09/200810
Munkaügy
A múlt hét végén kaptam egy ajánlatot egy állásra, ami elég komolyan foglalkoztat, bár jól meg kell gondolnom a váltást. A megajánlott állás nagyon kellemes lenne több szempontból is, de anyagilag nem lenne olyan előnyös, mint a mostani. Mivel én vagyok az egyetlen kereső a családban, elég nehéz a döntés.
A mostani melóm (szoftverfejlesztés) minden szempontból előnyös, egy kívülálló valószínűleg furcsán nézne rám, ha azt mondanám, hogy szarul érzem magam benne. Jól megfizetnek, dolgozhatok otthonról, így sokat láthatom a gyerekeimet, elég nagy a szabadságom, ami a munkaidőt illeti (szabott, de egy bizonyos szintig tologathatom, hogy mikor csinálom), stb. Régebben élveztem is amit csináltam, az első 3 évem szerintem az életem legjobbja volt, ami a szakmai pályafutásomat illeti. Jól éreztem magam, érdekes volt, volt néhány jófej kollegám is, akikkel érdekes volt együtt dolgozni.
Aztán jött egy nagy törés az jóságba, az anyacég rajtaütésszerűen szőröstül-bőröstül átvette a projektet, amin dolgoztam, leváltották a főnököt és az egész irodát Berlinbe költöztették. A főnök, egy korábbi projekt manager, bár jófej, mégis inkább csak egy báb a régiómanager kezében. Mindenkit arra kényszerítettek, hogy költözzön Berlinbe. Én nem akartam, és mivel azt sem akarták, hogy elmenjek, megegyeztünk, hogy ingázhatok, azt fizetik nekem. Ez azt jelentette, hogy hétfő reggel oda, pénteken este vissza. Ott egy lakást béreltünk két másik hasonló kollegával együtt (Weddingben, ha valakinek mond ez valamit).
Talán nem kell mondanom, hogy ez az állapot nem igazán az volt, amire úgy vágytam, és ennek megfelelően, úgy egy év után, el is kezdtem más állások után nézni. Budapesten is és Hamburgban is. Néhány hónap elteltével találtam is egyet, amit néhány interjú után meg is kaptam, csak alá kellett volna írnom. A bizonyossággal a kezemben elmentem a főnökömhöz, hogy akkor én most lelépnék, ennyi volt, az ingázásból köszönettel többet nem kérek. Mivel elég mélyen benne vagyok a dologban, ijedtében megajánlotta, hogy akkor dolgozzak alapvetően otthonról, és csak havonta egyszer kell bemennem az irodába pár napra.
Evvel jól feladta a leckét. Annak az oka, hogy nem akartunk Berlinbe költözni, az volt, hogy éppen akkor született a fiam és éppen akkor döntöttünk úgy, hogy elég stabilnak látszik a helyzet ahhoz, hogy megvessük itt a lábunkat és a lakásbérlés helyett inkább venni kellene valamit. Az állás, amit kaptam egy nagy nemzetközi cégnél, igen érdekes munkakör lett volna, elég jó, bár az akkori német fizetésemhez szerénynek mondható, legális, fizetéssel, juttatásokkal, stb. Evvel szembe a serpenyőbe hirtelen annak a lehetősége került, hogy megtarthatom az állásom és a fő szívást kiegyszerűsíthetem belőle, azaz nem kell ingáznom, és maradhatunk, ahol vagyunk.
A feleségem természetesen mindig azt mondja, hogy oda jön velem, ahova a sors rángat bennünket. Ennek ellenére azért igencsak bepánikolt, amikor karnyújtásnyi közelségbe került a Budapestre költözés lehetősége. Nekem persze nem lett volna ellene kifogásom, de más barátaim sem bátorítottak a hazaköltözést illetően.
Sok töprengés és kínlódás után végül is aztán úgy döntöttünk, hogy elfogadom a főnököm ajánlatát és maradok. Máig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez volt a helyes döntés, de hát ilyen az élet. Maradtam, és bár a fő kellemetlenség megszűnt, sok kis egyéb maradt, amik aztán idővel ismét felgyülemlettek.
A Berlinbe költözéssel nem csak a hely változott meg, hanem sok más is. Kirúgtak egy csomó jófej kollegát, akik addig kemény munkájukkal adták a lelküket a sikerünkért. Megtartottak néhányat, akiket ki kellett volna rúgni. Átalakításokat eszközöltek, amiket senki nem akart, de elkerülhetetlennek találtattak. És ennek tetejébe elejtett megjegyzésekkel arra céloztak, hogy az egész projekt léte egy hajszálon függ, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek, akkor végleg bezárhatjuk a boltot.
Ezek összessége rányomta a bélyegét a munkamorálra is. A megmaradtak egy része, különösen a projekt managerek, annyira túl voltak/vannak máig is terhelve, hogy nincs idejük a problémákat átgondolni. Elosztóként működnek, ahova ömlikbe a szar, ők meg továbbsöprik az illetékes munkatársak felé. Az, hogy meggondolják milyen problémára milyen megoldás lenne optimális, már nem fér bele. Ebből aztán olyan pingpong jelenségek kelezkeznek, ami senkinek sem jó, sem nekik, sem nekem.
Példa: Adott egy probléma, bekerül egy PM-hez. Ha mázlim van, akkor legalább egyszer elolvassa és hozzáfűzi a mondandóját. Ha tényleg jó napja van, akkor olvasás után gondolkozik is egy kicsit, mielőtt megfogalmazná a mondandóját, így az értelmet is nyer. Ez azonban ritkán történik így és hozzám úgy jut el, ahogy nála landolt. Ha nincsen benne sok homályos részlet, akkor megpróbálom a problémát megoldani és visszatolom neki, hogy nézze meg, jó-e így. Erre általában az a válasz, hogy egész jó, DE... és itt tetszőleges számú kitétel követlezik, amelyknek máshogy kellene lenniük. Na jó, megcsinálom ezeket is, nem ritkán úgy, hogy a korábban csináltakat át kell alakítanom, rossz esetben újraírnom, aztán megint átküldöm a PM-nek, hogy nézze meg. Itt a válasz rendszerint hasonló az elsőhöz, és kezdődik minden előről. Ez rossz esetben 10-15 alkalommal is megismétlődik, a végére már mindenki holt ideg és rohadtul semmi kedve a témával foglalkozni. Egy idő után már belekezdeni sincs kedvem az ilyenekbe.
Mivel én egy óriási nagy projekt egy részén dolgozom, ezért nem úgy van, hogy időről időre egy-egy projektnek vége és sikerrel lezártnak tekinthető, hanem mindig ez az egy van. A fenti példával kombinálva látszik, hogy én csak akkor kapok visszajelzést, ha valami rossz. Arról a legritkábban értesítenek, hogy ez-meg-az az ügyfél milyen boldog volt a megoldásommal. Sikerélményem, mint olyan, nincsen. A cégen belül a kommunikáció nulla, még arról sem kapok értesítést, ha felvesznek valaki újat.
A változások után megmaradt kollegák egy része szociálisan teljesen beszámíthatatlan, egyikük még hangosan beszélni is alig mer, nehogy megzavarjon. Ez olyankor különösen kellemetlen, amikor éppen meg akar beszélni velem valamit és minden második mondatára rá kell kérdeznem. A többiek egy része hasonló, de nem ennyire súlyos, vagy szimplán csak lusta, vagy utálja, ha kérdezik, stb. Csapat, csapatmunka, nincsen. A PM-ek ki se látnak a melóból, de legalább közülük kettő privát a jófej kategóriába sorolható. Vannak olyan kollegák is, akikkel sajnos személyes nézeteltérések alakultak ki. Találjátok ki milyen nemzetiségűek.
Összességében tehát a Berlinbe költözés óta a munkával való, addig kellemes, kapcsolatom erősen lefelé ível és lassan eléri a nullát. Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy hogyan tudnék kitörni ebből úgy, hogy a családom nem éri komolyabb károsodás. Pont jól jött tehát a fentebb említett ajánlat. A csavar a dologban, hogy ők nem feltétlen állásba keresnek valakit, hanem inkább freelancer alapon kellene nekik dolgozni, heti fix óraszámban, ami viszont nem érné el a mostani 40-et. Keresnem kellene tehát mellé még más megbízásokat is, hogy megfelelő havi keresetem legyen.
Ez az egész szabadúszóság nagyon vonzó konstrukció, pont olyan, amit szívesen csinálnék. Bízom is magamban annyira, hogy belevágnék, nem félek attól, hogy ne tudnék egy rendes bevételre szert tenni. A böki csak a család, meg a nyakamon lógó kredit. Egy ilyenben vannak hullámok, nem mindig stabil, a kiadások viszont stabilak. Megeshet, hogy egy hosszabb hullámvölgy beüt és nem tudom önerőből fenntartani, amit fenn kell tartani.
Egyelőre adatot gyűjtök, hogy is működik az ilyesmi errefelé, és amiket eddig megtudtam, elég bíztatóak. Erősen affelé húzok, hogy váltani kéne, csak nagyon meg kell szervezni, hogy a lehető legkevesebb problémával járjon...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Babarum · http://babarum.hu 2008.09.17. 11:17:23
A beled is kilógna valószínűleg, de talán az új munkaadóval is meg lehet egyezni, hogy kevesebb legyen az elején a munkaidő. Aztán ha nagyon jó, és beválik, akkor eleresztheted a köldökzsinórt, illetve közben kereshetsz másikat. A lényeg, hogy lesz időd. Szabadidő semmi, de elég idő jól dönteni.
Mebarak · http://www.mebarak.hu 2008.09.17. 14:01:05
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.09.17. 14:21:06
Egyébként én is valami olyasmiben gondolkodom, amit Babarum mondott. Az eddig egy lábon álldogálás helyett most lassan leteszem a másik lábam is :) Azután majd meglátom.
Emőke · http://svedasztal.blogspot.com/ 2008.09.17. 22:15:06
Egy látszólag nem ide illő kérdés: ismered Tim Ferris könyvét? 4 órás munkahét a címe. Nem mindennapi pasas, nem mindennapi könyv.
Ismertető itt: bookline.hu/control/producthome?id=62943&type=22
Nem vagyok könyvügynök :-) csak szerintem sokat tudna neked segíteni. Más perspektívából látod utána a világot, az a minimum.
Az általad leírt hangulatú munkakörnyezetben már én is dolgoztam, egyrészt romboló, másrészt nem is nevezném "biztosnak". A kreativitást és az önbecsülést tutira aláaknázza.
Sok sikert neked, akármi mellett is döntesz!!
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.09.18. 09:46:03
rita · http://www.ritafulop.com 2008.09.18. 19:18:42
Ugyanakkor pont, ahogyan te is vonzódsz a kreatív, az izgalmas felé, ez az állóvíz arra sarkal bennünket, hogy itt ahol vagyunk, a család újabb cibálása nélkül, találjunk ki valami egyénit. Először párhuzamosan futtatnánk, aztán a bejön, lehetne pattanni.(bocs, kicsit terjedelmes lett)
Manka · http://www.manqci.blogspot.com 2008.09.19. 04:17:17
Nem egyszerű ügy, az biztos, de mindenesetre sok sikert így is - úgy is. :)
Nia 2008.09.23. 17:36:20
Nekem annyi jött át, hogy jelenleg csak havonta 1-szer (pár napra) kell bemenned a munkahelyedre.
Az új munka lehetősége pedig heti fix óraszám, de "nem feltétlen állásba keresnek valakit", a heti 40 órát el sem éri, ezért kellene még másik állás neked... és arra utalsz, hogy ez szabadúszósággal járna tehát.
Lehet, hogy valamit rosszul értek, de nekem ez úgy áll össze, hogy van egy munkád, amit otthon csinálsz, gyakorlatilag saját időbeosztás mellett és lenne egy másik, amiben szabadúszó lennél. Ez a kettő miért zárja ki egymást, mert ez nem derült ki számomra.
Ha időzavar csak az ok, akkor azt valószínűleg lehetne rendezni, ha annyira ragaszkodnak hozzád Berlinben. Vagy túl optimistán látom a helyzetet?
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.09.23. 17:53:56
Állás mellett itt, tudtommal, nem lehet más munkát vállalni, hacsak meg nem beszéled a cégeddel, vagy esetleg eleve úgy van a szerződésedben, hogy szabad neked.
A problémáim, ami miatt foglalkoztat a váltás gondolata, más jellegűek, amellett, hogy egy szabadúszó lét vonzóbb is számomra, mint hogy mindig úgy ugráljak, ahogy toszogatnak.
Az ajánlat, amit kaptam, flexibilis. Megegyezés kérdése, hogy fix állásban akarom-e csinálni, vagy szabadúszóként. Annak a lehetőségével, hogy ahogy betanultam, és mernek rám több projektet vállalni, emelhető a kezdeti óraszám.
Szeretnék teljesen váltani, de a család miatt nagyon körültekintően kell csinálnom, és eddig a legjobbnak az tűnt, hogy megpróbálok a mostani cégemmel is beszélni, hogy megoldhassunk egy alacsonyabb óraszámot, szabadúszó jelleggel és a kettőt kombinálni. Meglátjuk, egyelőre alakulnak a dolgok több szálon is, majd írok róla, ha kialakult.
Nia 2008.09.23. 19:54:45
Itthon biztosan azt mondanák, hogy a pénz számít. Ami így is van, bizonyos mértékig.
Drukkolok, hogy jól alakuljanak a dolgaid!
RSS Feed
Kütyük
|
|