09/20096
Airbus családi nap
Már több, mint két hete is megvan, hogy megrendezésre került az Airbus családi napja, de eddig még nem volt időm róla írni. Nagyon érdekes élmény volt, mindenképp megér egy postot.
Egy szomszédunk az Airbusnál dolgozik és mivel éppen szabadságon volt azon a hétvégén, nekünk adta a jegyeit a családi napra. Amennyire én megértettem az elmeséléséből, ez egy relatív rendszertelenül megrendezésre kerülő esemény, ahova csak meghívóval lehet bemenni. Ilyeneket munkatársak kapnak csak, fejenként a családjukra elegendőt, plusz 1-2 extrát, amit barátoknak oszhatnak szét. Kaptunk hát két jegyet és vártuk, hogy jöjjön a hétvége.
Még sosem voltam az Airbusnál, és bár tudtam, hogy sokan dolgoznak ott, nem gondoltam, hogy ennyi ember gyűlik majd össze. Az Elba innenső oldaláról hajóval lehet átjutni az Airbus területére és a kikötőnél emberek százai álltak kanyargós sorokban, majdnem visszafordultunk. Szerencsére elég jól megszervezték a dolgot, gyors egymásutánban váltották egymást a kompok, így elég jól haladt a sor. Nagyjából 10 perces sorbanállás után végül is fel is kerültünk egy hajóra és szerencsésen átjutottunk a túlpartra.
Az Airbusnak nagyon nagy területe van itt, rengeteg kisebb-nagyobb összeszerelő üzem, irodaépületek, éttermek és egy egyifutópályás reptér, ami megfelel az A380 igényeinek is, található rajta. Ennek jórésze meg volt most nyitva a közönség előtt és mindent meg lehetett nézni. Sajnos ennyit egy nap alatt még gyerek nélkül sem lehet végigjárni, gyerekkel az oldalunkon pedig végképp nem volt annyi időnk egy-egy helyen nézelődni, amennyit szerettünk volna. Azért így is elég sokat láttunk.
Repülőről készült kép, ott az Airbus kifutópálya vége
Az idő elég változékony volt, hol esett, hol sütött a nap. Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, nagy kíváncsisággal vágtunk neki a tömeg által megszabott mozgásiránynak. Ez az egyik összeszerelő csarnok előtti nagyobb, füves részre vezetett minket, ahol egy régebbi Beluga mellett néhány más repülőgép állt. A kettő közt pedig nagy, lebetonozott terület, hétköznapi funkcióját tekintve valószínűleg parkoló volt, ahol mindenféle bódék, büfék, standok várták a látogatókat, kicsit vurstli jelleggel. Lófráltunk itt kicsit, benéztünk a csarnokokba, kolbászt ettünk, ilyesmi.
Az egyik ilyen csarnok történetesen egy A380 összeszerelő csarnok volt, ahova szintén bementünk. Én lelkesen fényképezőgéppel a kezemben kerestem megfelelő pozíciókat, bár nem nagyon találtam, mert a gép olyan nagy, hogy az én látószögembe sehogy se fért bele. Egyszer csak egy nő rámszól, hogy tegyem már el a fényképezőgépem, mert különben hívja a biztonságiakat. Kiderült, hogy ebben a hangárban nem szabadott fényképezni. Az okot ugyan nem mondta meg, de feltehetőleg amiatt, hogy itt már eléggé végső stádiumban volt az összeszerelés és különféle ügyfelek részére rendezték be a gépeket úgy, ahogy megrendelték. Az egyik gép, amit láttam, kívülről már festett volt, ebből látszott, hogy az Emiratesnek készül. Gondolom nem akarták az arabusok, hogy mindenki a First Class berendezésükön nyálcsorgasson. Azért készült néhány kép, íme egy:
Embertelen nagy gép, durva így alatta állni. Repülni is láttunk egyet, de sajnos csak nagyon messziről és már leszállás közben:
A nap további részében mindenféle csarnokokban mászkáltunk, mezőkön kiállított kisgépeket néztünk, és küzdöttünk a gyerekkel, aki ennyi macera után már eléggé nyűgös volt, és semmi sem volt jó, bárhol voltunk :).
Kifele menet megint iszonyú sorbanállás, ezúttal lassabban is ment és mindenféle biztonsági emberek idegeskedtek, hogy a nép elállja a menekülési útvonalakat. Vajon erre miért nem gondoltak előtte, nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen rendezvényt csináltak ott. Nagy nehezen azért kijutottunk, aztán simán hazabuszoztunk.
Itt van néhány kép, amiket a különböző csarnokokban csináltam:
Érdekes volt látni a félkész repülőgépeket és hogy milyen félelmetes infrastruktúra kell a felépítésükhöz. Hatalmas hangárok, mind teletömve különféle darukkal és egyéb az összerakást segítő gépekkel, keretekkel, felépítményekkel. Még a kisebb repülőgépeknél is mindenütt nagy tisztaság, sehol egy olajfolt vagy porcica. Millió alkatrész, tökéletes rendben felsorakoztatva. A félkész gépek lógó beléből nem volt nehéz a komplexitásukra következtetni. Egyáltalán nem csodálom, hogy problémáik támadtak az A380 építésénél. Emberi és technikai csoda egy ilyen masina.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Flyby · http://utazasrepulovel.wordpress.com 2009.09.24. 15:12:49
Kicsit irigykedem most :-)))))))
St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2009.09.24. 15:23:00
stampoasis · http://hamburgfoto.wordpress.com/ 2009.09.24. 22:23:58
Flyby · http://utazasrepulovel.wordpress.com 2009.09.25. 09:16:21
Hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű,de jó kép a Belugáról, most még jobban irigyellek....:-)
Lena. 2009.09.25. 19:11:45
Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.09.27. 19:56:26
Egyébként szerintem biztonsági kockázat miatt nem engednek fotózni, már majdnem kész gépeket. Esetleg meg lehetne tudni róluk, hogy hol támadhatóak. Persze ez csak egy tipp.
RSS Feed
Kütyük
|
|