Das Keyboard 2

Valamivel több, mint egy hónapja szereltem fel magam egy új billentyűzettel, melynek neve Das Keyboard. Különlegessége, hogy nincsen rajta semmilyen felirat. A célom az volt vele, hogy javítsam a gépelési technikámat, a mostani helyzet pedig a következő.

Első dolog, amire rájöttem: ahhoz, hogy jól, 10 ujjal, tudjam használni a billentyűzetet, tényleg fontos, hogy hogyan ülök előtte. Ha nem megfelelően magasan, vagy megfelelő szögben van, akkor a kezeim elvándorolnak lassan valamerre, aminek csomó félregépelés az eredménye.

Fontos, hogy a kezem mindig a helyén legyen. Mindig. Minden betűt következetesen a megfelelő ujjal kell leütni, másképp sosem megy a fejembe. Amikor  viszont egy másik, normális, gép elé ülök, azonnal elkezdek visszasüllyedni, és nézni, hogy melyik billentyű hol van, holott már egészen jól megy anélkül is. Ennek aztán az az eredménye, hogy később visszaülök a meztelen billentyűim elé és szenvedek :-).

Sajnos nagyon nehéz a sok éven át rosszul betanult kombinációkat levetkőzni, azért lassan, de biztosan haladgatok. Ilyenek például a nagybetűk. Mindig azt a shiftet kell megnyomni, amelyik éppen nem azon az oldalon van, amelyiken a betű. Tehát pl A-hoz bal kisujjal a-t ütök, jobbal nyomom a shiftet. Ezt korábban másképp csináltam és elég nehéz megszokni a helyeset. Nehezen mennek a számok is, szerencsére ehhez itt van a numerikus keypad, ahol könnyen meg lehet találni elsőre, hogy melyik hol van.

Régebben is elég sok ujjam használtam a magam módján, de a jobb kisujjam és gyűrűsujjam valahogy kevésbé. A jobb kezemet nem is tartottam a klaviatúra felett, hanem repkedett ide-oda. Erről is nagyon nehéz leszokni. Nehéz a jobb kisujjamat használni, pedig sokat kell, különösen a magyarhoz és még mindig hajlamos vagyok elemelni. Ilyenkor aztán mindig idő, mire visszatalálok vele a megfelelő helyre. Nehéz az ékezetes betűket is helyesen eltalálni, főleg a felsőket, az ö-ü-ó és ő-ú régióban még elég magas a hibaarányom.

Összességében véve, ha odafigyelek, már egészen jól megy, észrevehetően javultam és már általában nincs szükségem rá, hogy nézzem, mi hol van. Amikor fáradtabb vagyok, vagy csak nincs kedvem odafigyelni, akkor nem megy olyan jól és kínlódok vele, de szerencsére az ilyen alakalmak is ritkulnak. Mostanára már majdnem olyan gyorsan tudok írni, mint korábban, billentyűzetet nézve.

Egyelőre úgy gondolom, hogy megérte. Mégiscsak menőbb, ha például egy állásinterjún tesztelnek és nem a gépeléssel bíbelődök, hanem a feladatra tudok koncentrálni. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.