24
08/2008
9

Blankeneser Heldenlauf

Sikerült! :)

A célom elértem, még ha éppen-hogy jelleggel is, a hivatalos időm 00:58:22 lett. Elégedettnek vagyok vele így elsőre. Talán ment volna picit jobban is, pár percet még tudtam volna faragni, ha taktikusabban futok.

Összesítésben 194. lettem a 00:58:22 idővel, a saját korcsoportomban pedig 30. helyet értem el. Tudtommal nagyjából 900-an neveztek a 11km-es futásra, tehát nem olyan rossz eredmény.

Az időjárás kegyes volt hozzánk. Ahhoz képest, hogy szombaton egész nap esett és 13-15 fok körüli hőmérsékletünk volt (a fürdőszobában be is indult a fűtés), ma olyan 18-20 körül volt és száraz maradt végig. Startkor még sütött a nap is kicsit, így a hosszúujjú, amit a biztonság kedvéért felvettem, feleselegesnek bizonyult. Mivel senki nem volt ott, akinek odaadhattam volna, ezért kényetelen voltam a derekamra kötve addig magammal vinni, amíg az asszonyka fel nem bukkant valahol az útvonal mentén. Teljesen sportszerűtlenül néztem ki a sok "komoly" futó közt, a legtöbben teljes profi szerelésben vonultak fel. Volt néhány érdekes arc, például egy faszi, aki a testhezálló ruháiból valószínűleg véletlenül két számmal kisebbet rendelt és már nem volt ideje kicseréltetni. Elég érdekesen nézett ki. A felsője nem ért a nadrágig, és a közbeeső rész mintegy kibuggyant a ruhadarabok alól. Errefele azt mondják az ilyenre, hogy Presswurst.

Eleinte nagy volt a tömeg, aztán lassan elnyúlt a mezőny. A haveromat, akivel együtt indultunk, hamar elvesztettem. Egy ideig keresgéltem a tempómat, ami jóval magasabb lett, mint amiket az edzések alatt megszoktam. Az átlagos pulzusom a végére 169 lett, szemben az edzések alatti 140-150-nel.

Kerestem magamnak embereket, akik mögött egy megfelelő tempót tudtam futni, de sokáig egy mögött sem tudtam futni. Vagy elhúztak, vagy lemaradtak. Már az első 10 percben voltak olyanok, akik nem bírták és gyalogolni kezdtek. Azán jött az első emelkedő, ez eléggé meg is szaggatta a népet. Nem volt nagyon meredek, de elég hosszú, földút és a szombati esőzéstől csúszós. Ezt egész jól bírtam, a végén pedig várt asszonykám a fiammal, ettől pedig újabb energiatartalékok szabadultak fel. Persze csak miután leadtam a pulcsimat náluk :).

A következő kanyarnál vizet osztottak 2 decis műanyag pohárban. Hogy ezt melyik hülye találta ki, nem tudom. Elvettem egyet, megpróbáltam inni belőle. Nagyjából 10%-os sikert értem el, a többi a pólómon, nadrágomon, cipőmön és a körülöttem futókon landolt. A maradékot inkább eldobtam a többiek mintájára.

A következő szakasz relatív egyenes és sík, illetve részben enyhén lejtős, volt, itt egy kellemes tempót sikerült tartanom, ami alatt kicsit kipihentem az első emelkedőt. Örömmel töltött el, hogy egymás után hagytam le arcokat, akik korábban nagyon nyomták de valszeg a hegymenetben elvéreztek és kifulladtak. A végén egy parkba irányítottak minket a jelzések, ahol megint csúszós, sáros trutyiban kellett haladni. Látszott, hogy ahol nagyon sok volt a víz, ott megpróbálták eltömni a tócsákat valami homok keverékkel, ami úgy nézett ki, mint a még meg nem kötött beton. Az utak elég keskenyek voltak, így itt a megint kialakultak tülekedések. Egy ilyen keretében egyszer csak bokáig süllyedtem egy ilyen betonos tócsába. A kicsapó szutyokkal a másik lábam is egyenletesen beborítottam  Kellemesen hűsített, valahogy mégsem örültem neki annyira.

A parkban egyébként egy U alakot kellett lefutni, kvázi körbefutni a parkot, amely U két szára szintén lejtett, odafele le, visszavele felfele. Ennek megint volt egy szűrő hatása. Én is kényetelen voltam felfele belassítani, fújtattam rendesen, de megküzdöttem vele megállás nélkül. Innentől megint egy kellemesebbnek mondható egyenes, aszfaltozott szakasz következett, ahol erőt gyűjthettem az utolsó kilométerekre.

Az út mentén rendszeresen elhelyeztek táblákat, hogy merre kell menni, és alkalmanként azt is kiírták, hogy hanyadik kilométernél járunk. Legutoljára éppen a hetediket láttam. A start után felemelő volt meglátni az első kilométerkövet, de aztán a következők inkább lehangolóak voltak. 3...4...5 Még csak ennyi? A hetediknél aztán kezdett megint emelkedni a hangulat: mostmár csak négy kilométer van hátra! Egy picit rá is kapcsoltam, gondoltam majd az utolsó 2 km-en meghúzom. A tervem, amilyen szép volt, úgy fulladt kudarcba, ugyanis innentől nem volt több kilométerkő és nem tudtam, hogy hol járok (lépésszámlálóm nem volt).

Na mindegy, innentől már házak közt ment tovább az útvonal és sokan kinn is voltak drukkolni. Aranyosak voltak a gyerekek, akik teljes erőbedobással buzdították a futókat. Volt egy kissrác is valahol, akinek egy síp volt a szájában és mint egy katonai kiképző füttyögetett, időnként közbekiáltva, hogy "Gyerünk, gyerünk!" Bár szenvedtem eléggé, ez tényleg adott egy utolsó lökést, így egész jól végigtoltam. Megaztán az órámat is nézegettem és láttam, hogy még van esélyem egy óra alatt befutni, így kitartóan kanyarogtam az utcákon. Még meg is hajtottam kicsit, érdekes módon még bírtam, és nagy örömömre sorra hagytam el a többieket. 

Az egyik kanyar után végül az utca végén megláttam, hogy Ziel, és innentől még egyel feljebb kapcsoltam. Itt már nagyon sok ember állt az út mentén és mindenki tapsolt, meg hajrázott. Hallottam (ilyenkor már nem nagyon lát az ember) másokat is körülöttem, hogy sprintelnek a végén, de én csak szaladtam, szaladtam, aztán egyszer csak megváltozott a talaj alattam, kő helyett valami posztóval bevont fa döngött a lépteim nyomán, aztán pittyent valami, hirtelen sokan lettek körülöttem, megállítottak, valami szkennerrel leszkennelték a sorszámom, a nyakamba akasztottak valamit, és megláttam a haverom, aki egyből a kezembe nyomott egy pohár alkoholmentes Erdinger sört.

Vége. Túl vagyok rajta. Leállítottam az órám is, ami valamivel 59 felett mutatott, így boldog voltam, hogy sikerült az egy óra alatti célt elérni. A sör hamar lecsúszott, ettem még rá banánt, amit szintén ingyen osztogattak. A nyújtást a nagy zűrzavaros izgalomban kissé elfelejtettem, de aztán a metrómegállóban pótoltam hazafelé menet.

A legjobb eredmény valahol 35 perc körül volt. Nem tudom elképzelni sem, hogy hogy tud valaki ennyi idő alatt 11 km-t futni. Biztosan nem két méter magas és nem kell neki 93 kilót mozgatni :).

Az én időm 5:18-as kilométerenkénti tempót jelent, ami nem egy kiemelkedő teljesítmény, de nekem tökéletesen megfelel, azt hiszem talán az eddigi legjobb eredményem :).

Délután aztán fájni kezdett a nyakam, ami átment a fejemre is. Gondolom nem ártana egy kicsit felsőtestre is gyúrni, ha ilyen hosszabbakat is szándékozok futni. Mára egyébként izomlázam is lett a lábamban, a vádlimban kicsit, meg a sípcsontom előtti izomban, amit nem tudom, hogy hívnak. Ettől eltekintve minden rendben :).

És itt vagyok én (is) a célegyenes felé közelítve:

És itt van az "érmem" is :)

További képekkel majd update-elek, ha megkapom az ismerősöktől amit ők csináltak.

A bejegyzés trackback címe:

https://hamburger.blog.hu/api/trackback/id/tr52630432

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: Turulcsirip - st_ark 2008.08.25. 13:56:25

[...]entry: Blankeneser Heldenlauf: Sikerült! :)A célom elértem, még ha éppen-hogy jell..[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Snowqueen 2008.08.25. 11:13:41

GRATULÁLOK!!!!
Örülök,hogy ilyen jól sikerült,az izomláz meg hamar elmúlik majd:-)
(Szerintem sokat segített az ösztönzésben,hogy családod is kint szurkolt!:-)

Babarum · http://babarum.hu 2008.08.25. 16:25:11

Grat!
Jó érzés lehetett célbaérni! :)

A fotón merre vagy?

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.08.25. 20:19:16

Köszi :)

Nem volt rossz célba érni valóban, lehet, hogy jövőre megpróbálom a 21 km-t.

Ja és középtájt a fehérpólós, zöld rövidgatyás, az vagyok én. :)

Babarum · http://babarum.hu 2008.08.25. 21:00:03

Arra tippeltem! :)
Nagyobb felbontás nincs?

Manka · http://www.manqci.blogspot.com 2008.08.26. 00:59:39

Gratulálok Neked is! Úgy tűnik, ez egy ilyen hétvége volt - már azoknak, akik rendesen edzettek. Mi, kanapébajnokok, csak lelkendezni tudunk, de azt nagyon!

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.08.26. 09:08:13

A gratulációkat pedig mindenkinek köszönöm! :)

Babarum · http://babarum.hu 2008.08.26. 11:26:30

Nem értem miért nem akarod nagy felbontásban megmutatni, ahogy a hajrázás után szétizzadva, félkómásan futsz a cél felé! ;)

Mobi · http://mobima1.blogspot.com 2008.08.31. 20:48:48

Gratulálok a kitartásodhoz. Egy baleset után én is most próbálom ujrakezdeni, belőled majd erőt merítek :)))

Egy állandó olvasód :)
süti beállítások módosítása