08/20098
Hobbitéma
Akik ismernek, tudják, hogy régebben nagy hevülettel adóztam kedvenc hobbimnak a különféle táblás stratégiai játékoknak, és az azokhoz tartozó figurák festésének. Ez a szokásom az elmúlt évek során erősen alábbhagyott, egészen odáig, hogy mostanára oda jutottam, hogy kiegyszerűsítem az életemből. Direkt nem írtam, hogy sajnos, bár magam is így érzem néha, ha elnézegetem a cuccaimat és feljönnek a hozzájuk kapcsolódó nosztalgikus érzések. Mégis, tekintve a hobbi idő-, energia- és pénzigényét, de legfőképpen az elsőt, egyszerűen nem tudom beilleszteni mostanra családorientálttá vált életvitelembe.
Ezt én festettem (és fotóztam), kb. 3 centi magas a nagyobbik
A hobbi feladásának gondolata akkor fogalmazódott meg bennem először, amikor észrevettem, hogy csak frusztrál, hogy látom a félbehagyott figuráim szanaszét heverni, és tudom, hogy egyszerűen nincs rá időm, hogy foglalkozzak velük. Ha mégis leültem és nekiálltam egynek, annak általában az lett a vége, hogy kapkodtam. Kapkodtam, mert tudtam, hogy milyen kevés és értékes az az idő, amit rá tudok fordítani, és próbáltam a lehető legtöbbet kihozni belőle, ami ennél a hobbinál csak hibákhoz és azokon át további elégedetlenséghez vezet.
Elkezdtem hát azon gondolkozni, megéri-e ez nekem még, jó-e az nekem, hogy stresszelem magam még ezzel is? Valahogy átfordult a hobbi levezető, kikapcsoló hatása egy inkább romboló érzésbe... Mindezt annak ellenére, hogy amit csináltam, elég jól csináltam, nyertem néhány díjat is, ismert festőnek számítottam a hobbi köreiben. Az is hozzájárul, hogy kevés a hobbitárs is a közelben, kevés az inspiráció, de még ha lennének is, akkor is nehéz lenne összeszervezni a család mellett találkozókat.
Végül aztán meghoztam a döntést, letettem az ecsetet, elpakoltam a cuccaim és a felesleges figuráim jórészét eladogattam, illetve adogatom még mindig (akad néhány száz festetlenül is). A festett dolgokat, eszközöket, hobbikellékeket nem adom el, talán, ha a gyerekeim elérik a megfelelő kort, előveszem őket megint, hátha érdekelni fogja őket.
Egy ideig ebben a hobbimentessé váló - vált - állapotban tengődtem. Váratlan véletlen folytán aztán Plurkön összeakadtam egy társasággal, akikről kiderült, hogy a spottr.hu oldalt szerkesztgetik közösen. Ez egy fotóblog oldal, ahol sok érdekeset lehet olvasni fotózásról, rengeteg inspiráló képet, linket találni. Beleolvasgattam, nézegettem, követtem miket írnak, milyen képeket csinálnak és posztolnak, és egy már-már kihúnytnak hitt parázs kezdett éledezni valahol belül.
Már elég régen érdekel a fotózás engem is, de jóideje nem foglalkozom vele komolyan. Annak idején édesapámtól kaptam egy Szmenát, meg egy kis táblázatot, hogy milyen fény mellett milyen blende és záridőkkel kell fotózni. Ez egy darab kockás papír volt, celluxszal körbetapasztgatva, táblázattal, benne kis napocskákkal, felhőcskékkel és értékekkel. Nagyon bonyolult nem volt, mégse nagyon értettem, mi van, de azért szorgalmasan kattogtattam és alkalmanként egész értelmes képek jöttek ki belőle. Ennél messzebb aztán elég soká nem jutottam, de tudni kell, hogy a szüleim is szívesen fényképeznek, így bennem is elültették a csíráját.
Családom nem volt tehetős, így miután a Szmena elenyészett, nagyon sokáig nem jutottam saját fényképezőhöz. Az első, amit saját magam vettem, egy Sony DSC-F505 volt, amivel elég jól elvoltam, noha nem törtem komoly babérokra vele. Sok képet csináltam vele, jobbakat-rosszabbakat egyaránt, aztán amikor kijött az utóda, a 707-es, elfogott a tipikus férfiakra jellemző birtoklási vágy és egy jobbat akartam. Addig azonban nem léptem az ügyben, amíg már használtan lehetett venni.
Ebayen vadászgattam a 707-es után és találtam is egy megfelelőnek tűnőt, amit sikerült is megnyerni. Persze előtte el kellett adjam az 505-öst, az adta a pénzmag egy részét, nem volt olcsó, még használtan sem. Nem sokkal később viszont már magam is azt mondtam, hogy bárcsak ne nyertem volna meg azt az aukciót... Csak a szívás volt vele. Elküldtem a pénzt, de még csak reakció sem jött az eladótól. Már elindítottam eBaynél a konfliktuskezelést, és nyomoztam, hogy hol lakik, amikor végre kipréselt magából egy emailt, hogy bocsi, de szabadságon volt. Szokatlanul hosszú szabi volt, de mondom jó, akkor mostmár küldje a gépet, legyenszíves. Ezt meg is tette, még ha nem is túl gyorsan.
A gép megjött, nagyon örültem neki, bár sokkal jobban látszott rajta a használat, mint ahogy azt a leírásban közölte az eladó. Kopottas volt itt-ott, több volt benne az expó, mint amit megadtak, stb. Alapvetően azonban rendben levőnek tűnt. Használgattam is pár hónapig, mire az első bajai előjöttek. Leginkább zavaró volt, hogy ritkán, de nem túl ritkán, egyszer csak azt mondta, hogy nincs benne memóriakártya és nem mentette el a képeket. Mivel ezt nem kísérte hangjelzés, ezért ha az ember a keresőn át fényképezett, akkor nem tűnt fel addig, amíg rá nem nézett az LCD kijelzőre. Idegesítő, de még úgy-ahogy el lehet élni vele. A kártya ki-be rakosgatásával, újraindítással meg lehetett szabadulni a jelenségtől és akkor megint ment tovább egy darabig.
Másik bánata aztán az lett, ez már az én hibámból, hogy homok ment a szerkezetbe. Nem tudom, hogy sikerült, de a manuális fókusz gyűrűjén határozottan érezni, nem is működik. Ha rázogatom, halkan hallani, hogy valami zörög benne, felteszem az is homok. Összességében a gép sem azt hozta, amit vártam tőle, lassacskább volt, és voltak egyéb hibái, amit egy kicsivel később kiadott, 717 jelzésű, modellben orvosoltak. Leginkább a körülötte kerekedett egyéb problémák voltak azonban olyanok, hogy elvették a kedvem a vele való fényképezéstől, így bár használgattam, jobb híján, nem volt benne annyi élvezet, mint amennyi lehetett volna.
Valószínűleg a hobbiterületen keletkezett, és lassan növekedő, űr, továbbá a hirtelen konfrontálódásom a fényképész komákkal és az inspiráló képeikkel okozhatta, hogy a fényképezés iránti érdeklődésem hirtelen ismét a magasba ívelt. Mint hobbi is praktikusabb, mint a figurázás, nem annyira elszigetelt, simán beleszőhető családi programokba is.
Eleinte ez csak szívtam magamba az információkat, képeket nézegettem, bolhapiacon témábavágó könyvet vettem, aztán aktívabban elkezdtem nézelődni, milyen fényképezőgép lenne benne egy elfogadható keretben, mennyi ideig tartana összeszedni rá a pénzt. Teszteket olvasgattam, összehasonlításokat elemeztem, végül aztán fennmaradt a szűrőn néhány kedvenc. Ezen a ponton aztán meg is akadtam kicsit, itt jött el az, hogy el kellett volna rá különíteni a keretet.
Használt gépet nem akartam venni, a korábbi tapasztalataim valahogy nem vittek rá, így inkább hagytam érni a dolgot. Az (eddig) eladott figurákból összejött egy negyed új gép, bár sokra nem mentem vele, mivel a pinceprojekt és az egyéb a házban felmerült javítások költsége enyhén szólva is több lett, mint amennyire számítottunk.
Ennek a tetejébe még a vonalas telefonunk is bemondta az unalmast. A hét elején láttam viszont a tévében, hogy a Media Markt valami jubileumot ünnepel és nem kell ÁFÁt (MwSt) fizetni. Gondoltam elmegyek, megnézem milyen árban vannak most a telefonok. A korábbi vonalat követve olyat szerettem volna venni, ami drótnélküli, a bázisállomása teljesen független a kézitelefonoktól, és elbír három telefont (4 szintes a ház).
Nos, ilyet nem találtam, utam ellenben elvezetett a fényképezőgépes szekció mellett, ahol meg kellett álljak. Canon EOS 500D volt az egyik favoritom, ilyenjük bánatomra nem volt. Volt viszont nekik egy Nikon D5000-jük, ami gyakorlatilag az 500Dhez illő konkurrens gép. Mivel jónéhány tesztet, cikket elolvastam ezekkel kapcsolatban, nagyjából megvoltak még a paraméterek és az árkülönbségek. Az affinitás érezhetően túlcsordulóban volt bennem, ahogy ott álldogáltam a vitrin előtt és azon töprengtem, belevágjak-e. Ekkor jött egy nagyon segítőkész eladó és felajánlotta, hogy a kezembe vehetem, ha akarom, lődözhetek vele kicsit. Hát persze, hogyne akarnám. Mivel a kedvezménnyel elég jó ártartományba került a gép, a vége természetesen az lett, hogy most van egy Nikon D5000-esem 18-55-ös kitobjektívvel és még asszonykámtól sem kaptam ki nagyon :-).
A jövőben tehát várható, hogy hamburgi képekkel töltöm meg a blogom, amennyiben eljutok arra a szintre, hogy olyanokat tudok készíteni, amilyeneket akarok, és nem olyanokat, amilyenre sikerülnek :-).
Addig is az első néhány értelmesebb kísérletem eredménye a http://hamburg50.tumblr.com/ oldalon látható. Ez a spottr.hu szorgalmazásában indult fotóblog akció részeként indult, bár megfelelő objektív híján még nem illek teljesen a sémába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Flyby · http://utazasrepulovel.wordpress.com 2009.08.14. 16:29:29
Szerintem nagyon jó ötlet a fényképezés!Megnéztem a képeket is,s a repülős fekete-fehér nagyon tetszik!(Mondjuk én rajongok a fekete-fehér fotókért:-)
Úgyhogy:csak így tovább:-)
Babarum · http://babarum.hu 2009.08.14. 17:08:13
stampoasis · http://hamburgfoto.wordpress.com/ 2009.08.15. 15:49:23
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.08.15. 23:41:46
Egyébként én is csak azért vettem meg a D5000-et, mert tényleg elég jó árba került a 20% kedvezménnyel. Épp ma kaptam Metro hirdetőújságot, abban is benne van, majdnem 200€-val többért hirdetik, mint elszalaszthathatatlan "Preis Hit"-et...
Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.08.16. 21:43:41
Persze, hogy nem kell mozgatható kijelző egy kétméteres half-giant-nek. :) Tudod, amikor Én próbálok egy tömeg mögül fényképezni és a fejem fölé emelem a gépet, akkor jól jön egy lefelé billentett kijelző, mert úgy van csak esélyem, hogy lássam is amit csinálok. :) Illetve Macro fotóknál jön nagyon jól, hacsak nem szeretsz odahasalni a darázs mellé, hogy ha mögé akarod fogni a napot, vagy a virágot is. Bár a mostani gépemen nincs sajna. :( Erről jut eszembe, most egy Fuji Finepix S6500fd -el karcolok, vélemény róla? (akárki?) Eredetileg nekem is egy 9500-ra fájt a fogam, főleg a vakutappancs (aka cserélhető és nem beépített vaku miatt), de sajna az már meghaladta az akkori pénzmagomat. :(
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.08.17. 14:34:54
Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.08.17. 17:17:33
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.08.17. 17:37:34
RSS Feed
Kütyük
|
|