Hamburger

Evészet

Valahol már találkoztam vele, most pedig Euthymia blogján is olvastam, és ezáltal leküzdhetetlen késztetést éreztem, hogy magam is csatlakozzak, a Very Good Taste blogon megjelent százas listát. Ez egy különleges ételekből készült lista, amelyen, a felszólítás szerint, meg kellene jelölni, amit az ember maga is evett már, ilyenmód a mindenevőség mértékére derül belőle fény. Vastagítással jelöljük az olyasmiket, amit már fogyasztottunk életünkben, áthúzással pedig azokat, amiket nem is szeretnénk. A kettő kombinálható.

Az én listám tehát:

1. Vadhús
2. Csalántea - nem hatott meg nagyon
3. Huevos rancheros (Mexikói reggeli, alapverzióban sült tojás tortillával és csípős paradicsom-salsával)
4. Tatár beefsteak
5. Krokodil  - még nem, de alkalomadtán kipróbálom
6. Véres hurka
7. Sajt fondü - fincsi
8. Ponty
9. Borscs - régen volt már, de nem volt rossz
10. Baba ghanoush (Padlizsánkrém az arab országokban)
11. Tintahal - mit tegyek, szeretem az ilyen tengeri herkentyűket
12. Pho (Vietnámi húsleves, igen gazdagon)
13. Mogyoróvajas-dzsemes szendvics - így együtt még nem próbáltam
14. Aloo gobi (Indiai fűszeres burgonya- és karfiolcurry)
15. Hot dog utcai árustól
16. Epoisses (Francia, eredetvédett sajt tehéntejből) - szeretem a sajtokat és ettem is sok érdekeset, de hogy pont ilyet ettem-e, nem tudom...
17. Szarvasgomba
18. Gyümölcsbor nem szőlőből – eper, alma megvolt
19. Cha siu baau (Kínai sertéshúsos gőzölt tésztabatyuk Kantonból)
20. Pisztáciafagylalt – Az Október 6. utcában lehet kapni, nagyon jó!
21. Heirloom tomatoes (Paradicsomfajta)
22. Friss, vad erdei gyümölcsök
23. Foie gras (Libamáj) - magyar libamáj volt már
24. Rizs babbal
25. Disznósajt – régen évente jártunk disznót vágni
26. Scotch Bonnet paprika (A világ legcsípősebb paprikafajtája) - pont ilyet nem kóstoltam, de van itthon egy üveg Blair's Jersey Death Sauce. Na, az kemény :)
27. Dulce de leche (Spanyol tejalapú, szirupos, sűrű édesség)
28. Osztriga
29. Baklava (Az arab és a kaukázusi konyhákból származó sütemény, rétestésztához hasonló tészta mézes dióval, csonthéjassal töltve) – Fincsi
30. Bagna càuda (Itáliai, Piemonte-ból származó, fondühöz hasonló specialitás, melyben nyers zöldségeket mártogatnak egy fokhagymás, olajos mártásba)
31. Wasabi borsók – nyami
32. Clam chowder in a sourdough bowl (Amerikai sűrű, krémes kagylóleves cipóban tálalva)
33. Sós lassi (Indiai hűsítő, joghurtos ital, édes változatban is ismert)
34. Sauerkraut (Savanyúkáposzta)
35. Root beer float (A Root beer egy Amerikában népszerű, a szasszafrász (Sassafras albidum) nevű fa gyökeréből készült, kissé gyógynövényre emlékeztető, alkoholmentes üdítőtal. A "float" változatnál egy gombóc vaníliafagyit tesznek a root beer-hez.)
36. Konyak vastag szivarral
37. Clotted cream tea (Angol étkezési forma, melynél teát, zsömleszerű süteményt, sűrű tejszínt és lekvárt szolgálnak fel.) - in The Goring hotel
38. Vodka jelly/Jell-O (Amerikai, zselatinnal készült remegős, gyümölcsös, vodkával dúsított édesség)
39. Gumbo (A cajun konyha specialitása, egyfajta gazdag, csípős rizses húsos egytálétel, többfajta hússal és tenger gyümölcseivel.)
40. Ökörfarok
41. Kecske curry
42. Egész rovarok
43. Phall (Dél-indiai, még a vindaloo-nál is csípősebb curry)
44. Kecsketej
45. Maláta whisky legalább húszezer forintos üvegből - nyami nyami
46. Fugu (Japán gömbhal, melynek bőre és belsőségei mérgezőek, csak speciálisan kiképzett szakácsok készíthetik)
47. Chicken tikka masala (Indiai csirkefogás, melynél előzőleg pácolt és kisütött csirkedarabokat fűszeres paradicsommártásban megpárolnak) – volt néhány indiai kollegám, akik főztek tradícionálisan az irodában. Az élmény vegyes, a chicken tikka viszont nagyon fincsi volt.
48. Angolna
49. Krispy Kreme doughnut (Amerikai, doughnut-ot árusító lánc)
50. Tengeri sün
51. Kaktuszgyümölcs
52. Umeboshi (Japán, barackra emlékeztető gyümölcs, mely egy hosszantartó erjedési folyamatnak köszönhetően rendkívül sós és savanyú is egyben)
53. Abalone (Kagylóra hasonlító tengeri, vegetáriánus életmódot folytató fülcsiga)
54. Paneer (Indiai, sütésre alkalmas sajt, mely Ázsiában több helyen is elterjedt)
55. McDonald’s Big Mac Meal – Az elsőt még az első mekiben a Váci utcában
56. Spätzle (Galuska, mely ilyen néven a dél-német, sváb, bajor és osztrák régiókban használatos)
57. Martini-koktél
58. 8% fölötti alkoholtartalmú sör - hajaj, Belga Bush Beer, 12%
59. Poutine (Kelet-Kanadai fast food-specialitás, mely sültburgonyából, sajtból és barnamártásból áll)
60. Szentjánoskenyérfa chips
61. S'mores (Amerikai találmány, sült pillecukor és csokoládé két réteg kréker között)
62. Borjúmirigy - yikes!
63. Kaolin - az nem valami ásvány?
64. Currywurst (Német specialitás, currys paradicsommártással leöntött, felvágott sült kolbász)
65. Durian (Ázsiában honos, nagyméretű, tüskés, illatra és kinézetre nem túl vonzó gyümölcs)
66. Békacomb
67. Beignet, churro, fried dough vagy funnel cake (Fánkszerű sütemény - olajban sült, hosszúkás sütemény - elefántfül formájú fánkszerű sütemény - olajban sült, kerekre formázott fánkcsíkok )
68. Haggis (Skót specialitás, belsőségeggel töltött juhgyomor) - au
69. Fried plantain (Nyersen élvezhetetlen banán, melyet főzni vagy sütni kell)
70. Chitterlings, vagy andouillette (Amerika déli részének specialitása, főtt sertésgyomor -  francia, sertésgyomorból és -bélből készült kolbász ) - ilyen gyomros dolgokat inkább ne
71. Gazpacho (Spanyol hideg, nyers zöldségekből összeállított, sűrű, pépszerű leves)
72. Kaviár and blini (Orosz, hajdinalisztből készült, kisebb méretű palacsinta)
73. Louche absinthe (Az abszint egy gyógynövényekből készült, zöldesszínű, magas alkoholtartalmú, kesernyés ital, melyet gyakran rituális keretek között isznak. A Louche-hatás víz hozzáadásával opálossá teszi az italt. )
74. Gjetost, vagy brunost (Norvég barnásszínű, kissé karamellre emlékeztető sajt)
75. Roadkill (Úton elütött állatok) – he? vannak akik megeszik?
76. Baijiu vagy shaojiu (Kínai, magas alkoholtartalmú gabonapárlat)
77. Hostess Fruit Pie (Amerikai, gyümölcsös lepényt árúsító lánc)
78. Csiga
79. Lapsang souchong (Kínai, feketeteából készült füstös ízű tea)
80. Bellini (A Harry's Bar tulajdonosa által kreált koktél, mely őszibarack-püréből és proseccoból, vagyis olasz pezsgőből áll)
81. Tom yum (Erediteg thaiföldi, csípős, kissé savanykás leves, melyet többnyire garnélarákból, de akár csirkéből is készítenek)
82. Eggs Benedict (New Yorkban feltalált specialitás, melynél alapverzióban egy keresztben félbevágott muffinra buggyantott tojást, bacont és hollandi mártást tesznek, de mára már igen sok változatban létezik)
83. Pocky (Európában Mikado) (Japán csemege, csokoládéba mártott ostyarudacskák)
84. Kóstoló-menü egy háromcsillagos Michelin étteremben
85. Kobe marha (Japánban speciális körülmények között tenyésztett, Wagyu fajta, a világ legdrágább szarvasmarhája)
86. Nyúl
87. Gulyás
88. Virágok
89. Ló
90. Criollo csoki (Venezuelai és equadori, a világ legnemesebb kakaóbabjából készült csokoládé)
91. Spam (Amerikai fűszeres, dobozos darált hús, neve a Spiced Ham rövidítéséből ered)
92. Puhapáncélos rák
93. Rózsa harissa (Észak-afrikai fűszeres chilipaszta)
94. Harcsapaprikás - túrós csuszával...mmmmm...
95. Mole poblano (Mexikói, sokféleképpen készíthető csípős mártás, melybe temérdek fűszert és cukor nélküli csokoládét is tesznek)
96. Bagel és lazacfilé
97. Lobster Thermidor (Francia étel, homár thermidor módra, melynél a homár húsát tojássárgájával és brandyval keverik össze)
98. Polenta (Észak-olasz főtt kukoricakása, hasonlatos a puliszkához)
99. Jamaican Blue Mountain coffee (Jamaicában, 1800 méter magasan termesztett speciális Arabica-kávéfajta, a világ legdrágább kávébabja)
100. Kígyó

40 a 100-ból :-)

Navigon

Mit mondjak, egyelőre nem vagyok oda a Navigontól.

Egy szempont volt a vásárlás mellett, hogy letölthetem ingyen rá a legfrissebb térképeket. Na nem örökké, de legalább az elején nem valami hónapok óta a raktárban álló kütyüvel kezdek, hanem naprakész térképekkel. Egyébként 99€ a teljes Európa készlet, 41 országgal, ami azért nem mindegy.

Felinstalláltam hát a csilivili Navigon Fresh programot, hogy most akkor letöltöm a legfrissebb cuccot rá és megyek tesztelni. Az álom hamar eldurrant sajnos. Első körben kijelentette nekem, hogy nincsen elég hely a géphez kapott kártyán, hogy rátegyem a térképet. És tényleg, a teljes csomag a program szerint 20-30 megával nagyobb, mint a kártya.

Jól van, rajtam nem fog ki, vettem egy 4 gigás SD kártyát és újrapróbáltam. Átmásoltam mindent az eredeti kártyáról az újra, és nekifutottam a letöltésnek megint. Természetesen most sem sikerült. Először azt mondta, hogy nekem már nem jár térkép. Mondom, ne viccelj már, itt van a csomagolásodon, hogy 30 napig ingyen update-ek illetnek, úgyhogy csak tessék azt a nyamvadt térképet letölteni. Nem akart szót fogadni nekem, így kénytelen voltam kerülőutat keresni.

Ravaszan, mint másik készüléket, regisztráltam megint a Navigon programban a kütyüt. Meglepetésemre egyből kétszer sült el a dolog, így három lett hirtelen elérhető belőle. Oké, kiválasztottam véletlenszerűen egyet, ennek engedte, hogy töltsek le, de megint kijelentette, hogy nincsen elég hely a kártyámon...

Manapság rutinos telefonos segítségnyújtási alany vagyok, így felhívtam a Navigon Supportot is, hogy mondjanak már valami okosat. Az első áldozatom, a mintába illően rendkívüli szakértelemről téve tanúbizonyságot, azt javasolta nekem, hogy kapcsoljam ki a tűzfalamat, akkor majd megy. Mi? De hát el se jutottam odáig, hogy megkezdődjön a letöltés! Hogy jön ide a tűzfal? Csak kapcsoljam ki, meglátom, jót tesz. Te vagy a szakember, mondom én, kikapcsolom. Jó, majd telefonáljak újra, ha mégse menne.

Természetesen nem ment. Telefonáltam is újra, ezúttal egy kedves hölgyhöz kapcsolódtam. Elmagyaráztam a problémát megint, ő nagyon segítőkészen azt mondta, hogy ez furcsa, nem tudja megmagyarázni, továbbítja a főnökének a problémát és emailben értesítenek. Elkezdtem diktálni neki az email címem, ami történetesen a nevem, erre azt mondja: "Jó napot kívánok". Kiderült róla, hogy magyar, így egy fokkal könnyebben és részletesebben el tudtam mondani, hogy mi is a gond.

Kaptam is egy emailt utasításokkal, hogy mit csináljak. Ez tényleg működni is látszott, a letöltés elkezdődött és bár nagyon lassan, de haladt. Ezt a program egy kijelzőn mutatja, a szokásos progress bar mellett egy százalékos értékkel. Az érték aztán elért a 100-hoz, nagyjából egy óra alatt, talán még több, így örültem, hogy mindjárt meglesz. De nem. ment tovább 101-re, aztán türelmes várakozás után egészen 199-ig. Majd egyszer csak azt mondja, hogy hiba történt, elfogyott a hely a merevlemezemen.

Isteni. Mindig így képzeltem egy problémamentes szoftverupdate-et. Írtam nekik megint, hogy ez van, most arra várok, hogy mit mondanak. Gyanítom, hogy rá se szarnak majd a levelemre, így ismét kitartó telefonálgatás, adott esetben a készülék Amazonhoz való visszaküldése, és a jó öreg TomTom hasonló készülékének megvásárlása lesz a vége.

UPDATE

Csak sikerült felinstallálni a térképet a kütyüre, de hogy mi volt a gond, az nem tudom. A megoldás az volt, hogy egy másik gépre installáltam a programot, rákötöttem a készüléket és újra végigjátszottam az egészet. Így nem töltötte a térképet addig lefele, amíg meg nem telt a vinyó, 100%-nál rendesen abbahagyta és folytatta az installációt ahogy kell. De hogy embertelen lassú a folyamat, az hétszentség. Egy problémamentes installáció több mint két órát vett igénybe (és nem lehet a netemre se fogni, 30Mbit-es kábelkapcsolattal).

A support emailben küldött nekem tanácsot, még az elején, melyben azt írták, hogy forduljak hozzájuk bizalommal, ha további tanácsra lenne szükségem. Így is tettem, ámde hiába, a leveleimet nem követte sajnos válasz. Többször is elküldtem nekik, naponta egyet, hadd örüljenek, de nem sokat segített.

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon van olyan support, amelyik működik? Felteszek egy kérdést és megválaszolják, segítenek? Találkozott már valaki ilyennel? :)

Játszótér felújítás

Minap az oviban jártamban felfigyeltem egy sárga flyerre, amit kifüggesztettek az előtérben. Arról volt szó benne, hogy egy közeli játszóteret szeretne a város felújítani, és ehéten tartanak ott helyben egy tájékoztatót, ahol meg lehet vitatni a terveket. Ez a tájékoztató tegnap volt, asszonyka kiment tájékozódni.

Nagyon érdekesnek bizonyult, számomra több szempontból is. Nem csak, hogy meg lehetett vitatni a terveket, gyakorlatilag az összegyűlt helybéliek javaslataiból és ötleteiből állítottak össze egy tervezetet, ami alapján a konkrét felújítási terv elkészül majd. Mindenféle tekintetben bele lehetett szólni, onnantól kezdve, hogy milyen legyen a terület felépítése, hogy legyen bekerítve, egészen odáig, hogy milyen játékok legyenek és hol. Kiderült az is, hogy összesen 170 ezer Eurót (jelenlegi árfolyamon 40 millió Forint!) szánnak az újjáépítésre, ami tisztes összeg egy játszótérnek, még errefele is.

Vicces benne, hogy most sem néz ki annyira leromlottnak, a mostani állapotában is szerintem egy egész jó játszótér. A hinta állványzata kicsit rozsdás itt-ott és a kosár hiányzik a palánkról. A bokrokat és füvet rendszeresen ápolják, a homokot tisztítják. Kíváncsi vagyok milyen lesz, a kölkök biztosan élvezni fogják, mint ahogy már most is teszik.

Ha már játszótérnél tartunk, a hétvégén bementünk a gyerekekkel városba, a Hafencity-be, ahol van egy nagyon jó kis játszótér. Területre nem túl nagy, de sok érdekes játék van benne, és a témája kalózok és kalózhajó, ami minden fiúgyerek álma. Mindannyian jól éreztük magunkat, bár az idő nem volt olyan jó. Itt például a lakatlan szigeten pihengetek épp :-)

Új szerzemények

Két, egymástól teljesen eltérő jellegű, de hasonlóan örvendetes új tárgy került a birtokomba.

Az egyik, az ellopott TomTom-om utóda, egy Navigon 7110. Még nem volt alkalmam gyakorlatban tesztelni, de majd írok róla, ha megtörtént. Az első benyomások alapján elég szimpatikus.

A másik meg rendes magyar zöldpaprika. Ennek jelenleg jobban is örülök, mint a GPSnek, régen ettem már hazait. Holnap főzök valami finomat belőle. Szerencsére néha fel-felbukkannak ilyesmik egyes boltokban, olyankor mindig lecsapok rájuk. :-)

Mostanában látni a tévében Pick reklámokat is, nyilván valami terjeszkedős offenzívába kezdtek. Eddig is lehetett egyes Pick árukat venni, mint például téliszalámi és kolbász (sőt egyszer még paprikás szalonnát is találtam), de hirdetéssel nem találkoztam. Csak terjedjenek, szeretjük a szalámit :-)

Tűz

Valami kigyulladt a szomszéd utcában úgy 10 perccel ezelőtt. Kismillió tűzoltó ment el itt a ház előtt, ami szokatlan egy ilyen kis utcában így kinéztem, hogy mi van. A háztól balra a fák felett nagy füstfelhő, az utcában 3-4 tűzoltóautó és vagy 3 rendőrautó. Bringára pattantam, hogy jó kiváncsiskodó módjára lábatlankodjak a szokatlan esemény körül, de a rendőrök nem engedtek egy bizonyos pontnál tovább (érthető módon). Egy képet azért lőttem, ha nem is túl közelit.

Itt három tűzoltóautó volt, egy másik utcában, másik oldalról közelítve áll még kettő. Gondolom nemsokára megjelenik a híroldalakon, hogy mi is történt. Sajnos a kedves rendőrnő, a képen, nem tudott (vagy akart) felvilágosítást adni, mi is gyulladt ki pontosan. A gyanúm, hogy a nagyjából pont ott elhelyezkedő önkiszolgáló gázkút (gázüzemű autóknak) lehet a dologban. Majd update-elek, ha többet tudok.

UPDATE:

Egy közeli üzem raktárépületében gyulladt ki 100 négyzetméternyi terület, csomagolóanyaggal és alkatrészekkel. Személyi sérülés nem történt, egy szomszédos házból egy asszonyt kellett kimenekíteni, de semmi baja nem lett. A tűzeset oka és a kár nagysága egyelőre nem ismeretes. [Forrás]

Das Keyboard 2

Valamivel több, mint egy hónapja szereltem fel magam egy új billentyűzettel, melynek neve Das Keyboard. Különlegessége, hogy nincsen rajta semmilyen felirat. A célom az volt vele, hogy javítsam a gépelési technikámat, a mostani helyzet pedig a következő.

Első dolog, amire rájöttem: ahhoz, hogy jól, 10 ujjal, tudjam használni a billentyűzetet, tényleg fontos, hogy hogyan ülök előtte. Ha nem megfelelően magasan, vagy megfelelő szögben van, akkor a kezeim elvándorolnak lassan valamerre, aminek csomó félregépelés az eredménye.

Fontos, hogy a kezem mindig a helyén legyen. Mindig. Minden betűt következetesen a megfelelő ujjal kell leütni, másképp sosem megy a fejembe. Amikor  viszont egy másik, normális, gép elé ülök, azonnal elkezdek visszasüllyedni, és nézni, hogy melyik billentyű hol van, holott már egészen jól megy anélkül is. Ennek aztán az az eredménye, hogy később visszaülök a meztelen billentyűim elé és szenvedek :-).

Sajnos nagyon nehéz a sok éven át rosszul betanult kombinációkat levetkőzni, azért lassan, de biztosan haladgatok. Ilyenek például a nagybetűk. Mindig azt a shiftet kell megnyomni, amelyik éppen nem azon az oldalon van, amelyiken a betű. Tehát pl A-hoz bal kisujjal a-t ütök, jobbal nyomom a shiftet. Ezt korábban másképp csináltam és elég nehéz megszokni a helyeset. Nehezen mennek a számok is, szerencsére ehhez itt van a numerikus keypad, ahol könnyen meg lehet találni elsőre, hogy melyik hol van.

Régebben is elég sok ujjam használtam a magam módján, de a jobb kisujjam és gyűrűsujjam valahogy kevésbé. A jobb kezemet nem is tartottam a klaviatúra felett, hanem repkedett ide-oda. Erről is nagyon nehéz leszokni. Nehéz a jobb kisujjamat használni, pedig sokat kell, különösen a magyarhoz és még mindig hajlamos vagyok elemelni. Ilyenkor aztán mindig idő, mire visszatalálok vele a megfelelő helyre. Nehéz az ékezetes betűket is helyesen eltalálni, főleg a felsőket, az ö-ü-ó és ő-ú régióban még elég magas a hibaarányom.

Összességében véve, ha odafigyelek, már egészen jól megy, észrevehetően javultam és már általában nincs szükségem rá, hogy nézzem, mi hol van. Amikor fáradtabb vagyok, vagy csak nincs kedvem odafigyelni, akkor nem megy olyan jól és kínlódok vele, de szerencsére az ilyen alakalmak is ritkulnak. Mostanára már majdnem olyan gyorsan tudok írni, mint korábban, billentyűzetet nézve.

Egyelőre úgy gondolom, hogy megérte. Mégiscsak menőbb, ha például egy állásinterjún tesztelnek és nem a gépeléssel bíbelődök, hanem a feladatra tudok koncentrálni. :-)

Kabel Deutschland Support

Egy ideje küzdök itt avval, hogy az internetkapcsolatom alkalmanként megszakad ezáltal ellehetetlenítve a munkát vele. Mivel a komplett itthoni kommunikációnk, internet, telefon és tévé a Kabel Deutschland szervertermeiből jön, ezért vettem a bátorságot és felhívtam a supportot, hogy mégis mi a kénkő van már.

Előre kell bocsátanom, hogy eddig semmi problémánk nem volt velük, megbízható és gyors minden szempontból minden szolgáltatásuk.

Múlt hét elején még 1-2 óránként egyszer dobta el magát a kapcsolat, avval még lehetett együtt élni, de a telefont azért megeresztettem, így mégsem az igazi. Rögtön az elején röhögnöm kellett, mert az automata felvezető/köszöntő női hang teljesen olyan, mintha az illető hölgy az orgazmus szélén lenne a puszta ténytől, hogy betelefonáltam. Sajnos a nénit egy mondat után egy sokkal tárgyilagosabb női hang váltja le, ami, be kell látnom, jobban is illik a tapasztaltakhoz.

Négy kedves, és egy tahó call centeres kollegával volt alkalamam társalogni az elmúlt héten, a mai nappal bezárólag. A kedves mukatársak nagyon segítőkészen követték a checklistet, amit az orruk elé ragasztottak, közvetlen a monitor mellé, de amint attól eltérő irányba terelődött a beszélgetés, azonnal beállt egyfajta üzemzavar, vész-stop, a kreatív elme lecsapta a biztosítékot és úgy is maradt, amíg vissza nem került a checklist kellemes, ismert melegébe.

Felemelő élmény az ilyen buzgó, ámde nyilvánvalóan buszvezetőből átképzett, technikailag teljességgel analfabéta telefonkezelőkkel a társalgás, noha sokat nem haladtam a problémámban tőle. Mivel a munkámhoz elengedhetetlen az internet, ezért nem hagyhattam annyiban, tovább próbálkoztam, természetesen, jóügyfélhez méltóan, mindig megvárva, amíg sikertelenül lezárják a ticketet, amit nyitottak a panaszomnak. Nagyon figyelmesen erről folyamatosan SMS-ben értesítenek. "A probléma feldolgozása folyamatvan van, kérjük szíves türelmét", majd egy fél-háromnegyed nap múlva "Az Ön kérelmét lezártuk". Hogy így közben mit történt, azt vastag, szürke homály fedi, erős a gyanúm, hogy nem sok. Másnap reggel tehát előről az egész.

A hétvégét kihagytam, ma reggel viszont ismét telefonnal kezdtem. Ki is fogtam egy meglehetősen tufa telefonos munkatársat, ennek azonban volt végre némi fogalma arról, hogy mit is csinál és lám! Van internet. Lekopogom, de mióta vele beszéltem, nem szakadt meg a kapcsolat. Tesztelgetem még, de most végre tényleg jónak látszik.

Mi ebből a tanulság? Nyilvánvalóan a barátságosság és a szakértelem nem jóbarátok, amennyiben telefonos segítségnyújtásról van szó.

Ez már milliószor bebizonyosodott, de most, hogy a saját bőrömön tapasztalhattam, valahogy annyira más. Jókedvem van, mert megy végre megint, de ez olyan szomorú valahol. El tudom képzelni, milyen borzalmas lehet naphosszat a telefonon lógni és szerencsétlennél szerencsétlenebb ügyfeleket pátyolgatni, de azért valami módja csak van, hogy az ember megőrizze a józan eszét. Talán pont ez, hogy ákapcsol a barátságos droidmódba és teljesen rezignáltan, minden agytevékenységet kikapcsolva, végigüli a munkaidőt? :)

Irodai Idill

Két napja ülök a hamburgi irdában egy kollegámmal, akivel azért jöttünk össze itt, hogy megbeszéljünk pár dolgot. Ismét meglepve tapasztaltam, hogy milyen mennyei állapotok uralkodnak errefele. Ez az iroda tulajdonképp az én cégem egy leányvállalatának az irodája.

Hihetelen, hogy az ittenieknek mennyire jól megy. A reggel lazán indul, a népek kinn lézengenek kis csoportokban az előtérben, kávét iszogatva, megbeszélgetve, amit úgy meg kell beszélgetni ilyenkor. Aztán lassan elszállingóznak, de még a délelőtt folyamán többször kialakulnak hasonló kávés-locsogós csoportosulások, melyek egymásba olvadó buborékokként mozgolódnak a terasz-konyha-előtér tengelyen.

Már 12 óra előtt megkezdődnek az ebéd előkészületei. Általában a nőnemű munkatársak dolga a főzés, amit teljes odaadással csinálnak is. Közben természetesen az élet nehéz dolgairól esik szó, amit hála a nyitott építészeti megoldásoknak, mindenhol jól hallani az iroda területén. Pontban délben megszólal a kis gong az étkezőben. A népek haladéktalanul kitódulnak a szobáikból és helyet foglalnak a terített asztal mellett. Szemmel láthatóan soha senkinek nincsen olyan halaszthatalan dolga, amely megakadályozná egy jóízű ebédben.

Az ebédet kényelmesen töltik egészen délután 1-ig, néha picit tovább. Ezidőalatt tiltott a kávéfőzés, mert a kávéfőző túl hangos és zavarja az idillt. Az nem tűnik fel nekik, hogy mennyire hangos a társalgás ebéd közben, ezt valószínű csak azok észlelik, akik tovább dolgoznak (tehát mi, akik nem tartozunk szorosan ide, és nem vagyunk meghíva a közös ebédelésre sem).

Az ebéd lecsengése után délutáni pihenő következik. Legalábbis a hangjelenségekből ítélve, amelyek teljesen megszűnni látszanak ilyenkor Felteszem mindenki kényelmesen az íróasztal mögött hátradőlve készíti fel magát a délutáni nehéz munkára.

Délután még egy kávészünet befigyel, mielőtt 4 és 5 között a golyóstollak koppanni kezdenek az asztalokon és a kollegalitás elhagyja a tetthelyet. 5 után a legritkábban találni itt bárkit, ami azért szokott gondot jelenteni, mert mi általában tovább dolgozunk, de nincsen saját kulcsunk és kódunk a riasztórendszerhez, így valahogy szervezni kell egyet.

Na mindegy, ez most így kicsúszott, valahogy én is kedvet kaptam az ebéd utáni pihihez, kihasználva a csendet :)

Munkaügy

A múlt hét végén kaptam egy ajánlatot egy állásra, ami elég komolyan foglalkoztat, bár jól meg kell gondolnom a váltást. A megajánlott állás nagyon kellemes lenne több szempontból is, de anyagilag nem lenne olyan előnyös, mint a mostani. Mivel én vagyok az egyetlen kereső a családban, elég nehéz a döntés.

A mostani melóm (szoftverfejlesztés) minden szempontból előnyös, egy kívülálló valószínűleg furcsán nézne rám, ha azt mondanám, hogy szarul érzem magam benne. Jól megfizetnek, dolgozhatok otthonról, így sokat láthatom a gyerekeimet, elég nagy a szabadságom, ami a munkaidőt illeti (szabott, de egy bizonyos szintig tologathatom, hogy mikor csinálom), stb. Régebben élveztem is amit csináltam, az első 3 évem szerintem az életem legjobbja volt, ami a szakmai pályafutásomat illeti. Jól éreztem magam, érdekes volt, volt néhány jófej kollegám is, akikkel érdekes volt együtt dolgozni.

Kétnyelvű gyerekek

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekeim beszéljék az én nyelvem, és ezáltal kultúrám részesei is legyenek, már amennyire lehet ekkora távolságból. Én csak és kizárólag magyarul beszélek velük, igyekszem mindenféle mesefilmeket, könyveket, mesekazettákat, játékokat magyarul megszerezni, hogy a lehető legtöbb irányból kapják a jót. Még egy magyar egyesület is van a városban, akik havi rendszerességgel rendeznek gyerekdélutánt is. Ha éppen nem máshol vagyunk, akkor ide el szoktunk menni. Akárhogy is igyekszem azonban, a mindennapi életben én vagyok az egyetlen csodabogár számukra, aki olyan furán beszél (az asszonyka német és nem is beszél értékelhető szinten magyarul :) ).

A fiam most lesz 4 éves Novemberben. Már hároméves korában szinte perfekt volt németből és magyarul is elég jól tudott ahhoz, hogy általában ha valami a lelkét nyomja, akkor azt el tudja mondani. Ez azóta csak javult, nagyon örülök neki és büszke vagyok rá, hogy ilyen jól csinálja.

Nem mondom, hogy könnyű, ha legszívesebben elfeküdnék az ágyba és szunyálnék, vagy beteg vagyok, vagy simán csak rossz kedvem van, akkor is általában leülök vele, ha kéri, hogy olvassunk egy mesét. De nem érezném jól magam, ha valami tanult nyelven kellene a gyerekeimmel kommunikálnom, úgyhogy már csak emiatt is megéri a fáradtságot. Néha apróbb nézeteltéréseink támadnak az asszonyommal emiatt, hogy én folyton a magyar dolgokat tolom, legyen az mesekönyv, DVD, mondóka vagy bármi más.

Lényeg, hogy bár nem mindig tudok erre koncentrálni, néha nem sikerül a rosszkedven/betegségen/satöbbin felülkerekedni, meg engedni kell néha a német nyomásnak is, azért az eddigi eredmény minden várakozásomat felülmúlja. Nem nagyon olvastam korábban semmit a témában, egyszerűen természetes volt számomra, hogy magyarul beszélek vele, fel sem merült, hogy másképp tegyek. A jelek szerint be is vált.

Említettem, hogy alkalmanként eljárunk a magyar gyerekdélutánra, ahol sok másik itt élő családot megismertünk. Vannak köztünk olyan vegyespárok, mint mi, és vannak olyanok, ahol mindkét szülő magyar. Mindkét szülő magyar esetben más problémák merülhetnek fel, nyilván ott a gyerek csak magyarul tud addíg, amíg oviba nem kerül és ott kezd el németül, vagy egyéb helyi nyelven, tanulni. Maradjunk tehát inkább a vegyespároknál, az én szempontomból az az érdekesebb.

Két különböző nemzetiségű szülő esetén is kétféle felállás lehetséges, az egyik, amikor az anyuka magyar, apuka más, a másik pedig fordítva. Ha az anyuka magyar és szeretné is ezt a gyermekei felé továbbadni, akkor neki még mindig könnyebb dolga van, mint egy apukának a teljes környezettel szemben. A gyermek az első három évének túlnyomórészét a mamával tölti, így nem okozhat neki különösebb gondot a nyelvet megtanulni. Nekem viszont, mint papának több erőfeszítésembe kerül, napközben ugye a dolgos apukák általában nincsenek otthon, rossz esetben csak akkor érnek haza, amikor a gyerek már ágyban van. Maradnak neki a hétvégék.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert mostanában elég sok időt tölthetek a fiammal. Korábban, majd' másfél éven át, ingáznom kellett Berlin és Hamburg között,  hétfőn oda, pénteken vissza. Ez egy elég szerencsétlen időszak volt, de szerencsére vége, és amióta így van, minden nap én viszem a kölyköt oviba, ebéd után el is hozom és még esténként is van 1-2 óránk együtt. Amit igyekszek is kihasználni.

Ami meglepett ezeken a találkozókon, hogy több olyan vegyespárosbeli szülővel is találkoztam, akik nem próbálták meg a gyererek magyarul tanítani. Talán ezt így erős kijelenteni, de mindenesetre nem erőltették meg magukat különösebben. Ha a gyerek németül mondott valamit, akkor németül válaszoltak neki. Vagy magyarul. Mikor hogy. A gyerekek persze mindig németül válaszoltak, értelemszerűen az a könnyebb nekik. Egyik-másik mamával el is beszélgettem erről, egyiknek a fia (volt már vagy 6) nem nagyon beszélt magyarul, bár megértett mindent. Ő túl macerásnak gondolta a dolgot és azon a véleményen volt, hogy elég neki az, amikor nyaranta hazaküldik a nagymamához egy-másfél hónapra.

Nem mondom, hogy perfekt vagyok németből, de elég jól beszélek már, és akár, elméletileg, németül is beszélgethetnék velük. Elképzelni viszont nem tudom, hogy így is tegyek. Akármennyire is jól beszélek, sosem fogok olyan jól, mint magyarul és ha egyszer a gyerek is meg tudja tanulni, gond nélkül, akkor miért ne? A kényszer néha bennem is megvan, túl régóta élek már itt és mostanában már inkább a scheisse csúszik ki, mint a bazmeg :) Hasonlóképpen működök más hirtelen érzelmi kifakadásokon alapuló helyzetekben is.

Valahogy a gyerekeimmel mégsem így van. Még más gyerekeivel is alapból magyarul kezdek beszélni. Így szoktam meg és nem érdekel, hogy senki más nem ért semmit a környezetemben belőle :). Ez néha kicsit macerás is, mert ha konzekvens akarok lenni és a saját gyerekemmel csak magyarul akarok beszélni, akkor is ha más gyerekek is ott vannak, akik ezt nem értik, akkor kialakulhatnak felemás helyzetek. Ezt továbbfűzve kérdéses az is, ha később, amikor a gyerekek nagyobbak lesznek, milyen nyelven tartunk majd családi kupaktanácsot? Talán addigra szellemileg is érettebbek lesznek, és mindegy lesz.

Egy volt kollegám portugál volt, akinek a lányai úgy 5-6 éves koruk körül kijelentették, hogy ők nem hajlandóak többet portugálul beszélni, mert a papi az egyetlen aki ilyen fura nyelven beszél és tudják, hogy megérti a németet is. Mindketten perfektek voltak már portugálul is, tehát nem okozott volan gondot szerintem. Nyilván a fentebbi komikus helyzetek elkerülése miatt volt ez jobb nekik. Mivel onnan már eljöttem és a kapcsolat megszakadt, nem tudom, hogy hogy alakult a dolog, elkezdtek-e megint portugálul beszélni, vagy elkezdték elfelejteni?

Kicsit aggaszt néha, hogy velem is megtörténik ez, de remélem, hogy nem megy olyan könnyen ki a fejükből a nyelv, mint amilyen könnyen belement :).

Saltum, Dánia

Ez a hét is elmúlt, szép volt, jó volt, de mint minden nyaralás, ez is túl rövid volt :)

Azért nagyon kellemes volt, nagy szerencsénk volt az időjárással is, azt hiszem. Nagyjából végig napos időnk volt, nem túl meleg és szeles is néha, de legalább száraz. Ha esett az eső, akkor vagy éjszaka esett, vagy olyankor, amikor autóval úton voltunk épp valahova. A gyerekek imádták a tengert és a tengerpartot, még ha fürdésre nem is volt igazán alkalom. A homokban túrni, várat építeni, összevissza rohangálni, köveket, kagylókat keresni elég volt nekik.

A hely neve, ahol voltunk, Saltum, egy, az Északi tenger partjánál levő, kis falu. Ehhez tartozik egy kiterjedt weekendház telep a parthoz közelebb, rögtön az első dűnék mögött. Itt néztünk és bérelünk ki egy házat, amit azelőtt nem láttunk, csak az internetes képek és bemutató alapján döntöttünk mellette. Elég nagy ház, elegendő két családnak.

View Larger Map

Szünet

Holnap elutazom egy hétre, még párszáz kilométerrel északabbra, Dániába, abban a reményben, hogy arrafele nincs sokkal rosszabb idő, mint itt. A hangulat errefelé mostanában teljesen télies. 20 foknál feljebb csak akkor megy a hőmérő, ha melegvízbe dugom, a Napot pedig összesenben talán 1 órát láttam a héten. Sajnos egy alkalom sem volt 20 percnél hosszabb. Kabátot kell vennem, amikor a  kölyköt viszem az oviba, az autóban pedig a fűtés indul be a légkondi helyett. Ilyen errefele egy augusztus vége :).

Nem hiszem, hogy lesz internetem, de ha lesz is valószínlűleg inkább elkerülöm majd :). Utána jelentkezem egy beszámolóval.

PS: Futócuccot  csomagoltam, talán adódik alkalom egy kis könnyű futkározásra, ezt a hetet eléggé elhanyagoltam :).

És itt egy kép a szobám ablakából. Ebbe kell éppen kimennem, hogy elhozzam a kölyköt az oviból. Pont arrafele. :)

Szómagyarázó

Mivel a feleségem, nagyon ímmel-ámmal ugyan, tanulgat magyarul, ezért érdekes szavaknál mindig felmerül bennem, hogy hogyan magyaráznám el neki, ez éppen mit jelent. Összegyűjtök néhány ilyet, magyarázzátok meg nekem, mint magyarul még nem beszélőnek, hogy mit jelentenek (lehetőleg angolul vagy németül). Elsőnek itt van kettő:

• kattogtattatok
• megjavíttathatnád

Kivándorlás vagy maradás

Egy barátom tervezgeti, hogy kivándorol Londonba a barátnőjével. Többször jártak arra, ismerik valamelyest a környéket, a hangulatot, a várost, megszerették. Evvel párhuzamban egyre több problémájuk támadt az otthoni élettel, az emberekkel, a hangulattal, a hozzáállással, stb. Ezek személyes problémák, a bennem felmerült kérdéshez nem kapcsolódnak szorosan, így nem merülök el bennük. A lényeg, hogy felmerült bennük, mi lenne ha kiköltöznének, majd az álmodozásnak döntés lett a vége: meg akarják tényleg próbálni. Pár hónapja már tervezgetik, információt gyűjtenek mindenféle témában, lakásbérlés, városrészek, munkavállalás, álláslehetőségek, megélhetés, és amit még ilyenkor úgy megnéz az ember. Végeztek hozzávetőleges számításokat, hogy ideális/nem ideális esetben mennyi jövedelemmel és kiadással számolhatnak, hetente bújják az internetes börzéket, expat blogokat, egyszóval megalapozzák a kiköltözést. Azért írom ezt mind le, hogy látszódjon, véleményem szerint alaposan terveznek, átgondolják.

Namost a blogján a srác írt az utazási tervekről, igaz, első menetben kevésbé a kiköltözés, mint inkább a jelenlegi magyarországi helyzet volt a téma. Írt arról, hogy elszomorítja, milyenek az emberek, durván elhajtják ha tízezressel fizet a péknél reggel, nem engedi át az autós a zebrán, vagy a rendőr addig szívat igazoltatáskor, amíg nem talál valami kivetnivalót, hogy megbüntethessen, stb. Kezd elege lenni, hogy minden irányból hasonló hozzáállással találkozik, a közeg, amiben él, mennyire romlott és milyen kevés figyelmet szentelnek egymásnak az emberek. A tülekedés, ravaszkodás, a politika hibáztatása, egymás szívatása az alap. Emiatt elsősorban az élet minősége, a legális keretek, normális emberek az, ami jobb külföldön szerinte, nem is a magasabb fizetés, lehetőségek és hasonlók miatt érdemes kivándorolni.

Erre azonnal parázs vita alakult ki az olvasók közt, akik úgy vélték, ő kánaánnak akarja látni Londont és csak keresi a hibákat, nem hajlandó a szépet és jó észrevenni, mert ő már magában eldöntötte, itt szar és csak másutt jó. Tiszteletben tartják a döntését, de nincs igaza, Magyarországon is pont olyan jó, vagy rossz mint bárhol máshol. Vajon tényleg így van?

Aztán olvastam EZT a cikket is a mai nap folyamán, inkluzíve kommentek és olyan érzésem támadt, mintha mostanában bűn lenne, ha valaki kivándorolt, vagy kivándorolni készül. Ott a kommentek között valaki még azt is a kivándorlók fejéhez vágta, hogy neki, szerencsétlennek, aki otthon gürcöl, neki kell az otthon maradt rokonok nyugdíját kiizzadni, továbbá, hogy minden kivándoroltnak vissza kellene fizetni az állam által az oktatására költött pénzt.

Én nem érzem magam egy cseppet sem bűnösnek mert ott mertem hagyni a szülőországomat, ha úgy tetszik, hazámat. Véletlenül alakult így, de ha most kellene megtennem ezt a lépést, habozás nélkül újra kiköltöznék. Talán nem ide, de mennék. Lehet, hogy az adóm nem a magyar államkasszába folyik, de erős a gyanúm, hogy ha otthon dolgoznék, akkor nem lennék bejelentve, vagy talán minimálbérre, esetleg számláznom kellene, és a pénzem nagyrészét feketén kapnám. Melynek folyománya a nulla nyugdíj, a szar egészségügyi ellátás, nyomorgás, keserűség.

Régen nem voltam otthon és nem tudom magam olyan jól beleélni a mostani helyzetbe, így nem próbálok meg okosnak látszani. Tény viszont, hogy sokat hallok barátoktól és rokonoktól, és komolyan kellene keresgélnem, ha valami pozitívat akarnék találni. Ennek lehet, hogy az az oka, hogy főleg ezek foglalkoztatják őket, ezekről beszélnek többet, de emellett éppen elég pozitív dolog is megesik velük. Én azonban kétlem. Ha éveken át csak olyanokat hallani, hogy ez rossz, az rossz, itt csesztek ki velem épp, vagy ott, annak nem lehet más oka, mint hogy valami tényleg nem kerek.

Szeretem Magyarországot. Sőt, mondhatom, hogy szeretjük Magyarországot, a feleségemet is beleértve, aki német. Nekem a hazám, szép országnak tartom, rengeteg kellemes emlékem fűződik hozzá. Ha tehetjük, hazalátogaunk, ott nyaralunk, stb. A gyerekeimet kitartóan tanítom magyarul, szeretném, ha a nyelven kívül egy kicsit a magyar kultúrából is részesednének. Viszont az az irány, amerre az ország megy, az nem tetszik. Sem politikailag, sem emberileg, bár a kettőt nehéz szétválasztani. Ha tényleg úgy van, ahogy mondják és sokan elhagyják az országot mostanában, akkor a hibát nem bennük kell keresni, hanem a közegben.

Ahogy a fent említett cikkhez fűzött kommenteket olvastam, nem tudtam nem észrevenni, hogy a kivándorlás téma elég egyértelműen kétfelé osztja a népet: vannak akik mellette vannak, illetve nem bánják, ha elmegy néhány ezer ember, a másik oldal meg mereven elutasítja. A kettőnek van egy kis metszete, azokból, akik már éltek külföldön és hazamentek. Ezt a két csoportot szerintem nem lehet közelebb hozni egymáshoz. Azok, akik elutasítják, mindig is el fogják utasítani akik pedig mellett vannak, általában mellette is maradnak, kivéve talán ha valami rossz tapasztalat miatt hazaköltözni kényszerültek.

Én örülök, hogy magam azok közé sorolhatom, akik nem ellenzik a kivándorlást. Sőt, az a véleményem, hogy minden olyat, aki mereven ellenzi, egyszerűen ki kéne telepíteni egy kicsit, hadd húzzon le egy-két évet külföldön. Kitágítaná a látóterét rendesen és nem vélekedne tovább úgy, hogy minden kivándorló elárulja a hazáját, aki pénzt és energiát ölt a taníttatásába, stb. Mindenki döntse el maga, hogy hogyan és hol akarja leélni az életét, de ezt a döntést lehetőleg ne a szociális keretek közt belevert, beleivódott ismeretei alapján döntse el, hanem próbálja ki.

Azt viszont nem tudom megítélni, hogy ez vajon csak azért van így, mert már lehúztam pár évet külföldön, vagy akkor is így lenne, ha még sosem tettem volna ki a lábam Magyarországról?

Ez most így kibukott belőlem, mert eléggé igazságtalannak éreztem sok kommentelő "érveit", és értetlenül állok a sok vakon ellenkező előtt, aki azt sem tudja, miről beszél.  Az ilyen nem-szeretem-sosem-ettem hozzáállás, illetve struccpolitika ki tud hozni a sodromból.

A fenti cikk zárómondatát beidézem ide, szerintem találó:

És ennek nagy része nem Gyurcsányon meg Orbánon múlik. Hanem rajtunk, azon, hogy milyen velünk egy országban élni. Hogy le tudja-e győzni ez a társadalom a jóra való restségét. Amúgy nem csak az múlik ezen, hogy milyen velünk élni, hanem hogy milyen itt nekünk élni, magunkkal.

Arany(os)köpések

A fiam (3,5 év) és köztem zajlott le az alábbi beszélgetés, miután véletlen elengedtem egy galambocskát a fürdőszobában:

- Hopsz...
... <kínos szünet> ...
- Na szuper, papaaa!
- ... ?
- Ezt ironikusan mondtam. Igazából nem szuper.

Egy másik alkalommal a lányom (8 hónap) böfizett egyet csak úgy magától, tehát nem a szokásos, evés utáni vállravetett, módon. Erre a fiam odafordul és lelkendezve felkiált:

- Szupeer! Mama, nézd csak, de jó!
- Mi történt?
- M... megtanult egyedül böfögni!