Hamburger

Blankeneser Heldenlauf

Sikerült! :)

A célom elértem, még ha éppen-hogy jelleggel is, a hivatalos időm 00:58:22 lett. Elégedettnek vagyok vele így elsőre. Talán ment volna picit jobban is, pár percet még tudtam volna faragni, ha taktikusabban futok.

Összesítésben 194. lettem a 00:58:22 idővel, a saját korcsoportomban pedig 30. helyet értem el. Tudtommal nagyjából 900-an neveztek a 11km-es futásra, tehát nem olyan rossz eredmény.

Az időjárás kegyes volt hozzánk. Ahhoz képest, hogy szombaton egész nap esett és 13-15 fok körüli hőmérsékletünk volt (a fürdőszobában be is indult a fűtés), ma olyan 18-20 körül volt és száraz maradt végig. Startkor még sütött a nap is kicsit, így a hosszúujjú, amit a biztonság kedvéért felvettem, feleselegesnek bizonyult. Mivel senki nem volt ott, akinek odaadhattam volna, ezért kényetelen voltam a derekamra kötve addig magammal vinni, amíg az asszonyka fel nem bukkant valahol az útvonal mentén. Teljesen sportszerűtlenül néztem ki a sok "komoly" futó közt, a legtöbben teljes profi szerelésben vonultak fel. Volt néhány érdekes arc, például egy faszi, aki a testhezálló ruháiból valószínűleg véletlenül két számmal kisebbet rendelt és már nem volt ideje kicseréltetni. Elég érdekesen nézett ki. A felsője nem ért a nadrágig, és a közbeeső rész mintegy kibuggyant a ruhadarabok alól. Errefele azt mondják az ilyenre, hogy Presswurst.

Eleinte nagy volt a tömeg, aztán lassan elnyúlt a mezőny. A haveromat, akivel együtt indultunk, hamar elvesztettem. Egy ideig keresgéltem a tempómat, ami jóval magasabb lett, mint amiket az edzések alatt megszoktam. Az átlagos pulzusom a végére 169 lett, szemben az edzések alatti 140-150-nel.

Kerestem magamnak embereket, akik mögött egy megfelelő tempót tudtam futni, de sokáig egy mögött sem tudtam futni. Vagy elhúztak, vagy lemaradtak. Már az első 10 percben voltak olyanok, akik nem bírták és gyalogolni kezdtek. Azán jött az első emelkedő, ez eléggé meg is szaggatta a népet. Nem volt nagyon meredek, de elég hosszú, földút és a szombati esőzéstől csúszós. Ezt egész jól bírtam, a végén pedig várt asszonykám a fiammal, ettől pedig újabb energiatartalékok szabadultak fel. Persze csak miután leadtam a pulcsimat náluk :).

A következő kanyarnál vizet osztottak 2 decis műanyag pohárban. Hogy ezt melyik hülye találta ki, nem tudom. Elvettem egyet, megpróbáltam inni belőle. Nagyjából 10%-os sikert értem el, a többi a pólómon, nadrágomon, cipőmön és a körülöttem futókon landolt. A maradékot inkább eldobtam a többiek mintájára.

A következő szakasz relatív egyenes és sík, illetve részben enyhén lejtős, volt, itt egy kellemes tempót sikerült tartanom, ami alatt kicsit kipihentem az első emelkedőt. Örömmel töltött el, hogy egymás után hagytam le arcokat, akik korábban nagyon nyomták de valszeg a hegymenetben elvéreztek és kifulladtak. A végén egy parkba irányítottak minket a jelzések, ahol megint csúszós, sáros trutyiban kellett haladni. Látszott, hogy ahol nagyon sok volt a víz, ott megpróbálták eltömni a tócsákat valami homok keverékkel, ami úgy nézett ki, mint a még meg nem kötött beton. Az utak elég keskenyek voltak, így itt a megint kialakultak tülekedések. Egy ilyen keretében egyszer csak bokáig süllyedtem egy ilyen betonos tócsába. A kicsapó szutyokkal a másik lábam is egyenletesen beborítottam  Kellemesen hűsített, valahogy mégsem örültem neki annyira.

A parkban egyébként egy U alakot kellett lefutni, kvázi körbefutni a parkot, amely U két szára szintén lejtett, odafele le, visszavele felfele. Ennek megint volt egy szűrő hatása. Én is kényetelen voltam felfele belassítani, fújtattam rendesen, de megküzdöttem vele megállás nélkül. Innentől megint egy kellemesebbnek mondható egyenes, aszfaltozott szakasz következett, ahol erőt gyűjthettem az utolsó kilométerekre.

Az út mentén rendszeresen elhelyeztek táblákat, hogy merre kell menni, és alkalmanként azt is kiírták, hogy hanyadik kilométernél járunk. Legutoljára éppen a hetediket láttam. A start után felemelő volt meglátni az első kilométerkövet, de aztán a következők inkább lehangolóak voltak. 3...4...5 Még csak ennyi? A hetediknél aztán kezdett megint emelkedni a hangulat: mostmár csak négy kilométer van hátra! Egy picit rá is kapcsoltam, gondoltam majd az utolsó 2 km-en meghúzom. A tervem, amilyen szép volt, úgy fulladt kudarcba, ugyanis innentől nem volt több kilométerkő és nem tudtam, hogy hol járok (lépésszámlálóm nem volt).

Na mindegy, innentől már házak közt ment tovább az útvonal és sokan kinn is voltak drukkolni. Aranyosak voltak a gyerekek, akik teljes erőbedobással buzdították a futókat. Volt egy kissrác is valahol, akinek egy síp volt a szájában és mint egy katonai kiképző füttyögetett, időnként közbekiáltva, hogy "Gyerünk, gyerünk!" Bár szenvedtem eléggé, ez tényleg adott egy utolsó lökést, így egész jól végigtoltam. Megaztán az órámat is nézegettem és láttam, hogy még van esélyem egy óra alatt befutni, így kitartóan kanyarogtam az utcákon. Még meg is hajtottam kicsit, érdekes módon még bírtam, és nagy örömömre sorra hagytam el a többieket. 

Az egyik kanyar után végül az utca végén megláttam, hogy Ziel, és innentől még egyel feljebb kapcsoltam. Itt már nagyon sok ember állt az út mentén és mindenki tapsolt, meg hajrázott. Hallottam (ilyenkor már nem nagyon lát az ember) másokat is körülöttem, hogy sprintelnek a végén, de én csak szaladtam, szaladtam, aztán egyszer csak megváltozott a talaj alattam, kő helyett valami posztóval bevont fa döngött a lépteim nyomán, aztán pittyent valami, hirtelen sokan lettek körülöttem, megállítottak, valami szkennerrel leszkennelték a sorszámom, a nyakamba akasztottak valamit, és megláttam a haverom, aki egyből a kezembe nyomott egy pohár alkoholmentes Erdinger sört.

Vége. Túl vagyok rajta. Leállítottam az órám is, ami valamivel 59 felett mutatott, így boldog voltam, hogy sikerült az egy óra alatti célt elérni. A sör hamar lecsúszott, ettem még rá banánt, amit szintén ingyen osztogattak. A nyújtást a nagy zűrzavaros izgalomban kissé elfelejtettem, de aztán a metrómegállóban pótoltam hazafelé menet.

A legjobb eredmény valahol 35 perc körül volt. Nem tudom elképzelni sem, hogy hogy tud valaki ennyi idő alatt 11 km-t futni. Biztosan nem két méter magas és nem kell neki 93 kilót mozgatni :).

Az én időm 5:18-as kilométerenkénti tempót jelent, ami nem egy kiemelkedő teljesítmény, de nekem tökéletesen megfelel, azt hiszem talán az eddigi legjobb eredményem :).

Délután aztán fájni kezdett a nyakam, ami átment a fejemre is. Gondolom nem ártana egy kicsit felsőtestre is gyúrni, ha ilyen hosszabbakat is szándékozok futni. Mára egyébként izomlázam is lett a lábamban, a vádlimban kicsit, meg a sípcsontom előtti izomban, amit nem tudom, hogy hívnak. Ettől eltekintve minden rendben :).

És itt vagyok én (is) a célegyenes felé közelítve:

És itt van az "érmem" is :)

További képekkel majd update-elek, ha megkapom az ismerősöktől amit ők csináltak.

Lótifuti

Közeleg a hétvége. Eddig nem izgultam annyira, de ma reggel rámjött kissé a beszari. Szerencsére el is múlt hamar :). Sosem bírtam a vizsgadrukkot, ez meg hasonló. Szerencsére azért messze nem olyan rossz, mint korábban az egyetemi vizsgák előtt. Beteg tudtam lenni a vizsgáktól nagyon, különösen a visszatérőktől, mint amilyen például az analízis volt.

Mégis csak az első alkalom, hogy bármilyen sporteseményen részt veszek. Legutóbb ilyet talán a középiskolában csináltam, de akkor is csak azért, mert muszáj volt.  És azt is kosárlabdában. Mindenesetre azt hallottam, hogy a tény maga, hogy egy csomó másik emberrel futok együtt, az dob egy nagyot az energiaszintemen. Meg fogom látni.

Az útvonal hivatalos térképe itt megtekinthető: PDF. Sajnos az nem látszik rajta, hogy van benne emelkedő is rendesen. Tologattam emelkedős szakaszokat, de nem ilyen meredeket és ilyen hosszút, mint ami ebben is van. Csak megküzdök vele. Még egy rendes futóspólóba is befektettem, hogy ne a sófoltos, keményre aszalt pólóim egyikében kelljen bohóckodnom. Érdekes, hogy minden futás után kimosom a pólóimat, mégis megkeményedtek és fehér alakzatokkal gazdagodtak. Még pár hónap és szabályos batikmintázat lesz rajtuk :).

Ma még el kell mennem a startpakkomért. Nem tudom pontosan, ez mit takar, felteszem kapok egy csini rajtszámot, meg valami időmérő csipet. Ha jól emlékszem még valami rövidujjú pólóval is kecsegtettek. Jó lesz tesztelni, hogy sikerült-e szakszerűen az új hajtókarokat és csapágyazást a bringába beszerelni.

Vasárnap reggel 10:00-tól lehet nekem szorítani. Az élménybeszámoló jövő hét elején következik.

The Clock

Thom Yorke at his best.

Heti jelentő, 33. hét

A múlt héten végre sikerült mind a négy tervezett futásomat lenyomni. Annak ellenére, hogy az egész hét, a hétvégével együtt, meglehetősen stresszesre, rohanósra sikerült.

A bal térdem még nem az igazi és emiatt nem tudok rendesen nyújtani, de azért amennyire ment, próbáltam. A seb még mindig elég nagy és ahogy gyógyul, egyre jobban feszül. Remélem a hét végére jobb lesz, egyelőre bíztatóan néz ki.

Ebayen egyébként sikerült egy középszerű Shimano pedálszettet lőni egész jó áron (komplett hajtókarokkal, pedálokkal, fogaskerekekkel és csapágyazással 65€). A hétvégén megnéztem, hogy hogyan tudnám lecserélni a cuccot, de nem olyan egyszerű megfelelő szerszámok nélkül, úgyhogy hagytam inkább, mielőtt szétcseszem a biciklit. Beszerzek megfelelő szerszámokat és nekiállok megint.

A múlt heti futásaim:

Kedd

Táv<: 9,98 km
Össztáv: 86,65 km
Idő: 00:56:27
HR: 150 / 166
Útvonal: Elba felé
Hőmérséklet: 25 °C
Időjárás: napos
Közérzet: oké

Csütörtök

Futottam egy kört a tó körül bemelegítésnek és utána 3 x 1000 métert mértem. 4-et akartam, de valahogy elég szarul ment és alig vonszoltam magam, így a negyediket elhagytam.

Táv: 8,48 km
Össztáv: 95,13 km
Idő: 00:50:57
HR: 148 / 170
Útvonal: Osdorfer See
Hőmérséklet: 20 °C
Időjárás: felhős
Közérzet: olyan semmilyen

Szombat és Vasárnap

Mindkét napon az Elba kört futottam, Vasárnap két haverral, egy kicsit lerövidített változatot.

Táv: 8,55 + 9,98 km
Össztáv: 113,66 km
Idő: 00:53:21 + 00:58:15
HR: 151 / 172 + 140 / 161
Útvonal: Elba kör
Hőmérséklet: 20 °C
Időjárás: felhős
Közérzet: relatív jó

A héten már csak lazább futásokat tervezek, hogy ne fárasszam ki magam feleslegesen Vasárnapig. Hét közben még valamikor el kell mennem és felvennem a startszámom :).

Autók vs életkor

Hétfő délután, nem messze tőlünk, egy 88 éves idős asszony a Peugeot-jával egy balkanyar közben egy menetrend (és szabály) szerint közlekedő buszt vett keményen az oldalába, amely már nem tudott időben lefékezni. A busz az autót izomból a járdára lökte, ahol egy gyalogost és két parkoló autót sodort magával. A gyalogos súlyosan sérült, az asszonynak semmi baja sem lett a sokkon kívül.

Das Keyboard

Ami a gépelést illeti, régóta szenvedek amolyan fél touch-typing technikával, rossz beidegződésekkel, stb, és bár elég gyorsan tudok gépelni, egy ideje elakadtam a fejlődésben. A munkámnál fogva elég sokat kell gépelnem, néha magyarul, máskor más nyelveken, így a billentyűkiosztást is váltogatnom kell. Emiatt aztán amúgy sem sokat segít, ha az angol kiosztásomat nézegetem mikor magyarul gépelek.

Interneten jártomban-keltemben (nem tudom jártatok-e már ott, érdemes megnézni ;) ), találkoztam egy igen érdekes billentyűzettel, amely a Das Keyboard névre hallgat. Alapjában véve egy normál EU layoutos fekete kütyü, különlegessége viszont, hogy a gombokon nincsen felirat. Egyiken sem. Mazochista hajlamaimat kiélendő be is szereztem magamnak egyet és most ennek használatával pötyögök itt.

Amit várok tőle, hogy mivel úgysincsen rajta semmi, ezért leszokok róla, hogy a kezeim nézzem gépelés közben. Egyelőre még elég idegesítő, le kell vetkőznöm a rossz megszokásokat, és helyesen tartani a kezem. Lassabban is megy, sokat hibázom. A számokkal is gondban vagyok még és a jelszavak begépelése is bizonytalan, de annak ellenére, hogy még nem is használom olyan régen, némi haladást már most érzékelek. Remélem egy-két héten belül elérek egy olyan szintet, hogy biztosan tudok gépelni megint. :)

A német nyelvről

Emlegettem már, hogy sosem szerettem a német nyelvet. Ez mostanra sokat javult, de még mindig nem az igazi, valahogy a hangzása nem jön be annyira. A középiskolai kötelező német sem segített ezen, sőt... Nem vagyok nyelvész, de arra gondoltam, érdekes lenne összeszedni néhány tipikus német nyelvi vonást, érdekességet. Magyarul, angolul és németül beszélek folyékonyan, így ezek fényében, a teljesség igénye nélkül, írok egy szösszenetet a német nyelvről és velem való kapcsolatáról :).

Amikor kijöttem Hamburgba, annyit tudtam mondani, hogy Guten Tag, meg eins, zwei, drei. Rajtam volt az a tipikus kezdő nyelvtanuló gátlás is, így nem csak hogy nem tudtam, de meg sem próbáltam beszélni. Mivel az irodában angol volt a közös nyelv, nem is nagyon voltam rákényszerülve, hogy rendesen megtanuljak németül, nem jártam tanfolyamra sem. Amit ma tudok, az hallás útján verődött a fejembe. Ennek aztán megvolt az a negatív hatása is, hogy a hiányosságom és a bátortalanságom együttes lehúzó hatása miatt kevés beszélgetésben tudtam részt venni, ami miatt hallgatagabb lettem. Ha több némettel voltunk együtt valahol és beszélgettünk, akkor általában úgy folyt le a dolog, hogy az első 10 percben még angolul ment a társalgás, így én is részt tudtam venni benne, utána pedig lassan átment németbe én meg csak ültem ott, és bután néztem a söröskorsóm fenekét. Mivel tanfolyamon nem voltam, ez a fázis elég hosszúra nyúlt az életemben. Asszonyka szokta is mondani, amikor Magyarországon vagyunk, hogy mennyivel többet beszélek, mint otthon. És sajnos igaza is van, így mindenkinek, aki külföldre szándékozik menni élni, melegen ajánlom, hogy előre tanulja meg a helyi nyelvet, legalább társalgás, de leginkább készségszinten.

Az évek során azért sikerült megtanulnom, megismernem a nyelvet ami segített a korábbi ellenszenvem enyhítésében is, még ha teljesen eltüntetni nem is sikerült neki. Kiderült, hogy a német nyelv nem is olyan rossz, mint amilyennek hangzik, bár megvannak a maga buktatói. Szerintem nehezebb, mint az angol, bár ezzel nem mindenki ért egyet.

Kiejtést tekintve a német nem tér nagyon el a magyartól. Az alap ábécé hasonló, a hangok néhány esettől eltekintve szinte ugyanazok. Ellentétben az angollal, vagy a franciával például. Ha egy magyar németül beszél, akkor a németek, ha meg is tudják állapítani, hogy nem anyanyelvi némettel van dolguk, nem tudják megmondani általában, hogy melyik országból jön az illető. Ugyanez angollal, franciával nem probléma. Lehetséges, hogy ez abból fakad, hogy általában több angollal és franciával van dolguk, mint magyarral, de nekem többször mondták már, hogy alig van akcentusom, és hol görög, hol spanyol, hol olasz volt a tipp a származásomra.

Nyelvtanilag a német közelebb áll az angolhoz, mint a magyar. Valószínűleg bármely más nyelv közelebb áll az angolhoz, mint a magyar :). Igeidők hasonlóak, szórend más, de egy németnek nem olyan nehéz átállni az angolra, mint egy magyarnak. Ami a nyelvi szépséget illeti, nagyon fontos szerintem, legalábbis az alapján a három nyelv alapján, amit elég jól ismerek, hogy a németben is vannak összetett szavak. Az összetett szavak széles lehetőségek skáláját nyitják meg a beszélő előtt, különösen jól jönnek az ízes káromkodáshoz és viccekhez. Az angolban nem annyira jellemzőek, az összetett szavak nem képezik olyan szerves részét a nyelvnek, mint a németnek. Nyilván angolul is jól el lehet káromkodni, nem vonom kétségbe, de az átlag megmarad egy szűkebb szóhalmaz mellett.

Az első szavaim, amiket németül megtanultam, a Sternzerstörer (csillagromboló) és a Brustvergrösserung (mellnagyobbítás) voltak. A mindennapi életben nélkülözhetetlen szavak. Emellett a finomabb káromkodás művészetébe avattak még be kollégák és ismerősök, így gyarapodott a szókincsem még olyanokkal, mint a Schattenparker (árnyékban parkoló), Warmduscher (melegvízzel zuhanyzó), Turnbeutelvergesser (tornazsák elfelejtő), vagy Frauenversteher (nőket megértő). Ehhez hasonló szavak tömkelege létezik, viccesebbek és kevésbé viccesek. A kedvenceim egyike az Evolutionsbremse (evolúciós fék, evolúciót fékező).

Van sok olyan összetett szó is, ahol a szavakat szétszedve, egyesével magyarra fordítva, majd megint összerakva, ugyanazt a szót kapjuk magyarul. Ilyen a Holzkopf (fafej), de hogy ne csak a káromkodások között vájkáljunk, itt van például a Weltall (világmindenség), vagy a Wortschatz (szókincs). Hasonlóan mondások is vannak, például a Besser später, als nie, azaz jobb később, mint soha.

Ami a németet nehézzé teszi az a der-die-das. Németórán mindig utáltam őket, mert annyira verték a fejünkbe, úgy, hogy meg sem próbálták a fontosságát elmagyarázni. Most is utálom őket, de most inkább azért, mert nehéz egy nem németnek felfogni, hogy milyen logika, vagy inkább érzés, szerint kerülnek kiosztásra. Vannak ugyan szabályok, hogy mikor milyen, de kivételek is pont ugyanannyian vannak, így más választása tényleg nem marad az embernek, mint hogy szavanként megtanulgassa őket. Ezek ismerete nélkül pedig egy szerencsejáték a szavak megfelelő formájának eltalálása, ha teszem azt, tárgyesetet vagy részesesetet kell használni. Talán egy idő után megjön a der-die-das érzés, én még nem értem el erre a pontra.

Ehhez kapcsolódóan néha azt is nehéz megmondani, hogy mikor mondanak die-t és mikor sie-t, mikor er és mikor der. Ugyanis nem csak személyek lehetnek er vagy sie, hanem dolgok is és fordítva, viszont mindkét esetében ha utalni akarsz rá a megnevezése nélkül, akkor lehet mindkettőt mondani. Ahogy a magyarban sem illik, úgy a németben sem szép egy személyre azt mondani, hogy az, azaz der, vagy die, de érzésem szerint németben nem olyan veszélyes, gyakran hallani ilyesmit. Ha tévedek, akkor majd az okosok kijavítanak :).

Számomra a német nyelv szépségéhez az említett összetett szavak mellett a tipikus német hátravetett szórend is hozzájárul. Ebből néha elég cifra dolgok tudnak kisülni, például simán lehet, hogy egészen addíg, amíg a beszélő a mondat végére nem ér, nem tudni, hogy mit akar mondani. Az utolsó szócskával bármikor lehet az egész mondatunkat. Egy rövid példa: mi azt mondjuk Nem szeretem ezt a kávét, a német azt mondja Ich mag den Kaffee nicht. Amíg a nichtet ki nem mondja, addig akár még azt is mondhatja, hogy szereti azt a kávét.

A németbe valahogy jobban beszivárogtak az angol szavak, kifejezések. Gyakran találkozni olyan filmekkel, amelyeknek nem fordították le a címét, mert angolul jobban hangzik, vagy kifejezőbb. És nem csak olyan esetekben, amikor az angol cím könnyen érthető alap angollal is. Például itt van a Road to Perdition c. film, amit nem fordítottak le, pedig a perdition nem tartozik azok közé a szavak közé, amit úgy elsőre megtanulunk angolórán és nem is hangzana nagyon nyakatekerten németül. Nincs ez a fordítási kényszer, amit a magyaroknál tapasztalhatunk (lásd Tremors - ahová lépek szörny terem, vagy Nemo nyomában).

Vannak angol szavak is, amelyeket már-már németként alkalmaznak, és általában nagyon hülyén hangzanak, különösen, ha ragozásra is sor kerül. Hogy hozzám közelálló területről ragadjak ki példákat, itt van az update és a forward. Az előbbi talán gyakrabban előfordul és mivel a németben gyakoriak az elváló igekötők, azoknak a szabályaival ragozzák ezeket a szavakat is. Így lesz az update múlt ideje upgedatet, vagy a forwardból forgewardet. Fogalmam sincs, hogy nyelvtanilag helyesek-e ezek a formák (különösen a forward), de tény, hogy többször hallottam már így őket (láttam leírva is) és jót mosolyogtam magamban.

Érdekesség még, hogy mennyi különféle nyelvjárása van a német nyelvnek. Nem csak más német anyanyelvű országokban beszélnek máshogy, hanem Németországon belül is egész nagy eltéréseket találhatunk. A kiejtésen kívül az egyes szavak jelentése is megváltozhat, előkerülhetnek ismeretlen szavak és eltűnhetnek ismertek. A nyelv néha olyan mértékben eltorzul, hogy a német televízióban a németül beszélő interjúalanyt németül feliratozni kénytelenek. Ilyen esetben, ha az első sokkból felocsúdtunk,  lassan rááll a fülünk a furcsa kiejtésre, feltéve, hogy elég hosszú az interjú, és el-el kapunk egy-egy szót, amely megerősíti, hogy valóban németül beszél az illető.

Azt mondják, hogy kétféle nyelv van, az egyik, amit könnyű alapfokon megtanulni, de utána nehéz a szép, választékos beszéd elsajátítása. A másik fajta, amikor ez pont fordítva van, azaz nehéz alapfokon megtanulni, de ha az már megvan, akkor a szép beszédet már nem olyan nehéz felfejleszteni. Az angol tipikusan az első, a francia pedig állítólag inkább a második. A német szerintem valahol a kettő között van egyiket se borzalmasan nehéz megtanulni, de nem is éppen könnyű.

Végezetül néhány német nyelvi érdekesség, nyelvtörők, ilyesmi.

Dampfschifffahrtsgesellschaft
Blaukraut bleibt Blaukraut und Brautkleid bleibt Brautkleid
Denen Dänen, denen Dänen Dänen dehnen, dehnen deren Dänen.
Kontaktlinsenverträglichkeitstest

és végül:

Gibst du dem Opi Opium, bringt Opium den Opi um  :-D

Sörtúra 1: Dithmarscher Lemon

Németország sörország, ezt mindenki tudja. Hamburg Németországban van, így tranzitív módon sörváros kell legyen. Ami valóban így is van, olyannyira, hogy vannak helyi és környékbeli sörök is, melyeket csak itt, illetve Észak-Németországban lehet kapni. A múlt hétvégén voltam az italdiszkontban bevásárolni, ahol vettem kipróbálásra egy hatos pakkot egy környékbeli főzde termékéből. Ma a picében jártamban beleakadtam, és az az ötletem támadt, hogy megpróbálom leírni milyen is, és rendszeresen veszek az általam ismert helybéli specialitásokból és hasonló módon írok róluk pár sort. Tudni kell, hogy én annyira nem vagyok nagy sörivó, csak alkalmanként szoktam fogyasztani. Ha elérhető, akkor a belga söröket részesítem előnyben, de ilyenek errefele nem nagyon vannak *szniff*. Ezenkívül szeretem a sörös mixeket, amikbe üdítőitalokat kevernek. Éppen nagy divatja van a citromos, limonádés, narancsos üdítőkkel kevert söröknek.

Heti jelentő, 32. hét

Lassan jó lenne egy hét, amikor nem történik semmi, nyugisan csinálhatom, amit eltervezek és szeretnék. Valahogy nem adatik ez meg nekem. :)

Futást tekintve a múlt héten háromszor sikerült menni a tervezett 4 helyett. Ebből a negyedik fele annyi sem volt, mint amennyit szerettem volna. Korábban a bringás kommentek között írtam, hogy múlt héten csütörtökön elütött egy autó. Szerencsére nem történt komolyabb baj, hülye volt, de legalább lassan ment. Ha kicsit gyorsabban megy, lelökhetett volna bicikliútról, be az autók közé, úgyhogy gyakorlatilag boldog lehetek, hogy a lehorzsolt térdeimen kívül más bajom nem esett.  A bal térdemen egy nagyobb, kb tenyérnyi, egybefüggő seb lett, ez  elég kellemetlen. A többi az kisebb, kevésbé zavaró. A bicikli is relatív szerencsésen megúszta a dolgot, baloldali pedál eltört és a hajtókar elgörbült. Macera lesz pont egy ilyen hajtókart találni, rossz esetben muszáj lesz egy komplett készletet venni, pedálokkal, csapágyazással, mindennel együtt.

Ez csütörtök este történt, így a szombati futás kimaradt és vasárnap is csak elég rövidet sikerült a téredeim miatt.

Szombaton még befejeztük a sufni építését, tetőfedés, díszlécek, belülre polcok építése volt műsoron. A délután ráment, de mostmár leglább késznek mondható és vízálló. Este elraktuk a kölyköket aludni és egy kellemes kerti hússütéssel zártuk a napot.

Íme a házikó:

Futásaim a héten:

Kedd

Gondoltam letesztelem, hogy mennyi idő alatt futok 11km-t. Nem ment olyan jól, mint szerettem volna, de azért elégedett voltam a végeredménnyel. Este futottam a szokásos reggel helyett és jó meleg is volt, lehet, hogy ezek is kihatottak a teljesítményemre.

Táv: 10,89 km
Össztáv: 76,67 km
Idő: 01:10:27
HR: 160 / 173
Útvonal: Elba felé
Hőmérséklet: 25 °C
Időjárás: napos
Közérzet: jó

Csütörtök

Próbáltam kicsit tempóra gyúrni, így egy kb 3km bemelegítés után időre futottam 3 x 1000 métert. Az idők rendre 5:06, 5:16, 5:35 lettek. 5:55 lett volna a cél, így kicsit gyorsabban futottam, mint szerettem volna, de nem köptem ki annyira a belemet, mint a múltkor a 400 métereknél.

Táv: 7,39 km
Össztáv: 84,06 km
Idő: 00:45:37
HR: 154 / 173
Útvonal: Osdorfer See felé
Hőmérséklet: 22 °C
Időjárás: napos
Közérzet: jó

Vasárnap

Az egyik szomszéddal elmentünk a közeli ligetbe futni. Az idő borzalmas volt, nyomott, nedves, szemerkélő esővel. Hideg nem volt, de a páratartalom olyan magas volt, hogy láttam a saját lehelletemet és úgy dőlt rólam a víz mintha ruhástul úsztam volna.

Táv: ~5 km
Össztáv: 89,06 km
Idő: 00:36:50
HR: 138 / 161
Útvonal: Volkspark Altona
Hőmérséklet: 20 °C
Időjárás: esős, szutyok
Közérzet: nem túl jó

Remélem holnaptól megint rendben fogok tudni futni, ma már nem húzódik és fáj annyira a bal térdem. A torkom is megint elkezdett fájni, most egyből elkezdtem ellene az összes itthon fellelelhető gyógyszert, népi gyógymódot bevetni, ajánlom neki, hogy adja fel :).

Már csak két hét van hátra.

Retards

Ezen könnyesre röhögtem magam, köszönet érte egy régi barátnak :D

Bringa

Már a múlt héten megjött a bringám, de még nem volt időm róla számot adni.

Hamburgi szeret, nem szeret

A hétvégi düsseldorfi kiruccanásom alkalmával merült fel bennem, hogy meg kellene örökíteni, mik azok, amiket szeretek a városomban, ahol lakok, és mik azok, amelyeket nem. Erre teszek most egy kísérletet. Persze a hétvégén nem volt olyan sok alkalmam megnézni Düsseldorfot, illetve a közeli várost, ahol az iroda van, Neussot, azért kialakult bennem egy benyomás, amit arra ösztönzött, hogy megpróbáljam összehasonlítani az itteniekkel.

Neussnak az a része, amelyhez szerencsém volt, meglehetősen ipari jellegű. Hatalamas irodaépületek egymás hegyén hátán. Nem felhőkarcolók, maximum 10 emelet körüliek lehettek, de olyan kocka, üveg, beton, és acél kombó mindegyik, összedobálva, amiben semmi érdekes nincs. Egy részük ráadásul üresen is áll, ami elég nyomott hangulatot kölcsönöz a környéknek. A repülő Düsseldorfban tett le, ott várt minket egy taxi, amely elvitt az irodába. Az út folyamán az a benyomásom volt, hogy Neuss nem is áll másból, mint irodaépületekből. Ezt az érzésemet kérdésemre egy kollegám meg is erősítette. Javukra legyen mondva, legalább elég sok volt a zöld közöttük.

Ami Hamburgot illeti, van néhány jellegzetes eleme, amit megpróbálok összefoglalni. Kísérletképp lista helyett a szeretem dolgokat zölddel írom majd, a nem szeretemeket pedig pirossal. Nehéz lesz az általános német dolgoktól elkülöníteni az olyanokat, amelyek csak ittenre jellemzőek, de megpróbálom. Vannak olyanok is, amelyeket nem is lehet elválasztani szerintem, de mivel az itteni életet befolyásolják, meg kell említeni őket.

Ilyen például rögtön a vásárlás témája. Az üzletek jó esetben este 10-ig vannak nyitva, olyan, hogy non-stop bolt, nincsen. Nemhogy non-stop TESCO. Vasár- és ünnepnapokon ugyanez a helyzet, akkor semmi nincs nyitva egész nap, kivéve éttermeket, benzinkutakat, ilyesmiket. Az elmúlt évek során javult ugyan a helyzet, és remélem, hogy ez a tendencia meg is marad, bár a jelek egyelőre nem erre utalnak. Mikor kijöttem még tesztelgették, hogy hogy működik az este 8-ig való nyitvatartás. A helyi bevásárlóközpontban csütörtökönként 8-ig voltak nyitva. A többi napokon 6-kor bezárták a kapukat. Ez bevált, a dolgozó embernek mégiscsak praktikus. Nagyjából egy éve kezdték el az este tízzel kísérletezni. Na ez, úgy tűnik, nem válik be annyira. Valahogy a németek nincsenek erre beállítva, hogy akár este 10-kor is lehet menni vásárolni. Néhány áruházlánc nem is próbálkozik tovább, mások még kitartanak. Talán idővel rászoknak a népek.

Ami nagyon bejön Hamburgban, az a sok zöld. Korábban a hamburgológus írásomban emlegettem, hogy rengeteg sok fa van, parkok, tavak, stb. Az emberek túlnyomórészt ápolják a kertjeiket is, amelyek sokszor nincsenek elkerítve sem (ha el is van, akkor is leginkább szépen nyírt sövénnyel). Nem tudom máshol mi a szokás, de követendő példa, hogy ha például egy építkezés során útban van egy fa, akkor azt csak külön engedéllyel lehet kivágni és valahol máshol kötelezően újat kell helyette ültetni. Minél nagyobb és idősebb egy fa, annál kevésbé adnak engedélyt a kivágására. Egy egészséges fa nagyobb ágának levágásához is engedély kell, amelyet szintén nem adnak meg olyan könnyen. Az egyik szomszédéknál egy ág alacsonyan lóg a tető fölé, és bár nem jelent közvetlen veszélyt (még), preventív le akarták volna vágni, ha kaptak volna rá engedélyt.

Talán a sok zöld ennek köszönhető, mindenesetre nekem nem kerülte el a figyelmemet, hogy az esős napok száma mennyivel nagyobb, mint Budapesten. Egy gyors netes kereséssel a következő statisztikákat találtam: Hamburgban az átlagban évente az esős napok száma 190, Budapesten 78. Nem tudom, hogy mennyire közelítik a meteorológiai valóságot ezek az értékek, mindenesetre az érzést azt elég jól közvetítik. Nem ritka az sem, hogy heteken át nem látni a napot, de az sem, hogy egy napon belül háromszor váltja egymást esőzés és napsütés. Olyan különleges összetételeket is sikerült már többször megfigyelnem, mint az  eső + napsütés, hóesés + napsütés,  jégeső + napsütés, jégeső + hóesés, vagy amikor az ég egyik fele fekete a viharfelhőktől, a másik meg szikrázó kék, napsütéssel.

Időjárásfüggő még, hogy nagyon kevés hó esik. Az éghajlatból kifolyólag itt télen sincs nagyon és kitartóan hideg, így ha esik is hó, nem marad meg sokáig. Budapesti éveim alatt ahhoz szoktam, hogy  telente szánkózni lehet menni, néha méteres havak esnek egy menetben és meg is maradnak, a motoros futárok meg a hóba ragadt autósok között lavíroznak haláltmegvető egyensúlyérzékkel és bátorsággal. Itt ilyen nincs, szánkózás mint olyan felejtős, nem éri meg megvenni sem azért, hogy 4-5 évente egyszer használni lehessen. Hószerető ember vagyok, így ez piros.

Hamburg nagyrésze csúnyán le lett bombázva 1945-ben, aminek folyományaképp keresni kell a régi épületeket benne. A város kinézete, hangulat emiatt alapvetően modern, bár nem annyira, mint például Frankfurt a tornyaival. Sokkal inkább széltében-hosszában terjeszkedik, ami számomra valahogy emberközelibbé teszi. Kevés benne a lakótelep is, belvárosra inkább ilyen 4-5 emeletes bérházak, távolabb a központtól pedig inkább terjeszkedős, sorházas, családiházas építkezés a jellemző. A város egyébként tiszta és gondozott, kevés elhanyagolt helyet találni.

A német nyelv nem kifejezetten Hamburg sajátossága, de egy olyan vonás, amit nem tudok kihagyni. Én ugyanis nem szeretem a német nyelvet. Időközben megszoktam, megismertem, képes vagyok látni a szép oldalát is, és mostmár nem viszolygok tőle annyira, mint korábban, mégsem lopta be magát a szívembe teljesen. Az általános iskolai kényszerorosz után jött a rendszerváltás és középiskolában átállították a tanárnőt németre, így kényszernémet volt a választási lehetőségem. Frau Illyés akkoriban három-négy leckével járt előttünk a könyvben, el lehet  tehát képzelni az oktatás színvonalát.  Ezt két éven át volt szerencsém művelni, kimenetele hasonló lett az oroszéhoz: hamar a felejtés lejtőjére került. Mindenesetre adott egy alapot, ha beszélni nem is tanultam meg. Akkoriban  egy olyan érzést keltett bennem a nyelv, mint amit a Terminátor című kasszasiker végén a kohó.  Ennek megfelelően sokáig kohónyelvnek tituláltam a németet. Ez a része az irományomnak marad egyelőre fekete, bár lassan átfordulóban van zöldbe.

Az éjszakai élet Hamburgban meglehetősen koncentrált. A legtöbb szórakozóhely a belvárosban, a Reeperbahn környékén található, továbbá van még néhány kisebb "csomópont", mint pl Altona. A választék szerintem nagyon jó, jól lehet pub hoppingolni (de szép szó), így egy további zöld Hamburgnak.

Hamburgban elég sok a külföldi, volt szerencsém pozitív és negatív tapasztalatokhoz is ezen a téren. Azt hiszem Hamburgra elmondható, hogy a tolerancia elég jó, bár tény, hogy nem mindenhol látják őket szívesen. Velem is megesett, hogy egy alkalommal az orvos búcsúzóul megkérdezte, hogy mit keresek itt, mikor amúgy is olyan magas a munkanélküliség... Ugyanakkor a legtöbb itt élő külföldi, akit volt szerencsém megismerni, nagyon jó arcnak bizonyult. A dolog pozitív oldala még, hogy magam is nyitottabb lettem, bár ez valószínűleg egy közös hatása a külföldön élésnek és a multikulti környezetnek. A vegyes élmények miatt ezt a rész marad fekete.

A tömegközlekedése a városnak példamutatóan jó, mindehova könnyen, és relatív gyorsan el lehet jutni. A sok metróvonal és az azokhoz kapcsolódó buszjáratok elég jól lefednek mindent. Az éjszakai közlekedés is elég jól szervezett, a metrók is járnak, ha nem is olyan gyakran, mint nappal (értsd 10 percenként helyett 20 percenként). Telente példás az utak takarítása és hómentesítése.

Számomra a kikötő egy olyan elem, ami akárhányszor arra járok, mindig lenyűgöz valamivel. Hol egy sokárbócos vitorlás, hol egy 6000 konténeres monstrum, hol a dokkok és a bennük álló hajók, hol szimplán csak az olajozottan folyó bonyolult logisztika, vagy az éjszaka kivilágított épületek, daruk, gépek. De tengeralattjárót is láttam már egyszer. Egy külön kis világ Hamburgban, ami sosem áll le és mindig történik benne valami.

Azt hiszem, egyelőre ennyi. Ha akadnak további pontok, akkor majd írok egy második részt is. Ami azt illeti, az írkálás során komolyan gondolkoznom kellett azon, hogy mik azok, amiket nem szeretek itt. Hamburg szép város, kényelmes, kellemes. Sokban hasonlít Budapestre, nem igényel komolyabb megszokást. Sokban különbözik is, de nem olyan, mintha hirtelen Addis Ababában kellene élnem :).

Nyelvlecke

Heti jelentő

A múlt hetem elég mozgalmasra sikeredett, legalábbis ami a végét illeti. Az elején még elég szarul voltam, a torokfájás nem akart sehogy se eltűnni az életemből, pedig megettem minden tőlem telhetőt, hogy így tegyen. Ennek megfelelően a keddi és csütörtöki futás megint kimaradt, gondoltam, hogy ha kímélem a torkomat, akkor gyorsabban gyógyul. Ez be is vált, mert péntekre egész jó lett.

Az első Airbus A380

Ma reggel 9:45-kor elhagyta a hamburgi Airbus bázist és repteret Finkenwerdében az első, megrendelésre gyártott, A380-as repülőgép. A cél Dubai, a megrendelő az Emirates légitársaság. Az első úgy értendő, hogy az első, amit itt adtak át, tudtommal már 5-öt korábban Toulouse-ban átadtak a Singapore Airlinesnak.

Egy barátom jóvoltából friss, ropogós képekkel tudok szolgálni, elsőkézből:

Jó nagy madár, az biztos.

Néhány érdekes adat róla, ha már itt vagyunk:

• 800 utas fapados verzióban, 555 a hagyományos három osztályos felbontásban
• 14800 kilométer hatótáv
• 12 milliárd € fejlesztési költség
• majd' 277 tonnás önsúly
• hossz: 73 méter, magasság: 24 méter
• fesztávolság: 80 méter
• maximális sebesség: 0,96 Mach (1029 kmh)
• fogyasztás: 3,1 Liter / 100 km / utas

A most átadott gép háromosztályos felbontásban 489 ülőhellyel bír, ebből 399 Economy class az alsó szinten, 76 Business class és 14 First class a felső szinten. Az első járat pénteken indul New Yorkba, a legolcsóbb jegy 778€ plusz adók, stb, a legdrágább 4567€. Ezért a pénzért az első osztályon mindent megadnak az utasnak, amit egy repülőn lehetséges: elektromosan állítható ülések, amelyek ággyá alakíthatók igény szerint, aranykeretes képernyők, minibár, tisztálkodó- és íróeszközök, stb. Aki jobb szeret magányosan utazni, az gombnyomásra becsukhatja az ajtaját, aki társaságra vágyik, elmehet a bárba koktélozni. Még zuhanyozni is lehet, noha a vízkészlet limitált, így egy zuhany maximum 5 percig tarthat.

Airbus A380 Wiki