11
03/2009
11

Uszadék

Csörög a vekker, úgy pattanok fel, mintha rugóra lennék húzva. A mobilomon látom, hogy már 4 óra van. Egyelőre nem tűnik annyira kegyetlennek, bár már lefekvés előtt rágott bennem a gondolat, hogy ma nagyon kevés alvásra lesz lehetőségem. Ilyenkor még szarabbul alszok, tipikusan az az eset, amikor minél jobban akarja az ember, annál kevésbé sikerül. 

Kislisszolok a szobából, hogy asszonyka nehogy felébredjen, de hallom, hogy félálomban forgolódik. Mégis adok neki egy puszit mielőtt lelépek. Botorkálok a lépcsőn lefelé, megtalálom a fürdőszobaajtót, felkattintom a villanyt. Izzó vasként hatol a tudatomba a négy 50 wattos halogén spot. Még hunyorgok, de bekattan az automatika és gyorsan tolom a reggeli rutint. Pisi, fogmosás, öltönybe bújás, csómóval vacakolás, fürdőpakk bezacskózás, irány a földszint. Megkeresem a kulcsaim, enni már nincs időm. Négy óra negyven, kinn teljes a sötétség, szemerkélő eső, sehol egy lélek.

Bepattanok az autóba és irány a kollegám lakása, ahol leparkolok. Már vár rám, az ő barátnője visz minket a reptérre. Sietni kell, nincs sok időnk, már majdnem negyed hat. Elérjük a repteret, taxik ezrei tolonganak, mintha nem is fél hat lenne. Szerencsére már előzetesen becsekkeltünk, így nem kell még azt is intézni. A kollega státusza feljogosít minket a fast lane használatára a vizsgálatoknál, hamar bejutunk. Még épp elérjük a repülőgépet, tolóerő, felszállunk, végre egy kis nyugi. 

A légikísérők sebesen italt osztanak, kávét kérünk. Meredten bambulva kortyolgatjuk a forró italt, nem sokat beszélünk. Próbálunk olvasni, aludni nem sok értelme van egy 45 perces repülőút alatt. Mire elviszik az üres poharakat már süllyed a gép, kattog a fülünk. Bedokkolunk, végigteperünk a folyosókon, gyorsan elintézzük a bérelt autót. Ki vannak fosztva, de még kapunk egy kilencülésest.

Át a parkolóházba, megkeressük, busz, röhögünk. Navigációba cél pötyögés, irány az autópálya. Már most fenjük a fogunkat a kávécskára, amit majd az egyik autópályaparkolóban iszunk. Utána egy menetben végig, nagyjából egy óra.

Még kilenc sincs és már az ügyfélnél ülünk valami megbeszélésen. Emberek jönnek, emberek mennek, kérdezgetnek, elmondanak, kész van-e már ez, vagy az, hogysmint, merre, mikor. Próbáljuk fejben tartani őket, barátságosan mosolygunk, bólogatunk, bár a szemünk alól a táskákat nem tudjuk eltüntetni. Jegyzetelünk, csinálunk, kérünk, könyörgünk, mindenkihülye, elküldünk, visszahívunk, ebéd. Papunál dönertál sebtiben.

Délután kettőkor egy hardcore meeting, este kilencig. Hatig valahogy csak megerőltetem magam. Utána mélyrepülés, a szemem alig bírom nyitva tartani, elmegyek inkább a klotyóra. Hidegvizes lögybölés, visszafele menet magamhoz veszem az ikszedik kávém. Egy félórára megint jobb, utána ismét jön a lejtmenet. Fészkelődök, igyekszem, de nem megy. Szerencsére a kollegám hasonló állapotban van, kijelenti, hogy ennyi, több ma nem fér bele. Kész.

Irány a hotel, gyors vacsi, szunya. Úgy alszok mint a bunda. De még annál is jobban.

Másnap reggel nyolckor reggeli, mindketten kipihentebbek vagyunk. A nap ugyan hasonlónak ígérkezik, de kisebb alváshiánnyal jobban tűrhető. Kora délután fele megint kezd sűrűsödni a dolog, túl sok mindent kéne még elintézni, de el kellene érni a repülőt is. Rohanás, multitasking, na még gyorsan ezt, meg még azt is, közben beugrunk ide, elhozzuk azt, kinyomtatjuk, felvezetjük. Csak nem sikerül minden, repjegy átfoglaltat egy órával későbbre. Elmentjük, elküldjük, leadjuk, rohanás az irodába, laptopot gyorsan összepakol, kábeleket felszed, futtában kabátot húz, bérbusz, navi, kávé, reptér, tolóerő, kattogás, taxi, autó.

Teljesen sötét van, szemerkél az eső, sehol egy lélek. Ismét otthon, leereszt a fordulatszám, egy lájtos vacsi után ágyikó. Kicsit az egész olyan álomszerű, mintha nem is én lettem volna, mintha egy darab faként sodródnék egy folyón.

Valahogy így telnek mostanában a napjaim :)

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr89996316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

venator 2009.03.11. 22:45:37

Ez szép kis pörgés volt!

rivera 2009.03.12. 08:21:10

Kozel egy evig csinaltam ezt, hetfo-pentek viszonylatban, 50 perces repulouttal, osszesen viszont (repter checkin csomag taxi) kozel 6 oras utak voltak, es hasonlo porgesek ugyfelnel. Jo a pelda tenyleg ugy erezrem neha hogy felraktak egy futoszallagra es csak visznek mindig ahova kell.

JinxR 2009.03.12. 08:56:26

Az eleje kicsit William Gibsonos, a harmadik-negyedik bekezdésnél kezdtem elfogadni, hogy ez az a "mi repülővel megyünk meetingre, nem vonattal", amiről meséltél :)

Snow (törölt) 2009.03.12. 10:00:09

Jesszusom,hát,nem egy álom,az biztos!

euthymia · http://bayofbengal.wordpress.com/ 2009.03.12. 11:07:49

Amit az előbb (este) elfelejtettem: a Zuram ezt amerikai meetinggel csinálta egyszer meg, így 1 éjszakás szállodai alvással. Nem is értettem, miért kellett menniük 1 napra, ennyit repülni. Mikor telekonferenciáznak éjjel-nappal :)

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.03.12. 17:48:55

Hát nem irígyellek...

Nekem a repülös részről egyébként egyértelműen a Snatch(Blöff)jött be. Pecsét(vízum), repülő üllés, kisasztalka, felszállás, fél pia lehajt... :)

Mindenesetre elég plasztikus lett a posztod, szinte belefáradtam én is.

valaminick 2009.03.13. 09:38:04

Szia St4rk!

Tökre off.
Csak kíakadtam a nemrégi iskolai lövöldözésen és kíváncsi lettm volna a véleményedre. Innen messziről nem tünnik ennyire állatnak a németek. Mégis azok? Amerikában "divat" halomra lőni egymást csak ugy passzióból, a németekről nem gondoltam volna....

off vége

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.03.13. 10:34:10

Hülyék mindenhol vannak, szerintem ez nem ország, faj vagy vallás kérdése. Márc. 15.-én itthon is látható lesz a jelenség...

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.03.13. 15:09:22

Szerintem ennek semmi köze a németekhez. Mindenhol akadhatnak ilyen extrém kivételek, általában terészetesen nem ez a jellemző. Amerikában sem divat, csak mivel ott sokkal lazábbak a fegyvertartásra vonatkozó törvények, ezért ott gyakrabban előfordul (arról nem is beszélve, hogy az ország 27x akkora, mint Németország, tehát a nagy számok törvénye alapján is nagyobb a valószínűsége). Németországban nagyon szigorúak ezek a törvények, így kevésbé jellemző. Ez is egy kivételes eset volt, a csávó faterja valami lövészklub tagja volt, és volt neki otthon egy rakat éles fegyvere vagy 4000 munícióval. A fiú sem volt teljesen százas, ez a kombináció pedig különösen veszélyes.

mebarak · http://www.mebarak.hu 2009.03.16. 07:10:37

Júj :) Hát még elolvasni sem volt egyszerű! Ez a hardcore meeting lenyírna :)
süti beállítások módosítása