Hamburger

Félmaraton

A héten megkezdődött a hathetesre tervezett edzési időszak, amelynek végén képesnek kellene legyek egy félmaratont 2 óra alatt lefutni. Az edzés a korábban említett tervre épül, hogy sikeres lesz-e, meglátjuk.

A hét nem valami fényesen indult, a hétvégén ugyanis asszonykámmal valami olyasmit ettünk, amit nem kellett volna és hétfőre mindketten megfeküdtünk különféle gyomorproblémákkal. Szerencsére amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment a dolog, legalábbis ami engem illet. Kicsit még bizonytalanul érzem magam és mivel amúgy is ügyfélnél vagyok, valszeg a keddi edzés elmarad. 

Múlt szombaton egy pár új futócipőbe is befektettem. Régen terveztem már, de valahogy még nem jutottam a tettig. Most, hogy asszonykám panaszkodott, hogy nincs cipője, közösen úgy döntöttünk, hogy eljött az idő. 

Egy kis tesztelés, lábszkennelés és néhány különböző cipővel való rövid próbatétel után végül egy stabil Brooks Addiction 8 pár mellett döntöttem. Érzésre az volt a legjobb, kényelmes, jól tart, jól is néz ki. Szombat este el is mentem benne egy tesztfutásra. Kicsit fura volt, tényleg nagyon stabil a cipő, nem "gurul" annyira, mint a másik, úgy érzem, egy kicsit jobban meg kellett erőltetnem magam, hogy haladjak. A vége az lett, hogy a bal térdem megfájdult. Nem tudom, hogy a cipő a hibás-e vagy a még szokatlan viselet, esetleg rosszul léptem valamikor, de kissé aggasztó. A héten még tesztelem, legalább egy rövidebb futás erejéig, aztán eldöntöm, hogy jó-e ez nekem, vagy sem. Szerencsére van 14 nap garancia rá, vissza lehet vinni. 

Mostantól tényleg igyekszem majd minden héten egyszer összefoglalni a futásaimat és az edzés menetét. 

St. Peter - Ording 2

Az elmúlt hétvégén egy háromnapos kirándulást rendeztünk St. Peter-Ording -ba, ahol már egyszer jártunk. Hotelnek ugyanazt választottuk, mint akkoriban, kellemes, bár nem kifejezetten olcsó hotel. Három napra azért még a kibírható kategória. 

Így Július elején az idő is sokkal barátságosabb volt, mint annak idején Októberben. Első nap tűző napsütés és tikkasztó meleg fogadott minket, amit mindjárt avval enyhítettünk, hogy lementünk a tengerpartra. A víz kellemes meleg volt, olyasmi struktúrával, mint amilyen a Balaton déli oldala, hosszan lehet befele gyalogolni, és még mindig csak térdig ér a víz. Itt elcsaptuk a nap maradék részét, csak vacsorázni jöttünk fel megint. A part elég messze van az utolsó kiépített területtől, ami valószínűleg amiatt van, hogy az árterület lapos és emiatt nagyon széles. A partra egy hosszú hídon lehet eljutni, ami a sűrűn benőtt és védett árterület felett visz át.

A délután ebben a formában kellemesen telt, a gyerekek is nagyon élvezték a homokot és a pancsizást. Asszonykám szép rákvörös lett, ahol a nap érte, mostanában kicsit szenved öltözés közben.

Második nap nem volt olyan szép idő, felhős és hűvösebb lett. Nem bántuk egyáltalán, legalább nem kellett a napon aszalódni. Elmentünk hát egy közeli vadasparkszerűségbe, a Westküstenparkba. Rögtön reggel indultunk, két gyerek mellett nem probléma, még asszonykámnak sem, reggel 8-kor útra készen állni. Jó ötletnek bizonyult, mert a park, mikor odaértünk, még szinte tök üres volt. Utálom a tömeget, így viszont ideális volt minden szempontból. Gyerkőcök is nagyon élvezték.

A délutánt aztán én a fiammal a hotel mellett levő uszodában töltöttem, a lányok meg bumlizni mentek a falu sétálóutcájába. Este közös vacsora a die Insel nevű nagyon kellemes étteremben. Első körben egy Mamma mia nevű, kissé kétes kinézetű éttermet próbáltuk be, de nem volt gyerekszékük. Amúgy kissé lelakott étterem szegény, mégis sokan voltak, így azt gondoltuk, biztos fantasztikus a konyha. A gyerekszék hiánya viszont KO kritérium. A váltás szerintem megérte, az Insel sokkal szimpatikusabb külsőre is és finom volt a kaja is.

Utolsó nap egy kis sétát tettünk a falu központjában, aztán még délelőtt elindultunk hazafelé. A délutánt aztán kis kerti pancsizással és 4-5 mosógépnyi szennyes feldolgozásával töltöttük.

Pihentető hétvége volt, csak kissé rövid. :)

Pinceprojekt Finish

Finishében a pinceprojekt, mostmár tényleg olyan állapotban van a szoba, hogy lakhatónak lehet nevezni. Elkészültek a függönyök, melyek szintén IKEA származásúak, de olyanok voltak eredetileg, amelyek nem mentek rá arra a sínrendszerre (szintén IKEA), amelyet felszereltünk. Ezek voltak elfogadható áron, még azzal együtt is jobban megérte, hogy le kellett vágatni róluk egy csíkot, ahol lyukak voltak kiképezve egy másfajta karnisnak. 

Kép:

A székek nem véglegesen vannak ott, de végül is nem rossz így se.

Tervek közt szerepel még a szabadon maradt falak dekorálása, valami kép, vagy hasonló hiányzik még. És a világítást is fel kell dobni valahogy, a plafonon még az eladók által felszerelt gagyi világítótest van. Pincének jó volt, így már kicsit kevés. Egyelőre beállítottunk egy állólámpát, az kellemesebb és erősebb fényt ad.

Valahogy tévén is el kell  még érni, hogy legyen benne adás, itt ugyanis nincs kábelcsatlakozás és abban sem vagyok biztos, hogy az antenna hoz valamit. Ezt ki fogjuk próbálni, addig marad a dévédélejátszó :).

Pinceprojekt

Emlegettem már itt-ott ismerősöknek, hogy az elmőlt időben azon munkálkodunk, hogy a második gyerek érkeztével elhalálozott vendégszobánkat újra felélesszük. A házunk nem túl nagy, így jobb híján a pincében levő három szoba közül választottuk ki az erre legalkalmasabbnak tűnőt. A pince nem is annyira találó kifejezés, talán inkább alagsort kéne mondanom, még mielőtt arra asszociáltok, hogy valami századelői, boltíves, pókhálós, poros kriptáról van szó.

Az egyik szobában mosógép, szárítógép, hűtő (extra a sörnek) van, ezt elvetettük hát, a második szoba nagyon kicsi, inkább kamra, maradt hát a harmadik. Értelemszerűen ebben volt a legnagyobb rendetlenség is, jó kis meló volt kirámolni. Három teljes kombinyi leselejtezett cuccot fuvaroztunk el a recyclinghofba. A maradékot a terv szerint a szoba két fala mentén elhelyezett polcokra rámoltuk, ami elé karnist szereltünk és erre, meglepő módon, függönyöket tervezünk akasztani.

A szobában eddig nem volt semmi pár polcon és a behányt cuccokon kívül. A puszta beton nem valami vendégmarasztaló, így padlószőnyeg lefektetése mellett döntöttünk. Ezt egész hamar, rövid döntés-mérlegelési idővel sikerült is megvásárolni egy erre szakosodott üzlet maradékokat kínáló garázstelepén. Szerencsére így nem is volt nagyon drága, bár a színe éppen olyan, mint a betoné. Csináltattunk hozzá szegélyeket is, hogy szép legyen azoknak a vendégeknek.

A szőnyeget aztán sajátkezűleg fektettük le, nem nagy ördöngősség. Tépőzáras felületű ragasztószalaggal egészen hamar megvolt, a szegély pedig ragacsosra volt előkészítve, könnyű volt applikálni. A lépcső körül és alatt kicsit hosszabban időztünk a pontos vágások kimérése érdekében, de még így sem vett igénybe többet egy délután-este intervallumnál. Nagyobb macera volt előtte mindent kipakolni és átvinni a mosókonyhába. 

Amikor kész volt a szőnyeg, felépítettük a polcokat újra, kiegészítve egy sarokelemmel és néhány további polccal. Visszapakoltunk megint mindent és elkeztük a karnisokat felfúrni a plafonra. Na ez kemény fának bizonyult. A fúrógépem fel is adta a küzdelmet, újat kellett venni, további költségek, de ez van. Most legalább van egy rendes ütvefúróm. 

Vicces pillanat volt, amikor körülbelül 10 percnyi, az új fúrógéppel történő izzadás és szenvedés után, már-már végzetes elkeseredettségünkben észrevettük, hogy átbillent a forgásirányt állító kapcsoló. Az a fránya fúró meg csak nem akarta vinni azt a vasbetont balmenetben. Visszaállítottuk a megfelelő állásba és lám, kb 5 másodperc leforgása alatt úgy hatolt a betonba, mintha hungarocellt fúrnánk.

Nem jutott eszembe rögtön a kezdetektől fogva képeket csinálni, de a kirámolás végén elkezdtem fotózgatni az aktuális állapotot. A függönyök még mindig nincsenek kész, ezeket még méretre kell vágatni. Ők hivatottak majd eltakarni a polcokat.

A képekből tehát itt egy sorozat:

A már többnyire kipakolt szoba

A telerámolt mosókonyha (három sor polc egymás mögött plafonig pakolva)

Itt már benn a szőnyeg

Csendélet IKEA Gorm polccal és halott fúrógéppel :)

Visszapakolás előtti állapot

Visszapakolás utáni állapot

Visszapakolás utáni állapot 2

Félmaraton edzésterv

Idén is lesz Heldenlauf, amin terveim szerint részt is veszek, ezúttal viszont bepróbálom a félmaratont. Augusztus 30-án lesz, addig még van 12 hét. Mondjuk mostanában elég szar bőrben vagyok, de remélem addigra megoldódnak a dolgok.

Az edzéstervet ugyanabból az újságból vettem, amelyikből a kezdőknek valót is. Az újságot annak idején gondosan eltettem, annak reményében, hogy hasznos lehet még a későbbiekben. Hat hetet foglal magában, a cél a 2 órás teljesítés. Elméletileg tehát Július 20-án kellene nekikezdenem.

A terv így néz ki:

Meglátjuk hogy fog menni. Egyelőre azon vagyok, hogy kicsit felhozzam magam a tespedésből és legalább heti 3 alkalommal elmenjek futni. Ez kicsit megtorpedózódni látszik egészségügyi okokból kifolyólag, de még nem adtam fel :)

Híradó

Valahogy alábbhagyott a motivációm mostanában, ami a blogírást illeti. Ennek több oka is van, munkailag és családilag is peregnek az események, így nem nagyon marad szabadidőm. Ha marad is, általában nem akarom a gép előtt tölteni :). Májusban, ha jól láttam, egy bejegyzést sikerült kicsiholnom: nem mondható túlságosan nagy adagnak.

Hogy legalább egy legyen júniusban is, kiemelek egyet a privát események közül, és írok arról. Régóta tervezzük, hogy berendezünk egy vendégszobát megint, a régit ugyanis beáldoztuk gyerekszobának. Az ágy ugyan még ott van és fogadtunk is már vendégeket így, de ebben a formában nem volt annyira kellemes. Már egy-két hónappal a lányom születése után megfogalmazódott a gondolat, hogy a pincében kellene kialakítani a pótlást, sajnos több szobánk föld fölött nincsen.

A pince azért nem olyan veszélyes, mint amilyennek hangozhat, a ház kb 5 éve épült és a pince ennek megfelelően elég tiszta, száraz, csak nincs különösebb gonddal berendezve. Beton padló, elvétve olcsó polcok, egyébként pedig mérhetetlen mennyiségű egyéb dolog dobozokban, zsákokban, és más elrendezésben. Összesen három helység van a pincében: egy mosókonyha, egy kisebb kamrának berendezett szoba, és egy harmadik, amit most átrendezünk.

A terv az, hogy egyszer kifestünk, padlószőnyeget rakunk le, majd a mostani polocainkat kissé kiegészítve egy függöny mögé rejtjük. Így marad némi helyünk dolgok tárolására, de mégsem lesz annyira feltűnő.

Az első fázis, a jelenlegi cuccaink leltározása megvolt, rengeteg szart dobáltunk ki. Általában gyűjtögető típus vagyok, de most nagyon szorosra vettem a mércét és vagy két kombinyi szemetet transzportáltam az újrahasznosító telepre. Már mozogni is lehet a pincében, örülünk neki. :)

Amúgy lassan megkezdem a tréninget az augusztus végére tervezett félmaratonra. Egyelőre felhúzom a heti futások számát 3-ra, aztán 6 héttel a maraton előtt 4-re. Erre a 6 hétre van tréningterv is. Szomszéd arcokkal együtt csináljuk, ami hol jó, hol nem jó, de a vége csak jó lesz.

Elbapart

Hiánypótló post ez a mai, már régóta ígérgetem, hogy csinálok egy képsort az Elba útvonalról, ahol futni szoktam. Korábban csináltam egy képsort az egyik rövidebb környékbeli útvonalon, ahol szintén rendszeresen futottam. Vittem magammal a kis kattogtatóst és alkalmanként megálltam egy képet csinálni. Ezúttal biciklivel voltam és csak az Elbaparton csináltam képeket, de egy összképet adnak a képek azért. Az oda és vissza út amúgy sem túl izgalmas. Airbuséknál volt egy Beluga is, amivel az A380 alkatrészeket szállítják. Sajnos az én gépem nem alkalmas nagy zoomra, de azért látszik így is.

500

Még valamivel több, mint 10km és megvan az 500. A hétvégén megpróbálom egyben lenyomni, már ki is néztem az útvonalat neki. Ha egyedül megyek, akkor sikerülni fog, ha haverokkal, akkor kevésbé, nem hiszem, hogy ennyit akarnak majd futni. Az útvonalat kb így terveztem, de lehet, hogy nem pont ez lesz, ebben kicsit sok a főútvonal.

Mostanában szívesen futok az Elba felé, nagyon kellemes útvonal és jól variálható. Az elmúlt hetekben szinte kivétel nélkül arra mentem. Egyszer viszek egy fényképezőgépet és kattogtatok menet közben, nagyrészt alacsonyforgalmú, csendes, zöldövezeti részeken halad át.

Korábban említettem, hogy egy elég egyszerű 1Gb-s Sony mp3 lejátszót használok. A lejátszó maga nem is olyan rossz, ami gáz az a szoftver hozzá. Órmótlan, lassú és nem is fejlesztik már egy ideje, emiatt aztán azt vettem észre, hogy inkább hagyom a fenébe, mint hogy új zenéket szenvedjek rá a lejátszóra. Tegnap azonban mégis úgy döntöttem, hogy kéne vinni zenét magammal, lenyúltam hát asszonykám Creative Zen Stone-ját. Ennek pofonegyszerű és gyors szoftvere van. Hirtelenjében rámásoltam zenéket, amikről úgy gondoltam, hogy jók lesznek a futáshoz. Plurkös ismerősok ajánlatai és a saját zenéim keverékéből aztán egy összedobált lista lett, ami még finomításra szorul, de néhány track azért bejött, ezek köré fogok építeni.

Első körben fennmaradtak:

• Combichrist - Get your body beat (ízlés kérdése, de szerintem passzol)
• Nonpoint - In the air tonight
• The Prodigy - Omen
• The Chemical Brothers - Hey Boy, Hey Girl
• Apoptygma Berzerk - Unicorn (Video version)
• Cypress Hill - Rock Superstar
• Massive Attack - Unifinshed Sympathy
• Grandmaster Flash & The Furious 5 - The Message
• Metallica - One

Mostantól próbálom tartani a minimum heti 3 futást és felveszem megint a régi szokásom és heti vagy havi jelentőket írok majd.

Régi dolgok

Múlt héten (vagy egyel előtte) egy kedves hamburgi ismerőstől kaptam egy emailt, hogy szerveznek egy teherautót Budapestről Hamburgba, érdekelne-e valakit. Rengeteg cuccom porosodott már vagy 8 éve szüleim házának padlásán, így gondoltam, hogy megragadom az alkalmat és becsatlakozom. Magam sosem tudtam volna ennyi cuccot önerőből elhozni, nem véletlen, hogy ennyi ideje semmi előrelépés nem volt az ügyben. Amikor Németországba költöztem, csak a legszükségesebbeket hoztam magammal. Azóta persze alkalmanként hoztam ezt-azt, de maradt még bőven. 

Felhívtam a szüleim, hogy nézzék meg mennyi is az a rengeteg pontosan. Édesanyám saccolása szerint 6-7 láda, összesen talán másfél köbméter. Az adatot lelkesen továbbadtam az illetékeseknek, némi ide-oda telefonálás után meg is egyeztünk mindenben. Szüleim nagyon segítőkészek voltak és idős koruk ellenére lerángatták a sok dobozt a meredek padláslépcsőn. Lepucolták a vastag port és pókhálókat is. Kiderült, hogy a 6-7 láda az 24 és a saccolt köbméterszám sem igazán fedi a valóságot. 

Múlt hét pénteken, délután érkezett meg a szüleim házához a teherautó, kiszállításra hétfőben egyeztünk meg. Reggel 9 tájt meg is érkeztek és hamarjában elborították a ház elejét dobozokkal. A hétfő délelőttöm ennek eltakarításával telt. Természetesen sokkal jobb lett volna, ha a bepakoláskor, vagy előtte, tudok selejtezni, de erre nem volt lehetőség.

Egy fél nap alatt nem tudtam mindent kiértékelni, csak egy nagyoló válogatást végeztem, melynek keretében az autót meg is töltöttem szeméttel. Még így is maradt cucc rendesen. Sok érdekes dolgot találtam bennük, visszamenőleg egészen általános iskolás ellenőrzőfüzetekig. Ha kész vagyok a maradék dobozok áttúrásával, küldök róla egy kis összefoglalót képekkel :)

Futó bejegyzés

Most, hogy itt a jóidő, megint megjött a kedvem a sporthoz és az eléggé megritkult edzésprogramom ismét besűrítettem. Az elmúlt két hétben sikerült hetente 2-3 alkalommal elmenni, és annak ellenére, hogy a télen csak szórványosan futottam, egész jól ment.

Elsőnek megkíséreltem a közeli tavat megkerülni, az olyan 5.5 km, és bár nem hittem, hogy gond nélkül menni fog, jobban ment, mint gondoltam. Felbátorodtam és fokozatosan emeltem a távot is. Azóta 7 km felett futok egy-egy alkalommal. Szeretnék Augusztus végén egy félmaratont megpróbálni és addig még sokat kell fejlődni :)

Ami változást eszközöltem egy barátom tanácsára, hogy viszek magammal innivalót. Egyelőre még nincsen célfelszerelésem, így a háztartásban fellelhető palackozott italok közül viszek magammal egyet. Eleinte nem gondoltam, hogy sok értelme van, de a fél liter bemegy a 7-8 km alatt. Ez egy kicsit sok, volt is, hogy meg kellett állnom pisilni :), de hatásos. Sokkal frissebbnek érzem magam utána és a fejfájás se jön elő, amiről korábban írtam. Majd veszek egy övet, vagy camelback-et.  Egy órányi futás magasságában már amúgy sem árt valamit inni.

Egy új cipő is kelleni fog majd.

Vasárnapi őrület

Vasárnap az a jó ötlete támad az fehérnépnek a szomszédságban, hogy menjünk be a városba kicsit bumlizni, ma nyitva vannak az üzletek 13:00 és 18:00 óra között. Tudni való, hogy errefele nincsen nyitva általában semmi vasárnaponként, csak benzinkutak, mozik, éttermek és hasonlók. Szombatonként általában lehetetlen a városban mozogni, millió ember próbálja kihasználni a nyitvatartási időket és elintézni a hétvégi és egyébirányú vásárlásokat.

Nekem valahogy nem volt annyira kedvem hozzá, nem tudtam volna akkor megmondani, hogy pontosan miért. Kissé nyomott voltam valahogy. Aztán csak felkerekedtünk, elbuszoztunk a Városházáig. A buszt sikeresen megtöltötük babakocsival, így az egyik megállóban egy tolókocsis ipse elég mérges volt, hogy nem fért fel. Arra akart rávenni minket két gyerekkel, hogy szálljunk le. Én általában együttérző és segítőkész vagyok a mozgáskorlátozottakkal szemben, ezt azonban úgy elküldtem volna melegebb éghajlatra, hogy legközelebb inkább meggondolja, hogy hazatekerjen-e inkább a busz helyett. Szerencsére előbújt a buszvezető a kabinjából és megerősített abban a hitemben, hogy nekem van igazam. Illendő módon elhajotta a kerekes úriembert, úgyhogy mehettünk tovább.

Végül leszálltunk és elindultunk a Mönckebergstraßen, Hamburg nevezetes bevásárlóutcáján. Rengeteg ember volt, próbáltunk a kölköket egykupacban tartani. Inkább kevesebb, mint több siker koronázta igyekezetünk. Kellemesen idegfeszült állapotban betértünk aztán egy bevásárlóközpontba, ahol kellemes meglepetésünkre kevés forgalom mozgott, így leültünk egy kávézóba, és egy egész békés félórácskát töltöttünk el itt egy kávé mellett.

Miután a gyerekek elunták magukat és randalírozni kezdtek, sebtiben fizettünk és továbbálltunk. Meg akartuk nézni a nemrégiben épült új bevásárlóközpontot, az Europa Passage-t, is, ez azonban az embertelen tömeg miatt kudarcba fulladt. Lementünk hát inkább a Jungfernstieg fele az Alsterhoz. Beálltunk egy százméteres sorba egy fagyizóhoz, de szerencsére elég gyorsan haladtunk. Várakozás közben megfigyelhettük a gazdag helybéliek autós-motoros bemutatózását. Felkapott hely az Alster környéke, szeretnek erre autókázni, motorozni az emberek. Ilyenkor, tavasz első napos napjain, előbújnak a garázsokból a másod-, harmadautók, és megjáratják őket az önkéntes közönség előtt. 

Van egy hangulata a dolognak. Az ember ott nyalja a fagyiját a tömegben, a hátad mögött a tó, süt a nap az úton pedig a Skoda 120L-től kezdve a Rolls Royce-ig, mindenféle autók hajtanak körülötte körbe. Egyáltalán nem ritka a Lamborghini, Ferrari sem, bár az én szívem inkább a gyönyörűen felújított, régi amerikai autók felé húz, amikből szintén nem volt hiány. Hasonlóképp érdekes arcokból, biciklikből és egyéb közlekedési eszközökből sincs hiány.

A gyerekek megpisilitetése után aztán metróra szálltunk (a babakocsis jeleneteket elkerülendő) és elindultunk haza. Én a kanapén fekvésen kívül másra nem is voltam képes utána, így gyorsan elraktuk a hasonló állapotban leledző gyerekeket is ágyba.

Őrült egy nap volt, de legalább mostmár tudjuk, hogy a vasárnapi nyitvatartás nem alkalmas családi kiruccanásra :)

Magyar termékek

Gyakran felmerül a kérdés külföldre szakadt hazánkfiai között, hogy ki, mit hiányol ott, ahol éppen van, mik azok a magyar termékek, amik kaphatóak, vagy valamilyen helyi termékkel helyettesíthetőek. Ma bevásárlás közben több ilyet is láttam, vettem, és az az ötletem támadt, hogy megpróbálok egy listát csinálni azokról a dolgokról, amiket itt is megkapok, azokról, amiket nem, de van rá valami használható helyettesítő és mik azok, amelyeket otthonról kell hoz(at)nom.

Németország ebből a szempontból szerintem nem annyira vészes, mint pl Dél-Korea, ahol Babarum barátomnak száz kilométereket kellett autózni, hogy magyar termékekre hasonlító dolgokhoz jusson. Közelebb is vagyunk és a kultúra sem annyira eltérő. Felteszem, hogy Németországon belül is vannak eltérések, délen valószínűleg más dolgok lelhetőek fel, mint erre északon.

Kezdjük a zöldségekkel. Ilyesmiket szerintem mindent meg lehet itt is kapni, ami magyar ételekhez szükséges. Egyetlen, amivel gondjaim akadnak néha, az a fehérrépa, azt általában "normális" közértben nem kapni. Érdemes meglátogatni viszont a török sarki zöldségest, ahol nagyobb eséllyel van ilyesmi. Zöldpaprikát gyakran találni nevesebb láncok boltjaiban, mint pl Rewe, Lidl vagy Toom. Nem rikta, hogy valóban magyar származású paprikát is találunk, máskor csak török, vagy görög termelést, ami véleményem szerint azonos értékű. Annyi a különbség, hogy ezekben tényleg csak zöld vagy sárga paprika szokott lenni, magyarból találni olyat, amiben keverve van zöld, sárga és piros is.

A pékségek elég széles választékkal várják a vevőket, rengetegféle kenyér és zsömlefajta kapható a kisebbekben is. Ilyen magos, olyan magos, fekete, barna vagy fehér, kerek, vagy szögletes, tényleg mindenfélét kitalálnak. Kifli nincs, még hasonló se nagyon. Az a tipikus kívül kemény, belül üreges vizeszsömle se nagyon, amit otthon a közértekben kapni, de ezt annyira nem is hiányolom.

Húsfélékkel is jól állnak a németek, mégis a tipikus magyar kolbászfélék általában hiányzanak a polcokról. Pick termékeket lehet találni a nagyobb láncoknál, mint a Toom vagy a Real. Van paprikás kolbász, szalámi, szalonna és paprikás szalonna is. Akad még ilyen vékony szárazkolbász is menetközben rágcsálásra. Herz kolbászt egy nevesebb nagykernél volt szerencsém találni. A magyarhoz hasonló hurkafélék is akadnak, bár ezeknek más az ízvilága kicsit.

Tejtermékek között már több olyasmi akad, amit egy az egyben nem találni meg errefelé. Ilyen a túró és ha szigorúan vesszük, a tejföl. Ha túrós dolgot akarok csinálni, akkor általában az úgynevezett Schichtkäse-t veszem, vagy elmegyek egy orosz vagy lengyel boltba, bár errefele a közelben ilyen nincs. A németben általában a Quark szó felel meg a túrónak, maga a termék viszont inkább tejfölhöz hasonlít. Legalábbis itt fenn északon. Bajorországban és Ausztriában a quark közeledik a magyar túróhoz állagban is és hasonló túrós dolgok is megtalálhatók, például rétes.

Tejfölt sem találni 100% ugyanolyat, mint a magyar. Két nagyon hasonló is van viszont, a Creme Fraiche és a Schmand. Mindkettőnek van több variációja is, zsírtartalom és más szempontok szerint. Ezekkel simán lehet helyettesíteni a magyar tejfölt, csak kevesen veszik észre a különbséget.

Alkoholtartalmú italok terén nem annyira jó a helyzet. Borokat elvétve találni nívósabb italüzletekben. Unicumot is látni néha, Zwack általában forgalmaz errefelé. Ennek megfelelően néha pálinka is van a polcokon, bár ez kevésbé jellemző. Adott esetben lehet online rendelni, erre van több lehetőség is.

Édességekből a tipikus magyar dolgok, mint a túrórudi, bocicsoki és társaik, hiányoznak. 

Pirospaprikát is otthonról szoktam hozni. Bár van errefele is, az tényleg nem olyan finom, mint a magyar. Szerencsére nem is fogy olyan gyorsan, mint más dolgok, egy kilós zacskóval elég sokáig elvagyok :)

Németországban  összekadhatunk még egy sor olyan termékkel, amire az van írva, hogy magyar, vagy magyaros. Ezek, talán nem meglepő, sajnos általában messze állnak a magyar megfelelőiktől. Ilyen például a konzervgulyásleves, amit nagyzolóan ungarische Gulaschsuppe néven árulnak. Ez ehető,  de vajmi kevés köze van a valódi magyar gulyáshoz. Minap vettem egy üveg uborkát, amire szintén az van írva, hogy magyar. Megkóstolni még nem kóstoltam,  majd megemlékezem róla, ha megtettem.

Általában igaz, hogy mindenre, amiben paprika van, ráírják, hogy magyar. Ha egy németet megkérdezel, hogy mondjon valami tipikus magyarost, vagy ami eszébe jut Magyarországról, akkor 100%, hogy elsőre ezek közül fog mondani valamit: Puszta (ejtsd: Pusta), Piroska, Balaton és (erős)paprika. :)

Összességében véve kevés okom van panaszra, a legtöbb dolgot meg lehet kapni, illetve nagyon hasonló termékkel helyettesíteni. Felteszem Németország más területein is hasonló a helyzet, bár ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom :)
 

Alienware M17

Csak meglett a végeredmény. A címből talán már rá lehetett jönni, hogy a végén csak az Alienware mellett maradtam, azon belül is egy Alienware M17, még akkor is, ha így valszeg többet költöttem rá, mint amennyit szerettem volna. Egyelőre nem bántam meg, nagyon elégedett vagyok, bár még nem volt igazán alkalmam minden szemszögből nagyító alá venni.

Hétfőn érkezett meg, éppen nem voltam itthon. Kissé frusztráltan telt az idő kedd estig, amikorra sikerült hazakavarodnom. Elég késő este volt, fáradt is voltam, így arra gondoltam, hogy nem szarozok mostmár vele, ha eddig vártam, akkor az az egy éjjel már nem számít. Persze nem tartott soká, mire leültem kibontani a dobozokat. Asszonyka jót kuncogott a markába :).

Mielőtt elmélyedek a részletekben, még a postázáshoz annyit, hogy 5 nap alatt érkezett meg Dublinból, ami szerintem egész jó idő. Sokkal több pénzért választhattam volna gyorsabb postázási opciót is. 

Alienware-ről annyit érdemes előzetesben tudni, hogy a Dell tulajdonában levő vállalat és teljesítményre hegyezett gépeket gyártanak, főleg játékosok számára. A kívánt gépet interneten össze lehet kattogtatni meglehetősen rugalmasan, így ritka a két egyforma gép. Meg is kérik az árát, átlagban drágább bármely más gyártó gépeinél, de ilyen szabadságot az alkatrészek választásánál nem is ad egyik másik sem. Laptopnál valahol 5000€ a felső határ, dupla SLI videóval, extreme quadcore procival, 1 TB vinyóval, stb, amely valószínűleg sok desktop társát veri teljesítményben.

Én még relatív visszafogtam magam, nekem elsősorban nem játékra, hanem munkára kell a gép. Munkám egyes elemei magukban foglalnak elég teljesítményigényes műveleteket, így egyik szempont az volt, hogy ezek jól menjenek. A paraméterei a következők lettek:

• 17" WUXGA+ 1920 x 1200 display (nagyon szép képet ad)
• ATI Mobility Radeon HD3870 512Mb
• Intel Core 2 Quad Q9000
• 3GB DDR3 SODIMM RAM
• 1 320 Gb HD (plusz egy üres slot, ahova még majd berakok valamit)
   

Ez egészítik ki olyanok, hogy angol billentyűzet, DVD író BluRay olvasó, Intel a/b/g/n wi-fi, ujjnyomolvasó, egy rakat port, védőzacsi, AW baseball sapka, AW mousepad, AW Messenger táska, stb.

A design is nagyon állat, nekem bejön :). Pár kép róla:

Jópofa az is, hogy van benne egy beépített kamera, és ehhez egy arcfelismerő szoftver. Ez egy kis tanítás után automatikusan beenged a Windowsba, ha "meglát". Be lehet állítani, hogy folyamatosan figyeljen és ha elmegyek a gép elől, akkor automatikusan lockolja a gépet.

Egyelőre az elmúlt napokban csak a szokásos dolgaimat installálgattam rá, amik a napi munkához kellenek, de szeretném majd valami játékkal is letesztelni. Mi van mostanában RPG, RTS irányban olyan jó játék, amire érdemes időt szánni? 

Uszadék

Csörög a vekker, úgy pattanok fel, mintha rugóra lennék húzva. A mobilomon látom, hogy már 4 óra van. Egyelőre nem tűnik annyira kegyetlennek, bár már lefekvés előtt rágott bennem a gondolat, hogy ma nagyon kevés alvásra lesz lehetőségem. Ilyenkor még szarabbul alszok, tipikusan az az eset, amikor minél jobban akarja az ember, annál kevésbé sikerül. 

Kislisszolok a szobából, hogy asszonyka nehogy felébredjen, de hallom, hogy félálomban forgolódik. Mégis adok neki egy puszit mielőtt lelépek. Botorkálok a lépcsőn lefelé, megtalálom a fürdőszobaajtót, felkattintom a villanyt. Izzó vasként hatol a tudatomba a négy 50 wattos halogén spot. Még hunyorgok, de bekattan az automatika és gyorsan tolom a reggeli rutint. Pisi, fogmosás, öltönybe bújás, csómóval vacakolás, fürdőpakk bezacskózás, irány a földszint. Megkeresem a kulcsaim, enni már nincs időm. Négy óra negyven, kinn teljes a sötétség, szemerkélő eső, sehol egy lélek.

Bepattanok az autóba és irány a kollegám lakása, ahol leparkolok. Már vár rám, az ő barátnője visz minket a reptérre. Sietni kell, nincs sok időnk, már majdnem negyed hat. Elérjük a repteret, taxik ezrei tolonganak, mintha nem is fél hat lenne. Szerencsére már előzetesen becsekkeltünk, így nem kell még azt is intézni. A kollega státusza feljogosít minket a fast lane használatára a vizsgálatoknál, hamar bejutunk. Még épp elérjük a repülőgépet, tolóerő, felszállunk, végre egy kis nyugi. 

A légikísérők sebesen italt osztanak, kávét kérünk. Meredten bambulva kortyolgatjuk a forró italt, nem sokat beszélünk. Próbálunk olvasni, aludni nem sok értelme van egy 45 perces repülőút alatt. Mire elviszik az üres poharakat már süllyed a gép, kattog a fülünk. Bedokkolunk, végigteperünk a folyosókon, gyorsan elintézzük a bérelt autót. Ki vannak fosztva, de még kapunk egy kilencülésest.

Át a parkolóházba, megkeressük, busz, röhögünk. Navigációba cél pötyögés, irány az autópálya. Már most fenjük a fogunkat a kávécskára, amit majd az egyik autópályaparkolóban iszunk. Utána egy menetben végig, nagyjából egy óra.

Még kilenc sincs és már az ügyfélnél ülünk valami megbeszélésen. Emberek jönnek, emberek mennek, kérdezgetnek, elmondanak, kész van-e már ez, vagy az, hogysmint, merre, mikor. Próbáljuk fejben tartani őket, barátságosan mosolygunk, bólogatunk, bár a szemünk alól a táskákat nem tudjuk eltüntetni. Jegyzetelünk, csinálunk, kérünk, könyörgünk, mindenkihülye, elküldünk, visszahívunk, ebéd. Papunál dönertál sebtiben.

Délután kettőkor egy hardcore meeting, este kilencig. Hatig valahogy csak megerőltetem magam. Utána mélyrepülés, a szemem alig bírom nyitva tartani, elmegyek inkább a klotyóra. Hidegvizes lögybölés, visszafele menet magamhoz veszem az ikszedik kávém. Egy félórára megint jobb, utána ismét jön a lejtmenet. Fészkelődök, igyekszem, de nem megy. Szerencsére a kollegám hasonló állapotban van, kijelenti, hogy ennyi, több ma nem fér bele. Kész.

Irány a hotel, gyors vacsi, szunya. Úgy alszok mint a bunda. De még annál is jobban.

Másnap reggel nyolckor reggeli, mindketten kipihentebbek vagyunk. A nap ugyan hasonlónak ígérkezik, de kisebb alváshiánnyal jobban tűrhető. Kora délután fele megint kezd sűrűsödni a dolog, túl sok mindent kéne még elintézni, de el kellene érni a repülőt is. Rohanás, multitasking, na még gyorsan ezt, meg még azt is, közben beugrunk ide, elhozzuk azt, kinyomtatjuk, felvezetjük. Csak nem sikerül minden, repjegy átfoglaltat egy órával későbbre. Elmentjük, elküldjük, leadjuk, rohanás az irodába, laptopot gyorsan összepakol, kábeleket felszed, futtában kabátot húz, bérbusz, navi, kávé, reptér, tolóerő, kattogás, taxi, autó.

Teljesen sötét van, szemerkél az eső, sehol egy lélek. Ismét otthon, leereszt a fordulatszám, egy lájtos vacsi után ágyikó. Kicsit az egész olyan álomszerű, mintha nem is én lettem volna, mintha egy darab faként sodródnék egy folyón.

Valahogy így telnek mostanában a napjaim :)

Kezdetek hete

Múlt hét, és a mostaninak az eleje is, abból a szempontból volt érdekes, hogy több olyan dolog is történt, amit korábban még nem volt szerencsém kipróbálni, csinálni. Egyik ilyen a szaunalátogatás. Még életemben nem voltam szaunában, azt gondoltam, hogy milyen baromság, izzad az ember, meleg van és a ráncosseggű szaunatársak képét kell bámulni egy szűk helyen. Ez az utóbbi valóban be is bizonyosodott, volt néhány igen érdekes pofa.

Az egyik egy legalább 150 kilós középkorú férfi volt, aki olyan hanyag nemtörődömséggel közlekedett, mintha övé lenne a hely. Egy alkalommal felcsattantotta magát a legfelső polcra az egyik szaunában, ahol először a hátán fekve figyelhettük meg ő rengő nagyságát, majd miután kényelmetlenné válhatott a pozíció, oldalra fordult, szemben a közönséggel, fityegőjét pedig lazán a comb és a poci közé csippentette, felfele irányuló helyzetben. 

Na de ne kanyarodjunk el, még a végén úgy tűnik, hogy nem élveztem eléggé a dolgot. Szerencsére ilyen extremitásokból kevés volt. A hely egyébként nagyon kellemes, több kisebb, egy nagyobb medencével, és vagy 6 különböző szaunával, úgy beállítva, hogy a lehető leginkább támogassa a kikapcsolódást. Pálmák, növények mindenütt, kellemes, lágy fények, nyugágyak, kuckók, beugrók, stb. Este 9 körül mentünk, nem is voltak sokan. Nem vagyok az meztelenkedős fajta, így tartottam egy kicsit a látogatástól, de mivel mindenki meztelenkedik, ezért valahogy nem volt annyira zavaró.

A létesítmény egy elég magas épület tetején van. A szaunák többnyire benn vannak kialakítva, egy finn faházikós szauna viszont kinn van a tetőn. A szaunák és a medencék, megmártózók mellett volt még egy jégbarlang is. A szaunák különbözőek voltak, egyik melegebb, másik kevésbé meleg, vagy eukaliptusszal, illetve más gyógynövényekkel fűszerezett. 

Az egyikben volt szerencsénk megélni egy felöntést, vagy hogy is hívják (Aufguss). Bejött egy munkatárs, vadul hadonászott egy törölközővel, miközben háromszor meglocsolgatta a kemencét. Na, az kemény volt. Majdnem kirontottam a második után, de aztán nem akartam égni, így kivártam a harmadikat is. Volt vagy 100 fok a hőmérő szerint, iszonyú meleg. Levegőt venni csak lehajtott fejjel és óvatos kortyokban lehetett :) A bőr leégett a hátamról, legalábbis érzésre. A víz szabályszerűen patakokban csorgott rólam.

Korábban gyakran jártam görkorizni mindenféle körülmények között, ideértve a téli -10 fokot (nincs is jobb, mint befagyott tócsákon görkorizni) és 35-öt nyáron, tűző napon. Akkoriban azt hittem, hogy annál jobban nem nagyon lehet izzadni, de most megtanultam, hogy de :).

Összességében kellemes élmény volt, jól ki lehet kapcsolni közben. Ha gyakrabban akarom csinálni, akkor mindenképp be kell szereznem egy fürdőköpenyt. 

Másik beavattatásom egy egészen más területen történt. Korábban hallottam a geocachingről, de annyira nem izgatott fel, mivel nem volt hozzá megfelelő GPS felszerelésem, ilyesmibe fektetni ezért pedig nem akartam. Mostanában lett hirtelen kettő is, így körülnéztem neten, hogy milyen cache-ek vannak elérhetők a környéken. Kettőt találtam is olyan távolságban, ahova még gyalog el lehet menni.

A közelebbit (GC12HYK) az elmúlt hétvégén családilag célbavettük és meg is találtuk. Kellemeset sétáltunk és a fiam nagyon odavolt, hogy megyünk "kincset" keresni. Nem is kellett soká kutatni, mire felfedeztük a dobozkát. Egy kisméretű műanyag dobozban sok apróság volt, a kölyöknek rögtön megtetszett néhány üveggolyó. Ezeket kivettük neki, helyette betettünk egy hot wheels autót, aláírtuk a logbookot és próbáltuk úgy visszadugni, hogy ne vegye észre senki. Ez nem is volt olyan könnyű, a kevéssé jó idő ellenére elég sokan császkáltak arrafele.

A mostani hetem pedig egy ügyféllátogatással kezdődött, ezúttal mint független tanácsadó. Egy kollegával mentem, és annak ellenére, hogy 4-kor keltem, és 9-re már Németország másik felén próbáltam az ügyfél cég káoszát megérteni, egész jól sült el a dolog. Régen nem élveztem munkát ennyire :)