01/20097
BUÉK
Régen nem jelentkeztem, így elsőként mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok. Remélem mindenkiek kellemesen és zökkenőmentesen indult az újév. Jobban, mint a mienk. :)
Szabadságon voltam és ezalatt nem nagyon kapcsoltam be sem a számítógépet, így nem írtam, és nem is olvastam blogokat. Kevéssé jellemző rám, de még az emaileimet sem igazán követtem, eltekintve egy-egy alkalmankénti mobiltelefonos megtekintésüktől.
Ami engem és az én újévkezdésemet illeti, megint nem tudok sok kellemesről beszámolni. Úgy indult, hogy szilveszterkor egy nagyon kellemes vacsorát töltöttünk együtt egy baráti családdal nálunk. Raclette és csokifondü volt a menü. Ez utóbbit mindenkinek nagyon tudom ajánlani, aki még nem próbálta. Mi különféle gyümölcsöket mártogattunk bele, például eper, ananász, sárgadinnye, szőlő, amit aztán különféle extrákkal fejeltünk meg, mint darált dió, mogyoró, kókuszreszelék, karamell. Eszményi :)
Volt továbbá néhány asztali tüzijátékunk is, melyekből egyik egy kis pohárkát formázott, benne három dobókockával. Meggyújtottam a kanócot, elpukkant a töltet és mindhárom kocka hatossal felfelé esett vissza. Na, mondom, ez tényleg jól kezdődik.
Némi valódi rakétázás, szomszédokkal koccintás után aztán 2 és 3 között kerültünk ágyba.
Aztán Január 1-én délután asszonyka bedobta a kulcsot, beszedett valami garatmandula gyulladást, ami elég fertőző, így a doki azt javasolta, hogy kerülje másokkal az érintkezést. Inkuzíve gyerekek. Ez azt jelentette, hogy rám maradt minden. Így legalább megtudhattam milyen két gyerek mellett háztartást is vezetni :). Ez még nem is lenne olyan nagy baj magában, imádtam a gyerekekkel annyi időt tölteni, de valamikor dolgozni is kell. Legkésőbb ma. Itt meg kell említenem, hogy mekkora segítőkészségről tettek tanúbizonyságot a szomszéd-barátaink is. A süket párnál két délutánt töltött a fiam, egy másiknál egyet, és a héten még valószínüleg 3-4 délután így is lesz. Mindenki ajánlgatja, hogy elvisz egy-egy gyereket pár órára, egy délutánra, és ez nagyon jól esik.
Nem mintha ez eddig egyszerű lenne, de hogy kicsit edződjünk, a magas láz még előhozta asszonykám herpeszét is, de valami olyan mértékben, amilyet én még nem is láttam eddig. Mondtam is neki a hétvégén, hogy menjünk el a kórházba megnézetni, mert ez nagyon nem néz ki egészségesen, de nem akarta. Aztán ma reggel elment megint a dokihoz, aki szintén azt mondta neki, hogy bizony el kellett volna menni a kórházba. Kapott valami gyógyszereket, és két nap múlva vissza kell mennie. Ha nem hatnak, akkor be kell vonulnia a kórházba :(
Mivel a herpesz is nagyon fertőző, és kisgyerekekre különösen veszélyes, ezért igyekezni kell neki a gyerekektől a lehető legnagyobb mértékben szeparálódni. A fizikai korlátok mellett ebben az a különösen rossz, hogy nem tudja a gyerekeit még megölelni sem, amitől nagyon maga alatt van szegény. A fiam már mondta is, hogy nagyon szomorú amiatt, hogy a mami nem öleli meg és nem ad neki puszit. Ilyesmit hallani egy tehetetlenségre kárhoztatott mamának a gyereke szájából szívszakajtó élmény... :( De ez van, reméljük, hogy hamar rendbejön és megint megy minden a rendes kerékvágásban.
Emellett, mintegy mellékesen, szombaton akartam magamnak egy saját mobiltelefont venni, mivel a régi cégest vissza kell adnom. Bementem hát egy T-mobile boltba a fiammal, nézelődtem, egy eladó nagyon készségesen bemutatott néhány modellt. Sőt még hozott is egy dummy telefont a gyereknek, aki az idő múlásával egyre türelmetlenebb lett. Azért egész jól bírta azt a fél órát, negyven percet, amit ott töltöttünk. Amikor végre megszületett a döntés, elkezdtük az adatokat felvinni a számítógépbe. A faszi már ki is nyomtatta a szerződést, alá is írta, amikor a gép kiköpte, hogy a kérelmemet elutasították... Hogy miért, azt nem mondta meg. Erre az eladó elkezdett telefonálni, hogy kiderítse, mi az elutasítás oka, de nem tudta kideríteni. Ellenben adott nekem egy telefonszámot, ahol saját magam kérhetek felvilágosítást, talán személyesen nekem elmondják. Hát nem mondták el. Valami olyan oka van, amit sajnálják, de nem áll módjukban nekem elmondani.... Oké... ha nem, hát nem. Nem akarom a pénzem rájuk erőszakolni.
Olyan vagyok mostanában, mint a tévéhírek. Csak negatív dolgokról adok hírt. De ígérem, ez megváltozik. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Pingback: Turulcsirip - st_ark 2009.01.05. 11:29:54
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mcsilla · http://meszarosblog.com/ 2009.01.05. 11:39:58
Tudom milyen amikor nem bujhat az amugy bujos gyerek a beteg szülőjéhez, mindenki szenved ettől! Kicsi felejségeddel legyél határozottabb, mond meg neki, hogy vigyázni kell rá nagyon, mert belőle csak egy van! Neki gyors gyógyulást a család többi tagjának egészséget, és kitartást kívánok!
Csilla
(Szerintem jó lett a blog uj ruhája, ez a regisztrációs rész nem nagyon tetszik, de hát ez van, sebaj!)
Babarum · http://babarum.hu 2009.01.05. 11:42:21
Hajrá! :)
Snow (törölt) 2009.01.05. 12:14:55
Manka78 2009.01.06. 02:02:22
zseti 2009.01.06. 08:26:42
No és Boldog Új évet nektek is! :)
euthymia · http://bayofbengal.wordpress.com/ 2009.01.06. 21:41:45
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.01.07. 13:57:50
Snow: Ja, nagy szerencsénk van a szomszédokkal, legalábbis nagyrészükkel, nagyon aranyosak, önfeláldozóan segítőkészek. Kettő családból jó barátaink is lettek.
RSS Feed
Kütyük
|
|