10/20084
Moin Moin, St. Peter-Ording
Valamikor a nyár folyamán, egy stresszesebb nap végén, döntöttünk úgy, hogy idén valahogy kevés szabadságunk volt, és hirtelen felindulásból foglaltunk egy szobát egy hotelben az elmúlt hétvégére. Pénteket is beleértve. Ez a hotel az Északi-tengernél (Nordsee) található St. Peter-Ording nevű kicsi, de annál kedveltebb falucskában van. Az évnek ebben az időszakában valószínűleg kevésbé vonzó, mint nyáron, az élet is csekélyke, különösen, ha az idő is olyan, mint amilyenhez szerencsénk volt. Nyilván ez a normális ebben az évszakban arrafele.
Az eredeti terv szerint mind a négyen mentünk volna, én, asszonyka, a fiam, meg a lányom, aki most 10 hónapos, ám ezt röviddel az indulás előtt, a múlt héten dinamikusan átszerveztük. Beköltöztettük a nagymamát hozzánk, kezébe nyomtuk a lánykát és hárman indultunk útnak. Eleinte nem volt túl jó érzésem, végül is ez volt az első alkalom, hogy ennyi időt egyhuzamban "da-da" és "pf-pf" nélkül töltöttünk, de minden a lehető legjobban ment. Se a nagymama, se a kislányom nem rokkant bele.
Pénteken reggel indultunk tehát. Természetesen szakadt az eső, de mire odaértünk már egész tűrhetővé vált, még a napot is megpillanthattuk egy-egy alkalommal. Hamburgból olyan másfél óra autókázást jelentett ez, ami alatt Navigon barátunk hűségesen irányított.
A hotel is kellemesnek bizonyult (Strandgut Resort), közvetlen összeköttetéssel a mellette levő uszoda- és wellnesslétesítményhez. A hotel előtt indult egy hosszú stég a tengerpartra. Ez sokkal hosszabb volt, mint amilyennek gondoltuk, és az időjárással kombinálva komoly kihívást jelentett a leküzdése. Talán elég annyit elmondani róla, hogy valamivel félút után van rajta egy kis pihenőházikó. Megérkezésünkkor még nem volt kész a szobánk, így úgy gondoltuk, hogy lesétálunk a partra, utána eszünk egyet valahol, addigra biztosan meglesz.
Esni éppen nem esett, nagyon hideg sem volt, így a tengerpart meglátogatása jó ötletnek látszott. Amit nem vettünk figyelembe, az a szél volt. Az épületek között nem is volt annyira feltűnő, ámde ahogy kiléptünk az utolsó mögül, nem tudtuk nem észrevenni, hogy bizony erőst fúddogál, és ez az érzésünk jelentősen megnőtt, ahogy haladtunk kifelé a hídon. Hídra egyébként azért van szükség, mert az árterület elég nagy és mocsaras. Nagyjából félútig bírtuk, ahonnan már csak a kölyök miatt is inkább visszafordultunk, miután úgy döntöttünk, hogy ehhez nem vagyunk eléggé felöltözve. Beültünk inkább a legközelebbi talponállóba valami gyors ebédet fogyasztani, majd visszamentünk a hotelba, ahol már készen állt a szobánk.
A szobára nem lehetett egy szavunk se, tiszta volt, kellemesen nagy és jó kilátás nyílt belőle a partra. A csomagjaink felcipelése után úgy döntöttünk, a legjobb, amit tehetünk, hogy leellenőrizzük az uszodát. Kiderült, hogy nem hoztunk magunkkal papucsot, amit szerencsére gyorsan pótoltunk a szálloda készletéből. Csekély összeg ellenében frottír egyenpapucsokat váltottunk. Talán asszonyka volt az egyetlen, akinek a lábán még egész tűrhetően néztek ki, az én 49-es és a fiam huszonvalahanyas lábán furán festettek. A célnak azért megfeleltek. Kép sajnos nem készült. :)
Az uszoda is elég jó volt, egy nagyobb hidegvizes, hullámzós, egy kisebb melegvizes, áramlós, masszírozós, kacskaringós medencével. Ebből ki is lehetett úszni az uszoda kültéri medencéjébe. Emellé volt még egy gyerekmedencécske, és egy vizicsúszda is. A víz, a gyerekmedencétől eltekintve, mindenhol sós volt. Gondolom az olcsó arrafele a tenger mellett.
A fiam nagyon élvezte, önfeledt örömmel ugrált a medence széléről a vízbe és dumálta tele az arraúszók fejét. Nagyon tetszett neki a csúszda is. Együtt csúsztunk néhányat. Az első körben próbáltam visszafogni magam, ami sikerült is és annyira lassan haladtunk, hogy féltem, utolér a mögöttünk jövő. A következő menetben tehát eleresztettem magam és igen szép sebességre tettünk szert. A becsapódáskor a víz kiloccsant a medence túlsó felén. Ha nem vihogott volna a fiam sikítva, akkor aggódni kezdtem volna :).
Este aztán a kölyökkel mentünk aludni mi is és azonnal el is szunnyadtunk mindannyian. Rég nem aludtam ilyen hosszan. Illetve ha a pocok ki nem esik éjszaka az ágyából, akkor egész hosszan aludhattam volna :).
Másnap aztán délelőtt újabb kísérletet tettünk a tengerpart meglátogatására. A rossz idő ellenére, de hála a megfelelő öltözéknek, most egész jól sikerült is. El tudom képzelni, hogy nyáron milyen a tengerparton, fehér homok, napsütés, stb. Ami nekünk kijutott az a 100 kmh oldalszél és a közel vízszintesen hulló eső. Azért jót sétáltunk, bár a végére a kezem lefagyott kesztyű hiányában. A kölyök viszont jót rohangált az árterületen és mindenféléket fogott a hálójával (itt egy rákollótól eltekintve olyan élettelen dolgokra kell gondolni, mint sár, homok, uszadék, stb.).
Délben jó fáradtan érkeztünk meg a faluba, ahol egy gyors ebéd után visszatértünk a szobába és egy kollektív déli szundibundival csaptuk el az időt körülbelül délután négyig. Utána ismét átmentünk az uszodába kicsit lazítani, gyereket fárasztani. Közben asszonyka még bevállalt egy Ganzkörpermassage-t (testmasszázs), ami után elégedetten heverészett egy nyugágyon.
Este aztán egy közeli olasz étteremben vacsoráztunk, amit találomra választottunk. A választás jónak bizonyult, a kiszolgálás nagyon gyors, a pizza és a Lambrusco fincsi volt. Mindezt elfogadható áron.
Másnap reggel aztán összecsomagoltunk és kicsekkeltünk a hotelből a reggeli után. Mivel még elég korán volt, elmentünk a falu egy távolabb eső részébe kicsit körülnézni ott is. Végigsétáltunk egy főutcának kinéző, vörösköves utcácskán, ahol akadt néhány szép régi, szalmatetős ház is. Mindegyikben étterem :).
Innen aztán úgy döntöttünk, hogy még mindig nem egyenesn haza megyünk, hanem meglátogatjuk a közelben levő Eidersperrwerk-et. Ez iszonyatos mozgatható elemekből álló gátmű, amit az Eider folyó torkolatába építettek, és be tudnak zárni, ha áradás van, evvel védve a szárazföldet. Korábban többször megesett, hogy lakott települések kerültek víz alá egy-egy áradás alkalmával. A gátmű akadályozza a hajóforgalmat, ezért egy nyitható híd is van mellette, amit igény esetén kinyitnak. Ezt kétszer is meg tudtuk figyelni, de mind a két alkalommal az autóban ültünk. Mikor találtunk parkolóhelyet és végre a közelébe jutottunk, addigra minden hajó eltűnt a környékről.
Némi gáton történő sétálgatás után bevettük magunkat az egyik végénél található, helyi specialitásokat kínáló, étkezdébe, ahol életemben először rávettem magam, hogy kipróbáljam a Hamburgra is jellemző Labskaust. Ez darálthúsból, heringből, burgonyából és céklából készül. Mivel elég borzasztóan hangzik, eddig még nem próbáltam még. Valahogy most sikerült az ellenszenvet leküzdeni, a hely is tradícionálisan igénytelennek látszott, és rendeltem egyet. Annyira nem volt rossz, de a kedvencem se lesz, azt hiszem :) Így néz ki:
Amit eddig nem említettem, az a fiamból alkalmanként kitörő ellenkezős fázis volt. Ez különösen Vasárnap volt extrém, ami nehézzé tette a nap élvezetetét. Általában szeret kirándulni, de most valahogy semmi nem volt jó, akárhova mentünk, akármit csináltunk. Lehet, hogy hiányzott neki a kishúga, vagy a túl sok új benyomás húzta fel ennyire.
Mindenesetre azt mondhatom, hogy nagyon kellemes és intenzív három nap volt, amibe némi pihenést is sikerült sűríteni. Azon kevés "nyaralások" egyike volt, ahol nem azt éreztem, hogy túl rövid. Sőt, inkább az volt az érzésem, hogy hosszabb volt, mint egy átlagos hétvégi három nap. Bár sokkal többet költöttünk, mint terveztük, mindannyian úgy gondoljuk, megérte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Euthymia · http://lapszelen.freeblog.hu 2008.10.20. 21:27:34
Ha nem olvasom a bejegyzést, akkor a szalmatetős házas kép első pillantásra, itt készült a szombszédban érzés kerített volna hatalmába :) Imádom ezeket a házakat!
Lehet, tényleg hiányzott neki a húgi, de néha kell külön útakon is járni,úgy gondolom, bár én nem értek hozzá.
Szép napokat!
Snowqueen 2008.10.21. 10:10:41
Nem lehet,hogy a kissrác egyszerűen csak elfáradt,s ettől volt nyűgös?
Nem tudom,nekem semmi bajom azzal a kajával:-)
Mebarak · http://www.mebarak.hu 2008.10.21. 14:48:41
Egyébként nagyon klassz képek, olyan művésziek :) Kaja egyébként meg...... hmmm.... kifejezetten jól néz ki szerintem ;)
Jah, képzeld el Hamburger, hogy nem frissített a rohadt RSS olvasóm, és azt hittem nem is írtál semmit... :( Erre így le vagyok maradva :)
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.10.21. 18:09:19
A Labskaus így ebben a tálalásban tényleg nem néz ki annyira riasztóan. Korábban nekem csak a maszathoz volt szerencsém, és az se nézett ki ilyen jól, mint itt, ezért nem erőltettem a dolgot. Meg a céklát sem komálom annyira. Egyébként simán ehető kaja. :)
Annak meg örülök, ha tetszenek a képek, különösen hogy csak egy zsebgép volt nálam :)
RSS Feed
Kütyük
|
|