21
05/2010
2

Meloneras de Gran Canaria

Ez elmúlt időben eléggé elhanyagoltam a blogom megint. Nem akarok magyarázkodni, sokminden összejött. Most viszont van egy téma, amiről még frissiben írok, megtörve a csendet, rögtön rettyintek egy monstre írást az idei nyaralásunkról.

Mióta gyerekeink vannak nem voltunk nyaralni. Ha valahova mentünk, akkor az Magyarország volt, annak meg elveszett már az a pihentető hatása, hogy nyaralásnak lehessen nevezni. Hacsak nem inkognitóban megyek (Ennek megvannak az okai, nem megyek bele).

Most, viszonylag hirtelen elhatározásból, befizettünk egy utazásra a Kanári szigetekre. Egyik fő oka az volt, hogy a fiam Szeptembertől suliba megy, és onnantól csak a szünetekben tudunk majd bármi ilyesmit csinálni, amikor minden nyaralás jellemzően sokkal drágább. Tehát irány az internet, keresgélés, hol van májusban strandidő, napsütés. 

Felbuzdulásunkat megneszelve egy szomszédunk javasolt egy hotelt Gran Canariá-n, amit megnéztünk neten, tetszett, aztán valóban le is foglaltunk a helyi utazási irodában. Életemben ez volt a második alkalom, hogy valamit utazási irodán keresztül intézzek, kényelmes dolog :) Egy idő után meg is küldték postán a szükséges papírokat, majd erősen megcsappantották a bankszámlám. 

A dátum közeledtével arra az elhatározásra jutottunk, hogy online foglalunk helyet a repülőgépre, lévén ez amolyan charter járat, ahol általában megy a harc és tülekedés. Előző este aztán kimentem a reptérre és becsekkeltem a csomagjainkat, hogy ne kelljen a repülés napján sorban állni. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, másnap simán átsétáltunk a biztonsági ellenőrzésen és egy kávécska mellett vártuk a boardingot. 

A repülés kicsit hosszú volt két gyerekkel, de azért elég jól bírták. A légitársaság osztott játékokat is, mi is vittünk, csak az utolsó másfél órában lett nehezebb. 

Az Aeropuerto de Gran Canarián már finom meleg volt, a kabátokat itt süllyesztettük el valahova, amiket aztán Hamburgig nem is láttunk többet. Innen még buszozni kellett egy fél óra - 40 percet. Nem állíthatom, hogy a látvány, ami az embert az autópálya mellett fogadja, nagyon vonzó, de amint lementünk onnan, sokkal barátibbá vált a dolog. A szigetnek az a része elég kiszáradt, kopár, sziklás, a busszal átszelt környék pedig inkább ipari és mezőgazdasági, semmint turisztikai látványosság.

A hotel környékén már sokkal több zöldet láttunk, bár egyértelműen a hotelek kerítésén belül voltak a legápoltabb kertek, területek. A mi hotelünk is nagyon meggyőző első benyomást tett ránk, kívülről és belülről egyaránt. Ezt aztán a későbbiekben csak tovább erősítette, nagyon szép hotel, nagy területen, sok medencével, programokkal, és annyi szolgáltatással, amit lehetetlen ennyi idő alatt kihasználni. Mi egy családi ajánlatot foglaltunk, aminek eredményeképp egy kétszobás lakosztályt kaptunk hatalmas teraszokkal. Igen, kettő is volt belőle, szobánként egy. Járt hozzá reggelente friss újság, napi két takarítás, üveg bor, ásványvíz, stb :)

Gran Hotel Costa Meloneras, main pool
A legnagyobb pool a tengerre néz

Annyira nem vagyok az a tömegturizmus fan, medence mellett tespedő típus, így eleinte nem voltam meggyőződve róla, hogy jó lesz-e ez nekem. Eszemmel tudtam, hogy a család és a gyerekek miatt praktikus, de éreztem, a szívem másfajta kikapcsolódás felé húzna. Aztán hamarosan megváltozott a véleményem és simán csak élveztem az együtt töltött időt. A hotel előtt tényleg le a kalappal, mindenhol mindig lehetett látni valakit, aki takarított, szemeteseket ürített, füvet fésült, nagyon szépen rendben volt tartva. Mindig segítőkészek, túlnyomórészt jókedvűek és kedvesek voltak az alkalmazottak. Nagyon tetszett, hogy nem úgy néztek rám, mint egy hülyegyerekre, ha elkezdtem a kezdő spanyolommal gagyogni, vagy épp nem értettem amit mondanak, hanem mosolyogva, kézzel-lábbal segítve magyaráztak, mitha mi sem történt volna. Mindegy volt, hogy a duplaműszak elején, vagy a végén kapom el őket. 

A kaja is nagyon kellemesnek bizonyult, reggelinket egy VIP étteremben költhettük el, szintén a lakosztály folyományaként, ahol pezsgőtől a nutelláig minden volt. A vacsora szintén büfé jellegű, hatalmas választékkal, mégis sikerült megoldani nekik, hogy minden frissen készült, nem volt szétfőve semmi és szinte várakozásmentesen ki tudták szolgálni a vendégeket. A szakácsok ott gyártották az orrom előtt az ételeket és mindig csak annyi volt kész, amennyire igény is volt. Gyakran inkább kevesebb és várni kellett a sztékre, de az a pár perc belefért. Igaz, hogy nem főszezonban voltunk, és nem is volt tele a hotel. Lehet, hogy az egész másképp néz ki, ha tele van.

Hála a választéknak és az ételek sokszínűségének, az eltelt 10 nap alatt sikerült is vagy 4-5 kilót felszednem.


Megy le a nap a hotel mögött

A gyerekek miatt nem tudtunk annyit menni kirándulni, amennyit szerettem szerettünk volna, de azért néhány lájtosabb túrát csináltunk. A gyerkőcök értelemszerűen semmi mást nem akartak, csak a medencéknél pancsolni. Ebből is volt vagy 5, így nem vált unalmassá az alatt a 10 nap alatt, amíg ott voltunk. 

Elsőként elmentünk Puerto Ricoba, ahonnan egy üvegfenekű katamarán hajóval delfineket nézni mentünk. Hibának bizonyult, hogy nem gondoltunk a tengeribetegségre, ami igen hamar elért szinte mindenkit a hajón. Mások okosabbak, vagy tapasztaltabbak, voltak nálunk és szorgalmasan fogyaszották a tablettákat. Először a feleségem lett rosszul, még beszélni se volt hajlandó, nemhogy mozogni, így én foglalkoztam a gyerekekkel. Egy kedves utastárs felajánlott neki valami gyógyszert, így ő egész jól átvészelte a két és fél órás utat. Én is éreztem, hogy nem minden kerek, de nem voltam különösebben rosszul, így a karomon a lányommal a hajó orrában nézelődtünk. Mivel nagy lett a szél, hűvös lett, ahogy mentünk ki a nyílt tengerre, le akartunk menni a hajófenékbe megnézni az ablakokon át a tengert. A mozgás nekem nem tett jót, a hajó ugrált rendesen a hullámokon, így lenn a fenékben az ablakok helyett a reggelimet tekinthettük meg ismét. Szerencsére rajtunk kívül más nem volt lenn. Kínos volt így is, bár a túravezető faszi rutinosnak tűnt a témában, volt felszerelése, hamar összetakarította.

Aztán láttunk delfineket is, bár fotózni abban a szélben és kilengésben, kislánnyal a karomon, elég nehézkes volt. A kölcsönkapott Sigma 70-300mm objektívemmel próbálkozam, ami az én gépemen nem autofókuszál, ennek megfelelően pár semmitmondó és életlen képet sikerült lőni. 

A túra után egy nap pihenőt tartottunk, amely jó szokásunkat a későbbiekben is megtartottuk. Egy nap kirándulás, egy nap pihi. Vagy kettő, mikor, hogy.

Következő áldozatunk a Palmitos Park volt, ami egy állat- és növénykert nem messze Melonerastól. Busszal mintegy fél óra a sziget belseje (=hegyek) felé. Itt meg kell említenem, hogy a helybéliek vezetési szokásai eltérnek a Németországban megszokottól. Ez különösen a harcedzett hegyi buszvezetők stílusán érzékelhető. A három munkaeszközük a padlógáz, a satufék és a duda. Elég annyit mondanom, hogy a félórácska úton két gyerek hányta tele a buszt, a maradék pedig elfehéredő bütykökkel (és arccal) szorította a kapaszkodokat. Ültő helyükben is. Kiszállás után többen térdüket fogva kapkodtak levegőért.


Csúszdázó kakadu

Ennek ellenére a parkot érdemes volt megnézni, még ha meglehetősen drágának is találtam a beugrót. Felnőtteknek 28, gyerekeknek 21 Euró a jegy. Láttunk sok érdekes állatot és növényt, papagáj és delfinshowt :) Különösen ez a két show volt látványos. Van még egy ragadozómadaras is, de azt sajnos lekéstük. A park ápolt, elég nagy, kellemes kikapcsolódás legalább egy fél napra, az ár ellenére megnézésre ajánlom.

A pihinap után úgy döntöttünk, hogy most a viszonylag közel levő Dunas de Maspalomast nézzük meg. Ezek sivatag jellegű homokdűnék, kellemes programnak tűnt. A sok mászkálástól eltekintve még az is lehetett volna, ha nem nudista és homoszexuálisok által favorizált strandokkal és egyéb spotokkal lett volna tele. Valószínűleg, ha másik irányból közelítünk, akkor jobb lett volna egy fokkal, de nekünk ez volt kényelmes a hoteltől indulva. Szerencsére találkozunk egy magyar párral, akik ott élnek és felvilágosítottak minket, merre van a lehető leggyermekbarátabb útvonal. Így végül nem mentünk nagyon mélyen a dűnék közé, de jót mókáztunk a dombokon és a tengerparton, végül visszamentünk a hotelbe. 


Dunas de Maspalomas

Utolsó kirándulásunk Puerto de Mogán volt, ami a könyvecskénk szerint még a turizmustól legkevésbé fertőzött rész a környéken, mindenképp érdemes megnézni. Állítólag még bevásárlóközpont sincsen, ami egyébként mindenhol tucatjával található. Nos, centro comercial a könyvecske íródása és a mi látogatásunk közt ide is nőtt és rengeteg ember volt. Szándékosan a pénteket választottuk, mert azt mondták a hotelben, akkor van piac, amit mindenképp érdemes megnézni. Nyilván ez volt az oka a tömegnek is.

A városka és a kikötője tényleg nagyon szép, családias, hangulatos, kedves kis házakkal, éttermekkel, tengerillattal, rengeteg virággal. A piac nyilvánvalóan a turizmust igyekszik kihasználni, rengeteg kínai gagyit lehet kapni, de látni afrikai kézimunkától kezdve magyar kürtőskalácsig mindent.


Mogán

Beültünk még egy kis étterembe ebédelni, majd irány a hotel és evvel a kirándulásaink végére is értünk. Szombaton még tartottunk egy pihizős napot, amibe már csomagolás is vegyült: Vasárnap reggel korán már indulni kellett haza.

Ami még nagyon tetszett a hotelben, hogy aktívan próbáltak fellépni a kora reggeli napágyfoglalás ellen. Egy gusztustalan szokás, jellemzően németektől ered, melynek keretében a pihenni vágyó vendég felkel reggel hatkor, lemegy a kedvenc medencéje mellé és rádobja a törölközőjét/újságját a választott napágyra, evvel jelezve, hogy az az övé. Lehet, hogy elmegy utána kirándulni, és csak délután jön vissza, így tuti lesz helye. Ezután visszamegy aludni.

Reggel, amikor a mit sem sejtő, rutintalan nyaralók a reggeli után mennének pancsizni, már nincsen szabad hely. De nem azért, mert annyira sok lenne a vendég, hanem mert minden napágyon valamilyen tárgy hever. Ebben a hotelben reggel 8 és 10 közt többször körbejártak és begyűjtötték a nyilvánvalóan foglalási célből kihelyezett dolgokat. 

Összességében véve egy nagyon jól sikerült nyaralás volt, nagyon nem akaródzott hazajönni és még annál is kevésbé utána elkezdeni dolgozni. Így most ehelyett blogot írok :).

A hotel linkje, ha valakit érdekel: Costa Meloneras Resort

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr742016426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stampoasis · http://hamburgfoto.wordpress.com/ 2010.05.22. 16:53:57

de jó, hogy újra írtál! már izgultam, mi lehet veletek;-)

euthymia · http://bayofbengal.wordpress.com/ 2010.05.27. 05:56:52

Na, teljesen meglepődtem, hogy a reader-ben találtam ezt a jó kis bejegyzést tőled végre!!!
örülök a nyaralásotoknak, meg hogy jól vagytok! szép napokat!