29
07/2008
1

Bakancslista

Mi mást tehetnék, mint hogy csatlakozom a Sparrow által elindított hullámhoz és megcsinálom a bakancslistámat. Az ilyesmikhez mindig csatlakozni kell :).

A bakancslista arról szól, hogy készítesz egy listát arról, mik azok a dolgok, amiket még meg szeretnél tenni, mielőtt feldobod a talpad. Álljon itt tehát az én listám is:

  • Szeretném kiélni az utazót, eljutni egy csomó helyre, ahova eddig még nem sikerült. Ezek mindegyikén annyi időt eltölteni, amennyi éppen jólesik. Például Alaszka, Tűzföld, Peru, Francia Polinézia, Tristan da Cunha, stb.
  • Szeretnék még néhány nyelvet megtanulni legalább olyan jól, mint az eddigieket, amiket megtanultam. Elsősorban a jelnyelvet, aztán spanyolt és finnt, mert ezek érdekes nyelvek és emberek.
  • Szeretnék egy malt whisky distillery túrát csinálni Skóciában és sok-sok whiskyt végigpróbálni.
  • Szeretnék egy nagy vitorláshajót és tetszőleges ideig a Karib-tengeren és egyéb érdekes helyeken vitorlázgatni. Ha belegondolok, valami brutál motoros yachtot is szívesen meghajtanék.
  • Szeretnék nyilvánosan porig alázni néhány embert, akik arra érdemesnek találtattak. 2-3 ilyen van.
  • Szeretném tudni, hogy mi lesz a Földön mondjuk 1000 év múlva. Vajon totál szétcsesszük a világunkat, vagy felfejlődünk egy olyan szintre, hogy értékelni tudjuk?
  • Szeretném egyszer a Forma-1 Monte-Carlo Nagydíjat megnézni helyben.
  • Szeretném megcsinálni a motoros jogsimat is végre és lenyomni néhány túrát Olaszországban, Svájcban és egyéb hegyes helyeken. Meg a 66-os úton.
  • Szeretnék a gyerekeimmel rengeteg vidámparkot és hullámvasutat végiglátogatni. Mondjuk Amerikában, mert ott vannak a legjobbak.
  • Szeretném megvalósítani a megvalósításra váró ötleteimet. Van néhány ilyen, de egyikkel se jutottam még sokra.

Most így ennyi jutott eszembe egyelőre, de bővítem még majd a listát, ahogy jönnek az ötletek.

Mások listáihoz erre tessék

28
07/2008
2

Dawn of War 2

Itt a Dawn of War 2 intrója. Tudom, geeky, de nagyon feelingesen megcsinálták a srácok:

· 1 trackback
28
07/2008
3

Múlt heti futások (30.hét)

A múlt héten elkezdett fájni a torkom, így a keddi futást kihagytam abban reménykedve, hogy majd javul, Nem nagyon javult, így mivel lázam nem volt és úgy egyébként sem éreztem magam betegnek, csötörtökön már elmentem futni.

Csütörtök

Egy kis bemelegítés után hatszor 400m-t futottam, majd haza. Egy 400m-t 2:20 alatt akartam futni, de általában sokkal gyorsabban futottam, mint ahogy szerettem volna, ennek megfelelően hamar ki is fáradtam. A 400 méterek között 1-2 percnyi gyalogszünetet tartottam. Az idők sorrendben: 1:48, 1:54, 1:50, 2:10, 2:17, 2:17.

Táv: 5,19 km
Össztáv:
38,13 km
Idő:
00:51:59
HR: 152 / 176
Útvonal: 1 x Osdorfer See kör , 6 x 400 m
Hőmérséklet: 22 °C
Időjárás: napos
Közérzet: közepes

Szombat

A tó körül akartam pár kört futni. Visszafele gondoltam, hogy megvariálom a dolgot a változatosság kedvéért, és nem a megszokott útvonalon, hanem egy másik irányban megyek hazafelé, amely irányról azt hittem, hogy tudom, merre vezet, aztán mégsem. A tó egyik csücskénél egy zsákutca zsák vége található, és úgy gondoltam hogy tudom melyik utcának a vége és hogy hol kezdődik. Na nem annak az utcának volt a vége. Futok, futok de valahogy csak nem akar az a keresztutca előkerülni, amire számítottam, hogy elő fog kerülni. Ehelyett egy idő után egy áltam ismeretlen keresztutcához jutottam. Átmentem rajta és mentem még egy kicsit, de már nagyon gyanús volt, hogy valami nem stimmel, így megkérdeztem egy járókelő hölgyet, hogy ez-e a jó irány arrafele, amerre én lakom (mondtam természetesen utcanevet, stb). Azt állította, hogy igen, ez a jó, csak menjek tovább egyenesen. Mentem hát tovább egyenesen, még vagy negyed óráig, avval hitegetve magam, hogy annyira nem lehetek eltévedve, nem olyan nagyon tértem el a kívánt iránytól. Egy idő után valóban elértem egy általam is ismert pontra, ami sajnos jóval a házunk mögött volt, tehát már onnan visszafele kellett volna mennem, ahol a nyanya mondta, hogy menjek tovább egyenesen. :)

Táv: 10,1 km
Össztáv:
48,23 km
Idő:
01:03:01
HR: 152 / 165
Útvonal: 3 x Osdorfer See kör + oda + eltévedés
Hőmérséklet: 25 °C
Időjárás: napos, fülledt
Közérzet: közepes

Vasárnap

Egy kellemes, kissé emelt tempójú kört futottunk az egyik szomszéddal együtt az Elba felé. Egy új útvonalat mutatott, ami nagyon kellemes volt, sokkal szebb, mint a tó körüli.

Táv: 8,55 km
Össztáv:
56,78 km
Idő:
00:52:28
HR: 156 / 169
Útvonal: Elba felé
Hőmérséklet: 23 °C
Időjárás: napos, fülledt
Közérzet: jó

A torkom egyébként még mindig fáj. Lassan, de javulgat. Gondolom nem tesz neki jót, hogy lihegek és kiszárad, de ha nem muszáj, nem akarom az edzést drasztikusan megszakítani.

24
07/2008
6

Bringa

Mióta kijöttem ide, nem volt biciklim. Valahogy nem is hiányzott annyira, de tavaly rámjött a biciklizhetnék, nagyjából egyidőben a futhatnékkal, és elkezdtem nézelődni kedvemrevaló kétkerekűek után. Valahogy azonban mindig közbejött valami, leginkább a futással voltam elfoglalva, meg az árakkal is voltak problémák, így nem lett a dologból sokáig semmi. A futás mellett viszont jó lenne  mostmár valami mást is csinálni, gondoltam én. Meg aztán az idősebbik gyerkőc is abban a korban van, hogy tanulgat biciklizni, így jobban meg tudtam alapozni a családi kassza felé a bicikli abszolút szükségességét.

Sokáig keresgéltem mire sikerült választani. Embertelen, hogy mennyi különféle bicikli létezik... Még azonos ár- és kerékpárkategóriákban is annyi van, hogy az olyan fél-laikusoknak, mint én, elég nehéz a döntés. Némi utánajárás, netezés, keresés után végül is egy Kona Cinder Cone 2007-es modellre esett a választásom. Egy régi név a Kona műhelyéből, amely sokat bizonyított, jó alkatrészekből van összerakva és nem utolsósorban éppen akcióban volt kapható, így lecsaptam rá. Online üzletből rendeltem, még nem érkezett meg, a várakozás izgalmát pedig nehezen tudom elnyomni, úgyhogy most beírom ide is :).

Itt egy kép róla addig is:

Címkék: bicikli kona

24
07/2008
2

Azt írja az újság...

Illetve a helyi bulvársajtó zászlóshajója, a Mopo, aka Hamburger Morgen Post, hogy 2008 a sztrájk éve Hamburgban. Tegnap nem vette fel a munkát a repülőgéppilóták szakszervezete, evvel lebénítva a fél repülőteret, ma pedig a földi személyzet dönt arról, hogy sztájkba kezdenek-e. Statisztikailag tekintve 2008-ban minden héten volt valami sztrájk, kétszer annyi, mint 2005-ben, ami a munkanélküliséget tekintve rekordév volt egyébként.

Mi megengedett a balkonon, erkélyen? Játékszabályok a rácsokhoz, napernyőkhöz, virágládákhoz, locsoláshoz, takarításhoz, stb. Azt mondja például, hogy "normális" keretek közt természetesen megengedett az étkezés, ivás, ünneplés, de be kell tartani az előírt nyugalmi időszakokat, nevezetesen 13 és 15 óra közt, valamint 22 óra után. Ha el akarjuk kerülni a nézeteltéréseket a szomszédokkal, akkor ne használjunk faszenes grillt, szorítkozzunk inkább az elektromosra.

Az új személyi igazolványról. Elektromos, csipes, csilivili lesz, kártyaformátumban, 2010 Novemberétől. Minenki örül. Aztán Burim Osmani visszatért és felvásárolta a fél Reeperbahnt. Bár nem annyira hamburgi hír, megemlítik még Mr Obama látogatását Berlinben a Siegessäule-nél. Továbbá Rissenben, a volt katasztrófavédelmi övezetben veszély fenyeget egy új építkezési projektet, mivel az oda vezető híd felújításánál finanszírozási problémák merültek fel. 400 lakás megépítése fulladhat kudarcba emiatt.

A bejegyzés Zhaoman újságolvasós szinkronblogolására készült. Itt egy lista más újságolvasók bejegyzéseiről:

· 1 trackback
21
07/2008
3

Hétvégi futás

A hétvégén mindkét nap voltam futni. Szombaton nem ment igazán jól, hamarabb vissza is fordultam, mint ahogy terveztem. Elfelejtettem ugyanis a spraymet használni és egy idő után nem bírtam tovább levegőileg, így nem erőltettem.

Vasárnapra egy hosszabb, lassabb futást terveztem. Másfél órát szerettem volna kihúzni, de ez se jött össze. Az útvonal sem volt annyira szerencsés, van benne egy elég hosszú lépcső, ami nem az erőspórolós kategória, és a nagyrésze az Elba mentén húzódik, ahol mindig nagy a szél és ellenszélben futni szintén nem egyszerű. Összességében elégedett vagyok azért, bár a vége felé szenvedtem mint a kutya :).

Vasárnap már fél nyolckor úton voltam, mert egy keresztelőre voltunk hivatalosak és nem akartam a futást emiatt kihagyni. Az idő nagyon kellemes volt, egy lélek nem volt az utakon. Amikor hazaértem gyorsan zuhany, öltönyt felvesz, majd futó reggeli, két szelet kenyérke valami lekvárral, pohár narancslé. Na ez hiba volt. A templomban a keresztelő vége felé már alig bírtam állni, fájt a fejem, szédültem, minden bajom volt. Utána azonnal mentem haza és betoltam két banánt meg vagy egy liter vizet. 

Az órám szerint 1108 kCal energiát használtam el a futás alatt, amit nem tudtam a futó reggelimmel pótolni. Nem is volt olyan nagyon étvágyam valahogy, talán a sietség miatt, nem tudom, így nem ettem eleget ahhoz, hogy átvészeljem ebédig. Legközelebb jobban oda kell figyelnem, hogy eleget egyek-igyak futás után, nagyon szarul éreztem magam. :)

Szombat:

Táv: 6,88 km
Össztáv: 22,06 km
Idő: 00:37:20
HR: 153 / 163
Útvonal: 2 x Osdorfer See kör + odavissza
Hőmérséklet:17 °C
Időjárás: Felhős
Közérzet: közepes

Vasárnap:

Táv: 10,88 km
Össztáv: 32,94 km
Idő: 01:14:31
HR: 155 / 173
Útvonal: Elba mentén fel-le + Elba odavissza
Hőmérséklet:16 °C
Időjárás: Felhős-napos
Közérzet: közepe
s


View Larger Map

18
07/2008
1

A (tegnapi) nap képe

Így néz ki egy naplemente este fél 10 körül az ablakomból (amikor éppen nem esik az eső):

17
07/2008
4

Élet hallás nélkül

Talán említettem már, hogy a szomszédságban lakik egy hallássérült pár. Nem a születésüktől fogva siketek, tudtommal egy betegség során vesztették el hallásukat mindketten, de elég korán, kisgyermek korukban. A férfi talán 1-2 éves lehetett, a nő idősebb, és ez meg is látszik azon, hogy mennyivel jobban tud beszélni a férjénél. Őt teljesen jól meg lehet érteni, látszólag nem is annyira megerőltető számára a beszéd. A férje viszont elég nehezen érthető, és küszködik is a beszéddel. Ő nyilván úgy tanult meg beszélni, hogy nem hallotta már amit mond. Eleinte nagyon nehéz volt megértenem mit vartyog. Halmozottan hátrányos a helyzetem, mert németül sem tudok annyira jól, hogy szájról olvasva megértsem, és ő sem beszél olyan tiszta németet, hogy evvel megkönnyítené a dolgomat. Idővel ez sokat javult, mostanában már nagyjából tudom, hogy milyen hangok mit jelentenek nála, így könnyebben boldogulunk.

Mivel nekik is van egy fiuk, aki egyébként jól hall, ezért gyakran találkozunk a kertben, a kölkök egymást nyúzzák, mi meg kávézunk, vagy ilyesmi. Sajnos mivel számukra az egyetlen út a szájról olvasás, hogy megértsék, mit mondunk, ezért a beszélgetések általában nem különösebben mélyenszántóak. Elég frusztráló ez néha, bár ha van papír, meg mobiltelefon, akkor le tudjuk írni a meg nem értett kifejezéseket.

Nos, a múlt hét végén volt egy hallássérült buli, amire engem is meghívtak. Az esemény apropója, hogy a Hamburgi Egyetem Német Jelnyelvi Intézetében (Institut für Deutsche Gebärdensprache) 100. napja van egy hallássérült professzor is, bizonyos Christian Rathmann. Ő egyszemélyben az első siket professzor európai egyetemen. Érdekesnek találtam, és kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy hallássérült party. Nagyon pozitív élmény volt, örülök, hogy részese lehettem.

Az esemény a "hamburg del mar" nevű helyen került megrendezésre. A neve alapján talán sejthető, hogy egy úgynevezett beach barról van szó, egy nagy terület homokkal felszórva, pálmákkal, nyugágyakkal, koktélokkal, stb. Az egész az Elba partján, gyönyörű kilátással a folyóra és a kikötőre.

Rengetegen voltak, néha alig lehetett mozogni, mint a Szigeten. Valahogy amíg nem láttam ezt a sok embert, nem is realizálódott bennem, hogy mekkora közösségról van szó. Ha az ember nincs kapcsolatban valamivel, nincsenek információi, akkor nem is tudja elképzelni, illetve nincs tudatában a mibenlétének, kiterjedésének. Én is gyakorlatilag belecsöppentem ebbe a világba, és meglepődtem, hogy mekkora, milyen jó arcok mozognak benne, az egész, eltekintve a nyelvtől, pont ugyanúgy működik, mint hallók esetében. Nyilvánvaló, hogy így van, de ahogy mondtam, egyszerűen eddig nem volt kapcsolatom a témával és abből kifolyólag teljesen elkerültük egymást, az egész újdonságként hatott rám.

Egészen véletlen a Confrontation játékpartnerem jelbeszéd-tolmács, aki szintén ott volt, így könnyebb volt nekem szót érteni a többiekkel. Valószínűleg én voltam az egyetlen olyan, aki nem tudott jelnyelven "beszélni". Olyan pedig biztosan, aki tanult némettel próbált a német jelnyelvvel boldogulni :). Ennek ellenére megismertem néhány kellemes arcot és kiderült az is, hogy elég sok informatikus akad köztük. Nyilván adja magát a szakma, ahol sok az írásos kommunikáció. Barátságos volt mindenki velem, többen, amikor megtudták, hogy nem ismerem a nyelvbeszédet, próbáltak velem beszélni, általában kevesebb, mint több sikerrel.

A party részét képezte egy kb 2 órás programsorozat, amely egy sátorban felállított kis színpadon talált helyet. Ebből nem sokat értettem, mert még a haverom sem értett mindent és nem tudott mindent lefordítani. Akadt emlékezés siket komikusra, aki nemrégiben elhunyt, ennek keretében vetítés, majd valamiféle előadás, amelyben a szcéna ismertebb alakjai mesélték el, hogyan élték meg a professzor felvételét, eddigi munkásságát, személyét. Aztán valaki egyfajta stand-up comedy-t adott elő jelnyelven.

Rengeteg érdekes benyomásom volt azalatt a pár óra alatt, amit a buliban töltöttem. Például hogy voltak, akik táncolgattak a zenére, és megtudtam, hogy sokan érzik a ritmust a tüdejükben, ha a basszus elég hangos. Egyesek kifejezetten szeretnek táncolni és jól is tudnak.

Aztán érdekesnek találtam a különféle jeleket is. Jópofák, fantáziadúsak, soknál tényleg szinte érteni lehet, hogy miről van szó. A nyelveket általában is szeretem, a jelnyelvet  pedig  már csak azért is érdekesnek találom, mert az egyetlen olyan teljesértékű nyelv, ami nem verbális kommunikációra épül. Ugyanúgy más országról-országra, vannak dialektusok, tájszólások, mondások, versek, viccek, mint akármelyik másik nyelvben.

Korábban még sosem volt kapcsolatom hallássérültekkel, illetve siketekkel. Nem is nagyon tudom, hogyan illik magyarul mondani a különböző állapotokat, ha vétettem valahol, akkor ezúton is elnézést kérek. Most, hogy kapcsolatban vagyok a fent említett párral, megtanultam, hogy legalább három különféle halláskárosodás van: vannak a siketek, akik születésüktől fogva azok, aztán olyanok, akik az életük során süketültek meg, és vannak a nagyothallók, akik nem teljesen siketek, de műszeres segítség nélkül nem hallanak sokat. Azok, akik életük során vesztették el a hallásukat, jól tudnak beszélni, míg a születésüktől fogva siketek kevésébé, vagy egyáltalán nem. A hallássérült pedig egy összefogó fogalom az összesre. Azt hiszem. :)

Abban sem vagyok biztos, hogy a jelnyelv a megfelelő kifejezés-e, ugyanis a német hallássérültek nem szeretik ezt a szót használni (Zeichensprache). Az okait nem ismerem, de úgy tudom, hogy lekicsinylőnek érzik a szó jelentését. Ehelyett a Gebärdesprache szót használják, amelynek fordítása talán a mozdulatnyelv lehetne. A különbséget nehéz megfogni, talán egy hozzáértőnek jobban menne :). Mindenesetre a magyar interneten a jelnyelvvel találkoztam legtöbbször, így én is ezt alkalmaztam.

Összesenben véve nagyon kellemes élmény volt résztvenni a rendezvényen, elmélyítette a kapcsolatom a siket közösséggel, és a szomszédékkal is. Mesélte valaki, hogy itt a közelben van valami hallássérült egyesület, ahol vannak jelnyelv tanfolyamok. Gondolkozom rajta, hogy lenyomok egy alapfokút.

17
07/2008
0

Futás

Ma egy rövidebb, 5 km-es távot futottam, de gyorsabban. Jól ment, 6:34 perc alatt futottam egy kilométert, de jobban is mehetett volna. Az elején kicsit szúrt az oldalam, aztán szerencsére elmúlt. Talán hosszabban kéne bemelegíteni, legközelebb úgy próbálom.

Táv: 5,68 km
Össztáv: 15,18 km
Idő: 00:37:20
HR: 161 / 177
Útvonal: 1 x Osdorfer See kör + odavissza
Hőmérséklet:15 °C
Időjárás: Felhős-napos
Közérzet: jó

Azt hiszem jobb lesz, ha jövő héttől inkább heti összesítőket írok majd.:)

15
07/2008
6

Wettkampf

Az elmúlt héten úgy döntöttem, hogy a kocogós "karrieremnek" jót tenne egy újabb motivációs tényező, így beneveztem magam egy futóeseményre. Azért nem írok versenyt, mert hivatalosan úgy hívják Erlebnislauf, azaz élményfutás, bár az időt mérik és a helyezettek díjazásban is részesülnek. Én biztosan nem leszek ilyen, de remélem, hogy sikerül 1 óra körüli időt futni. Ja, a táv 11 km, az esemény pedig Augusztus 24-én lesz.

Ma elkezdtem készülni rá, remélem 6 hét elég lesz. A felkészülést napolózom itt a blogomon.

Táv: 9,5 km
Össztáv: 9,5 km
Idő: 1:03:22
HR: 157 / 174
Útvonal: 4x Osdorfer See kör + odavissza
Hőmérséklet:17 °C
Időjárás: Felhős
Közérzet: jó

Itt pedig az Osdorfer See térképe:


View Larger Map

10
07/2008
16

Túl régóta élsz Németországban, ha...

Csatlakozva a trendhez (Zhaoman, Lodovik Trema, Amby, Snowqueen, Báránykaa, Füles, Babarum, Külföldi és még akiket kifelejtettem, nyomán, akiket szintén érdemes elolvasni!), én is megírom a "Túl régóta élsz..." pontjaimat Németországra :)

  • Idegeskedsz, ha 5 percet késik a busz / metró / vonat.
  • Idegeskedsz, ha az online rendelt áru nem érkezik meg 2 nap alatt.
  • Idegeskedsz, ha háromnál többen állnak előtted a közértben a sorban és keresgéled a pénztároshívó csengőt.
  • Felháborodsz, ha nem lehet a vásárolt árut visszacserélni.
  • Felháborodsz, ha az étteremben nem lehet drótnélküli terminálon kártyával fizetni.
  • Felháborodsz, ha nincs legalább 20 féle kávé a kávézóban.
  • Nem esik le az állad, amikor meglátod a szakszervíz számláját.
  • Nem sokallod a 250 Forintot a túróstáskáért.
  • Zebrán való átkelésnél nem nézel körül, az autók úgyis megállnak.
  • Ha autóval vagy, akkor megállsz a zebránál és átengeded a gyalogosokat.
  • Betartod a közlekedési szabályokat, sebességkorlátozást.
  • Éjjel is.
  • Koccintasz sörrel.
  • A Forintot átszámolod Euróra.
  • Tömegközlekedésen mereven kifelé nézel.
  • Ha kisüt a nap, azonnal kitolod a grillt a sufniból és rádobsz valamit, csak hogy kihasználd a jó időt.
  • Rosszabb esetben csatlakozol a néphez és elleped a populáris sétahelyeket.
  • Nem lepődsz meg, ha egy szakállas faszi tütüben és harisnyában sétál az utcán.
  • Lelkiismeret furdalásod van, ha vasárnapra marad a fűnyírás.
  • Elönt a boldogság egy éjjelnappali üzlet láttán.
  • Megöleled és hátbaveregeted a barátaidat.
  • Nem tudod mikor éltél meg ultojára áramszünetet.
  • Nem nézel minden porig ültetett Porsche után.
  • Nem nézel csókolózó melegek után.
  • Az eső már nem zavar.
  • Nem lep meg ha nyáron este fél 11-kor még nincs teljesen sötét.

A kékek Hamburgra jellemzők, de más területekre is érvényesek lehetnek.

· 2 trackback
04
07/2008
2

Fussunk, fussunk, hadd lobogjon

 Kezdetnek álljon itt pár tény arról, hogy miért is jó a távfutás:

  • Nagyon hatékony edzésforma, heti négyszer fél óra elég az átlagon felüli kondíció eléréséhez.
  • Kb bárhol, bármikor futhatunk.
  • Nincs korhatárhoz kötve.
  • Nem kerül különösebben sokba az alapfelszerelés.
  • Stresszleépítő hatású, 30 perc csodákat művel egy rohanós nap után.
  • Testsúly kontroll, a futásnál kevés más sportág éget több zsírt.
  • Elégedettség, önbizalom és mentális fejlődés.
  • Jobb alvást eredményez, ami több energiát biztosít napközben.
  • Erősebb immunrendszer, egészségesebb tüdő.

Hozzám hasonló abszolút kezdőknek legelsőnek egy nagy adag elhatározásra, motivációra van szükségük, ehhez segít talán a fenti lista. Nekem a doki diagnózisa és az ülőmunkából adódó akut petyhüdtség együttesen adta meg. Másnál lehet, hogy csak fogyni akar, vagy egyszerűen tenni akar az egészségéért.

Általános vélekedés, hogy mindenki le tud futni egy maratont, a kérdés csak az, hogy mennyi időre lesz szüksége a felkészüléshez. Ha túlsúlyos vagy, akkor értelemszerűen tovább fog tartani, illetve ha valamilyen betegség hátráltat, akkor az is lehet, hogy egyáltalán nem fog sikerülni. Én jelenleg a 10. kilométerkő körül járok, így nagyjából egy év után. Lehet, hogy menne több is, de ezalatt az idő alatt elég sokat voltam beteg és több hónapon át csak igen rendszertelenül sikerült futni menni. Az első bejegyzésem a futós naplómban 2007 júliusában született.

Szokták ajánlani a ~35 év felettieknek, hogy vizsgáltassák ki magukat orvossal, mielőtt nekiállnak magukat egy abszolút nulla sportmúlt után terhelni. Én ilyet nem csináltam, de meg kell említenem, nehogy valaki aztán engem hibáztasson, hogy nem mondtam :).

Többen érdeklődtek a kezdő kocogóknak szóló tréningtervről, így megosztom azt a tervet, amin én elindultam és hozzá az én tapasztalataimat, ismereteimet, amiket időközben összeszedtem. Az irományom kevésbé tudományos alapokra, mint inkább a kevéske tapasztalatom és az általam a témában olvasott irodalom metszetére épül.

A kezdetek (fordítás)

»A cél, hogy nyolc hét alatt képes légy egy fél órát megszakítás nélkül futni. A terv összeállításakor feltételeztük, hogy hétközben dolgozol és kevesebb időd van futásra. Hétvégén viszont mindkét napra terveztünk tréninget. Ha nem okoz gondot, akkor a szombati futást helyezd át Péntekre. Fontos: Futás előtt 5 percet gyalogolj bemelegítésképp, és utána pár perc sétával vezesd le az edzést. Végezetül csinálj néhány nyújtógyakorlatot. Ha túlsúlyos vagy, vagy ortopédiai problémáid vannak, akkor inkább Walkinggal kezdd a sportolást.

A 8 hét alatt fokozatosan nőnek a folyamatos futóegységek, mialatt a gyalogló szakaszok egyre csökkennek. Figyelj arra, hogy jól oszd be az erődet. Ne kocogj olyan gyorsan, hogy az erős lihegés megállásra kényszerítsen. Egy pulzusmérős óra segíthet a megfelelő tempó megtalálásában. Durva becslésként a következő számítást lehet alkalmazni: A tréningpulzus = 180 – a korod. Tehát egy negyvenéves esetében ez 140 lenne. Ez természetesen nem mindig ad valós értéket, így a legjobb, ha figyelsz arra, hogy maximum olyan gyorsan fuss, hogy még mellette képes legyél beszélni is.«

Kis magyarázat a táblázathoz: a 9 x 2 perc, 1 perc séta azt jelenti, hogy egy kis bemelegítés után kilencszer fuss 2 percen át, köztük minden alkalommal 1 percnyi sétával. 

Hét

Hétfő

Kedd

Szerda

Csüt.

Pént.

Szombat

Vasárnap

Perc

1



9 x 2 perc
1 perc séta

 

 

 

9 x 2 perc
1 perc séta

9 x 2 perc
1 perc séta

18

2


 

7 x 3 perc
1 perc séta

 

 

 

7 x 3 perc
1 perc séta

7 x 3 perc
1 perc séta

21

3


 

6 x 4 perc
1 perc séta

 

 

 

6 x 4 perc
1 perc séta

6 x 4 perc
1 perc séta

24

4


 

5 x 5 perc
1 perc séta

 

 

 

5 x 5 perc
1 perc séta

5 x 5 perc
1 perc séta

25

5


 

4 x 7 perc
1 perc séta

 

 

 

4 x 7 perc
1 perc séta

4 x 7 perc
1 perc séta

28

6


 

3 x 10 perc
1 perc séta

 

 

 

3 x 10 perc
1 perc séta

3 x 10 perc
1 perc séta

30

7


 

2 x 15 perc
1 perc séta

 

 

 

2 x 15 perc
1 perc séta

2 x 15 perc
1 perc séta

30

8

 

 

32 perc Séta nélkül

 

 

32 perc
Séta nélkül

32 perc
Séta nélkül

32

A fordítás a Focus magazin 2007 Június 18-i számában közölt cikk alapján készült.

Én evvel a tervvel kezdtem el a futást, és egyelőre nem is bántam még meg. Biztos vagyok benne, hogy ha nekiállnék keresgélni a neten, számtalan hasonló tervet találnék még, de ezt ismerem és végigcsináltam, így nyugodt szívvel tudom ajánlani másnak is, akik hasonlóra adják a fejüket. Ha jól emlékszem én a 7. és a 8. hét között megismételtem a 7. hetet mégegyszer, mert valahogy rémisztőnek tűnt az egyben 32 perc, de simán lehetséges, hogy ez csak mentális gyengeség volt nálam :).

A következőkben pontokba szedve összeszedek általam fontosnak ítélt tippeket, tényeket, amelyek segítenek az elindulásban. A pontok eszembe jutási sorrendben követik egymást, ne tulajdonítsatok neki jelentőséget.

Távfutásról általában

Nagyon fontos dolog, nem szabad elfelejteni, hogy nem gyorsan akarunk futni, hanem hosszan. A gyors futás másmilyen terhelést jelent a testednek, amibe értelemszerűen sokkal hamarabb bele is fáradsz, különösen eleinte, nem tudsz megfelelő mennyiséget futni ahhoz, hogy effektív legyen. Ha forgalmas helyen futsz, akkor néha nehéz megállni, hogy ne toljad neki, különösen ha hallod egy másik futó lihegését a nyakadban, vagy hülyegyerekek beszólnak. Az ilyet úgy kell felfogni, mint akaraterő tréninget, és meg kell állni a ritmusváltást.

Túl lassan futni is lehet, az se jó. A cikk végére bemásolok egy táblázatot, amely az ideális pulzusszámokat mutatja. Ez alapján könnyű kontrollálni, hogy milyen tempó az ideális. Persze csak akkor hasznos, ha van mivel mérni a pulzust. Ebből talán már kitűnik, hogy a futás egy türelemsport, kapkodással keveset érünk el, a rendszeresség a fontos.

Mindig melegíts be, az első tíz percben csak lazán, lassan fuss, eleinte úgyis nehéz a megfelelő ritmust megtalálni. Legalábbis nekem még most is gondot jelent néha. Effektíve fékeznem kell magam, hogy ne fussak túl gyorsan. Aztán ahogy melegszek be, beáll magától egy tempó, amit tartósan tudok tartani. A futás végén is hagyj legalább 10 percnyi időt, ami alatt lassan fuss, akár gyalogolj, hogy fokozatosan csökkenjen a terhelés. Hirtelen megszakítani az edzést szintén nem tanácsos.

Érdemes elérhető célokat kitűzni magad elé, ez is segít a motivációban. Olyanokra gondolok, hogy egy adott távon, legyen ez "szabványos" 800, 1000, 5000 méter, vagy a környékbeli útvonalad egy szakasza, időt javítani, vagy egyszerűen a futás idejének növelése. A futás, legyen bármilyen hasznos, nem a legizgalmasabb sport a világon. Mégis van benne valami, ami képes magával ragadni, ha a kezdeti nehézségeket legyűrted.

Nincs értelme túlerőltetni magad, ha úgy érzed, hogy nem megy, akkor lassíts, gyalogolj egy darabon, akár ülj le egy padra a parkban, pihenj kicsit. Ez nem szégyen, eleinte valószínüleg gyakrabban elő fog fordulni. A fenti terv magában is foglal bizonyos mennyiségű gyaloglást. Ugyanígy, 4 x félóra futás többet használ, mint 2 x 1 óra. Ha erőlködsz, úgy csökken az élvezhetősége is a dolognak, nagyobb az esélye, hogy elmegy a kedved tőle, de még sérülés is lehet a vége. Csak lassan és türelmesen.

A testnek időre van szüksége ahhoz, hogy hozzászokjon a terheléshez, különösen az ízületek érzékenyek. Ha nem hagysz időt a testednek, hogy idomuljon az új körülményekhez, akkor annak is fájdalmak, akár sérülések lehetnek az eredményei. Különösen fontos nagyon inaktív, vagy túlsúlyos személyeknek, hogy megfontoltan és tudatosan kezdjenek el edzeni. Eleinte lehet, hogy megteszi 10 percnyi mozgás is egy nap.

Vannak olyanok, akik azt javasolják kezdőknek, hogy négylépésenként lélegezzenek be, illetve ki. Később, ahogy javul a helyzet, nagyobb terhelést bírsz, lehet háromlépésenkénti ritmusra váltani. Ez szerintem teljesen felesleges, hagyni kell a tested, hogy ő döntse el mennyi levegőre van szüksége. Én legalábbis ehhez tartom magam és egyelőre bevált.

A futás túlnyomórészt a lábakat erősíti, így aki kizárólag fut, az elhanyagolhatja a felsőtestét. Ez már csak azért is nem túl szerencsés, mert hosszabb időtartamú futásoknál a felsőtest izmai is erősebb igénybevételnek vannak kitéve. Ha ezek az izmok nem elég erősek, akkor nyaki vagy hátfájdalmak alakulhatnak ki, nehezebb a futási stílusunkat fenntartani és nyeklünk-nyaklunk összevissza. Érdemes tehát alkalmanként, mondjuk hetente egyszer egy kisebb gyakorlatsorozatot csinálni, amivel a has-, hát-, popó- és csípőizmokat erősítjük.

A futás után fontos a nyújtás. Ennek funkciója az izmok védelmében rejlik, amelyek az egyoldalú terhelés alatt zsugorodnak. A nyújtással segítünk nekik, hogy könnyebben regenerálódjanak, és csökkentsük a sérülésveszélyt. Fontos a vádli, az elülső és hátsó combizmok, valamint az első csípőizmok (csípő-horpaszizom) nyújtása.

Fentebb azt mondtam, hogy nem gyorsan akarunk futni, hanem sokáig. Ez így igaz,  alapvetően  fuss inkább többet, mint gyorsabban, ha javulni akarsz. Evvel a kitartásod, állóképességed javul  főleg, de automatikusan a gyorsaság is nő, noha kisebb mértékben. Egy idő után, ha kitart az ember a futás mellett, eljön a pont, amikor el lehet kezdeni a gyorsaságra is gyúrni. Ez egy másmilyen jellegű tréning, és én azt mondanám, hogy addig nem nagyon érdemes vele foglalkozni, amíg nem tudsz gond nélkül egy órát folyamatosan futni.

Felszerelés, segédeszközök

Kezdés előtti nagy feladat egy normális futócipő beszerzése. Ezt leginkább futó szaküzletben érdemes megtenni, ha van ilyen a környéken (de messzebb is érdemes elmenni emiatt), ahol rendes tanácsadásban részesülhetünk. A futócipő nem olcsó, de nem érdemes rajta spórolni, mert rossz esetben még sérülést is okozhat a helytelenül megválasztott cipő. Millióféle van lúdtalpasoknak, x-lábúaknak, nehezebb, könnyebb embereknek, így nehéz a választás egy kezdőnek, de még a haladóknak is néha.

Egy izzadós trikója és rövidgatyája mindenkinek van, ezekkel elég később elkezdeni foglalkozni. Esőben és hidegben érdemes funkcionális futóruhákat beszerezni, sokkal kellemesebb viselet.

Kezdetben talán annyira nem fontos, de tartósabb tréninghez hasznos segédeszköz a pulzusmérős óra. Mutatja neked az aktuális értéket, amivel tudod kontrollálni a tempót. Időméréshez egy akármilyen, lehetőleg azért vízálló, óra is megteszi. Nekem egy Suunto T3-am van, amivel elégedett is vagyok.

Adott esetben egy mp3 lejátszó is jól jöhet, nem kell csilivili iPod, megteszi egy akármilyen 1 gigás kis készülék is. Vannak olyanok is, amelyeket kifejezetten sporthoz gyártanak, cseppállóak, némelyik pedig lépésszámlálót (-> táv mérés), illetve egyéb sportfunkciókat is tartalmaz. Ezekben az a jó, hogy adnak általában hozzájuk egy karra erősíthető tartó szalagot is, ami sokkal jobb, mintha a nyakadban csapkolódna a cucc futás közben. Én egy Sony NW-S203F típusú lejátszóval rendelkezem, aminek 1 Gb memóriája és néhány sportfunkciója van, legfontosabb köztük a lépésszámláló.

Jól jöhet még a Google Maps, ahol lépésszámláló hiányában lemérheted az útvonaladat, illetve kereshetsz a környéken alternatívákat is.

Érdemes még egy naplót vezetni, hogy mikor mennyit, milyen állapotban, milyen körülmények közt, mennyi idő alatt futottál. Számomra ez eleinte egy Google Docs táblázat volt, amit később a jogmap.de szolgáltatásaival váltottam fel. Drágább sportórákhoz adnak szoftvert is, ami kiértékeli és megmutatja az órával mért eredményeket. Ha ilyened van, akkor érdemes kihasználni.

Egészség

Aki fogyni akar, annak érdemes tudni, hogy a futás az egyik legjobb zsírégető sport. A terhelés megkezdtével a test azonnal elkezd zsírt felhasználni (ezt csak azért említem, mert létezik egy olyan tévhit, hogy csak körülbelül 30 percnyi futás után indul meg a zsírégetés). Magamon tapasztaltam, hogy még úgy is fogyok, hogy a táplálkozási szokásaimat nem változtatom meg. Ez nyilván egyéntől is függ, de mindenesetre bíztató. Egy kicsit tudatosabb étkezéssel párosítva biztos sikert lehet elérni. Erről is lehet számtalan sikertörténetet találni neten.

Egészség témában még érdemes megemlíteni, lányok örüljetek :), hogy a futás formálja legszebbre a lábat. A kitartásra edzett, vékonyabb, hosszabb izmok jobban néznek ki, mint a konditeremben felpumpált tömör és kompakt izmok. Észrevettem én is, hogy a lábizmaim, vádli, comb, nagyobbak és formásabbak lettek. Nem tudom, hogy ez mennyire nyilvánvaló külső szemlélő számára, valószínűleg minimális a változás, de én ismerem magam és nekem feltűnt :).

Kutatások azt mutatják, hogy a futás nem csak a testet edzi, hanem az elmét is. Megfigyelték, hogy az állóképességtréning bizonyos speciális fehérjék koncentrációját növeli a vérben, amik az idegsejteket stimulálják növekedésre. A teszteken résztvevő idősebb futó embereknek átlagban sokkal jobban vágott az eszük, mint a sokkal fiatalabb, inaktív alanyoknak.

Ami engem illet, én asztmás vagyok, bár szerencsére nem súlyos eset. Eleinte észre sem vettem, a kezdő 8 hetes tervet végig tudtam csinálni nehézség nélkül. Problémák akkor kezdtek jelentkezni, amikor már 30-40 perc felett futottam tartósabban, ezen belül is leginkább akkor, amikor hideg volt. Ekkor elmentem a tüdőorvoshoz, már csak azért is, mert a spray-m, amit korábban elvétve használtam csak, már régen lejárt és akartam kérni egy másikat. Biztos, ami biztos. Ő azt mondta, hogy ha megyek futni, akkor előtte 15 perccel használjam a spray-t, és akkor menni fog minden gond nélkül. Azóta is így csinálom, ha tudom, hogy hosszabban fogok futni. Azoknak, akik hasonló problémával küzdenek, javaslom, hogy látogassák meg a szakorvosukat, mielőtt komolyan edzésbe kezdenek.

A futás nem utolsósorban segít még az általános közérzet javításában, és növeli a stressztűrőképességet is. Nem ritkán fordul elő velem, hogy nyomott és kedvetlen vagyok futás előtt (reggelente szoktam általában futni), de futás után mintha mi sem történt volna, frissnek és energiával telítettnek érzem magam.

Hely és idő

A futásban az a jó, hogy gyakorlatilag bármikor és bárhol lehet csinálni. Nincsen jobb vagy rosszabb idő rá, van akinek reggelente esik jobban, van akinek este, vagy akár éjszaka. Nyilván attól is függ, hogy hogyan tudod a napi programodba illeszteni a sportot.

Én eleinte este futottam, alkalmanként déltájban, amikor a gyerekek már ágyban voltak. Mostanában viszont reggel futok, miután a fiam beadtam az óvodába. Télen nagyon elment a kedvem az esti futástól, hideg van, sötét és errefele gyakran elég nedves is. Reggel jobban passzol, nincs annyira sötét, illetve télen is inkább világosodik, mint még inkább sötétedik.

Ami a helyet illeti, erre sincs megszorítás. Én jobb szeretek kevésbé forgalmas helyeken futni, de vannak, akiknek jobban fekszenek a népszerű futóhelyek is, mint pl a Margitsziget. Hallottam már olyanról is, hogy emberek maratont futottak egy lakótelepi lakásban. Ez talán kissé extrém, de ezek szerint megoldható :).

Ha már a kezdő edzésterven túl vagy, és úgy gondolod, hogy  megmaradsz a futásnál, akkor érdemes változatosabb útvonalakat keresni, avval is lehet egy kicsit a motivációt növelni. Lehet bele lépcsőmászást, á lá Rocky, vagy lejtőzést is integrálni, ezek kicsit más izomcsoportokat terhelnek.

Étkezés

Általában elmondható, hogy tele hassal nem lehet sportolni, így legalább 1-2 órát várni kell étkezések után mielőtt futni megyünk. Az olyanoknak mint én, akik reggel futnak, más problémájuk van: éhesek felkelés után. Itt megoszlanak a vélemények, vannak, akik jobb szeretnek éhgyomorra futni, és vannak akik ilyenkor bekapnak még valamit. Én az utóbbiba tartozom, teljesen éhesen nem mindig érzem jól magam futás közben. Nem ajánlott sokat enni, és lehetőleg az is könnyen emészthető legyen, különben ide-oda laffog a hasadban a zsíroskenyér. Én egy banánt, vagy joghurtot szoktam ilyenkor benyomni.

Futás előtt nem ajánlott kávé, vagy alkolhol, illetve más tudattágító szerek fogyasztása sem :).

Pulzus

Végezetül itt van tehát a táblázat, amely az ajánlott pulzusértékeket (heart rate, HR) tartalmazza a maximális pulzus alapján. A maximális érték személyenként változó. Megállapítható orvos segítségével terheléses teszten, vagy pulzusmérős órával magunk is csinálhatjuk a saját felelősségünkre. Bemelegítés után fussunk hegynek felfele kimerülésig. Az ekkor mért értéket vehetjük maximálisnak. A pontosság kedvéért  a mérést megismételheted egy második alkalommal is, majd vedd az átlagot. A jobb órák eltárolják sok más érték, testmagasság, testsúly, stb, mellett a maximális pulzust is.

A táblázat alapján megállapíthatod, hogy a különbözőféle edzéstípusokhoz milyen pulzustartományban érdemes futni. Nem csinál mást, mint megspórol neked egy kis számolást. A táblázat alatt találhatóak a százaléktartományok típusonként. Kezdőként semmiképp sem ajánlatos 85% fölé menni.
 

Pulzus
Maximális
65%
70%
75%
80%
85%
90%
95%
220
143
154
165
176
187
198
209
219
142
153
164
175
186
197
208
218
142
153
164
174
185
196
207
217
141
152
163
174
184
195
206
216
140
151
162
173
184
194
205
215
140
151
161
172
183
194
204
214
139
150
161
171
182
193
203
213
138
149
160
170
181
192
202
212
138
148
159
170
180
191
201
211
137
148
158
169
179
190
200
210
137
147
158
168
179
189
200
209
136
146
157
167
178
188
199
208
135
146
156
166
177
187
198
207
135
145
155
166
176
186
197
206
134
144
155
165
175
185
196
205
133
144
154
164
174
185
195
204
133
143
153
163
173
184
194
203
132
142
152
162
173
183
193
202
131
141
152
162
172
182
192
201
131
141
151
161
171
181
191
200
130
140
150
160
170
180
190
199
129
139
149
159
169
179
189
198
129
139
149
158
168
178
188
197
128
138
148
158
167
177
187
196
127
137
147
157
167
176
186
195
127
137
146
156
166
176
185
194
126
136
146
155
165
175
184
193
125
135
145
154
164
174
183
192
125
134
144
154
163
173
182
191
124
134
143
153
162
172
181
190
124
133
143
152
162
171
181
189
123
132
142
151
161
170
180
188
122
132
141
150
160
169
179
187
122
131
140
150
159
168
178
186
121
130
140
149
158
167
177
185
120
130
139
148
157
167
176
184
120
129
138
147
156
166
175
183
119
128
137
146
156
165
174
182
118
127
137
146
155
164
173
 

16
06/2008
9

Sport? He, én?

A változatosság kedvéért elmélkedek egyet a sportolás témáján.

Mm, hát az úgy volt, hogy elég gyakran fájt a fejem, átlag heti 3-4 alkalommal, nem ritkán minden nap. Aki nem tudja milyen a fejfájás, az nyilván azt mondja: mit nyavajgok annyit, nem rosszabb az, mintha bevágnám a térdem. Nos, de. Rosszabb. Sokkal rosszabb. Idővel megtanul vele együtt élni az ember, rájön módszerekre, dolgokra, amikkel lehet enyhíteni, és nem fajul el minden alkalommal hányásig a dolog, de azért még mindig elég szar ahhoz, hogy gyógyszer nélkül nem lehet kibírni.

Én valahogy mégis elég sok éven át kibírtam, amíg odáig nem romlott a dolog, hogy kénytelen voltam elmenni orovshoz, és kivizsgáltatni. Elmentem a háziorvoshoz, fingja nem volt mi van, elküldött más szakorvosokhoz vizsgálatra. Nem térek ki minden részletre, a lényeges a neurológusnál tett látogatás volt. Nem, nem vagyok idegbeteg, a fejfájás minden jel szerint az ő lapjára tartozik. Korábban én sem tudtam, hogy ez így van, de hát mindig tanul az ember. Bár sok konkrétumot nem tudott kideríteni, azt mondta, hogy szerinte feszültségből adódó fejfájásaim vannak. Elég kompetensnek tűnt és mondott pár dolgot, amit ki kellene próbálnom, vezessek migrén naptárt, csináljak autogén tréninget, és menjek el sportolni.

A migrén naptárat természetesen mindig elfelejtettem jegyezni. Az autogén tréninggel se mentem sokra, bár kiderült, hogy volt pár dolog a fejfájás elleni küzdelmemben, amelyhez hasonló gyakorlatok léteznek ebben a módszerben. Maradt a sport. A tanács szerint valamilyen aerob dolgot kellene csinálnom, állóképességre gyúrni, futni például. Esetleg úszni, biciklizni, ilyesmi. Mivel sosem sportoltam előtte, és egy lusta szarzsák vagyok amúgy is, enyhén szólva nem nagyon motivált a dolog.

Pár héttel, talán hónappal rá, egy újságban összeakadtam egy terjedelmesebb cikkel, ami a futásról, kocogásról szólt és történetesen a totál kezdőknek (is) volt címezve. A bogár ugye benne volt a fejemben a dokitól, így elolvastam.

Tudni kell, mindig is utáltam futni. De nagyon. El nem tudtam képzelni, hogy mi a jó abban. Unalmas, hosszadalmas, fárasztó, szar, na. Hogy honnan ered ez az utálat, nem tudom, de gyanús, hogy az iskolában ásták alá a sport iránti szeretetemet. Az iskolában ugye kényszerfutás volt a program, a lényeg, hogy a testnevelés tanár nyugisan ki tudja tölteni a naplót anélkül, hogy a szünet rámenne. Csak üldögél a célvonalnál, kényelmesen simogatja a pociját/bajszát, nyomogatja a stoppert, alkalmanként felírja az időket és úgy tesz, mintha nagyon fontos lenne amit csinál.

"- Gyerekek, menjetek futni a pályára!"
"- Mennyit?"
"- Csak menjetek, majd szólok ha vége van. Bemelegítünk. Utána kislabdahajítás lesz."

Így hát futottunk, vagy legalábbis úgy tettünk. Általában az óra fele így ment el. Amint nem nézett oda a tanár, illetve kikerültünk a látóköréből épületkörbefutás esetén, azonnal gyalogolni kezdtünk. Alkalmanként egy bokorban vártunk meg egy kört. A lényeg, nagyon utáltuk, ami talán arra vezethető vissza, hogy senki nem mondta el, hogyan kell futni.

Az említett cikkben viszont elég részletesen írtak tanácsokat a kezdetektől a maratonfutásig mindenféle futók számára. Volt továbbá még négy tréningterv is mellékelve, egy a nulláról kezdőknek, egy 10km-es futásra, egy félmaratonra és egy maratonra készülőknek. A kezdőknek szóló nem volt olyan rémisztő, így megfordult a fejemben, hogy akár meg is lehetne próbálni. Elvégre, ha tényleg segít az átkozott fejfájástól megszabadulni, akkor simán megéri.

A terv 8 hétre volt elkészítve, heti három alkalommal írt elő kocogást. Az első héten minden nap 9 x 2 perc kocogás, köztük 1 perc séta. Második héten 7 x 3 perc futás, 1 perc gyaloglással, harmadikon 6 x 4, és így tovább, egész a 8. hétig, amikorra a 32 perc szünetmentes futás szintjét kellene elérje az ember.

Bár sajnos később kiderült, hogy nem volt a neurológusnak teljesen igaza, azért csak elmentem egy nagy sportáruházba (hiba volt, de akkor még nem tudtam) és vettem egy futócipőt magamnak. Egy pár napig állt a cipő otthon, de a fejfájások végül csak nem hagytak nyugodni és végül  is legyűrtem  a még megmaradt ellenérzéseimet és nekiálltam a kezdő tréningnek.

Eleinte ez a 9 x 2 perces futás is elég megterhelő volt és szenvedtem mint a kutya, de annyira nem volt élvezhetetlen ezekkel a sétaszünetekkel, így - magam is meglepődtem - nem ment el azonnal a kedvem a futástól. Egy ilyen hét tényleg elég ahhoz, hogy az ember kicsit hozzászokjon. Eleinte a váltások sem voltak annyira félelmetesek hétről hétre, mindig csak 1 percel nőtt a futás ideje és egyel csökkent a számuk. Emlékszem még viszont, mennyire bizonytalannak éreztem magam amikor a 4 x 7 -ről a 3 x 10-re kellett váltani, de valahogy csak sikerült és nem is volt olyan nehéz. Nyilván kezdetben egy-egy ilyen kocogós session után mindig meglehetősen ki voltam készülve, zselés lábak és lépcsőmászási nehézségek követték őket. Még másnap reggel is éreztem, hogy előző nap futni voltam.

Rafkós ez a terv egyébként, mert nem állít olyan nagyon nehéz feladatok elé, mégis megvan az az érzése van az embernek, hogy fejlődik. Hétről-hétre többet tud és könnyebb végigcsinálni. És tényleg így is van. Azt hiszem egy hetet megismételtem egyszer, a 2 x 15-öst, mert úgy éreztem, hogy még nem vagyok érett a 32 perces futáshoz, de ettől függetlenül komolyabb problémák nélkül sikerült is teljesíteni az előírt mennyiséget.

Ez a motivációs elem végül magával ragadott és a vége felé már akkor is elmentem kocogni, ha esett az eső, hó, hideg volt, vagy sötét, illetve ezek tetszőleges kombinációja. Csak megmaradjon a rendszeresség. Megtanultam, hogy lehet úgy is futni, hogy ne szakadjál meg benne, fejlődj közben, és még élvezni is lehet. Az eredeti célt nem értem el vele, de a kemény ülőmunkában széttespedt testem sikerült kicsit gatyába rázni és az átlagos közérzetem nagyságrendeket javult.

A fejfájáson végül is érezhetően nem sokat segített, de ma már gond nélkül futok akár egy órán át, egy-egy alkalommal átlag 7-8 kilométert, 2-4-szer hetente, és tudom, hogy ha rendszeresebben tudnám csinálni, akkor még többet is tudnék. És szeretnék is.

Beteges, mi? Magam is így gondolom. Üssetek. :)

PS: Egy ideje felfedeztem magamnak a jogmap.de oldalt, ahol vezetem a futásaimat. Baloldalt látható az éppen aktuális kilométerállás.
11
06/2008
6

Egy kis hamburgológia 2

Nos, Hamburg egy német város, és talán nem meglepő, hogy ez tükröződik is rajta. Van az a bizonyos közhiedelem, amely a németek precizitásával, szabályszeretetével, merevségével, stb kapcsolatos. Ez nyilván nem általánosítható 100%-ban, de akárhogy is néztem, nem tudtam nem észrevenni, hogy a dolog nem alaptalan.

Németország baromi nagy ország, a lakosai, szokásai, sőt nyelve is területről területre változnak. Egy hardcore svábot vagy bajort megérteni nem minden ember számára adatik meg, még a németeknek maguknak is nehezükre esik, nemhogy egy magamfajta tanult némettel vegetáló ausländernek. Az az igazi, amikor egy ilyen dialektust beszélő arc nyilatkozik a tévében németül és németül feliratozzák. Tehát az ember és szokások változnak, a fenti állítást így nem tudom egész Németországgal kapcsolatban elemezni, csak a hamburgi tapasztalataim alapján áll módomban kicsit fejtegetni, ami természetesen csakis az én elméletem, az én nevemhez fűződik és csak az enyém :).

Mielőtt ezen a vonalon továbbmennék, érdemes talán kitérni a külföldiek arányára is. Itt most a németek szempontjából érdelmezendő a külföldi szó, tehát a nem németekről van szó, mint én. Hamburgban meglehetősen magas a külföldiek aránya, számomra mindenképpen, aki a Budapesten nőtt fel, ahol turistákon kívül igen alacsony a nem magyart beszélők száma. Nyilván nem vetekszik mondjuk Londonnal. A statisztika azt mondja, hogy 2007 végén 15% körül volt a külföldiek aránya, ami 257825 lakost jelent. Ennek ötöde török állampolgár, 8% lengyel, 6% szerb és 5% afgán. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az utcán sétál az ember, akkor gyakran lát vagy hall külföldit. A környékünkön több család is él, engem is beleértve, ahol a családok, vagy részük nem német állampolgár. Németség viszonylatban nem annyira mérvadó, de érdemes azt is tudni, hogy Hamburgban él a legtöbb olyan ember Németországban, aki nem tartozik egyetlen valláshoz sem, ezek aránya 52%.

A magas külföldi arány ellenére mindenhol érezhető ez a tipikus németség. A zárkózottság, a szabályszeretet, precizitás. Ez biztosan amiatt van, ahogy magamon is tapasztaltam, hogy az itt éléssel az ember akaratlanul is asszimilálódik, felvesz bizonyos szokásokat, mentalitást a környezetből. Feltéve, hogy nem valamelyik nagyobb mennyiségben előforduló nemzet tagja, például török. A törökök nagyrésze még németül sem beszél, hiszen minek, ha egyszer mindent meg tud oldani törökül is, a zöldségestől kezdve az ügyvédig. Csak tanulni, iskolába járni, nem nagyon tudnak törökül. Ez komoly problémát is jelent az ország számára, egyre-másra jönnek elő ötletekkel, hogy hogyan lehetne a nem német anyanyelvű fiatalságot integrálni a társadalomba. Vannak integrációs iskolák, óvódák, és egyéb intézmények. Ezek elég macerás dolgok itt németföldön, mert ha egy kicsit is erőteljesebben lépnek fel a témában, akkor azonnal előjön a történelem, hogy a németek milyen rasszisták és hasonlók, bár én meg tudom érteni, hogy legalább annyit elvárnak az itt élőktől, hogy a nyelvet beszéljék.

Tehát miben is nyilvánul meg ez a mentalitás, magatartási forma?
Amikor először kiléptem Hamburgban a reptér épületéből az elém küldött akkori kolleganővel, meleg levegő helyett rögtön a jólszervezettség csapott az arcomba. Amilyen állapotban egy ilyen külföldre költözés alkalmával van az ember, még gyakorlatilag fel sem tudtam ocsúdni a repülőútból, már a számomra előzetesen kibérelt, bútorozott lakásban találtam magam a bőröndjeimmel a lábaim mellett, a kezemben papírokkal, új kulcscsomóval, menetjeggyel és egy térképpel, amelyen be volt jelölve hova kell mennem hétfőn dolgozni. Az egész hétvége ott volt előttem, azt se tudtam hol vagyok. Esetlenségemben az első dolgom volt, hogy rövid úton eltelefonáltam az előzetesen gondosan feltöltött telefonkártyámat, majd tettem egy kis sétát a környéken, hogy legyen már egy képem arról, milyen is itt. Aztán észrevettem, hogy a hűtő tök üres (ejnye-ejnye, itt egy kicsit megbikkanhatott a szervezés), de már elég késő volt, volt még nálam otthonról ez-az, így gondoltam majd holnap. Másnap Vasárnap volt, és természetesen itt vasár- és ünnepnapokon minden zárva van. Szerencsére úgy egy órányi gyaloglás után találtam egy benzinkutat, ahol tudtam venni magamnak pár dolgot a túléléshez. Séta közben elsőként az tűnt fel, hogy a járdák nem aszfalttal, hanem járólapokkal vannak fedve és minden ház vörös téglából épült. Rengeteg a fa és egyéb zöldség. Aztán észre kellett vennem, hogy ha csak úgy át akarok menni az úton, akkor csúnyán ledudálnak és ökölráznak az autósok, azonban ha szabályosan a zebrán közlekedek, akkor akkor is megállnak, ha égen-földön sehol egy másik autó. Meg sem érdemes próbálni átadni az elsőbbséget, megállnak és átintegetnek. Ha meg nem, akkor morcosak, hogy mit szórakozok velük. És ezt a nap bármelyik órájában. Későbbiek során egy buliból hazamenet, éjjel háromkor, egy kertvárosi utcában ugyanígy. Jön egy, azaz 1, darab autó, lelassít, megáll és türelmesen megvárja, amíg az alkoholtól kissé elnehezedett lépteimmel átslattyogok az úton. Simán elmehetett volna, én még csak közelítettem a zebrához és direkt lassítottam, amikor észrevettem, hogy jön egy autó. De nem. A szabály az szabály, a zebrán a gyalogosnak van elsőbbsége.

Evvel parallel a gyalogosok a jogaik tökéletes tudatában közlekednek, és úgy lépnek le a zebrán az utcáról, hogy körül se néznek. Babakocsis anyuka, néni járókerettel, überlaza tini mereven előre tekintve a legnagyobb nyugalommal mennek át az úton, anélkül, hogy megbizonyosodnának felőle, hogy nem közeledik egy félig alvó sofőr a 7 és fél tonnás platós teherautóval. Biciklisták szintén. Ha csak a megfigyelés alapján kellene ítélnem, azt állapíthatnám meg, hogy a biciklisták felsőbbrendű lények az utakon. Az utakat kerékpárutaknak építették igazából, az autósoknak csak megengedik, hogy menjenek rajtuk. Nagylelkű, nem?

Kicsit hosszan fejtegettem ezt az autós témát, de ez úgy nagyjából általános jelenség minden területen. Maguk a németek is úgy vallják, hogy egyes esetekben egész extrém magasságokba tör a rendszeretet. Ilyen példa a Vasárnap. Vasárnap nem szabad zajongani, füvet nyírni, barkácsolni, ilyesmi, és nem szabad ruhát a kertben kiteríteni(!), feltéve, hogy az embernek olyan kertje van, ahova belátni kívülről. Illegális fűnyírás miatt már magam is részesültem fejmosásban az egyik szomszéd részéről. Boltok sincsenek nyitva, leáll az élet. A Vasárnap az pihenőnap, ha pihenni akarsz, ha nem.

Aztán a németek, tapasztalatom szerint, meglehetősen nehezen engednek be új embereket az életükbe. Korosztálya és országrésze válogatja, a fiatalabbak rugalmasabbak általában, de például itt a szomszédságban is van egy fiatal pár, 33 körül, akik mindig nagyon barátságosak, kedvesek, de valahogy a kapcsolat mégis felületes marad. Többször voltak közös kerti partik, grillezés,  sőt görkorizás, mégsem lett a dologból barátságnak nevezhető valami, mert az autókon, politikán és társaikon kívül nem nagyon esik szó személyesebb témákról. A népek kevésbé hivalkodóak, inkább az understatement jellemző, mint a kávézó utcaasztalánál telefonnal, subnotebookkal, PDAval és BMW kocsikulccsal felszerelt zsírtarkós-terpeszkedős arc, aki  szerint az autókerék papucs, és lehetőleg hangosan ordít a telefonba, hogy a szembeoldalon is hallani lehessen mit bizniszel. Na jó, hasonlók itt is vannak, bár inkább az integrációs háttérrel rendelkező fiatalok köréből kerülnek ki.

Bürokrácia. Nyilván máshol sem modható jónak a helyzet, de itt valami katasztrófa. Minden extrém túl van bonyolítva, nehéz elérni amit akar az ember, rengeteg időbe és kilincselésbe telik. A hivatalok nyitvatartási ideje valami felfoghatatlan rendszer szerint működik, szinte biztos, hogy pont akkor éppen nincs nyitva, amikor idő lenne rá. A hivatalnokok jórészének fogalma sincs pont arról, amit meg szeretnénk kérdezni, de ha mégis, akkor általában azt mondják, hogy ezzel a problémával máshova kell menni. Ugyanakkor, ha sikerült minden papírt, űrlapot kitölteni, pecsétet megszerezni, a megfelelő hivatalnokokkal beszélni, akkor általában halad a dolog.

Megvannak azért ennek a németességnek a jó oldalai is. Itt van például a tömegközlekedés, ami Hamburgban nagyon jónak mondható. Rengeteg metró és HÉV vonal van, továbbá ezeket kiegészítő buszhálózat. Villamos nincs. A járatok általában pontosak, a csatlakozások úgy vannak megoldva, hogy ha az egyik éppen hamarabb ért oda, akkor megvárja a másikat. A vonatok, buszok, állomások  relatív tiszták, sok helyen liftekkel is segítve a babakocsis, illetve tolókocsis utasok közlekedését. A buszok is megbillennek a járda felé, sőt kis rámpát is kidugnak, ha valaki nehezen tud felgurulni. Jegyet lehet a buszvezetőknél is venni, ami pont ugyannyiba kerül, mint bárhol máshol. Az árak természetesen sokkal magasabbak errefele, egy menetjegy Hamburg városra,  tetszőleges átszállással 2,60€. A város egyébként zónákra van osztva, így lehet olyan, olcsóbb, jegyet is venni, ami behatároltabb területre érvényes csak. A járatok elég gyakran is járnak ahhoz, hogy ritkán alakul ki tömött jármű. Olyat még nem is éltem meg itt, hogy ne tudtam volna valamire felszállni, mert olyan sokan voltak rajta.

Hasonlóan a vonatok is rendkívül pontosak, bár természetesen a német mindig elégedetlen velük. Nyilván nem jártak még Magyarországon vonattal :). Kétségtelen, hogy könnyű a jóhoz hozzászokni és ha már hozzászokott az ember, akkor duplán rosszul érinti, ha egyszer késik a vonat 20 percet. Ilyen esetekben egyébként ingyen üdítővel, utalvánnyal, illetve komolyabb késésnél pedig a jegy árának visszatérítésével kedveskednek az utasoknak.

Nagyon szimpatikus az online boltok sokszínűsége és pontossága. Egy nagyobb helyen ha megrendelek valamit reggel, az másnap délelőtt meg is jön, de kisebb oldalaknál sem szokott sokkal tovább tartani. A fizetési lehetőségek sokfélék, mindenki megtalálja a neki legjobban mgefelelőt. Jobb online ruhaüzleteknél pedig a nem passzoló, nem tetsző dolgokat díjmentesen vissza lehet küldeni, így általában lehet azt csinálni, hogy megrendelek egy rakat cuccot, akár több méretben is ugyanazt, itthon felpróbálgatom, megnézegetem, majd ami nem tetszik, az megy vissza. Egyébként minden más termékre van egy 14 napos határidő is, amíg indoklás nélkül vissza lehet küldeni és a kereskedő köteles a vételárat visszatéríteni.
A posta, ami egyébként tapsztalatom szerint rendkívül megbízható, mellett más társaságok is szállítanak küldeményeket, amelyeket vagy elvisznek háztól házig, vagy leadhatóak a felvevőhelyeiken.

A szolgáltatásokat tekintve az ország egyébként iszonyú drága, legalábbis magyar szemmel. Fodrászok, autószerelés, csempézés, mindegy. Az ember többször meggondolja, hogy nem próbálja-e meg inkább maga megcsinálni. Ha már autószerelés, a szakszervíz óradíja 60€ körül van, lakkozás esetében  simán 100€ fölé megy. Szerencsére fair módon a munkaórákat nem kerekítik, ha csak fél óra kellett, akkor annyit számítanak fel. Egy férfifodrásznál is ott lehet simán egy huszast hagyni, bár mostanában terjednek az úgynevezett cut & go szolgáltatások, ahol 10-ért lezúznak. Felteszem, itt bizonyos minőségromlással is számolni kell, magam még nem próbáltam.

Mindent összevetve, nem rossz itt élni, ha az ember megszokta a kohónyelvet és a sok esőt.  Ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha is 100%-osan otthonomnak fogom tudni mondani Hamburgot. Valahogy nem az igazi, de nem tudom, hogy meg tudom-e fogni, mi az ami hiányzik. A nyelv, biztos, de időközben tudok annyira németül, hogy annyira nem jelent problémát kifejezni magam. Barátok, akad itt is egy-kettő már, a régiek nagyrésze pedig lemorzsolódott az idők folyamán, aki pedig nem, avval tartom a kapcsolatot továbbra is. Család, na ez otthon maradt, de lett itt is saját családom, ami  időközben nagyon le is foglal. Élem az átlagos családapák életét. Valami mégis hiányzik, de erre majd megpróbálok egy másik post keretein belül rájönni. :)

29
05/2008
1

Egy kis hamburgológia

Gondoltam, hogy ha már itt élek, akkor írok kicsit arról, hogy milyen is a város, illetve milyen itt élni. Még nem vagyok benne biztos, hogy különösebben érdekes írás lesz, meglátjuk.

Szóval Hamburg. Hamburg Németország második legnagyobb városa nagyjából 1.8 millió lakossal. Teljes nevén úgy nevezik Freie und Hansestadt Hamburg, mivel ő egy hanzaváros volt, és egyike azoknak a kevés városoknak, amelyek önmagukban egy tartományt (Bundesland) alkotnak. Egy érdekes adat még Hamburggal kapcsolatban, hogy a legnépesebb olyan város Európában, amely nem főváros is egyben.

Fekvését tekintve nagyjából 110 kilométerre a tengertől, az Elba tölcsértorkolatának csücskénél található. A folyó a városnál két részre szakad és a közte keletkező szigeten épült meg a kikötő. A két részre oszlott várost alagutak és hidak kötik össze. A városban több híd van, mint Velencében, vagy Amszterdamban, amiben szerepet játszik az Elba egyik mellékfolyójából, az Alsterből kialakított két tó, továbbá a számtalan kanális, apró csatorna, és vizesárok is, amelyek a belvárost szelik keresztül-kasul.



 
Fontos jellemzője a kikötője, amely Európában a második legnagyobb, de világviszonylatban is a top10-ben van. Ez úgy látszik is rajta, ha elsétál arra az ember. A sétánál viszont sokkal részletesebb betekintést nyerhetünk, ha részt veszünk valamelyik, a kikötőt bejáró, hajótúrán. Aki erre jár, mindenképp fizessen be egy ilyenre, ha még nem látott volna hasonló kikötőt közelről. Szerencsés esetben áll néhány panelházakkal vetekedő méretű konténerhajó valamelyik terminálnál, esetleg egy dokkban. Lehengerlő élmény, amikor a kis 50-60 fős bárka bemegy egy ilyen konténerhajó orra alá és a fejünk felett egy, óvatos becslések szerint is, minimum 2 tonnás horgony függ. A kikötő este, sötétben is nagyon szép, amikor teljes kivilágításban láthatjuk.


A város egyébként érzésre inkább lapos,  terjengős város, mint égbetörő. Akadnak ugyan lakótelepek, de nem jellemző annyira, és toronyházak se nagyon vannak. Kellemesen sok a zöld, a park, akadnak tavak, kiemelt említést érdemel a város központjában fekvő Alster. A város zöld jellege nyilván abból adódik, hogy errefelé elég magas az évi csapadékmennyiség, Hamburg  ugyanis a mérsékeltövi óceáni éghajlatú városok közé tartozik. A hőingás sem olyan nagy, nyáron nincs olyan meleg, télen nincs olyan hideg, mint például Budapesten.

A város nagyrésze 1945-ben teljesen megsemmisült, ezért nem nagyon találni régi épületeket.  Csak a belvárosban és a kikötő egy részében akadnak még régi házak, raktárak eredeti formájukban. A város többi része, talán nem meglepő módon, újnak mondható.

A város nem az a tipikus turistacélpont, ami a statisztikákat megfigyelve is rögtön feltűnik a figyelmes szemlélőnek: az átlag tartózkodás ideje 2007-ben két éjszaka volt. Ennek ellenére akad néhány dolog, amit érdemes megnézni, ha erre rántja az embert a sorsa. Nem is tudom mivel kezdjem, nem láttam még én sem minden részét a városnak. Azt hiszem a legjobb, ha azoknál maradok, amiket én is láttam.


Szerintem elsőként érdemes a fent már említett kikötőt megszemlélni, egy hajótúrán részt venni. Nem csak az irdatlan méretű hajók miatt, maga a kikötő, a csatornák útvesztője, a vámraktárak (Speicherstadt), a dokkok, zsilipek és a folytonosan pezsgő élet miatt is hiba lenne kihagyni. Én legalább ötször voltam már, minden alkalommal volt valami érdekes, amire korábban nem figyeltem fel.

Ha már itt vagyunk, akkor innen akár gyalog is mehetünk St. Pauli és a Reeperbahn irányába. St. Paulinál megnézhetjük a régi Elba alagutat (Alter Elbtunnel), amelyen át át lehet kelni az Elba alatt. 1911-ben nyitották meg és azóta üzemel is, bár manapság már inkább csak látványosság, mint közlekedési útvonal. Érdekessége, hogy az autókat rámpa helyett egy lifttel viszik le az alagútba. Manapság az autósok inkább az új Elba alagutakat használják, amelyeken könnyebb az áthaladás. Van belőle 4 vagy 5, mindegyik kétsávos.

Innen vagy metróval, vagy egy kis sétával továbbállhatunk a Reeperbahn felé, amely talán a város leghíresebb része, a város éjszakai életének főutcája és vöröslámpás negyed. Itt aztán tényleg mindent megtalálni, amire egy napi városi bumlizás után a fáradt turistának szüksége lehet. Színház, éttermek, kocsmák, zenés-táncos helyek, sztriptíz bárok, szexboltok és múzeum, de az is megtalálja a számítását, aki többre vágyik. Már a Reeperbahnon, a Burger Kingtől kezdődően találkozhatunk prostituáltakkal
(és most finoman fogalmaztam, lehet, hogy jobb lett volna úgy mondani: megpróbálhatjuk lerázni őket), de aki komolyabbra vágyik, az a Herbertstraße-n próbálkozik, aminek a két vége le van paravánozva és 18 évnél fiatalabbak, illetve nők nem mehetnek be. Azt hiszem ez le is írja az utca természetét.
Nagyon jó bulihely, nem válik hamar unalmassá, és reggel amikor már minden helyet bejártunk, amit tudtunk, átmehetünk a Halvásárcsarnokba (Fischmarkt) afterpartyra, ahol ilyenkor kezdődik a zene, a kolbászsütés, a buli. Érdekes ilyenkor az erre kószáló embertömeg összetételét megfigyelni, melyben megtalálhatunk hawaii-inges, fényképezős japán turistákat, babakocsis, nyálkendős anyukákat és csoffadt-részeg partiarcokat a hányástócsa mellett.

A Halvásárcsarnok önmagában is érdekes célpont, egyetlen hibája, hogy nagyon korán kell kelni, ha az ember a történések részese akar lenni. Vasárnap hajnal háromkor kezdik el felépíteni a pavilonokat, elárusító kocsikat és 5-kor kezdődik az árusítás, ami nagyjából 10-ig tart, amikor elkezdenek bontani és takarítani. Az árusítás érdekes mivolta a harsányan kiáltozó eladókban rejtőzik, akik egyes esetekben szinte letámadják a bámészkodókat, vásárlókat. Ez a speciális stílus híressé vált és vonzza a turistákat, de az eladók valóban az eladásból élnek, nem pedig holmi fizetett utcai komikusok.

Térjünk át kicsit történelmibb vizekre. A Szent Mihály templom (St. Michaelis Kirche, röviden Michel) Hamburg leghíresebb és legnagyobb temploma, amely egyben a város jelképe is, mert a beérkező hajókról is jól látható. A torony 132 méter magas. A barokk stílusú templom 1762-ben készült el, 2500 embernek ad helyet, 3 orgonája és számos harangja van. A torony turisták számára is látogatható és gyönyörű panoráma nyílik róla a városra. Egyik érdekessége még az óra, amely a maga nemében a legnagyobb Németországban a 8 méteres átmérőjével. A nagymutató majd' 5 méter hosszú, a kismutató 3.6 és mindkettő 130 kilogrammot nyom.

Kevésbé történelmi jelentőségű, de mókás részlet, hogy a torony tetejéről lenézve, rálátni az egyik közeli edzőterem tetőteraszára, ahol nyáron gyakran pihengetnek a fárasztó edzés és szauna után meztelenül a vendégek. :-)

Az épület már a harmadik ezen a helyen.  Ebben a formában 1912 óta áll. A Második Világháborúban a környék erősen megsemmisült, a templom mégis meglepően ép maradt.

Kevésbé volt szerencsés a St. Nikolai templom, melynek csak a tornya maradt meg.  2005 óta azonban ennek is lehetséges felmenni a tetejére, ahol egy kilátót alakítottak ki. A kilátás kitűnő, különösen a közelben található Speicherstadtot lehet jól látni.

A Vámraktárak, avagy Speicherstadt, a világ legnagyobb facölöpökön álló raktárrendszere. 1991 óta műemléki védelem alatt áll. Nagyjából egy másfél kilométer hosszú és 200-250 méter széles területen épült. Manapság már nem használják raktározásra, a konténerek és az automatizált rendszerek hamar átvették a főszerepet, melynek folyományaként a vámszabad területet is áthelyezték innen. Az épületekben néhány említésre méltó néznivaló vette át a terepet.

Egyik legérdekesebb ezek közül a világ legnagyobb H0-ás modellvasút létesítménye, a Miniatur Wunderland,  amely közel 1200 négyzetméteren napokra elegendő látványosságot biztosít az érdeklődőknek. Az épületek, járművek, terepek, lakók annyira részletesen vannak megcsinálva, hogy még az is biztosan felfedez valami újat, aki már  sokadjára látogat el ide.  A készítők időt és energiát nem kímélve még vicces apróságokat, úgynevezett Easter Egg, azaz húsvéti tojásokat, is elrejtettek. Érdekesség még, hogy 15 percenként szimulált éjszaka következik be, amikor kigyullad a kivilágítás és éjszakai fénybe kerülnek a járművek, városok.

Másik érdekesség a londoni Dungeon mintájára készült Hamburg Dungeon. Egyfajta történelmi kiállítást képzeljünk el,
amely bevonja a látogatót is a témákba. Ezek a témák viszont főleg a hátborzongató történetekből, eseményekből állnak össze, tehát nem olyan sétálgatós, bambulós, képnézegetős dologról van szó. Itt vannak statiszták, akik ijesztgetnek, fröcsög a vér, leégnek a házak, terjed a lepra és ítélkezik az Inkvizíció. Mindezt apróbb szellemvasútszerű elemekkel is megspékelték. Akit érdekel az ilyesmi, annak érdemes bemenni és borzongani egyet.

Található itt még néhány múzeum: a Vámmúzeum (Speicherstadtmuseum), Fűszermúzeum (Gewürzmuseum), Afgán múzeum (Afganisches Museum) és Játékmúzeum (Spielzeugmuseum). Emellett egy érdekes kiállítást is meglátogathatunk, melynek neve Dialog im Dunkeln, ahol teljes sötétségben vakok vezetnek bennünket végig, így megélhetjük milyen is vaknak lenni, milyen vakon az élet. Megtudhatjuk többek közt, milyen egy séta egy parkban, milyen egy hajóutazás és rendelhetünk magunknak enni-, innivalót a Sötét bárban, amit helyben el is fogyaszthatunk.

Ugorjunk tovább. A belváros innen nincs messze, ahol a főpályaudvartól (Hauptbahnhof) kezdve egy sétálóutcát találhatunk.
A pályaudvar nem különösebben érdekes, olyan pályaudvarszerű. 1906 óta áll és állítólag a legforgalmasabb Németországban, de lehet, hogy ezt a státuszát elvesztette, mióta megépült Berlinben az új főpályaudvar. A vásárlóutca (Mönckebergstrasse) végénél található a Városháza (Rathaus), ami szintén megér egy pillantást és innen könnyen kijuthatunk a Belső Alsterhez (Binnenalster) is, ahol akár egy hajótúra keretében pihentethetjük a lábunkat. A közelben található a Chilehaus is, ami egy tízemeletes, masszív, vörös tégla épület, melynek alakja a hajót formál. Ilyen hajóalakú épületből egyébként több is van Hamburgban, én legalább hármat láttam már.

Azt hiszem, sikerült összeszednem az érdekesebb látnivalókat. A lista természetesen közel sem teljes, de magam ezeket ismerem a legjobban. Városnézés célból érdemes egyébként egy jegyet venni valamelyik városnéző buszjáratra, amivel ott és annyiszor szállhatunk le és fel a buszokról, ahol és ahányszor akarunk, mindezt egy optimális, a fontos látnivalókat összekötő útvonalon.

Eddig tehát a szárazabb ismertető, bár beleszőttem itt-ott a saját élményeimet is. Legközelebb egy szubjektívebb leírás következik, ami tényleg arról fog szólni, hogy milyen itt élni.

süti beállítások módosítása