Hamburger

Laptop dilemma

Mostanában nem jelentkeztem annyit, mint szoktam. Ennek az az oka, hogy beindult a második projekt is, amin dolgozom és nem mindig egyszerű a kettőt egyeztetni. Na de mindegy, a téma most más.

A korábbi cégemtől való kilépéssel megszűnt a céges laptopos ellátás is. Na, nem mintha ez olyan nagy baj lenne, hála a céges policynek én, a fejlesztő, ugyanolyan laptopot kaptam, mint a portásnéni. El lehet képzelni tehát, hogy mennyire voltam elégedett a teljesítménnyel (elég hozzá, hogy a desktop gépem, ami 2 éves elmúlt, kb 10szer gyorsabban végzi a munkához szükséges feladatokat, mint az alig egyéves, ropogós latopom). Nem akarom teljesen lehúzni a céget, valamennyire egyenlítették a két végpont közötti szakadékot. Igaz, én a rossz felén vagyok a szakadéknak. Ez azt jelenti, hogy az egyengép bevezetésével a portásnéninek jó, mert szakít az address book és a solitaire, nekem meg kevésbé jó, mert nálam láma az adatbázis és a fordítás. 

Elméletileg a gépet az utolsó munkanapomon kellett volna visszaadni, de mivel anyagilag kicsit megnyekkentem a nagyjából egyhavi bevételkimaradás miatt, kértem az ex-főnökömtől haladékot. Nagyvonalúan meg is ajánlotta, hogy nyugodtan tartsam magamnál a cuccot, amíg le nem jár rá a leasing szerződés, ami még valamivel több, mint egy év.

Annyira nem érzem jól magam vele, de hát ha nincs ló, jó lesz a szamár is. Nem nagyon akarok rá más cégek adatait és szoftvereit sem rakni, sem időt nem akarok a személyre szabásába invesztálni, azt arra spórolom, ha meglesz a sajátom. 

És itt elértünk a problematika magjához: Ideje lenne vennem egyet. A kérdés, hogy milyet?

Nem csak mezei userről lévén szó, valami olyan kellene, ami elég erős, hogy meghajtson több adatbázist, fejlesztőkörnyezeteket és egyéb segédprogramokat. Másik szempont a saját geekségem elfogultságom a technikai eszközök iránt, amely azonnal a legdurvább elérhetőt venné, ha lehetne :).

Van itthon egy desktop gépem is, ami már lassan kiszolgált. Ha sikerül egy megfelelő teljesítményű és felszereltségű laptop gépet találni, akkor könnyes szemekkel megszabadulok tőle is. Amolyan digitális nomád lévén, jobb ha egyhelyen vannak a cuccaim és bárhol vagyok, van hozzáférésem.

Egy ideje nézegetem tehát a highend laptopokat, és van is néhány kiválasztott versenyző, mégis nehéz a döntés. Nem vagyok kényes a súlyra, legyen kicsit nehezebb, ha megfelelő minden másban, nem érdekel. Jó, ha minél nagyobb a képernyő is, sok tárhely és memória is legyen benne. Nem árt, ha nem merül le az akku egy óra alatt. Árban viszont nem szeretnék nagyon elúszni, ami egyes modellek esetében sajnos elég hamar megtörténik, ha sok extrát zsúfol beléjük az ember.

Az első körben megnézem néhány 18"-es laptopot, ezek így árban rögtön elég elszálltak, de azért általában elég vonzó tulajdonságokkal bírnak. Kettő olyat találtam, ami bejövős, az egyik a Sony VAIO AW sorozat, a másik pedig az Acer Aspire 8930G család. Van még a HP HDX 18t is, neki is 18-as képernyője van, de errefele még mintha nem lenne elérhető és a céges laptopom is HP, így most azt inkább nem. 

A Sony AW-k nagyon drágák jobb kiszerelésben, így ezek is kimaradnak (a belinkelt amerikai site nem mérvadó, itt €uróban sokkal több). Fennmaradt a szűrőn az Acer. Mivel még sosem volt Acerem, így kicsit bizonytalan vagyok, hogy minőségben, megbízhatóságban hol áll. Árban a gép egyébként elfogadható (1500€ körül), kapható bizonyos mértékben konfigurálhatóan is, a dizájnja is egész jó. Alapfelszereltsége szintén jónak mondható. Durvább felszereltséggel persze jóval drágább ez is.

Aztán néztem Alienware-eket is, ezek jóval drágábbak a fent említetteknél, kivéve talán a Sony csúcsmodelljét. 18-as nincs, az M17 a legnagyobb modell, ami, talán nem meglepő módon, 17"-es kijelzővel bír. Itt elég szabadon konfigurálható gépet raknak össze, egyedileg, rendelésre. Általában jó híre van a cégnek, és akár Extreme QX9300 Quadcore procit is lehet bele tetetni. Nyilván embertelen pénzért, de lehet :). Itt nagyon tetszik a dizájn, a felszereltség kitűnő, rugalmas, az ár viszont elég magas. És olvastam néhány elrettentő véleményt is neten, hogy melegszik és nagyon soká tart, mire összerakják. A melegedés lehet, hogy nálam nem lenne nagy baj, mert én nem akarok bele Dual SLI videót, a "mezei" Radeon HD 3870 meg talán csak nem hevül annyira.  Az alienekhez pedig amúgy is bensőséges viszony fűz :)

Ha nem lenne olyan rohadt drága, nem is nagyon gondolkoznék szerintem. Az kívánságlistámmal, ha mindent felrakok rá, amit szeretnék, simán eljutok 2400€-ig, ami még itt is drágának számít. Dühítő, hogy USAban ugyanez akár 7-800€-val is olcsóbban kijön.

Aztán van még egy rakás a 17"-es mezőnyben is, amire érdemes egy pillantást vetni, például a Dell XPS M1730, vagy Asus W2P (ez egy kicsit csúnyuska) vagy G71V. Aztán vannak Apple gépek is, de azok is eléggé erősek árban, és annyira nem is vagyok Mac hívő. Arról nem is beszélve, hogy munkailag Windowshoz vagyok kötve (túlnyomórészt).

Most itt állok egyelőre. Még van időm keresgélni és hasonlítgatni, a vásárlást csak úgy március közepére tervezem. Ha valakinek van valami tapasztalata Acerileg (lehetőleg személyes), azt szívesen venném :)

Farsang

Két-három hete a reggeli rutin ovitúrám alkalmával az egyik óvónéni közölte velem, hogy ugye tudom, hogy nemsokára farsang? Öhmmű... Én ugyan nem. Még jó, hogy szólt, de nemsokára lesz cetli is kifüggesztve a pontos adatokkal, majd figyeljek. Rendben.

Természetesen a fiam figyelmét sem kerülte el a közelgő esemény, így meg is kérdeztem tőle, hogy mi szeretne lenni. Jelenlegi (egyik) kedvence Wall-e, szinte azonnal rávágta tehát, hogy robot. Arra külön felhívták a figyelmem, hogy próbáljunk nem kalóz, indián, vagy cowboy jelmezt venni a gyereknek, mivel általános probléma, hogy a gyerekek ezek valamelyikét választják, aztán tele az ovi indiánokkal, kalózokkal és cowboyokkal. A robot tehát jó ötletnek tűnt, a kellékek beszerzése, barkácsolás pedig jó program néhány délutánra. 

Egyik nap aztán el is mentünk egy helyi baumarktba (mint a Praktiker), ahol egy költöztetődobozt, egy tekercs erős ragasztószalagot, ezüst festéket és néhány egyéb apróságot vettünk. Asszonyka hozott Lidlből valami egyszerű LEDes lámpát, én kinyomtattam néhány kijelzőt, kerestem a robotra applikálható számítógépes alkatrészeket és nekiálltunk. Pár délutánunk ráment mire elértük a végső állapotot, de aranyos lett és a kölyök örült neki.

A keze sajnos rövid lett, mivel türelmetlenségi fázisban készült és a fiam nem volt képes elég hosszan nyugodtan állni, hogy pontosan lemérhessem, így vagy 5-6 centivel kevesebb lett. Ez van, annyira nem rossz így se. Legalább nem lóg összevissza a kézfejére :).

Íme néhány kép a készítésről és a végeredményről:

Bebizonyosodott, hogy ragasztószalaggal mindent meg lehet csinálni :).

A szemetek

A szemetek, képesek és odateszik a kertkapu elé a kék kukájukat. Pedig megegyeztünk korábban, hogy szabad nekünk oda kertkaput építeni és nem gond, ha a gyerekek arra járnak ki, nem az utca felé.

Nagyjából ez az alapja egy éppen alakulófélben levő jószomszédi kapcsolatnak, amely, a pletykák szerint, jelenleg a bíróság felé tart. Nem, szerencsére nem vagyunk érintettek a dologban. Az utcánk túloldalán két sorház található párhuzamosan, egyiknek a hátoldala néz a másik eleje felé. A két házsor közt a háttal álló kertjei, és a másik házhoz tartozó, zölddel, fasorral és szeméttárolókkal körülvett járda található.

A szeméttároló alatt egy kis betonszekrényke értendő, amelybe két 80 literes egységkuka fér. Egy ilyen tartozik minden házrészhez. 

A háttal álló sorban lévő egyik, közbülső, ház kertjét körülkerítették annak idején, a kerítésen egy kaput hagyva ott, ahol az egyik, szembenlevő ház szeméttárolója van, természetesen az ott lakók beleegyezésével. A cél az volt, hogy a szomszédos házakban lakó gyerekek ezen át közlekedhessenek egymáshoz, ha játszani akarnak. 

Évekig ment is minden rendben, amíg át nem alakította Hamburg város a papírszemét gyűjtésének módját.

Hogy könyebb legyen átlátni a helyzet nehézségét, nem árt ismerni a szemétszállítási szokásokat Hamburgban. Alapban, ha valakinek saját háza van, magának kell gondoskodni a szemétszállítási regisztrációról. Többféle lehetőség létezik, de általában egy családi házban generált házi szemétnek egy 80 literes, pirosfedős kukát kap az ember. Lehet kérni, hogy ezt hetente, vagy kéthetente ürítsék, bemenjenek érte a kertbe, kivegyék a kukát a tárolóból, vagy ezt a lakók végzik el maguk. Ennek függvényében a költségek változhatnak. Nálunk kiveszik a szeméttárolóból és valamivel több, mint 60€-t fizetünk negyedévente a szállításért.

Emellé lehet kérni egy zöld biokukát, ha sok a kerti szemét. Sárga kuka jár az újrahasznosítható szemétnek, ami csak elég nagyban, 240 literes kiszerelésben létezik. Ez nem feltétlen szükséges, mert az ilyen stílusú szemetet ingyen kapható sárga zsákban is ki lehet rakni az út szélére és úgy is elviszik. 

Korábban ugyanez volt a helyzet a papírral is, heti rendszerességgel elvitték az út szélére kipakolt papírszemetet. Ezt aztán megszüntették valamilyen oknál fogva és azt találták ki, hogy ingyen biztosítanak egy szintén 240 literes, ám kékfedeles, kukát, amelyet havonta egyszer ürítenek. A kuka igénylése opcionális, a papírszemetet el lehet vinni személyesen is egy újrahasznosító telepre (Recyclinghof) ahol ingyen átveszik, vagy erre a célra elhelyezett konténerekbe dobhatjuk (ha találunk nem túltelítettet). A környéken van mindkettő, így mi lemondtunk a bazinagy kukáról, az elhelyezési problémák miatt.

A szemben lévő házban viszont több család is úgy döntött, hogy kell nekik egy szép, új kékfedeles kuka, és berendelték maguknak. A kérdéses ponton, a kerítésen levő kapu előtt van egy kis kikövezett beugró, mely mellett kétoldalt, két szeméttároló betonizé van. A harmadik oldal felől a háttal álló ház kerítésének kapuja van, ahol, elég szerencsétlen módon, most két szép, új kékfedeles kuka áll, elzárva az utat a gyerekek szabad átfolyása előtt. Különösen a jobboldali kuka van útban, melyet egy félórányi terepalakítási munka után, át lehetne helyezni a szeméttároló tuloldalára és máris ismét megnyílna az átjárás.

Sajnos azonban, a kérdéses kuka tulajdonosa, aki korábban a kapuépítésbe beleegyezett, egy arrogáns pöcs. Vannak ugyan gyerekei, de már 18-20 körül járnak. Azok is arrogáns sznobok, nem nagyon tudom mit keresnek errefele. Ha találkozik velük az ember, elfordulnak és csak akkor köszönnek valamit az orruk alatt motyogva, ha előbb hangosan rájuk köszönök. Az arckifejezésük a "mit-képzel-ez-hogy-csak-úgy-rámköszön" vonalon mozog.

Arrogáns Apuci tehát kijelentette, hogy márpedig a kukának ott kell állnia, nem lehet máshová helyezni. Nyilvánvalóan nem sikerült vele megegyezni sehogyan sem és a helyzet elmérgesedett. Úgy tudom bíróság elé akarnak menni a kukaüggyel, döntse el, valóban ott kell-e állnia a kukának, vagy jó lenne a másik oldalon is?

Tanulság: a szeméttel vigyázni kell :)

Disney on Ice: Finding Nemo

Nos, akinek gyereke van, az néha elkényszerül ilyen és hasonló rendeszvényekre is, mint amiről most szó lesz. A hétvégén ugyanis elmentünk megnézni a Disney on Ice sorozat Némó nyomában (Finding Nemo) előadását. 

Valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve vettünk rá néhány jegyet pár hónapja. Valószínűleg valami hirdetést láttunk, és mivel Némó az egyik kedvence a fiamnak, belevágtunk. A jegyek nem voltak olcsónak mondhatóak, nagyjából egy koncertjegy magasságában, de még a fájdalomküszöbön belül voltak. Ha jól emlékszem 30,00 € volt darabja.

Az esemény a hamburgi hokistadionban talált helyet, a Color Line Arena-ban. Ez Hamburg hokicsapatának, a Hamburg Freezersnek, az otthona is.

Délután 4 órakor kezdődött a dolog, mi már 3 körül ott voltunk, biztos, ami biztos. Nem volt azonban olyan nagy tumultus, mint gondoltuk, hogy lesz, így relatív akadálytalanul jutottunk be. Ülőhelyünk a bejárathoz közel volt, így belül sem kellett sokat caplatni. Az előtérben természetesen több volt a gagyiárus, mint a vendég és tologatták a gyerekek orra elé a drága, ámde haszontalan játékaikat. Mi szerencsére megúsztuk egy pattogatott kukoricával töltött "kincsesládával" :).

Az előadás maga szerintem jópofa volt. Rosszabbra számítottam. Feltehetőleg Disney nem adja a nevét olyasmihez, ami nem üt meg egy bizonyos szintet, így olyan nagyon rosszra nem is számíthattam volna, de valahogy mégis bizonytalan voltam. Kölyöknek nagyon tetszett és ez a lényeg. Eleinte még visítva nevetgélt, amikor megjelentek az első figurák, aztán ez alábbhagyott. A szünetig megmaradt benne az érdeklődés, aztán a szünet után hanyatlani kezdett és a vége felé panaszkodott, hogy unalmas. Ez természetes egy 4 éves gyerek esetében, akit két órára a székbe kényszerítenek, legyen akármilyen érdekes is, amit nézni kell.

Mindenesetre jól sült el, kellemes program volt, és akinek gyermeke van, tudom ajánlani.

Fedettpályás sí 2: Alpincenter Wittenburg

A hétvégére sikerült összehozni egy össznépi síelést megint. Ezúttal többen mentünk és máshova, a cél a wittenburgi Alpincenter volt. Nagyvonalúan Hamburg-Wittenburg-ot említenek a weboldalukon és a hirdetéseikben, nyilván elkerülte a figyelmüket az a bő órácska autózás az építkezésekkel már évtizedek óta teletűzdelt autópályán, és még nem számoltam hozzá a Hamburgon való autós átkeveredést.

Én azelőtt még nem jártam erre, barátom, Igor szerint pedig nagyobb, olcsóbb, és úgy általában véve jobb hely, mint a bispingeni Snow Dome. Az állításnak bizonyos részei valóban bebizonyosodtak, mások kevésbé. Az épület kétségkívül elég monumentális. Az autópályáról már látszik, onnan lehajtva azonban meg kell kerülni az egész területet, majd hátulról kerülve újra előrejönni a létesítmény bejáratához, ahol a parkolók is vannak. Talán valamilyen népszerűsítő célja van az extra kocsikázásnak, így látható, hogy a sípálya alatt egy gokartpálya talált helyet, amellett az erdő irányában pedig offroaderek számára mindenféle akadálypályák, ahol felteszem bmx-el, mountainbike-al és talán trial motorokkal is nyomulnak nyáridőben. 

Az időjárás elég mostoha volt, -3-4 fok erős széllel. Örültem, hogy elég közel a bejárathoz találtunk is parkolót, így nem kellett szanaszéjjel fagynunk, mire bejutottunk. Nem is volt sok autó, így mindannyian azt gondoltuk, hogy nem lesznek sokan. Nos, ezt a vélmeményünket hamar megváltoztatni kényszerültünk. De ne szaladjunk annyira előre. A fogadóépület magában is elég nagy, kissé plázahangulatú, ahogy belép az ember. I korábban azt mondta, hogy nem érdemes az egész családot vinni, mert nem nagyon vannak a síeléstől eltérő, egyéb szórakozási és időtöltési lehetőségek.

Ebben nem volt teljesen igaza, szerintem több lehetőség van itt, mint Bispingenben. Rögtön a bejárat mellett jobboldalt például egy sor játékgép állt. Mögötte egy Wii-Station-nek nevezett, jellemzően full hófehér, rész, ahol Wii játékokat lehetett játszani. Emögött egy jó nagy, tipikus Hütte stílusú étterem, Aprés Ski résszel. Mellette gyerekeknek egy játszóház van kialakítva, ezt azonban csak a pályáról, az ablakokon át láttam.

Jobboldalt egy nagy sportáruház, ami Vasárnap lévén éppen nem volt nyitva. Ezt követi a sípálya hallja, egy kis síbolt résszel, kasszákkal, kölcsönzővel és öltözőkkel. Tágas, modern és jól felszerelt itézménynek tűnik első látásra.

Hasonlóan Bispingenhez, itt is először a jegyet kell megvenni. A gyengébbek kedvéért számokkal jelzik, hogy melyik lépés jön melyik után, így nem nehéz eligazodni. A fizetés után, melyet 1-es szám jelez, át kell fáradni a 2-es számú számítógépsorhoz, ahol a síelni kívánó személyek adatait kell bevinni, magasság, súly, életkor és tudásszint. Ez kinyomtat egy cetlit, amire a kölcsönzőben lesz szükség, amennyiben kölcsönözni akarunk. Mi akartunk, így nyomtattunk magunknak cetlit. 

Már a cetlinyomtatás közben gyanúsnak tűnt, hogy milyen hosszú a sor a kölcsönzőknél. Igen, többesszám: külön rész van a ruha- és bakancsjellegű felszerelésnek és külön egy a síléceknek, snowboardoknak. Mindkettőnél hosszú sor. Abban a reményben, hogy ezek gyorsan mennek majd, beálltunk a 3-as számmal jelölt ruhás részhez. A reményünk azonban hamar elapadt...

Összességében álltunk vagy másfél órát a sorokban. Hihetetlen, hogy egy ekkora létesítmény, beállít négy málészájú munkaerőt, akikről sugárzik a nemtörődömség és kedvetlenség, és pingvinmódra, ráérősen totyognak polctól polcig, minden feliratot gondosan tanulmányozva, nehogy valami fontosat elszalasszanak. Így szolgálnak ki egy olyan üzemet, ami szerintem így is kétséges, hogy rentábilis, tekintve az irgalmatlan nagy belteret és annak hűtésének, fenntartásának költségeit.

No, valahogy csak túluntuk magunkat a sorbanálláson. Egy négyéves gyerekkel a hónod alatt ez tényleg egy örökkévalóságnak tűnik és a sorban álltak olyanok is, akik babakocsival merészkedtek neki a kihívásnak. Az ő bőrükben sem szerettem volna lenni. Szerencsére az én kölköm elég jól viselte a megpróbáltatásokat. Ugrabugrált, rohangált, evett, ivott, tömte mások fejét az okosságaival. Egyik alkalommal azt mondja az előttünk állónak: "Duu... Die arbeiten hier aber echt langsam" avagy, "Te, ezek itt aztán tényleg lassan dolgoznak". Evvel egy pár percre felderítette a megtörten várakozókat, de sajnos a munkasebességen nem sokat hozott. 

Eljött a nagy pillanat, kölyköt megint visszaöltöztettem az időközben ismét levetett síruhába (nem akartam, hogy tocsogósra izzadjon, mire beérünk), majd beléptünk a pálya területére.

Egy kép fentről lefelé, jobboldali széles pálya

A pálya tényleg nagyobb, mint a bispingeni. Hosszabb is és szélesebb is. A pálya körülbelül annyival hosszabb, mint az oldalsó kezdő és gyerekpálya hossza, és így is van kialakítva. Tehát alulról nézve előbb jön egy hosszabb, meredekebb lejtő, aminek a tetején egy enyébb, kezdő rész van kialakítva, külön felvonóval (futószalagos, rácsusszanós). Alulról a hall közepén megy fel egy 5üléses sílift a pálya legtetejére. Ennek kétoldalán vannak a pályák, jobboldalt egy szélesebb, erre mondanám, hogy fő pálya, baloldalt pedig egy félcsöves, ugratós, korlátos stunt pálya mellett egy keskenyebb, inkább haladóknak szánt lejtő. Egészen jobboldalt, a fal mellett van még egy csákányos lift is, ami most nem működött.

Kép alulról felfelé, baloldalt

Ugyanúgy, ahogy Bispingenben is, itt is van egy nagyon enyhe tanulólejtő egészen baloldalt. Ennek a falánál pedig egy szánkópálya volt még kialakítva, amin autógumiszerű készségekkel csúszkáltak a gyerekek.

Igor szerint ez a pálya olcsóbb, mint a bispingeni. Kis összevetéssel megállapítható, hogy tényleg így van, de nem jelentős a különbség. Mivel azt hiszem nem írtam erről a korábbi postomban, most csinálok egy kis összhasonlító táblázatot, mi, hol, mennyi.

Wittenburgban 77,00€-t fizettem magamnak és a 4 éves fiamnak 4 órára, ebben azonban van 10,00€ letét a belépőkártyákért. Tehát összesen 67,00€ tiszta költségről van szó, amely a következőképp tevődik össze:

• Felnőtt 28,00€ + felszerelés bérlet komplett 9,00€
• Gyerek 22,00€ + felszerelés bérlet komplett 7,00€ + sisak 1€

Ugyanez Bispingenben 68,50€:

• Felnőtt: 25,00€ + síléc bérlet 7,50€ + bakancs 5,50€
• Gyerek: 18,00€ + síléc bérlet 5,50€ + bakancs 4,50€ + sisak 2,50€

Nem olcsó mulatság egyik sem. Jelenlegi árfolyamon majdnem 20ezer Forint lenne, ha jól számolom. El lehet képzelni tehát, hogy egy kétgyermekes család simán otthagy 40-50ezer Forintot egy pár órás síelésért. Bispingenben van családi jegy, éppen itt van előttem a prospektusuk: 2 felnőtt, 2 gyerek 4 órára 118€, ami magában foglal egy ebédet is a helyi étteremben.

Nem ettem ugyan sem itt, sem ott az étteremben, mindig vittünk magunkkal szendvicseket és innivalót, de most Vasárnap az egyik baráti pár, aki velünk volt, megkockáztatott egy currywurstot pommesszel (kolbász paradicsomos-currys szósszal és sültkrumpli). Nem voltak elragadtatva az ár-érték aránytól. Mint az ilyen helyeken általános: sok pénzért szar. Egyértelműen mi jártunk jobban a saját cuccunkkal :).

Ami a lesiklást illeti, hála a haveroknak, volt alkalmam néhányat egyedül is csúszni. Kölköt otthagytam a gyerekekkel és a többi felnőtt egy részével a gyerekpályán és mentem néhány kört. Akármilyen nagy is az épület, egy lesiklás nem nagyon tart tovább fél-egy percnél, majd sorbanállás, liftezés és újra. Ha egész nap ezt csinálja az ember, hamar belekergül szerintem. Némi kikapcsolódást nyújt a liftről való nézelődés, ugyanis elég sok a hülye és képtelen még ezen a relatív egyenletes pályán is fegyelmezetten mozogni. Persze lehet, hogy van a mókuskerék jellegű megkergülés és a pályán való viselkedés közt összefüggés. Volt olyan menet, hogy azon a kis távon 6 óriási zakót láttam, úgy hogy a sporttársak a felszerelésük jelentős részét egyenletesen terítették a bejárt útvonalon. Találkoztam olyan hölggyel is, aki veszettül visítva, mindenkit, aki az útjába került, elkaszálva, haladt tetemes sebességgel, ám igencsak hiányos tudással. 

Ha engem kérdezne valaki, akkor én Bispingenbe mennék szívesebben megint. Ez a sorbanállás nagyon nem volt bejövős. Bispingenben a rendszer hasonló, de szinte azonnal megkaptunk mindent, amit akartunk. Nyilván nem tudom eldönteni egyelőre, hogy ez vajon időszakos csak, talán ha korábban érkezünk,  elkerülhetjük a tumultust. Azért Vasárnap így is 7-kor keltünk és 9-kor már úton voltunk, tehát nem lustálkodtunk. Közelebb is van, nem kell elverekedni magunkat, keresztül Hamburgon, a berlini Bundesautobahning (úgyismint BAB). Tehát további tapasztalatszerzésig megmaradok Bispingennél. :

Automuseum Hamburg

Hétvégén tettünk egy kis kirándulást egy frissen megnyílt kiállításra a Hafencitybe. Az ötletetet ugyan félreértések kisebb sorozata övezte, végül csak sikerült. Még ha nem is egészen úgy, ahogy én képzeltem. Vasárnap ugyanis azt terveztük, hogy csinálunk valamit közösen, az egész család. Még nem volt konkrét terv, a lényeg a közös program lett volna. Egyszer csak, ebéd után csöngetnek, J a siket szomszéd volt. Mesélte, hogy a fia éppen elég renitensen viselkedik, jó lenne kimozdulni. Kicsit zavaros volt, amit mondott, de aztán azt kérdezte, hogy lenne-e kedvünk elmenni erre az autós kiállításra együtt. Legalábbis mi azt gondoltuk, hogy ezt kérdezi, és egész jó ötletnek is tűnt, bár nem 100% az, amit szerettünk volna, azért rávágtuk, hogy oké, menjünk. Úgy látszott örül is az ötletnek, elment hát haza, hogy összeszedje a családját. Legalábbis mi azt gondoltuk, ezt teszi. Egy idő után pittyeg a telefon, bejövő sms, a fickó felesége ír, hogy ha mi megyünk, akkor ők otthon maradnak... Öö, ezt így nem tudtuk értelmezni, így asszonykám, aki már kezdett kissé türelmetlenkedni, felcihelődött és átment hozzájuk értelmezni a helyzetet.

Kiderült, J úgy gondolta, hogy csak ő, meg én mennénk. Gyerekek és család nélkül. Én meg teljesen abban a hitben voltam, hogy megyünk mindannyian együtt. Arra is fény derült, hogy szar hete volt és szeretett volna egy kicsit kikapcsolódni, innen eredt az ötlet. Nem tudom, hogy a félreértés vajon a kommunikációs nehézségekre vezethető-e vissza, vagy a saját hülyeségemre. Mindenesetre asszonykám áldott jó szíve megesett hát rajta, visszajött hozzánk és kicsit pufogva ugyan, de átküldött, hogy menjünk akkor mi, fiúk ketten, majd ő otthon marad a gyerekekkel és kitalál valamit. 

Nem nagyon örültem az ötletnek, szerettem volna valamit a családdal csinálni, de így alakult. Azért nem bántam meg, kellemes kiállítás volt sok szép és érdekes, és néhány kevésbé szép és kevésbé érdekes autóval. Még egy könyvet is hoztam a kávézóasztal alá, 1000 koncepcióautó címmel. Meglepően jó árban volt :).

Itt egy képsor a látottakról:

Sok kép helyett most kísérletképp ez a slideshow van, talán kényelmesebb egy fokkal, mégha kisebb is :)

Arany(os)köpések 5

Fiam kedvenc filme mostanság a Hófehérke. Akik nem ismernék, azoknak elmondom, hogy a rajzfilm elején van egy kis köszönőszöveg Walt Disneytől, amit a narrátor barátságosan lefordít magyarra, végén megmlítve  Walt Disney nevét. Nem tudom miért, de ez valahogy megragadt a kölyök fejében és tegnap azt mondja nekem, a szöveg elhangzása után:

- Walt Disney! Ő csinálta a filmet, papa! 
- Tényleg?
- Igen, először rajzolt egy kört, aztán CD lett belőle.

***

Kislányom rendes déli alvásának vége felé járt, mialatt mi valami puzzle-t rakosgattunk a fiam szobájában. Egyszer csak halkan felrecsegett a bébifon, de statikus zörejen kívül nem sok más jött át rajta. Ez olyankor megesik, ha mondjuk köhint egyet a kicsi, azt a bébifon érzékeli és bekapcsol, de más zajt már nem csap a gyerek. Fiam felnéz, felemeli a mutatóujját, és azt mondja:

- Csssss! Hallottam egy mukkot!

:)

A német egészségbiztosítás dióhéjban

Mostanában mindenféle biztosítások optimalizálása a téma nálunk, így gondoltam, hogy megtörjem a csendet, írok róluk. Elsőnek az egészségbiztosításról, mert ez egész másképp működik, mint a magyar és éppen az egyik legfontosabb kérdés nálam, hogy szabadúszóként hogyan lenne érdemes csinálnom. 

Talán felesleges megemlíteni, mégis megteszem, hogy a német egészségbiztosítási rendszer rendkívül bonyolult, kevesen ismerik benne ki magukat. Rengeteg lehetőség közül nagyon nehéz kiválasztani a megfelelőt. Vannak erre szakosodott tanácsadók, de mi már annyi hülyét megjártunk, hogy nehéz bízni bennük.

Németországban egészségbiztosító pénztárak vannak. Két fajta létezik, állami és a privát üzemeltetésben. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, általában azonban igaz, hogy a privát biztosítottak ellátása magasabb szintű, gyorsabb és mindenekelőtt olcsóbb. Privát ügyfelek például nem várnak annyit a rendelőben, nem kell praxisdíjat fizessenek (negyedévenként 10€), és hasonlók, emellett a havi díj sokminden függvényében változó, például a korral és egészségi állapot romlásával nő. És akkor sem csökken, ha valami miatt kevesebbet keres a páciens. Állami biztosítottak egy általában magasabb, de konstans (kortól, kripliségtől független) díjat fizetnek, ami a bevétel függvényében csökkenhet is, viszont nem tudnak sokat variálni, hogy milyen ellátást szeretnének.

Az állami pénztáraknak (mint például a Techniker Krankenkasse, vagy a DAK) megvan az az előnyük, hogy nincsen minimum jövedelem, amihez kötik a tagságot, így sokaknak csak ez a lehetőségük marad. Szolgáltatást tekintve nem annyira szélesek a lehetőségek, mint amilyenek egy privát esetében, de ez nem azt jelenti, hogy rossz az ellátás állami biztosítással. Mivel a díjszabás fix, 14,9% betegbiztosítás (Krankenversicherung) + 2,2% ápolási biztosítás (Pflegeversicherung), így az is adott, hogy ebbe mi fér bele.

Az állami járulékszámításnak szerencsére van egy felső határa (Beitragsbemessungsgrenze), bruttó 3675€ (1.054.764 Ft, 1€ = 287,048 HUF), ami bár elég fájdalmas, de legalább limitálva van. Ez azt jelenti, hogy ha valaki ennyit, vagy ennél többet keres havonta, annak ebből az összegből számítják a járulékait. Könnyű kiszámítani tehát, hogy ez havonta 628,43€-t jelent, jelenlegi árfolyamon számolva 180.390 Ft. Ennyi csak az egészségbiztosítás ekkora jövedelem mellett.

Ha az ember állami kasszánál van és átlép egy privát biztosítóhoz, akkor elég nehéz visszakerülni az államiba megint. Már ha önszántából szeretne. Ehhez megint az kell, hogy a jövedelem legalább 1 éven át 4012€ alatt legyen. Ha munkanélkülivé válik valaki, akkor a munkaügyi hivatal (Arbeitsamt) automatikusan állami kasszába dugja.

Privát biztosításba nehezebb bejutni, de általában jóval olcsóbban kijön az ember. Alapfeltétel állásban dolgozóknak, hogy legalább három éven keresztül minimum 4012€ bruttó havi bevételünk legyen. Vállalkozók, művészek, állami alkalmazottak ettől függetlenül is beléphetnek. Természetesen előbb mindenféle orvosi vizsgálaton, szűrésen kell átesni, és az is elképzelhető, hogy túl magas rizikó miatt nem veszik fel.

Privát bizosítóknál lehetőség van különféle szolgáltatások egy csomagját összállítani, igény szerint. Ennek fényében változik a havi díj is. Minél több és magasabb szintű szolgáltatást, védelmet választ magának a paciens, annál drágább. Általában elmondható, hogy egyedülállók, vagy gyermektelen, dolgozó párok esetében mindenképp megéri a privát biztosítás, ebben az esetben akár 50-70% megtakarítás várható az állami kasszákhoz képest és sokkal átfogóbb védelmet nyújthat a választott konstrukció.

Felmentem egy biztosítós oldalra és számíttattam egy privát biztosítást, 33 éves, egyedülálló vállalkozó számára, hogy tudjak egy példát mondani. Állami kassza esetében a maximumot, tehát a 628€-t, kellene fizetnem. Ehhez képest a privát biztosítások a következőképp alakulnának:

Alapcsomag: 100,33€ és 131,21€ között. Már látszik, hogy közel 500€ a megtakarítás az államihoz képest, bár ebben a csomagban nincs meg mindaz, amit az állami magában foglal. Ebben például van önrész, azaz az orvosi ellátást évi 750€-ig ki kell fizetni saját zsebből. Szemvizsgálatra és szemüvegre 150€-t adnak 3 évente. Alternatív gyógymódokat nem támogat. Gyógyszertámogatás limitált katalógusból. Alap fogászati ellátás 100%-ban térített, pótlás és inlay 60%. És így tovább, oldalakon át.

Egy komfortcsomag 210,48€ és 246,17€ közt lenne. Ebben minden van, térítik még a mozgáskorlátozott lift beépítését, a pszichoterápiát, vagy a kínai javasasszonyt a sarokról is. Az oldal szerint ebben is van ugyan önrész, 1000€ évente, de csak ambuláns ellátásra, míg az alapcsomag esetében mindenféle ellátásra vonatkozik.

Ezeket természetesen tovább is lehet alakítani. Lehet kérni például, hogy csak főorvos láthasson el, vagy hogy maximum kétágyas, vagy akár egyágyas, szobába tegyenek, ha kórházba kell menni. Ez értelemszerűen emelni fogja a havi járulék összegét, de a példákból látszik, hogy még így sem vagyunk sehol az állami díjhoz képest. Nyilván, ha az ember kevesebbet keres és az állami olcsóbb lenne, mint a fent említettek, akkor nem éri meg a váltás. Továbbá akkor is meg kell gondolni, ha az embernek családja van. 

Családos embereknél nagy előnye az állami biztosításnak, hogy a családtagok, ha valamilyen oknál fogva nincsenek önerőből biztosítva, pl munkanélküliek, illetve gyerekek, akkor ők automatikusan biztosítódnak az államilag biztosítottal együtt, anélkül, hogy drágábbá válna a biztosítás. Nem tudom, érthető-e, így itt egy példa: Vagyok én, kétgyermekes családapa, asszonyka háztartásbeli, nem dolgozik. Annyi csavar van a történetben, hogy ő még biztosítva van, mert az állását nem vesztette el, csak anyasági szabadságon van (Mutterschutz), ami esetünkben három év. Ez azt jelenti, hogy ugyan fizetést nem kap, az állását a munkáltató köteles fenntartani neki. Az egészségbiztosítása és a nyugdíjbiztosítása ez idő alatt folyamatosan megy tovább, anélkül, hogy neki fizetni kéne érte. Tehát még megvan az egészségbiztosítása, szintén állami, amivel automatikusan a gyerekek is biztosítva vannak, többletköltség nélkül. Ha lejár a három év, és a cége mégsem veszi vissza (elvileg nem tehetik meg, de vannak kiskapuk), akkor megszűnik biztosítva lenni, és ekkor ugrik be az én biztosításom. Ha állami kasszánál vagyok, akkor őt és a gyerekeket is tudom biztosítani, anélkül, hogy többet kellene fizetnem. Ha privátnál vagyok, akkor ezt csak igen borsos díjemelkedés mellett tehetem meg. Emiatt családoknál már nem biztos, hogy megéri a privát biztosítás, alaposan utána kell járni, hogy mi, mikor, mennyi.

Hasonlóan, ahogy öregszik az ember és jobban ki van téve betegségeknek, a privát járuléka nő. Állami pénztárnál a díj változatlan marad. 

Ha az ember állásban dolgozik, megvan az az előnye, hogy az egészségbiztosítási járulékának, privát vagy állami, a felét a munkáltató fizeti, így a bruttó csak feleannyival csökken. Ez nem érvényesül magánvállalkozók számára. Ugyanez igaz a nyugdíjbiztosításra is, avval a különbséggel, hogy ha vállalkozó az ember, akkor nem kötelező neki az állami nyugdíjbiztosítási rendszer, egyébként meglehetősen nevetséges és drága, szolgáltatásait igénybe venni.

Amikor kijöttem Németországba, már minden el volt intézve nekem, beleértve az egészségbiztosítást is. A Techniker Krankenkassénál voltam és vagyok most is. Eleinte fogalmam sem volt róla, hogy ez hogy megy. Valakik valamikor emlegették, hogy jobban járnék, ha privát biztosítanám magam, mások viszont azt mondták, maradjak inkább, jobb az nekem. Mivel nem tudtam, hogy mi mit jelent, és amúgy is fiatal és bohó voltam, nem nagyon törődtem a dologgal.

Most viszont a döntés előtt állok, hogy fizetem a 628€-t havonta, csak magamnak, mivel a családom többi tagja biztosított, vagy megpróbálok olcsóbbra váltani. Nehéz kérdés, mert mi van, ha a feleségem állástalanná válik? Ha privát pénztárnál vagyok, a díj simán felmehet a 628 fölé is, ha két gyereket és még egy plusz felnőttet is biztosítani kell. Ezen a kérdésen őrlődünk tehát. Éppen tegnap kaptam meg egy havertól egy állítólag nagyon jó biztosítási tanácsadó számát, azt hiszem teszek vele egy próbát. Hátha tud valami okosat mondani :).

Kedvenc freeware programjaim

Kicsit elmegyek techie irányba a mostani bejegyzésemmel, szakítva a jelenleg tartó vitaminhiánnyal és kedvetlenséggel. Valahogy én is ihlethiányban szenvedek mostanában és nem nagyon van kedvem írni. Így jutottam arra, hogy összeütöm ezt az írást.

Nemrégiben újrainstalláltam a számítógépem, melynek keretében a leszedegettem a legújabb verziókat a kedvenc ingyenes (freeware) programjaim közül is. A mostani postom célja ezek egy csokorba szedése, összegzése, rövid infóval, linkkel. Hátha valakinek ötletet ad.

Régebben hajlottam illegális, illetve próbaidős programok használatára, de manapság a freeware piac annyira kiterjedt, hogy szinte minden problémára találni igen jó ingyenes alternatívákat. A mostani konfigurációmon szinte csak ilyenek vannak.

A felsorolt programok Windows XP+ rendszereken futnak. Aki nem kényszerül Windowst használni valami miatt, annak ajánlom az Ubuntu kipróbálását. Ebben az esetben viszont az alábbi lista érdektelen, mivel az Linux alapú.

Fájlkezelő: Néhány kipróbált egyéb program után megmaradtam a FreeCommander nevű alkalmazásnál. Hasonló a felépítése és majdnem mindent tud, amit a Total Commander, emellett teljesen ingyenes. Eleinte igényel egy kis megszokást a használata, ha korábban hozzászokott az ember a Total Commanderhez, de hamar bele lehet jönni. Összességében hasonlóak, de van számos apró különbség.

FTP: Itt egyértelműen a WinSCP volt a nyerő. Mindent tud, amire szükség lehet, egyszerű és átlátható. Felülete hasonló a FreeCommanderéhez, egyszerűen másolhatunk file-okat ide-oda a két oldal közt. Jó alternatíva még a FileZilla, ami szintén egy igényes és folyamatosan fejlődő alkalmazás.

Instant Messaging: Bár mindegyik IM rendszer rendelkezik saját, ingyenes klienssel, ha az ember egyszerre több médiumon is online szeretne lenni, adott a lehetőség ezt egyetlen programmal megtenni. Több ilyen is létezik. Eleinte Trilliant használtam, bár az ingyenes verziója nem olyan sokrétű, mint a fizetős. Korábban használtam a fizetőst is, amit megvettem, de ezt elkezdték nagy ímmel-ámmal fejlesztgetni, így elkezdtem más hasonlók után kutatni. Így találtam meg és kezdtem használni a Pidgint, ami szintén egy remek alkalmazás. Most viszont a Digsby fut nálam, ami nem csak IM protokollokat támogat, hanem különböző social networking rendszereket is, mint a Facebook, Myspace vagy akár a Twitter. 

Képnézegető: Régi kedvencem az Irfanview. Nagyon régóta használom, gyors, kicsi és okos. Mellette még a kényelmesség jegyében feltettem a Picasa legújabb verzióját, amivel a egyszerűen tudok a Google albumomba képeket feltölteni. Mindkettő rendelkezik szerkesztési funkciókkal is, bár a Picasa funkció kényelmesebbek. Az utóbbi fut Linuxon és Macen is.

Képszerkesztő: Egyszerűbb feladatokhoz a Paint.NET-et tudom ajánlani. Nem grafikus beállítottságú felhasználóknak bőven elegendő (sőt, talán sok is) a kínált funkcionalitás. Komolyabb szerkesztő a GIMP, ami Photoshop kvalitásokkal rendelkezik és inkább grafikusoknak, webdesignerknek lehet segítségére, használata első ránézésre elég bonyolult.

Szövegszerkesztő: Szoftverfejlesztő lévén itt az igényeim kicsit magasabbak egy átlagfelhasználóéinál. Választásom néhány teszt után a Komodo Edit 5 -re esett, amely nem túl karcsú és nem villámgyors, de elég sokat tud ahhoz, hogy megérje. Felülete kellemes, letisztult, használata könnyen elsajátítható és programozáshoz elengedhetetlen funkciói is vannak, mint például syntax highlighting (PHP, Python, HTML, JS, Ruby, stb), összecsukható szekciók, comment/uncomment, stb.

Tisztogató: Gépemet a CCleaner gondjaira bíztam, ami kipucolja nekem a felesleges állományokat, cache-t, a szemetest, registry-t, stb. 

Install/Uninstall: Kedvencem a Revo Uninstaller, amely a szokványos Windowsos programeltávolítás funkción kívül végignézi a rendszert hátrahagyott nyomok, le nem törölt állományok, registry bejegyzések után kutatva. Evvel kicsit meghosszabítja a folyamatot, de megéri, mert nem marad annyi szemét a gépen.

Programindító: A Launchy kötelező azoknak, akik tudják mit akarnak elindítani, sok installált alkalmazásuk van és lusták a Start menüben keresgélni. A Launchy az Alt+Space megnyomására egy kis ablakot nyit meg, ahova elkezdjük begépelni az indítandó program nevét és ő, a már beütött karakterek alapján, automatikusan kikeresi a legvalószínűbb választást a gépünkün levő programok közül. Enterrel indíthatjuk a kiválasztott programot. Képes tanulni, így ha sokat indítjuk mondjuk a Notepad-et, akkor egy idő után az N lenyomására máris azt ajánlja fel.

Iroda: Az Openoffice majdnem mindent tud, amit a Microsoft irodai csomagja is, azonkívül olvassa és írja annak a fájlformátumait. Ha valaki nem kényszerül a Microsoft szoftverét megvenni és használni, annak szerintem ez a legjobb alternatíva.

Tömörítés: JZip a szabadforrású 7Zipre épül, ennek megfelelően sokféle formátumot képes kezelni, gyors és megbízható. Beépül a jobbklikk menübe is, ezáltal kényelmes a használata. 

Képlopó: Rengeteg alternatíva létezik, én valahogy mégis a ScreenshotCaptor mellett maradtam meg. Kicsi, okos és kényelmes a használata. Az igényeimnek tökéletesen megfelel. Billentyűkombinációkkal vagy egérrel vezérelhető, ahogy azt már a hasonló programoktól megszokhattuk.

Böngészés: Kissé kakukktojás, mivel nem tudom, hogy van-e fizetős böngésző, de azért felsorolom ezt a pontot is. Leggyakrabban Firefoxot használok, de mostanában rákaptam az Operára is. Alkalmanként akadnak oldalak, ahol nem tud mindent úgy megjeleníteni, mint a Firefox, de mind a program, mind pedig az oldalfelépítés gyorsasága kárpótol ezért. 

Zene: Lejátszásra a Winampot használom. Próbáltam néhány más lejátszót is, de hosszabb-rövidebb idő után mindig visszatértem a jó öreg Winamphoz. Egyszerűen a felülete, a szolgáltatásainak sokszínűsége és támogatottsága miatt nem nagyon kelhet versenyre vele jelenleg más mp3-lejátszó. Emellé az zenéim karbantartásához az Mp3Tag nevű kis programot használom, amivel minden infó könnyedén feltöltehető a fileokban. 

Videók, filmek: Én a VideoLAN lejátszót használom, egyszerű a telepítése, használata és eddig még nem találkoztam olyan formátummal, amit ne tudott volna lejátszani. A Winamp is tud már videókat lejátszani, de erre nem szoktam használni. Kicsit talán fapadosnak tűnhet az alap kezelőfelülete, és lehet, hogy egy kezdőt elriaszt, de azért megbízható egy program. Ezenkívül egy rakat operációs rendszeren is fut.

Levelezés: Itt a Thunderbird tűnik a legjobb választásnak. Bár jelenleg nem ezt használom, mindent tud, amire egy áltagfelhasználónak szüksége lehet. Felülete hasonló az Outlookéhoz, használata ennek megfelelően egyszerű, és a kezdeti beállításokat felvinni sem nehéz. Google Mailhez például szinte csak a jelszót és a felhasználónevet kell megadni, minden más szerverekre vonatkozó adatot automatikusan kitölt.

Van néhány további program is, amiket rendszeresen használok, de talán nem annyira érdekesek mások számára. Ezeket kategorizálás nélkül felsorolom, csak az érdekesség kedvéért. A rendszeremről a SpeedFan segítségével kérek le hőmérséklet és egyéb információkat. Teamviewer 3-al osztom meg a gépemet interneten keresztül kollegákkal, ha valamit közösen meg akarunk nézni. TreeSize Free-t használok, ha kíváncsi vagyok, mi foglal sok helyet egy merevlemezemen, vagy egy könyvtáron belül. TrueCrypt-el kódolom el a külső merevlemezeimet, vagy memory stickeket, ha érzékeny (céges) adatokat tárolok rajtuk. Systraymeter pedig a taskbaromon mutatja, hogy pillanatnyilag mennyire terhelt a processzor és mennyi szabad memóriám van még.

Nagyjából ennyi. Ezekkel mindent meg lehet oldani, amire átlagban szükségem lehet és korábban részben fizetős programok próbaverzióival, illetve azok módosított változataival ;) próbáltam megtenni. Manapság a céges fejlesztőprogramokon és néhány alkalmazáson, amit saját zsebből fizettem, nincsen illegális program a gépemen. Aminek nagyon örülök :)

5 Könyv

Gyula meghívott egy blogos körjátékba, és bár nem szeretem annyira ezeket a körjátékokat, a könyveket igen. Úgy döntöttem tehát, hogy elfogadom a meghívást és összeszedek 5 könyvet, amit 2008-ban olvastam. Nem lesz könnyű, mivel sajnos rám is igaz, hogy meglehetősen keveset olvastam tavaly.

1. Hugh Laurie: Bockmist

Az első könyv, amit németül olvastam el. Egy berlini út előtt, rajtaütésszerűen, vettem meg, hogy legyen valami olvasnivalóm a vonaton. Az író, ha nem lenne világos, a kedvenc morcos dokink, Dr. House. Emiatt is esett a választásom erre a könyvre, azt reméltem tőle, hogy hasonlóan szórakoztató lesz, mint a sorozat, amiben szerepel. Nos, ez majdnem így is lett, a könyv első felében tényleg sok mókás rész van, Laurie meglehetősen fekete humora bejött. A második fele a könyvnek kissé zavaros volt, és valahogy számomra túl erős váltásokkal tűzdelt, így nehezen értem a végére.

2. Raymond Queneau: Az élet vasárnapja

Régen figyel a polcomon a könyv, de valahogy csak most kaptam le róla és olvastam el. A könyv nagyon tetszett, sokkal gyorsabban csúszott, mint az előző. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
"Soh Seba szikh hívei körében" :D

3. Steve Pavlina: Personal Development for Smart People

Steve Pavlina úttörő az önfejlesztésben, régóta követem a blogját és cikkeit. Mikor kiderült, hogy könyvet ír, az első lehetséges alkalommal előrendeltem. Ha nem is értek egyet minden nézetével, a könyvet rendkívül érdekesnek tartottam és bizonyos dolgokban felnyitotta a szemem, más nézőpontból világította meg őket. Hangvitele teljesen tárgyilagos, nincs (vagy csak minimális) spirituális és egyéb susmus, ami a hasonló témájú könyvekben gyakran előfordul. Nyelvezete könnyű, szerintem iskolaangollal is meg lehet küzdeni vele. Aki érdeklődik az önfejlesztés iránt, mindenképp olvassa el, ha teheti.

4. Susanna Clarke: A Hollókirály

Véletlenszerű vásárlás eredménye a könyv, amit szinte kizárólag a borító és a fülszöveg rövid átfutása alapján tettem a kosaramba. Sokáig ő is a polcon várt elolvasásra, aztán végül csak sorrakerült. Azt hiszem kétszer is nekifutottam, azt kell mondanom, hogy a könyv eleje kissé nyögvenyelős. Érdemes volt azonban átrágni magam rajta, ami alatt meg is szoktam a stílusát, akár mondhatom, hogy meg is szerettem és onnantól faltam. Meglehetős részletességgel ír mindenről, ami szokatlan, de mikor vége lett a könyvnek, sajnáltam, hogy nincs tovább.

5. Iain Banks: Darázsgyár

Hasonlóan a Hollókirályhoz, ez is véletlenszerűen vásárlódott. Ez van, ha az ember ritkán jár haza és kevés az ideje :). A címlapon az szerepel "Zseniális regény, őrült és groteszk". Azt mondtam magamban, ez nekem való és megvettem. Olvasás közben már nem voltam olyan biztos benne, hogy tényleg így van, de azért végigolvastam. Kicsit még most is ingadozom, hogy tetszett-e, vagy sem. Van egy speciális, kissé felkavaró, hangulata, ami szerintem az az eset, amit vagy szeret, vagy utál az ember. Én egyelőre még nem döntöttem el. 

Ahogy fentebb említettem, nem olvastam olyan sokat 2008-ban, amin mindenképp szeretnék idén javítani. Ennek fényében a fenti lista nem is tekinthető toplistának, inkább amolyan ízelítő.

A játék lényege az lenne, hogy kérjek fel öt embert, akik folytatják a láncot. Ebben megint el fogok akadni, egyrészt a legtöbbet már felkérték, másrészt nem ismerek olyan sokat. Így én most egy levél leszek a fában és kénytelen-kelletlen megszakítom a vonalat...

Karácsonyi ajándékok avagy pimp my USB stick

Korábban írtam, hogy magam is barkácsoltam ajándékokat, de nem akartam lelőni a meglepetést, ezért eddig nem szóltam róluk. Ezt a hiányt pótolom most be :).

Interneten olvastam valahol egyszer, hogy egy találékony user beépített egy USB sticket egy USB kábel csatlakozójába. A kábelt aztán elvágta, kicakkozta és úgy nézett ki, mintha valaki letépett volna a gépről egy printert, vagy más perifériát. Az ötlet annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, én is megcsinálom. Akkor még csak magamnak akartam elkészíteni, de aztán ahogy közeledett a Karácsony és néhány családtagnak, barátnak nem találtam igazán jó ajándékötletet, úgy gondoltam, hogy odaadom valakinek, biztos örül neki.

A gondolatot aztán továbbfejtettem és elkezdtem azon agyalni, mi másba lehetne sticket építeni. Neten találni egy csomó öltetet, ahol mindenfélébe belebarkácsolnak jóemberek stickeket, például legóelembe, öngyújtóba, és hasonlókba. Ezek egyike sem volt azonban olyan, ami illett volna a megajándékozandó alanyokra, bár felhasznált anyagok terén szereztem egy kis információt az elolvasott cikkek alapján.

Így született összesen négy kreálmány, melyekből némelyik jobban, mások kevésbé a személyre jellemző tematikájúak lettek. Alapanyagként itthon heverő és erre a célra vásárolt stickeket használtam. A lehető legkisebb ilyen a Kingmax féle 2 gigás Superstick, ami a mindössze 33 x 12 x 2 milliméteres térigényével elég kicsinek mondható.

Elsőként az USB kábelem készült el, amihez már csak a méret miatt is egy Kingmaxot használtam. Benéztem a számítógépkacatos dobozba és találtam is egy megfelelő fekete kábelt. A csatlakozót óvatosan oldalt felvágtam, a műanyag borítást széthajtottam, majd a fémkeretből kibányásztam a belsőségeket. A helyére majdnem beillik a memory stick, az oldalát kellett kicsit megreszelni, hogy be lehessen tenni. Ezután kétkomponensű epoxiragasztóval kitöltöttem a maradék helyet (nem volt sok) és visszahajtottam a műanyag borítást. Ezt aztán rögzítőcsipeszek közt egy napig száradni hagytam. Íme a végeredmény:

A húgom férje kapta végül, aki először nem tudta, hogy mi akar ez lenni, nem írtam meg neki. Azt hitte valami hülye vicc, és ha bedugja a gépébe, akkor szikrázik, vagy valami hasonló :).

Másodiknak egy Porsche autómodellt választottam. Egy itteni jóbarátunk boldog tulajdonosa egy 24 éves, aranyszínű Porsche 924-esnek. Ebayen kerestem egy ilyen autómodellt, és nagy nehezen találtam is egy olyat, amiről azt gondoltam, hogy ugyanaz az évjárat és szín, mint ami neki van. Méretarány, ha jól emlékszem, 1:82 volt, ami meglehetősen kicsi, kisebb, mint amilyennek gondoltam. Fele akkora nagyjából, mint egy Matchbox. Ezt aztán nagyon óvatosan szétszedtem, a belsejéből annyit kivagdaltam, hogy beleférjen a Kingmax. A sticket lefestettem feketére, hogy passzoljon a kocsi belsejéhez. Ilyen lett:

Sajnos nincs mellette semmi, hogy össze lehessen hasonlítani a méretet. A sticknek egyébként Porsche nevet adtam és keresgéltem a neten hasonló háttérképeket is, amiket rámásoltam :).

Harmadiknak egy másik helybéli barátot vettem célba. Ő nagyon szereti a Jägermeistert, így az az ötletem támadt, hogy egy Jägeres üvegbe építek egy sticket. Sikerült is találni egy 2cl-es kiszerelésű üveget. Ez a legkisebb tudtommal. Az aljába egy Dremelhez hasonló elektromos kézi szerszámmal lyukat martam. Ez elég macerás volt, de szerencsére a lyuk is elég pontos lett és az üveg sem pattant el. A belsejébe áttetszű szilikont nyomtam és ebbe dugtam a sticket, hogy stabil legyen. Utólag meggondolva jobb lett volna valami sötétebb anyaggal kitölteni, hogy úgy nézzen ki, mint egy teli Jägermeisteres üveg.

Sajnos az üveg és a szilikon együtt elég nehéz lett, attól féltem, hogy nem tartja majd meg a csatlakozó. A tesztjeim alapján azonban elég biztosan bennmarad így is, úgyhogy leokéztam a projektet.

Az utolsónak pedig egy kis Nici plüssmalac kulcstartóra esett a választásom. Nem voltam benne biztos, hogy jól fog sikerülni, nem tudtam, hogy hogyan tudom majd a sticket úgy rögzíteni, hogy ne essen ki és stabilan tartson. Vesztenivalóm nem lévén, felhasítottam egy picit az anyagot, kiszedtem a tömés egy részét, és kitöltöttem ezt is szilikonnal. Nem teljesen, hogy belemenjen a stick is anélkül, hogy kinyomódna a szilikon. Ezután óvatosan belenyomtam a Kingmaxot és eltettem száradni. A végeredmény egész jó lett, a stick stabilan tart.

Kissé preverz látvány így, de mókásan néz ki a laptop oldalán, ahogy a lábacskái a gépre lógnak :).

Még vannak további ötleteim is, de ezeket is inkább a magvalósulásuk után írom le.

BUÉK

Régen nem jelentkeztem, így elsőként mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok. Remélem mindenkiek kellemesen és zökkenőmentesen indult az újév. Jobban, mint a mienk. :)

Szabadságon voltam és ezalatt nem nagyon kapcsoltam be sem a számítógépet, így nem írtam, és nem is olvastam blogokat. Kevéssé jellemző rám, de még az emaileimet sem igazán követtem, eltekintve egy-egy alkalmankénti mobiltelefonos megtekintésüktől.

Ami engem és az én újévkezdésemet illeti, megint nem tudok sok kellemesről beszámolni. Úgy indult, hogy szilveszterkor egy nagyon kellemes vacsorát töltöttünk együtt egy baráti családdal nálunk. Raclette és csokifondü volt a menü. Ez utóbbit mindenkinek nagyon tudom ajánlani, aki még nem próbálta. Mi különféle gyümölcsöket mártogattunk bele, például eper, ananász, sárgadinnye, szőlő, amit aztán különféle extrákkal fejeltünk meg, mint darált dió, mogyoró, kókuszreszelék, karamell. Eszményi :)

Volt továbbá néhány asztali tüzijátékunk is, melyekből egyik egy kis pohárkát formázott, benne három dobókockával. Meggyújtottam a kanócot, elpukkant a töltet és mindhárom kocka hatossal felfelé esett vissza. Na, mondom, ez tényleg jól kezdődik.

Némi valódi rakétázás, szomszédokkal koccintás után aztán 2 és 3 között kerültünk ágyba.

Aztán Január 1-én délután asszonyka bedobta a kulcsot, beszedett valami garatmandula gyulladást, ami elég fertőző, így a doki azt javasolta, hogy kerülje másokkal az érintkezést. Inkuzíve gyerekek. Ez azt jelentette, hogy rám maradt minden. Így legalább megtudhattam milyen két gyerek mellett háztartást is vezetni :). Ez még nem is lenne olyan nagy baj magában, imádtam a gyerekekkel annyi időt tölteni, de valamikor dolgozni is kell. Legkésőbb ma. Itt meg kell említenem, hogy mekkora segítőkészségről tettek tanúbizonyságot a szomszéd-barátaink is. A süket párnál két délutánt töltött a fiam, egy másiknál egyet, és a héten még valószínüleg 3-4 délután így is lesz. Mindenki ajánlgatja, hogy elvisz egy-egy gyereket pár órára, egy délutánra, és ez nagyon jól esik.

Nem mintha ez eddig egyszerű lenne, de hogy kicsit edződjünk, a magas láz még előhozta asszonykám herpeszét is, de valami olyan mértékben, amilyet én még nem is láttam eddig. Mondtam is neki a hétvégén, hogy menjünk el a kórházba megnézetni, mert ez nagyon nem néz ki egészségesen, de nem akarta. Aztán ma reggel elment megint a dokihoz, aki szintén azt mondta neki, hogy bizony el kellett volna menni a kórházba. Kapott valami gyógyszereket, és két nap múlva vissza kell mennie. Ha nem hatnak, akkor be kell vonulnia a kórházba :(

Mivel a herpesz is nagyon fertőző, és kisgyerekekre különösen veszélyes, ezért igyekezni kell neki a gyerekektől a lehető legnagyobb mértékben szeparálódni. A fizikai korlátok mellett ebben az a különösen rossz, hogy nem tudja a gyerekeit még megölelni sem, amitől nagyon maga alatt van szegény. A fiam már mondta is, hogy nagyon szomorú amiatt, hogy a mami nem öleli meg és nem ad neki puszit. Ilyesmit hallani egy tehetetlenségre kárhoztatott mamának a gyereke szájából szívszakajtó élmény... :( De ez van, reméljük, hogy hamar rendbejön és megint megy minden a rendes kerékvágásban.

Emellett, mintegy mellékesen, szombaton akartam magamnak egy saját mobiltelefont venni, mivel a régi cégest vissza kell adnom. Bementem hát egy T-mobile boltba a fiammal, nézelődtem, egy eladó nagyon készségesen bemutatott néhány modellt. Sőt még hozott is egy dummy telefont a gyereknek, aki az idő múlásával egyre türelmetlenebb lett. Azért egész jól bírta azt a fél órát, negyven percet, amit ott töltöttünk. Amikor végre megszületett a döntés, elkezdtük az adatokat felvinni a számítógépbe. A faszi már ki is nyomtatta a szerződést, alá is írta, amikor a gép kiköpte, hogy a kérelmemet elutasították... Hogy miért, azt nem mondta meg. Erre az eladó elkezdett telefonálni, hogy kiderítse, mi az elutasítás oka, de nem tudta kideríteni. Ellenben adott nekem egy telefonszámot, ahol saját magam kérhetek felvilágosítást, talán személyesen nekem elmondják. Hát nem mondták el. Valami olyan oka van, amit sajnálják, de nem áll módjukban nekem elmondani.... Oké... ha nem, hát nem. Nem akarom a pénzem rájuk erőszakolni.

Olyan vagyok mostanában, mint a tévéhírek. Csak negatív dolgokról adok hírt. De ígérem, ez megváltozik. :)

Ünnepi hangulat

Van ilyen egyáltalán? Kezdek kételkedni benne.

Nem tudom pontosan, mi lehet az oka, de én már elég régóta nem nagyon éreztem azt a tipikus karácsonyi hangulatot, amit korábban, gyerekként. Elég sokat kell visszatekernem még a gyerekkoromban is, hogy olyan időszakra találjak, ahol még hamisítatlan karácsonyi hangulatot éreztem. Később már az akkori családi környezetben is voltak rondító tényezők, melyek alkalmanként csak félig-meddig, néha viszont teljesen széjjelcsapták az ünnepeket. Ezek ugyan megszűntek, vannak helyettük mások.

Azért nem tűnt el teljesen, de sokkal nehezebben, és sokkal később kerül elő a sutból, mint régebben. Vannak évek, amikor hamarabb előjön, máskor később, vagy akár Karácsony napjáig egyáltalán nem.

Hogy pontosan mi zavar, nem tudom. Egy kombinációja lehet különféle behatásoknak. Vannak itt is gyönyörűen feldíszített városrészek, házak, kertek, fák, erkéklyek és balkonok, vannak karácsonyi vásárok, akciók és őrület. Téli hideg van, még hó is volt. Fenyőfaárusok bukkannak fel minden sarkon, az éttermek és kávézók étlapján megjelennek a forralt borok, puncsok és ezek mindenfélre alfajai. Otthonunkat asszonyka az időszaknak megfelelően kidekorálja, így tesznek a barátok, szomszédok is. Mindenki karácsonyi lázban ég, csak valahogy én nem.

Talán túl sok a jóból. December nálunk eléggé túltelített, van benne a szokásoson kívül három születésnap is. Előtte, Novemberben, mégegy, így ez a szakasza az évnek már csak ezek miatt is sűrű. Idén még hozzájött rengeteg intéznivaló munkaügyben, és az, hogy a fiam ismét fázist váltott és belépett a teszteljük-meddig-mehetünk szakasz fináléjába, amelyen valószínűleg minden szülőnek át kell mennie. Én még csak-csak, asszonyka kevésbé tud a helyzettel megbírkózni. Aki tudja miről van szó, annak nem kell magyarázni, a többieknek meg nem lehet elmagyarázni. Legyen hát elég annyi, hogy nem könnyű...

A karácsonyi ajándékokat is sikerült idén egész jól megoldani, még az amúgy problémás alanyok számára is. Mégsem kísérte a beszerzést/készítést (bizony, csináltam magam is ajándékokat, talán lesz post is róluk később, ha már nem árulok el titkot vele) az a korábbi izgalom, amit ilyenkor tapasztalni szoktam.Egyszerűen gyorsan túl akartam lenni rajtuk. Én még az a fajta emberke vagyok, aki szeret meglepetést okozni, és kapni is, így az ajándékokkal körültekintően szoktam eljárni.

A napok úgy rohannak el, hogy észre sem vettem, és már 19-e van. Jön a hétvége, aztán dolgozom még két napot és vége ennek az évnek, vége az alkalmazotti munkaviszonyomnak, jön a Karácsony, jön az újév.

Nyilván nyomaszt kicsit az ismeretlen is, ami az ünnepek után jön, még ha olyan sok nem is fog változni és valószínűleg abba is hamar belejövök. Szerencsére már van adótanácsadóm, aki segít a bürokráciában eligazodni. A legtöbb dolgot, amit kellett, elrendeztem, vagy elrendeződőfélben van. Azt hiszem, mondhatom, hogy elég simán indulhatok jövőre az önállóság ismeretlen útján. Legfontosabb és egyelőre tényleg teljesen nyitott kérdés, hogy hogyan fog anyagilag alakulni az élet. Ez önmagában elég nyomasztó, ha egy két gyermekes család felelőssége nehezedik az emberre. Egyesek azt mondják, hogy ha van meló, akkor átlagban jobban fogok kijönni, mint alkalmazott, mivel egy csomó dolgot leírhatok az adóból, amit amúgy nem lehetne. Aztán az adóra szánt összeget befizetésig magam fialtathatom, amennyiben előre gondoskodom róla. Márpedig muszáj lesz, ha el akarom kerülni a kellemetlen meglepetéseket.

Remélem, ha lesz egy kis szabadságom, és vége lesz az ünnepeknek (karácsony és még két születésnap van hátra a családban), akkor kicsit oldódik ez a feszültség és jobban el tudom ereszteni magam én is. Most valahogy egyfolytában csak azon jár az eszem, mit felejtek el, mit kell még intézni, ki kell még felhívni, mit kell még megvenni, és a többi.

Mellesleg, most egy 90 fokos témakanyart véve, arra is rá kellett jönnöm, hogy több magyar könyvet kellene olvasnom. Korábban sokat olvastam, most is olvasok, amikor tudok, de kevesebb magyart, mint németet vagy angolt. A gyerkőcnek szoktam felolvasni és észre kellett vennem, hogy feltűnően gyakran elakadok, ami korábban szinte sosem fordult elő. Szerencsére van még a polcomon néhány kiolvasatlan magyar könyvem, és néhány már olvasott kedvencem, így egy darabig nem lesz gond. :)

Jó hétvégét mindenkinek :)

Arculatváltás

Kicsit már untam a korábbi barkácsolt dizájnomat, és hirtelen ötlettől vezérelve lecseréltem. Kis keresgélés után emellett döntöttem. Ez egy kicsit modernebb, jobban bejön, így most fennhagyom egy darabig, barátkozom az új kinézettel. Még megvan a régi is, vissza tudom tenni, ha meggondolnám magam, bár ennek esélye egyelőre nem túl magas. Lehet véleményezni, ha valakinek van kedve :)

Helyzetjelentő

Mostanában kicsit csendesebb vagyok, talán nem volt nehéz észrevenni. Nyavajogni nem akarok, de mindenféle összejött, ahogy az ilyenkor lenni szokott. A keverék alapelemei az ünnepi stressz, a rengeteg meló, a csomó intéznivaló a jövőbeli munkával kapcsolatban és hogy ne legyen ilyen egyszerű, még egy kis betegséggel is megfejeltem. A december már csak a magas ünnepsűrűség miatt is elég rohanós, őrlődős szokott lenni, pont a 39 fokos láz, hangvesztés, az adószám és nyugdíjügyintézés kell még hozzá.  Be is csúszott egy elfelejtett télapócsoki, de átvészeltük.

Ennek megelelően az életem sportos oldala is lanyhára sikeredett az elmúlt héten. Futni nem voltam, a fekvőtámaszokat azért nyomogattam. Nem ment nagyon jól. Mivel a hétvégén bekaptam valami nyamvadt betegséget már megint (miért mindig hétvégén?), ezért a tegnapiakat is kihagytam. Azt hiszem ezen a héten megismétlem a második hét második felét szerdától, nem hiszem, hogy rendesen haladni tudnék a tervvel.

Na, mégis nyavajgok :).

Hogy legyen inkább egy kis hamburgosság is a mai postomban, írok egy picit egy esetről, ami nemrégiben történt. Az emlegetett metróépítésen kívül mostanában sok szó esett errefele arról, hogy az Elba mellett illegálisan kivágtak vagy 10 öreg, nagy fát. Korábban már említettem, hogy Hamburgban nagy hangsúlyt fektetnek a környezetre, fát kivágni csak úgy nem lehet, engedélyt kell szerezni hozzá. Komolyan meg kell indokolni, hogy miért akarod kivágni a fát és ha engedélyezik is, általában ahhoz a feltételhez kötik, hogy egy másikat, megadott törzsátmérőjűt, kell helyette ültetni valahol. Nos, az említett eset egy elbaparti kis parkban történt, ahol nyilvánvalóan a fák egy régi villa kilátását akadályozták. Tudni kell, hogy errefele az ingatlanok milliós nagyságrendben mozognak, euróban. A favágók teljesen illegálisan kivágtak 10 fát, hogy evvel javítsák a kilátást és növeljék az ingatlan értékét. Az "Elbblick" szócska a hirdetésben százazreket jelenthet. Egyelőre mindez csak gyanú, de annak nagyon erős.

Személy szerint nem tudom pontosan, hol van az érintett része az Elbának, de végül is annyira nem is érdekes, végig nagyon szép, legalábbis azon a szakaszon biztosan, amit én ismerek, és egy részén futni is szoktam. Sajnálom, hogy vannak emberek, akik megengedhetnek maguknak arrafele egy villát, oda vetemednek, hogy kivágják azokat a gyönyörű, évszázados fákat. Nyilván hiányzott a másfél millió mellé még az a százezer Euró... Szerencsére mások is hozzám hasonlóan gondolkodnak, így egy ismeretelen, nyilván környékbeli, 10 ezer Euró jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek.

Végül, a mai vegyespost végére, egy kis zenei ízelítő: felhasználva Mebarak ajánlóját, Valaminick zenei visszatekintője által inspirálva, megosztom egy jóbarátom által felidézett régi kedvencem egyik legjobb számát. Fel a hangerőt :)