Irodai Idill

Két napja ülök a hamburgi irdában egy kollegámmal, akivel azért jöttünk össze itt, hogy megbeszéljünk pár dolgot. Ismét meglepve tapasztaltam, hogy milyen mennyei állapotok uralkodnak errefele. Ez az iroda tulajdonképp az én cégem egy leányvállalatának az irodája.

Hihetelen, hogy az ittenieknek mennyire jól megy. A reggel lazán indul, a népek kinn lézengenek kis csoportokban az előtérben, kávét iszogatva, megbeszélgetve, amit úgy meg kell beszélgetni ilyenkor. Aztán lassan elszállingóznak, de még a délelőtt folyamán többször kialakulnak hasonló kávés-locsogós csoportosulások, melyek egymásba olvadó buborékokként mozgolódnak a terasz-konyha-előtér tengelyen.

Már 12 óra előtt megkezdődnek az ebéd előkészületei. Általában a nőnemű munkatársak dolga a főzés, amit teljes odaadással csinálnak is. Közben természetesen az élet nehéz dolgairól esik szó, amit hála a nyitott építészeti megoldásoknak, mindenhol jól hallani az iroda területén. Pontban délben megszólal a kis gong az étkezőben. A népek haladéktalanul kitódulnak a szobáikból és helyet foglalnak a terített asztal mellett. Szemmel láthatóan soha senkinek nincsen olyan halaszthatalan dolga, amely megakadályozná egy jóízű ebédben.

Az ebédet kényelmesen töltik egészen délután 1-ig, néha picit tovább. Ezidőalatt tiltott a kávéfőzés, mert a kávéfőző túl hangos és zavarja az idillt. Az nem tűnik fel nekik, hogy mennyire hangos a társalgás ebéd közben, ezt valószínű csak azok észlelik, akik tovább dolgoznak (tehát mi, akik nem tartozunk szorosan ide, és nem vagyunk meghíva a közös ebédelésre sem).

Az ebéd lecsengése után délutáni pihenő következik. Legalábbis a hangjelenségekből ítélve, amelyek teljesen megszűnni látszanak ilyenkor Felteszem mindenki kényelmesen az íróasztal mögött hátradőlve készíti fel magát a délutáni nehéz munkára.

Délután még egy kávészünet befigyel, mielőtt 4 és 5 között a golyóstollak koppanni kezdenek az asztalokon és a kollegalitás elhagyja a tetthelyet. 5 után a legritkábban találni itt bárkit, ami azért szokott gondot jelenteni, mert mi általában tovább dolgozunk, de nincsen saját kulcsunk és kódunk a riasztórendszerhez, így valahogy szervezni kell egyet.

Na mindegy, ez most így kicsúszott, valahogy én is kedvet kaptam az ebéd utáni pihihez, kihasználva a csendet :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mebarak · http://www.mebarak.hu 2008.09.19. 16:12:19

Hát irigy vagyok bizonyos szempontból az ottani kényelemre :) De jó olvasni, hogy ilyen is van :)

Válasz erre 

Babarum · http://babarum.hu 2008.09.19. 16:12:34

Ingerled itt az embereket, mindenki ilyen munkahelyről álmodik! :)

Válasz erre 

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.09.19. 16:17:37

Én is irígylem :) Pont ebből a frusztrációból fakad a post. Én csak itt ülök a közepén és nézem, ahogy zajlik körülöttem. Az pedig külön idegel, hogy letolnak, ha kávét merek csinálni magamnak, mert az zajos és zavarja a csivitelést... :)

Válasz erre 

Babarum · http://babarum.hu 2008.09.19. 19:45:56

Mondjuk kávét csinálni, mikor beszélgetnek, az egy elég nagy szemétség!
Hogy lehetsz ennyire antiszociális? :)

Válasz erre 

Snowqueen 2008.09.20. 00:23:09

Hű,én is irigykedem...Miért nem lehet ilyesmi itthon is?Vagy van,csak én nem annál a cégnél dolgozom? :-)

Válasz erre 

mebarak · http://www.mebarak.hu 2008.09.20. 08:13:09

Mert itthon mindenki idegbajos :))

Válasz erre 

rita · http://www.ritafulop.com 2008.09.21. 20:48:30

Nem is lehet csak úgy, gyerekleadás, majd a tömegközlekedésben vívott reggeli harc után azonnal elkezdeni munkanapot! Az a munkatársaknak sem tenne jót! Egy kis kávézás, a nagy dolgok napi megbeszélése...csak lassan! :)

Válasz erre 

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.09.22. 11:54:38

@Babarum: néha én is meglepődök, mennyire pofátlan tudok lenni :-))

@Rita: ja, szegényeknek be kell érni egy szakadt, egyéves tömegcégesautóval. Magam sem tudom, hogy hogy bírnám... :-))

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: