önálló útjára. Azért valahogy csak lenyomtam azt a maradék 3 kilométert. Nagy szerepe volt ebben szerintem annak is, hogy szaporodni kezdtek a nézők, bámészkodók, akik bíztatták a futókat. Kereplőztek, kiabáltak, viccelődtek, a gyerekek kitartották a tenyerüket, hogy csapjunk bele. Még valami brazil (a ruhájukból ítélve) kongás csapat is adott elő valamiféle törzsi dobolást, az is nagyon jó volt. 

Érdekes, hogy milyen érzelmi hullámzás jön az emberre egy ilyen futás során. Néhány alkalommal, egy-egy lelkes bíztató csoport mellett elhaladva, szinte sírva fakadtam, vagy libabőrös lettem tetőtől talpig, máskor rámjött a vigyorgás, vagy éppen teljesen letörtem és percenként az órára néztem, mikor lesz már vége. A célegyenesben nagyon megörültem, amikor megláttam a családtagjaim, bár mázli is volt, hogy észrevettem őket, addigra már eléggé beszűkült a látóköröm :). Mindennek ellenére nem éreztem komolyabb megkönnyebbülést, vagy örömöt, amikor áthaladtam a célon és a nyakamba kaptam az érmet. 

Csak hogy teljes legyen a kép, nem lett ilyen egyszerűen vége. Busszal akartunk hazamenni, lehetetlenség lett volna ilyenkor arrafele parkolóhelyet találni. Néhány pohárka víz után el is indultunk mindannyian a megálló fele. Szégyen fejünkre, nem vagyunk nagyon rutinosak tömegközlekedésileg, így nem tudtuk azt sem pontosan, hogy hol a megálló. Éppen az út szélén álldogáltunk bizonytalankodva, amikor elhúzott mellettünk a kívánt busz, kissé lassítva és indexelve. Természetesen nem akartuk elszalasztani, tehát felkerekedtünk és futottunk utána. Nem esett jól :D.

Ami hiányzott még, az az alkoholmentes búzasör. Tavaly, amikor a 11 kilométert futottam, akkor osztottak ingyen Erdingert, ami nagyon jól is esett. Idén ez elmaradt, csak víz volt... Minek futottam akkor ennyit? :)

Számadatok még így a végére: 

  • Idő: 2 óra 12 perc 42 másodperc
  • Tempó: 6:09 perc / km
  • Táv: ~21300 méter (az órám szerint)
  • 171. hely a korcsoportomban (M30)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr391349382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flyby · http://utazasrepulovel.wordpress.com 2009.09.01. 11:43:56

Gratulálok!Szép teljesítmény! És add hozzá, hogy alig aludtál, keveset ettél és ittál. Meg egyáltalán-szép volt!

Babarum · http://babarum.hu 2009.09.01. 15:48:36

Grat itt is!
Szénsavas sztori így olvasva LOL, de azért elég szörnyű lehetett! :D

stampoasis · http://hamburgfoto.wordpress.com/ 2009.09.01. 21:43:09

gratulálok, szuper, hogy megcsináltad. nem semmi nyugodalom kell hozzá, hogy félmarat elött még ilyen utazásokat vállalj. legközelebb nézd majd a staumeldungot idejében,-)

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.09.02. 10:30:25

Köszi a gratulációkat :)

@Babarum: Ja, akkor nem voltam oda tőled, de mostmár én is csak vigyorgok rajta. :)

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.09.02. 10:31:04

@Babarum: nem tőled nem voltam oda, hanem tőle :D mármint a szénsavtól a hasamban :D

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.09.03. 14:14:06

Grat a jó eredményhez és hogy egyáltalán végig tudtad futni, nekem biztosan nem menne! :)

stampoasis · http://hamburgfoto.wordpress.com/ 2009.09.06. 23:18:42

lehet, hogy h...e kérdés, de a fotósblogodat lehet kommentálni?

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.09.07. 10:28:39

@stampoasis: Megnéztem, úgy látom a fotóknál nem lehet. Csak szeretni lehet, de egyébként szívsen látok mindenféle kommentet, kritikát hozzájuk. Azt terveztem, hogy havonta egyszer nyomok ide egy postot, amiben összeszedek pár fotót abból a hónapból.